Úgy látszik okkal féltettük a csapatot a Balmazújváros elleni bajnoki nyitánytól, és ahogyan a beharangozóban is szót ejtettünk róla, benne éreztük a pakliban a meglepetés lehetőségét. Kérdés volt, hogy a keddi pofon kijózanítólag hat majd, vagy csak még mélyebb gödörbe taszít minket. Erre is választ kaptunk tegnap, sajnos utóbbi valósult meg: az őszi kezdéshez hasonlóan a tavaszi szezon rajtját is két kilátástalan játékot hozó meccsel nyitottuk, és egyelőre nem látjuk azt a szikrát, ami kimozdíthatna minket innen. Elemzés a Balmazújváros elleni zakóról.
Ferenczi és Jovanovic hiánya már december óta komoly fejfájást okozott Herczeg Andrásnak. A pótlásukkal kapcsolatban végül nem ért minket meglepetés, a balhátvéd poszton Barna Szabolcs kezdett, akit néhányan már régóta szívesen megnéztek volna Ferenczi helyén, míg a középpályán a szűrő feladatok Filipre hárultak volna. Ezen kívül egyetlen igazi meglepetés akadt a kezdőben, a támadó sorban ugyanis nem Takács, nem Tabakovic, és nem is a sérüléssel bajlódó Mengolo, hanem Nagy Kevin kezdett. Ráadásul egyes egyedül ugyanis a mérkőzés kezdetén Könyves még a jobbszélen kapott szerepet, így egy óvatosabb, 4-1-4-1-es hadrendben kezdtünk. A vendégeknél két posztot leszámítva eltaláltuk a kezdőcsapatot, kapusposzton Pogacsics helyett az ősszel többször is bakizó Horváth, míg a középpályán az egykori ferencvárosi Haris kezdett.
Az első félidőnek sikerült alulmúlnia még a Dorog elleni első játékrészt is, sokatmondó, hogy az összefoglalóba az első 36 percből egy gyenge vendég próbálkozás és Bényei pocsék átlövési kísérlete került csak be. Az első komoly lehetőségre a 38. percig kellett várni, ekkor Andrics került került ziccerbe, de Nagy Sanyi jól zárta előtte a szöget, így passzolni kényszerült, az akció végén pedig egy gyenge átemelési kísérletet láthattunk a vendégektől – ebben az akcióban sokkal több volt. A félidő utolsó tíz perce egyébként egyértelműen a vendégeké volt, nem csak mezőnyfölényben voltak, hanem többször is eljutottak a kapunkig, a 41. percben például Nagy Sándor és a szerencse is kellett ahhoz, hogy ne szerezzék meg a vezetést, Arabuli lövésénél ugyanis Nagy gyakorlatilag ráült a labdára, úgy tudott hárítani, nem sok hiányzott a gólhoz. Lehangoló volt látni, hogy 45 perc alatt képtelenek voltunk helyzetet kidolgozni, és igazán kapura tartó kísérletünk nem is volt. Bíztunk a jobb folytatásban, de elég reménytelennek tűnt a helyzet a játékunk és a hozzáállásunk alapján.
Egyet cseréltünk a szünetben, Nagy Kevin nem sokat tett hozzá a játékhoz, így nem volt meglepő, hogy őt váltotta Takács. Utóbb kiderült, hogy házi gólkirályunk azért nem kezdett, mert köröm problémái akadtak a mérkőzést megelőző napokban, így Herczeg András csak egy félidőt akart neki adni. Ugyanúgy kezdődött a második negyvenöt perc, ahogy az első befejeződött: balmazújvárosi helyzetekkel. Előbb Arabuli ajtó ablak ziccerben a kapufát találta el, majd fél percre rá Sigér lőtt Nagy kezébe. Ezt követően érthetetlen jelenetsorok következtek: Andrics kirúgta Nagy kezéből a labdát, majd még ő és csapattársai voltak felháborodva kapusunk hevesebb reakcióján (ami annyiból állt, hogy arrébb lökte Andricsot). Tömegjelenet alakult ki, aminek végén a vendégek kapusa is megérkezett provokálni, majd nagyot homorított és fetrengett egy kisebb taszajtás következtében. Egyébként egy valamit ki kell emelnem negatívumként a Balmazújváros játékában, és az a folyamatos színészkedés illetve reklamálás. A legapróbb érintés után is dobálták magukat a vendég játékosok, ami egy idő után már frusztráltságot is okozott nekünk, és ténylegesen elkezdtünk keménykedni, lehet, hogy épp ez volt a céljuk ezzel, mindenesetre a végére a hátsó alakzatunk öt tagjából négyen is besárgultak.
A 73. percben az egyetlen szépségdíjas és valamirevaló megmozdulást láthattuk a csapatunktól: Tőzsér 25 méterről tüzelt kapásból, Horváth pedig a levegőben úszva védett nagyot. Ez volt az egyetlen veszélyes lehetőségünk a találkozón, mi több, az egyetlen kaput eltaláló lövésünk is. Herczeg András hiába cserélte be Tabakovicsot, majd a végén Bereczkit is (utóbbi hogy szállt be a meccsbe, te jó ég…), nem hogy kapujuk elé tudtuk volna szegezni a Balmazt, hanem még jobban beszorultunk és erővel sem bírtuk már. Az utolsó tíz percben igazából az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e tartani az egy pontot, vagy a vendégek találnak egy gólt. Végül találtak, bár nem előzmény nélkül: Arabuli a 85. percben előbb mellélőtt egy szép ráfordulás után (már ez is gólt érdemelt volna), de egy perccel később egy szép kényszerítőzés után már nem hibázott üres kapura, Rudolf centerezését váltotta gólra. Ezzel el is dőlt a meccs, hiába támadtunk ki teljesen, ezúttal sem volt benne a játékunkban a gólszerzés lehetősége, ráadásul még a 95. percben Rácz egy kontra végén átemelte Nagyot, megadva ezzel a kegyelemdöfést. Ez a szomorú valóság, lefocizott minket a Balmazújváros a Nagyerdei Stadionban.
Az okokról és a miértekről Herczeg András már beszélt a meccs utáni sajtótájékoztatóban, a legnagyobb probléma valóban a gyámoltalan játékunk volt, ami annak idején Pontes idején is sokszor visszaköszönt – a portugál mester is hiányolta az agresszivitást a csapatból -, de ugyanez volt a helyzet is az ősz elején. Nem nyerünk párharcokat, nem tudunk labdákat szerezni, ez által az ellenfél gond nélkül vezetheti a labdákat a védelmünkre. Miközben ha nálunk a labda, akkor képtelenek vagyunk egy egyszerű 4-5 méteres pontos passzt is végrehajtani, pontatlanok és tompák vagyunk. Nehéz eldönteni, hogy ez összességében mitől van, rossz volt a felkészülés, rossz a formaidőzítés, vagy már megint nem kapnak juttatást a játékosok – lehet, hogy mindezek egyszerre vannak jelen. Jelenleg nem látni azt, hogy hogyan tudnánk ebből kikecmeregni, úgyhogy nincsenek túl jó előjelek sem a Dorog elleni kupa visszavágóval, sem pedig a jövő heti Felcsút elleni meccsel kapcsolatban sem.
Osztályzatok
Nagy Sándor – 5 
Egy valakit lehet kiemelni pozitív értelemben a tegnapi meccsről, és az Nagy Sándor, akinek több nagy védése is volt a meccs folyamán, és csak neki köszönhettük, hogy egyáltalán még meccsben voltunk az utolsó öt percben. Az első gólnál tehetetlen volt, a másodiknál meg már igazából nem volt jelentősége, hogy hogy helyezkedett.
Bényei Balázs – 3
Messze volt attól a formától, amivel bekerült az NB I őszi álomcsapatába. Az első gólnál hatalmasat hibázott, aminél közrejátszhatott az is, hogy már volt sárga lapja. És egy jó tanács Balázsnak: tessék elviselni a szurkolói bekiabálásokat (pláne ha jogos), és nem visszagrimaszolni.
Kinyik Ákos – 3
A védelemből ő nyújtotta a legjobb teljesítményt, legalább a helyezkedésével többször is fontos szerelést mutatott be. Ha egy rutinosabb és magabiztosabb társ játszana mellette, akkor lehetne egy stabil védelmünk.
Szatmári Csaba – 2
Sajnos ott folytatta, ahol az ősz végén abbahagyta… Pocsék helyezkedés, durva és felesleges szabálytalanságok. Hol van az a Szatmári, aki az ősz közepén a védelem legbiztosabb pontja volt?
Barna Szabolcs – 3
Sajnos bebizonyosodott, hogy nem véletlenül játszik Ferenczi ezen a poszton. Nem lehetett panasz a hozzáállására, így valószínűleg az a probléma, hogy csak ennyit tud, amennyit láttunk tőle.
Tőzsér Dániel – 3
Az ő nevéhez fűződik az egyetlen valamirevaló lehetőségünk, ez is csak kapásból ellőtt labda volt 25 méterről, ez árulkodó. Ettől függetlenül ő is a gyengébbek közé tartozott, továbbra is megnehezíti a középpályás védekezésünket az ő jelenléte.
Könyves Norbert – 3
Már a Dorog ellen is nehézkes volt a játéka, olyan, minta teljesen le lenne lassulva. Nem jönnek neki össze a cselek, nem tud a védőjéről lefordulni, sebességben is el van maradva. Nem tudni, mi lett vele.
Bódi Ádám – 2 
Nagy talány, hogy vele is mi történt a télen, mert az eddig látott játéka elkeserítő. Ő lehetne a csapat húzóembere, mondjuk most is az volt, csak rossz értelemben.
Ioan Filip – 3
A védekező középpályás, aki mindig úton van, de sosem találkozik a labdával… Próbálja jó helyezkedéssel megoldani a feladatát, de ez édeskevés. Ami meg a passzjátékát illeti, az továbbra is katasztrófa.
Varga Kevin – 3
Bíztunk benne, hogy a télen összeszedi magát, de egyelőre két meccs alapján továbbra is mély gödörben van. Hiába az egy jó csel, ha utána még kettőt meg akar csinálni, de közben belevezeti a sűrűjébe, és elveszíti a labdát. Önzetlenebbnek és pontosabbnak kéne lennie!
Nagy Kevin – 3
Ez nagyon kevés volt, értem én a koncepciót, hogy miért vele kezdtünk a támadó sorban, de ez nagyon nem jött most be. Kevés jó megoldást láttunk tőle.
∼•∼
Takács Tamás – 3
Nyoma sincs annak a Takácsnak, aki az ősz végén és a felkészülési meccseken ontotta a gólokat. Most ismét azt a Takácsot látjuk, akit elzavartunk Nyíregyházára tavaly ilyenkor.
Haris Tabakovic – 3
Tőle többet vártam volna pályára lépése után, de alig találkozott a labdával. Pedig lenne benne potenciál.
Bereczki Dániel – 0
Régen láttam játékost ilyen rosszul beszállni egy meccsbe. Olyan volt, mintha a nézőtérről ugrott volna be valaki az utolsó tíz percre.
∼•∼
Herzceg András
A kezdő formáció nem volt meglepő, az már sokkal inkább, hogy Nagy Kevin kezdett elöl egyedül. Nyilván ha lett volna Mengolo, akkor övé lett volna ez a szerepkör, érthető volt a stratégiai elképzelés, de nem jött be, csakúgy, mint a mérkőzés közbeni változtatások sem. A találkozó után nagyon idegesen nyilatkozott a sajtótájékoztatón, láthatóan elkeseríti és bosszantja őt a jelenlegi helyzet.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nagyon gyenge színvonalú mérkőzés volt, sok esetben súrolta a nézhetetlen kategóriát. Valószínűleg senki nem ilyen meccsre vágyott a két és fél hónap szünet után. De aminek a meccs színvonalát is sikerült alulmúlnia, az a csapat szereplése volt. Nem kell ezt nagyon magyarázni, kilencven perc alatt nulla kidolgozott akció és egyetlen kaput talált lövés, ez minden, csak nem egy dobogóesélyes csapathoz méltó, pláne hazai pályán egy kiesőjelölt ellen. Szégyellje magát mindenki. A játékvezető is lealacsonyodott egyébként a színvonalhoz, az első félidőben minden érintésre szabadrúgást fújt a vendégeknek, miközben folyamatosan szemet hunyt Arabuli hátrapiszkálásai és könyöklései felett. Aztán amikor kellett volna, nem tudta megfékezni az indulatokat, így a végére jócskán szórta a lapokat.
Olybá tűnhet, hogy a mi hangulatunk is olyan hullámzó, mint a csapat teljesítménye, de higgyétek el, mi sem számítottunk arra, hogy ezt kapjuk majd az ősszel kellemes emlékeket nyújtó csapatunktól a tavasszal. Úgy tűnik, hogy Herczeg András nem véletlenül nyilatkozott már a télen is óvatosan, és figyelmeztetett mindenkit arra, hogy hátrafelé is tekintgessünk a tabellán. Vélhetően ő már érezte azt, hogy nem feltétlenül tudjuk megközelíteni az őszi formánkat, ami úgy tűnik egyelőre, hogy ténylegesen egy brutálisan erőn felüli menetelés volt a csapattól. Mi lennénk a legboldogabbak, ha tévedne a mester, de úgy néz ki, hogy sötét időszak vár ránk újfent a tavaszi szezonban. Mi a megoldást továbbra is Szima Gábor távozásában látjuk, erre azonban továbbra sem látni esélyt.
