Legújabb történelmi visszatekintő sorozatunkban szeretnénk a DVSC bajnoki címeit feleleveníteni, azaz jól sejthető, hogy hét részen keresztül mutatjuk be, hogy hogyan jutott a csúcsra az adott bajnoki évadban a Loki. Végigjárunk minden egyes bajnoki szezont egészen a nyári felkészüléstől, az igazolásokon át az őszi tétmeccsekig, illetve a téli felkészülést és természetesen a tavaszi pontvadászatot is felidézzük. Egyszóval egy igazi utazást teszünk az adott bajnoki évad fontos történései közt. Ötödik részünkben a klub történetének legszebb évébe teszünk utazást, nevezetesen a 2009-2010-es szezonba.
Az újabb bajnoki cím után újfent a Bajnokok Ligája selejtezőire készülhetett a csapat, de ekkor még talán a klubnál sem sejtette senki, hogy milyen hosszú menetelés elé nézünk. Mindenesetre a felkészülés elég nyugis volt, nem volt túl sok felkészülési mérkőzés betervezve, és az idő is szűkös volt. Június második hetében kezdte meg a felkészülést a csapat, először itthon, aztán Balmazújvároson edzőtáboroztak. Az első, nem hivatalos felkészülési mérkőzésre június 20-án került sor, ekkor egymás közti mérkőzésen 4-2-es eredmény született, a gólokat Oláh Lóránt, Czanik Károly, Czvitkovics Péter, és a próbajátékon lévő Adamo Coulibaly (akit akkoriban még valamiért Adamoként emlegetett a hivatalos honlap) szerezték, utóbbi kettő duplázni tudott. Két nap múlva megtartották a BL 2. selejtezőkörének sorsolását, a szerencse pedig újfent elpártolt a csapattól, hiszen meglehetősen nehéz ellenfelet, a svéd bajnok Kalmart kaptuk. A svéd bajnokról már amúgy is őriztünk kellemetlen emléket, hiszen pár éve az Elfsborg elfojtotta a játékunkat, és szívós, masszív játékkal kiejtettek minket. Június 28-án gálameccset rendeztek az Oláh Gábor utcai stadionban, a DVSC pedig a régi kedvencekből összeálló úgynevezett DVSC Nosztalgia Válogatottal csapott össze, és közönségszórakoztató meccsen 4-4-es döntetlen született. Másnap arról számolt be a hivatalos holnap, hogy két próbajátékos érkezett: egy szerb hálóőr, Djordje Pantic, valamint egy fiatal magyar csatár Angliából, nevezetesen Bajner Bálint, de ő nem érdekelt minket…
Július 4-én páros edzőmérkőzést játszott a csapat, először a Nyíregyházával csaptunk össze, és győztük le 3-1-re a riválist. Aznap este a szerb ezüstérmes Vojvodinával mérkőzött meg a keret másik fele, ahol szintén sikerült győzni 1-0-ra Rudolf góljával. Négy nap múlva újfent páros mérkőzés következett, az ellenfél azonban mindkétszer a román élvonalban szereplő Temesvár volt. Az első mérkőzésen a cseresorunk sima, 4-0-s vereséget szenvedett, a második találkozón viszont a legjobbjaival felálló Loki 1-1-es döntetlent ért el Czvitkovics góljával. Július 11-én a vegyes csapattal felálló Loki Szilágyi Péter góljával 1-0-ra legyőzte a Gaz Metan Mediast. A felkészülési időszak ezzel hivatalosan is lezárult, hiszen pár nap múlva már a Kalmar elleni hazai mérkőzés következett.
A nyári felkészülés:
- DVSC I – DVSC II 4-2 (Czvitkovics 2, Coulibaly 2, ill. Czanik, Oláh L.)
- DVSC – DVSC Nosztalgia Válogatott 4-4 (Rudolf, Szakály, Vinicius, Szatmári (öngól), ill. Bogdanovics 2, Sándor T., Szatmári)
- DVSC – Nyíregyháza 3-1 (Huszák, Bódi, öngól)
- DVSC – Vojvodina 1-0 (Rudolf)
- DVSC – Temesvár 0-4
- DVSC – Temesvár 1-1 (Czvitkovics)
- DVSC – Gaz Metan Medias 1-0 (Szilágyi P.)
Igazolásokat tekintve meglehetősen visszafogott volt a csapat, már ami a nyár elejét illeti, hiszen tudjuk, később a megváltozott körülmények szükségessé tették a keret mélyítését, azonban júliusban még nem lehetett a BL csoportkörbe jutásával kalkulálni. A próbajátékosokról már ejtettem néhány szót, megfordult itt marokkói és brazil próbajátékos is, de szerződést végül csak a szerb hálóőr, Pantic, valamint a Diósgyőrből érkező Szélpál Tamás kapott. Illetve itt volt még Coulibaly, akinek ideigazolása szintén akkora kálvária volt, mint számos itteni esete (a késéseire gondolok), illetve a négy évvel későbbi eligazolása körül kialakult hercehurca. A francia támadó sorsa közel egy hónapig volt kérdéses, először itt volt próbajátékon, aztán hazament, majd visszajött, végül egy hónap elteltével kötött szerződést a DVSC-vel, de mivel későn érkezett, a Kalmar elleni selejtezőre még nem tudtuk őt nevezni. A távozók oldalán sem volt sok név, pár felesleges légiósunkat lepasszoltuk (Sztojkov Svájcba, Cosic Romániába igazolt), illetve történt egy játékoscsere a Vidi és a Loki között, Demjén Gábor Székesfehérvárra költözött, onnan pedig érkezett Mohl Dávid, akinek itt töltött időszaka finoman szólva sem volt sikeres, hiszen első tétmeccsén rögtön lesérült fél évre.
Július 14-én következett a nagy meccs, a Kalmar ellen léptünk pályára az Oláh Gábor utcai stadionban. A mérkőzést 9000 néző és fergeteges hangulat előtt 2-0-ra megnyerte a Loki Varga József és Kiss Zoltán góljaival. A Honvéd elleni Szuperkupa találkozóra érdekes módon a két BL selejtező mérkőzés között került sor, ráadásul semleges helyszínen, Siófokon. Az érthető módon teljesen tartalékos összeállításban felálló Loki így is elhódította a trófeát, köszönhetően Szilágyi Péter 83. percben szerzett góljának. 22-én jöhetett a visszavágó Svédországban, és a svédek mindent megtettek annak érdekében, hogy kibabráljanak velünk. Először is élve a hazai pálya teljes előnyével, olyan mezszín-összeállítást választottak, hogy a Loki egyik szerelését se vehesse fel, így vásárolni kellett egy kék mezgarnitúrát. Másodsorban arról is gondoskodtak, hogy ne legyen zökkenőmentes a csapat pihenése, ugyanis a találkozót megelőző éjszakán tűzriadó volt a szállodában… Hiába minden turpisság, mert bár nehezen is, de kiizzadtuk a továbbjutást. Varga korai góljával kényelmes helyzetbe került a Loki, a svédek viszont nem adták fel, és még az első félidőben fordítani tudtak. Ekkor még mindig két találat kellett nekik a továbbjutáshoz, és a meccs hajrájában egyet le is dolgoztak, illetve Máté kiállítása miatt még emberhátrányba is kerültünk, de kihúztuk a végét.
Akkor még nem tudtuk, hogy a szezon egyik legfontosabb győzelmét arattuk
A továbbjutás megvolt, és a sorsolás ezúttal számunkra kedvező volt. Legalábbis a másik párharc alakulása miatt, hiszen hiába volt jóval esélyesebb a lengyel bajnok Wisla Krakkó, az észt Levadia meglepetésre búcsúztatni tudta őket, így a Kalmarnál jóval gyengébb ellenfél várt ránk a harmadik körben. És ennek a párharcnak már hatalmas tétje volt, hiszen a továbbjutást biztos európai csoportkör szereplést jelentett. Azonban még a párharc előtt kezdetét vette az NB I 2009-2010-es kiírása, a nyitófordulóban pedig Diósgyőrben vendégeskedtünk. A nagy tét miatt érthetően Herczeg András ezúttal is a cseresort küldte pályára, ennek megfelelően vereséget szenvedtünk egy 93. perces büntetővel. Négy nap múlva következett a Levadia elleni idegenbeli összecsapás. Tallinnban már pályára lépett az új igazolás, Coulibaly is, akinek kihagyott ziccere után Leandro a 70. percben belőtte a győztes találatot. A visszavágó előtt újabb bajnoki következett, a Véber György vezette Lombardot vertük meg hazai pályán 2-0-ra Oláh és Coulibaly góljaival. Augusztus 5-én teltház, 10 ezer néző várta a Levadia elleni mérkőzést, melynek mint már említettem, hatalmas tétje volt, és az előny is a mi kezünkben volt. A Poleksic – Bernáth (Dombi), Komlósi, Mészáros, Fodor – Czvitkovics, Varga, Kiss, Szakály – Rudolf (Szűcs), Coulibaly (Oláh) összeállításban pályára lépő Lokinak így sem volt könnyű dolga, és ezúttal is csak a hajrában, ismételten a 70. percben tört meg a jég: Szakály verekedte be magát a 16-oson belülre, középre lőtt labdáját pedig Coulibaly lőtte közelről a kapuba. Megvolt a továbbjutás, megvolt a biztos csoportkör!
Ennek megfelelően máris két új igazolást jelentett be a DVSC: csatlakozott a kerethez a Nyíregyházáról érkező Ramos (cserébe Bogdanovics költözött a Nyírségbe), valamint hosszú légióskodás után hazatérő, az osztrák Salzburgot elhagyó Bodnár László is a Loki játékosa lett. A bajnokságban a Honvéd centenáriumi gálamérkőzése miatt a 3. fordulóban pihenhettünk, így legközelebb csak a 4. körben, augusztus 14-én kellett pályára lépni a Haladás ellen, ráadásul itthon. Leandro és Czvitkovics góljaival itthon is tartottuk a három pontot. Augusztus 19-én következett a nagy meccs, Szófiában léptünk pályára a Bajnokok Ligája play-off körében. A 22 ezer néző előtt lejátszott találkozón Bodnár László emlékezetes bombagóljával szereztünk korán vezetést, és a bolgárok ugyan kiegyenlítettek, de a hajrában Czvitkovics perdítése megadta a kegyelemdöfést, óriási sikert könyvelhetett el a Loki. Az ötödik fordulóra újabb felmentést kaptunk a Zete ellen, mivel a két BL találkozó között rengeteget kellett utaznia a csapatnak (Debrecen-Szófia, Szófia-Debrecen, és mivel a visszavágót nem játszhattuk az Oláh Gábor utcai stadionban, ezért arra a meccsre a Puskás Stadionba kellett szintén utazni). Így nyugodtan készülhetett a csapat a klub történetének legfontosabb mérkőzésére. Augusztus 25-én 33 ezer néző előtt vívta ki a BL csoportkörbe jutást a Loki Varga és Rudolf bombagóljaival. Azért nem foglalkoznék részletesebben a nemzetközi meneteléssel, mert tavaly erről a szezonról két részben is megemlékeztünk itt és itt.
A BL csoportkörébe jutó csapat
A megnövekedett meccsszám, és a nagy tét miatt az átigazolási időszak hajrájában valóságos igazolási hullám következett Debrecenben. Olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akikről korábban nem is nagyon álmodtunk volna. Ezek közé tartozott a franciaországi légióskodásból hazatérő válogatott Szélesi Zoltán, az olasz Bresciától kölcsönkapott Feczesin Róbert, illetve kivásárolta svájci csapatából a korábbi újpesti játékost, Mirsad Mijadinoskit, illetve a Vasasban futballozó Laczkó Zsoltot is a klub. A távozók oldalán még két név szerepelt, Nagy Zoltánt a Honvédnak, Szilágyi Pétert a Vasasnak adtuk kölcsön. Eközben megtörtént Bodnár László sajnálatos biciklis gázolása, ami valamelyest beárnyékolta a csapat ünnepi hangulatát.
A Soproni Liga 6. fordulójában a rivális Nyíregyházát fogadtuk, és vertük meg 3-1-re. A nyár végén megtartották a BL csoportkör sorsolását, mi pedig epekedve vártuk, hogy milyen sztárcsapatokkal mérkőzhetünk meg. Utólag elmondhatjuk, hogy közel sem a legjobb sorsolást kaptuk, hiszen a Liverpool, Lyon, Fiorentina, DVSC csoport meglehetősen kiélezett kvartett volt, de csak előbbi három csapat szempontjából. Számunkra egyik együttes ellen sem volt esély még csak a pontszerzésre sem (legalábbis papíron), azonban egyik csapat sem az az igazi sztárklub volt, akire évek óta vártunk volna, hogy megmérkőzhessünk velük (persze, a Liverpool nagy hagyományokkal bíró angol klub, szép történelemmel, de akkori jelene nem volt olyan fényes, a többszörös francia bajnok Lyon szintén erős gárda volt, mint ahogy az olasz bajnoksában negyedik helyet megcsípő Fiorentina is, de egyikük sem vonzott akkora érdeklődést, mintha a Barcelona, a Bayern, a Real Madrid, a Juventus, vagy a Manchester United ellen játszottunk volna). Egyetértett ezen kijelentésemmel Szima Gábor elnök úr is, aki az alábbiakat nyilatkozta a sorsolást követően: „Nem nagyon örülök ennek a csoportnak, hiszen igazából a Liverpoolon kívül nem találkozunk nagy csapattal, ugyanakkor a Lyon és a Fiorentina ellen nincs sok esélyünk. Az esetleges továbbjutás szempontjából jobban örültem volna a H-csoportnak, hiszen az Alkmaar és az Olympiakosz ellen lett volna esélyünk, gazdaságilag pedig a C-csoport lett volna a legmegfelelőbb számunkra a Milannal és a Real Madriddal.”
Szeptember elején a válogatott szünet miatt szusszanásnyi pihenője akadt a csapatnak a nagy menetelés megkezdése előtt. Szeptember 11-én Pakson folytattuk a bajnoki szereplést, Szakály Péter góljával el is hoztuk a fontos három pontot. 16-án már az Anfield Roadon volt jelenése a DVSC-nek történelme első BL találkozóján. Semmilyen téren nem vallott szégyent a csapat: a közel kétezer vendégszurkoló elfogultság nélkül állíthatom, hogy leszurkolta a hazaiak legendás táborát, a The Kop-ot, míg a csapat megnehezítette a vörösök dolgát, akik csak 1-0-ra tudtak győzni egy kipattanó góllal. Nem sok idő volt ábrándozni azon, hogy mi lett volna, ha Cicó lövése beakad Reina kapujába, mert négy nap múlva már a Fradi elleni presztízsrangadóra került sor Debrecenben. Ez a meccs nem csak azért volt kiemelt, mert a Fradi ellen mindig tüzes találkozót vív a Loki, hanem azért is, mert a zöld-fehérek három évnyi száműzetés után tértek vissza az NB I-be, így a publikum már régóta ki volt éhezve egy jó Fradi-verésre. Ez, ha nehezen is, de megszületett, korábbi játékosunk, Ferenczi István még a Fradit juttatta előnyhöz, de Szakály és Coulibaly góljaival fordítani tudtunk, és még Oláh kihagyott büntetője is belefért. Nem volt azonban felhőtlen az öröm, mert egy peches szituáció után Feczesin Róbert, az Olaszországból kölcsönvett korábbi válogatott támadó hónapokra kidőlt.
Három év után csaphattunk újra össze a Fradival
Szeptember 25-én egy máig sokat emlegetett találkozón lépett pályára a Loki Kaposváron. Az első félidő még mondhatni nyugis volt, a hazaiak egy távoli lövéssel vezettek. A második játékrészben azonban beindult az adok-kapok: Czvitkovics duplájával hat perc alatt fordítottunk, mire válaszol a Rákóczi négy perc alatt Nikolics és Zahorecz góljaival vette vissza a vezetést. A hajrában ismét fordult a kocka, a 71. percben Szakály, a 81-ben Rezes volt eredményes, de még erre is volt válasza a hazaiaknak, akik a 86. percben ismét egalizáltak. 4-4 volt az állás, és a hosszabbításban ismét megkaptuk az esélyt a három pont begyűjtésére, ugyanis büntetőt kapott a Loki! Azonban a fáradtsággal küzdő játékosok közül senki nem merte bevállalni a büntető elvégzését, még az a Czvitkovics sem, aki a mérkőzésen egyet már értékesített, de nagyon rajta volt a kapus a lövésén, így nem merte újra elvállalni. Végül az a Poleksic állt a labda mögé, aki az előző bajnokság utolsó mérkőzését a közönség kívánságára egy 11-est belőtt a Paksnak. Most azonban nem volt olyan higgadt, a felsőlécre vágta a labdát.
Négy nap múlva újfent BL meccs következett, az első „hazai” találkozónkon a Lyont fogadtuk a Puskás Stadionban, teltház előtt. A hazai debütálás nem sikerült jól, már korán három gólos hátrányt szedtünk össze, a vége sima 0-4 lett. A 10. fordulóban esedékes MTK elleni találkozót újfent nem a mi kérésünkre halasztották el, bár sokan felhánytorgatták, hogy miért kivételez a Lokival a szövetség, bírják csak szépen kettős terhelést… Emiatt legközelebb már csak október 16-án léptünk pályára, és elhoztuk a három pontot a Vasas otthonából (2-4). Hét közben ismét BL meccs következett, a Fiorentinát fogadtuk. Czvitkovics révén már a második percben vezetést szereztünk, ez volt egyébként a DVSC történetének első gólja a Bajnokok Ligájában. Végül nem sikerült a pontszerzés, az olaszok 4-3-ra diadalmaskodtak. Október 25-én a Videoton vendégeként sima, 3-0-s vereséget szenvedtünk, és akkor már körvonalazódni látszott, hogy az anyagilag meglehetősen felpumpált fehérvári csapat lesz a legnagyobb riválisunk a bajnoki versenyfutásban. Ezt követően meglehetősen nehéz hetek következtek, 30-án az Újpest vitte el már-már szokás szerint a három pontot a Nagyerdőről a büntetők találkozóján (mindkét csapat 2-2 tizenegyest végezhetett el, csak míg Rudolf egyet belőtt, egyet kihagyott, addig Kabát mindkettőt értékesítette, így könnyed győzelem helyett bosszantó vereség lett a vége).
Hét közben a Fiorentina vendégeként léptünk pályára, és ismét gólgazdag meccset játszottunk, de az 5-2-es eredménynek ezúttal sem mi örülhettünk. November 8-án hiába játszottunk egy félidőt emberelőnyben, Pilibaitis első percben szerzett góljával otthon tartotta a három pontot a Győr, így a Loki zsinórban három bajnokit vesztett el. Az a bizonyos jég a Kecskemét elleni bajnokin tört meg a 15. fordulóban, Czvitkovics góljával tartottuk itthon a három pontot. Ezzel hivatalosan is befejeződött az őszi szezon, azonban nekünk még hátra volt két BL találkozó, és a három elmaradt bajnoki pótlása. Először a Honvéd ellen elmaradt harmadik fordulós meccset pótoltuk, és nyertünk is 2-1-re Kispesten Rudolf hajrában szerzett góljával. Négy nap múlva a Liverpoolt fogadtuk Budapesten, és ezúttal is 1-0-s vereséget szenvedtünk az angol csapattól, de az ő örömük sem lehetett felhőtlen, mert dacára a győzelmüknek, a lefújás pillanatában eldőlt, hogy nincs már esélyük a továbbjutásra.
November 29-én az ötödik fordulóból elhalasztott ZTE elleni hazai meccset pótoltuk, és újfent gólparádét láthatott a közönség, 5-3-ra győzött a Loki, ami az érdekesség, hogy a végeredmény már az első félidőben kialakult. December 3-án utolsó bajnokinkat játszottuk az MTK ellen itthon, amit Coulibaly és Szakály góljaival meg is nyertünk. Az utolsó BL mérkőzésre Lyonban került sor december 9-én, a francia csapat ezúttal is sima 4-0-val küldött haza minket, mi pedig ezzel búcsúztunk a Bajnokok Ligája küzdelmeitől. És még ezzel sem volt vége az ősznek, már jócskán december közepét írtuk, de még le kellett játszani az MTK elleni MK párharcot, amin büntetőrúgások után kivívtuk a továbbjutást.
Őrület meccsen vertük a Zetét
A DVSC az ősz során nem kevesebb, mint 33 tétmérkőzést játszott a különböző sorozatokban, más csapat egész szezonban játszott ennyi mérkőzést… És ehhez képest bizony bravúr volt, hogy egy ilyen kemény ősz után mindössze két pont volt a csapat hátránya a Videoton mögött, míg a harmadik helyen álló Újpesttel szemben szintén ekkora előnyünk volt.
Az őszi menetelés:
- DVSC – Kalmar 2-0 (Varga, Kiss Z.) (BL selejtező)
- DVSC – Honvéd 1-0 (Szilágyi P.) (Szuperkupa)
- Kalmar – DVSC 3-1 (Varga) (BL selejtező)
- Diósgyőr – DVSC 1-0
- Levadia Tallinn – DVSC 0-1 (Leandro) (BL selejtező)
- DVSC – Lombard Pápa 2-0 (Oláh, Coulibaly)
- DVSC – Levadia Tallinn 1-0 (Coulibaly) (BL selejtező)
- DVSC – Haladás 2-1 (Leandro, Czvitkovics)
- Levszki Szófia – DVSC 1-2 (Bodnár, Czvitkovics) (BL selejtező)
- DVSC – Levszki Szófia 2-0 (Varga, Rudolf) (BL selejtező)
- DVSC – Nyíregyháza 3-1 (Rudolf 2, Coulibaly)
- Paks – DVSC 0-1 (Szakály)
- Liverpool – DVSC 1-0 (BL csoportkör)
- DVSC – Ferencváros 2-1 (Szakály, Coulibaly)
- Kaposvár – DVSC 4-4 (Czvitkovics 2, Szakály, Rezes)
- DVSC – Lyon 0-4 (BL csoportkör)
- Nyírmada – DVSC 2-8 (Dudu 4, Coulibaly 3, Mijadinoski) (MK)
- Vasas – DVSC 2-4 (Coulibaly 2, Kiss Z., Leandro)
- DVSC – Fiorentina 3-4 (Czvitkovics, Rudolf, Coulibaly) (BL csoportkör)
- Mezőkövesd-Zsóry – DVSC 1-4 (Vinícius 2, Oláh L., Mijadinoski) (MK)
- Videoton – DVSC 3-0
- DVSC – Mezőkövesd-Zsóry 4-3 (Rezes 2, Dudu 2) (MK)
- DVSC – Újpest 1-2 (Rudolf)
- Fiorentina – DVSC 5-2 (Rudolf, Coulibaly) (BL csoportkör)
- Győri ETO – DVSC 1-0
- DVSC – Kecskemét 1-0 (Czvitkovics)
- Budapest Honvéd – DVSC 1-2 (Leandro, Rudolf)
- DVSC – Liverpool 0-1 (BL csoportkör)
- DVSC – Zalaegerszeg 5-3 (Varga, Oláh, Szakály, Komlósi, Coulibaly)
- DVSC – MTK 2-0 (Coulibaly, Szakály)
- Lyon – DVSC 4-0 (BL csoportkör)
- DVSC – MTK 2-0 (Feczesin, Czvitkovics) (MK)
- MTK – DVSC 2-0 (MK)
Féltávnál mindössze két pont volt a Loki hátránya az éllovas Vidi mögött
A téli felkészülést ezúttal is egy egymás elleni meccsel kezdte a csapat, a kettéosztott társaság három harmadot játszott (3×30 perc). Gólgazdag 3-3-as döntetlen született, a próbajátékon lévő Etogo egymaga három találatot jegyzett. Ezt követően két teremtornánk is részt vett a csapat, a Tatabányán megrendezett nemzetközi megmérettetésen a Haladást legyőzve a harmadik helyet szerezte meg a csapat, majd nem sokkal később a Miskolcon rendezett körmérkőzéses megmérettetésen második lett Herczeg András legénysége. Idő közben első hivatalos edzőmeccsét is lejátszotta a csapat, az NB II-es Hajdúböszörményt 4-0-ra legyőztük. Január 30-án a Kecskemétet fogadtuk hazai pályán, és Feczesin, valamint Bodnár góljaival 2-1-re győztünk. Február elején tíznapos edzőtáborba vonult a csapat Belekbe. Az első törökországi edzőmeccsen az orosz élvonalban szereplő Szibir Novoszibirszk ellen értünk el 1-1-es döntetlent, Szakály volt a gólszerzőnk. Ezt követően a szlovén listavezető FC Koperrel mérkőztünk meg, 2-1-es vereség lett a vége. A Plovdiv elleni edzőmeccset az időjárás miatt el kellett halasztani, így pár nap múlva páros edzőmeccset játszott a Loki: a keret egyik fele a bosnyák Slavija Sarajevót verte 3-0-ra, a másik fele pedig a bolgár Lokomotív Szófiát ütötte ki 4-1-re. Február közepén hazatért a csapat, és itthon folytatódott a felkészülés a tavaszi szezonra. Idő közben lejátszottunk két Ligakupa meccset is, majd megmérkőztünk a Zakarpattya Ungvár ellen, ahol 1-0-ra diadalmaskodtak az ukránok. Ezen a mérkőzésen a keret azon fele szerepelt, akik a Nyíregyháza elleni LK találkozót kihagyták. Az időjárási körülmények itthon sem voltak kedvezőek, így a bajnoki rajtot egy héttel eltolták.
A téli felkészülés:
- DVSC I – DVSC II 3-3 (Etogo 3, ill. Feczesin, Szilágyi P., öngól)
- DVSC – Hajdúböszörmény 4-0 (Feczesin 2, Yannick, Dhifallah)
- DVSC – Kecskemét 2-1 (Feczesin, Bodnár)
- DVSC – FK Szibir Novoszibirszk 1-1 (Szakály)
- DVSC – FC Koper 1-2 (Rudolf)
- DVSC – Slavija Sarajevo 3-0 (Rezes, Szilágyi P., Bódi)
- DVSC – Lokomotív Szófia 4-1 (Czvitkovics, Dombi, Rudolf, Vinícius)
- DVSC – Zakarpattia Uzhorod 0-1
A játékoskeretben történtek változások, de főleg távozók voltak, ami érthető volt, hiszen már nem volt szükség olyan bő keretre, mint az ősz során. Oláh Lóránt visszatért Kaposvárra, míg Leandrot a ciprusi Omonia Nicosia vásárolta meg. Kerekes Zsombor visszavonult, Dudu és Szűcs István pedig Kecskemétre kerültek kölcsönbe. Az érkezők oldalán mindössze a Kecskemétről szerződtetett kameruni támadó, Yannick volt, valamint Szilágyi Péter visszatért a Vasasnál töltött féléves kölcsönjátékából. Rudolf Gergely átigazolási kálváriája is ekkor volt, hiszen ki ne tudná, a támadó szerződésében elírták a dátumot, így hiába szerepelt kontraktusában, hogy 4 évre szól, a dátum elgépelése miatt már a nyáron szabadon távozhatott a támadó. Sokáig úgy nézett ki, hogy emiatt a tavasszal egyáltalán nem számít rá a stáb, végül megállapodás született a Genoaval, akik még egy jelképes összeget is fizettek, hogy a csatár játékban maradjon, hiszen a nyártól már az ő alkalmazásukban állt.
A bajnokság február 26-án, pénteken rajtolt, és miénk volt a nyitómeccs. A DVTK együttesét fogadtuk, és alaposan megnehezítették a dolgunk, hiszen egészen a hajráig ők vezettek, mígnem a 80. percben Laczkó egyenlített, Rudolf góljával pedig nemsoká fordítottunk is, Mijadinoski találata pedig bebiztosította a győzelmet. A szoros eredményben nagy szerepe volt a DVTK kapusának, egy bizonyos Mindaugas Malinauskasnak, aki ekkor remek formában védett… Március 7-én a Lombard otthonába látogattunk, és úgy tűnt, itt is nehéz dolgunk lesz, hiszen a hazaik szereztek vezetést, de végül az első félidőben lerendeztük a találkozót, 5-1 lett a vége. Következett a Honvéd elleni hazai bajnoki, ahol szintén nehezen tartottunk itthon a három pontot, Coulibaly és Feczesin góljaival győztünk 2-1-re. A Haladás otthonából Czvitkovics és Feczesin góljaival hoztuk el a három pontot, majd egy súlyos, 4-1-es zakó következett Zalaegerszegen. Április 2-án a 21. fordulóban Nyíregyházán léptünk volna pályára, ám a mérkőzés előtt nem sokkal elromlott a világítás, így elhalasztották a mérkőzést. A 22. fordulóban legyőztük idehaza a Paksot 3-1-re, majd a Ferencváros otthonában szenvedtünk 1-0-s vereséget Tóth Bence jól eltalált lövésével.
Gólzárporos meccsen győztük le a Kaposvárt idehaza
Április 20-án pótolták a Szpari elleni meccset, ahol könnyed, 3-0-s sikert könyvelhettünk el. Ezután jöttek a nagy fordítások meccsei. A Kaposvár ellen úgy nyertünk 5-1-re, hogy a második félidő elején még a Rákóczi vezetett, de mindössze 13 perc alatt ötöt rámolva nagy különbségű győzelmet arattunk. Egy héttel később már szinte a sírból hoztuk vissza a meccset az MTK ellen, hiszen 2-0 állt az eredményjelzőn, és semmi jele nem volt, hogy pontot szerzünk aznap. Végül Feczesin duplájával, és Czvitkovics briliáns átemelős góljával megfordítottuk a meccset, és nagyon fontos három pontot szereztünk.
Sima győzelem a rivális otthonában
Bravúros fordítás az MTK otthonában
A 26. forduló sorsfordító volt a bajnokság végeredménye szempontjából, hiszen míg mi legyőztük idehaza a Vasast 3-0-ra a hétközi fordulóban – ráadásul Ramos kiállítása miatt majd 75 percet emberhátrányban játszottunk – addig a Vidi otthon kapott ki az MTK-tól, így ekkor átvettük a vezetést a tabellán. Ráadásul a következő fordulóban éppen a Videoton elleni hazai szuperrangadó következett…
Fontos győzelem a Vasas ellen
Az a találkozó szerintem a mai napig a klasszikusok között emlegethető. Számomra legalábbis nagy élmény volt. Rosszul kezdtük a mérkőzést, hiszen Elek góljával már a hetedik percben vezettek a vendégek, azonban mielőtt túlzottan örülhettek volna, Szakály a 28. percben egyenlített. A félidő vége előtt nem sokkal egy szenzációs Feczesin-Czvitkovics összjáték után utóbbi góljával már nálunk volt az előny. Mi sem nyugodhattunk meg, mert az 55. percben Lipták fejesével újra egál volt az állás. Mikor már úgy tűnt, hogy nem fog változni az eredmény, akkor a 75. percben Dombi beadása után Coulibaly olyan furcsa gólt fejelt, amit máig sem értek, hogy ment be, de nem is érdekel. Megőriztük a vezetést, megvolt a nagyon fontos három pont, három körrel a vége előtt már négypontos előnyben volt a Loki a Vidivel szemben, gyakorlatilag elkönyvelhettük a bajnoki címet. Csakhogy nagyon nehéz sorsolása volt a Lokinak, a következő két fordulóban két rangadó következett, a dobogóért harcoló Újpest, valamint Győr ellenében. Újpesten annak rendje és módja szerint kikaptunk, természetes meglehetősen peches körülmények között. A szakadó esőben megrendezett találkozó 60. percében Czvitkovics felszabadító lövése Korcsmárról a saját kapunkba pattant, azonban pár perccel később Kabát kiállítása miatt emberelőnybe kerültünk. Feczesin révén meg is szereztük az egyenlítő találatot a 70. percben, ám ahelyett, hogy mi vittük volna be a kegyelemdöfést, Barczi góljával a lilák nyerték meg a találkozót… Mivel a Vidi legyőzte a Vasast, újfent egy pont volt a különbség.
Emlékezetes meccsen győztük le a nagy riválist itthon
A 29. forduló a bajnokság halasztása miatt újfent hétközi forduló volt, és sokan igazságtalannak tartották, hogy a két bajnokaspiráns nem egy időben játszott, hiszen a Videoton közvetlenül előttünk vívott odahaza az Újpesttel, míg mi már úgy léphettünk pályára, hogy tudtuk a végeredményt. Maradjunk annyiban, igaza van azoknak, akik ezt mondják, mert bizton állíthatom, a Vidi 1-1-es döntetlenjének tudatában egy fikarcnyit sem kockáztattunk a Győr ellen, pláne, hogy Szakály kiállítása miatt még a 74. percben emberhátrányba is kerültünk. A döntetlen mindkét félnek megfelelt, így nem törte magát egyik csapat sem a gólszerzés érdekében. Maradt a 0-0, így maradt az egypontos előnyünk a záró forduló előtt. A sorsolás ránézésre nekünk kedvezett, hiszen míg mi a már tét nélkül pályára lépő Kecskemét otthonában szerepeltünk, addig a Videotonra egy nagyon nehéz találkozó várt a harmadik helyért harcban lévő Győr otthonában. Kis érdekessége volt a történetnek, hogy ebben az évben vezették be a rájátszás rendszerét, azaz ha két csapat azonos pontszámmal rendelkezett a bajnokság végén valamelyik sorsdöntő helyezést (bajnoki cím, európai kupaindulás, kiesés) tekintve, akkor egy oda-visszavágós rájátszásra kerül sor.
Közel kétezren kísértük el a csapatot a kecskeméti bajnokira…
Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a sérülésekkel, eltiltásokkal tűzdelt, meglehetősen tartalékos, és érdekes összeállításban pályára lépő Loki meglepetésre 1-0-s vereséget szenvedett a mumusnak számító Kecskeméttől. Hogy miért írtam, hogy érdekes volt az összeállítás? Nézzük csak: Poleksic – Bodnár, Szélesi, Fodor, Laczkó – Ramos, Varga – Feczesin, Czvitkovics, Yannick – Coulibaly. A védelem tengelyét két szélső védő alkotta, míg a támadó sorban Feczesin korai sérülése miatt beállt Rezes, valamint később Dombi és Etogo is pályára lépett. Igazából fikarcnyi esélyünk nem volt ezen a meccsen a gólszerzésre, meglehetősen fásultan lépett pályára a csapat. Nem volt mit tenni, szurkolnunk kellett a Győrnek a másik találkozón, hiszen egy Vidi győzelemmel elbukhattuk a bajnoki címet, döntetlen esetén pedig jöhetett volna a bajnoki döntő, amin már nem nálunk lett volna a lélektani előny. Végül nagy szerencsénkre a Győr behúzta a győzelmet egy kései megpattanó lövésből esett góllal, így nem került sor a rájátszásra – ami egyébként azért érdekes, mert ha döntetlen lett volna a Győr-Vidi, akkor nem csak a bajnoki címért játszott volna rájátszást a Loki és a Vidi, hanem a Győrnek is játszania kellett volna a bronzért az Újpesttel – így ismét drámai körülmények között lett bajnok a Loki, immáron ötödször!
Maga a meccs nem volt akkora élmény…
… az ünneplés már annál inkább!
És hogy az örömünk tovább fokozódjon, pár nap múlva a Puskás Stadionban még a Magyar Kupát is megnyertük a Zalaegerszeg elleni színvonalas, 3-2-es találkozón, illetve még korábban a Ligakupát is elhódítottuk a Paks ellen. Így a Loki története legsikeresebb szezonján volt túl, hiszen amellett, hogy az összes létező trófeát begyűjtötte a bajnoki szezonban (Szuperkupa, bajnoki cím, Magyar Kupa, Ligakupa), még a Bajnkok Ligája főtábláján is megmérettethette magát.
A tavaszi eredménysor:
- DVSC – Diósgyőr 3-1 (Laczkó, Rudolf, Mijadinoski)
- Lombard Pápa – DVSC 1-5 (Rudolf, öngól, Mijadinoski, Szakály, Czvitkovics)
- DVSC – Budapest Honvéd 2-1 (Feczesin, Coulibaly)
- Haladás – DVSC 0-2 (Feczesin, Czvitkovics)
- Budapest Honvéd – DVSC 1-1 (Szilágyi P.) (MK elődöntő)
- Zalaegerszeg – DVSC 4-1 (Coulibaly)
- DVSC – Paks 3-1 (Coulibaly 2, Feczesin)
- DVSC – Budapest Honvéd 2-1 (Yannick, Laczkó) (MK elődöntő)
- Ferencváros – DVSC 1-0
- Nyíregyháza – DVSC 0-3 (Mijadinoski, Feczesin, Coulibaly)
- DVSC – Kaposvári Rákóczi 5-1 (Czvitkovics, Feczesin, Rudolf, Mészáros, Coulibaly)
- DVSC – Paks 2-1 (Bódi, Szilágyi P.) (Ligakupa döntő)
- MTK – DVSC 2-3 (Feczesin 2, Czvitkovics)
- DVSC – Vasas 3-0 (Yannick 2, Czvitkovics)
- DVSC – Videoton 3-2 (Szakály, Czvitkovics, Coulibaly)
- Újpest – DVSC 2-1 (Feczesin)
- DVSC – Győr 0-0
- Kecskemét – DVSC 1-0
- DVSC – Zalaegerszeg 3-2 (Coulibaly 2, Yannick) (MK döntő)
A bajnokság végeredménye
A Zilahi-díjat ebben az évben Czvitkovics Péter kapta meg, a házi gólkirály pedig Adamo Coulibaly lett 14 találattal. Megsüvegelendő volt még Czvitkovics teljesítménye is, aki középpályás létére 10 találatot jegyzett, és főleg a tavasszal nagyon fontos gólokat szerzett. Az újabb bajnoki címmel a zsebben a következő évben ismét a BL selejtezőire készülhetett a Loki.
Felhasznált irodalom:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza (1899-)
Csapatfotók: https://www.dvsc.hu/klub/csapatfotok-1902-tol