Újabb elemző írással jelentkezik blogunk, ezúttal a Honvéd elleni nézhetetlen vergődés ihletett meg minket. Ennek a meccsnek az apropóján igyekeztünk összeszedni az összes olyan bajnoki mérkőzést Kondás Elemér irányítása alatt, amelyeket nemes egyszerűséggel nézhetetlennek lehet nevezni. Amikor tehát belefutottunk egy-egy nagyobb vereségbe, azok nem ide tartoznak, itt most olyan meccsekről beszélünk, amitől egy semleges nézőnek (is) hónapokra elmegy a kedve attól, hogy bekapcsolja a tévét, vagy kimenjen a stadionba. Sajnos még egy viszonylag jószívű szelektálást követően is eléggé sok ilyen maradt. Szomorúan hosszú cikk lesz ez, kiábrándító következtetésekkel.
Pedig az eleje jól indult. Bár abban a szűk félévben is voltak gyengébb meccseink, amikor Kondás Elemér átvette Zdenek Scaszny mestertől a csapatot, azonban azok egyike sem közelíti meg az itt felállított negatív mércét. Az ezt követő veretlen bajnoki szezonban is produkáltunk pár 0-0-ás meccset idegenben (Pécs, Vasas, Paks), azonban ezek eléggé nyílt küzdelmet hoztak, nekünk is voltak helyzeteink, másik oldalról pedig sokszor Novakovic kapusnak kellett megmentenie a mi kapunkat is a góltól. Így tehát az első másfél év nem kerül bele válogatásunkba, bár megmaradt volna ez a tendencia a későbbiekben is…
A 2012/13-as szezonban azonban jött a törés. Méghozzá valami brutálisan nagy. Nehéz eldönteni, hogy a csúfos nemzetközi (le)szereplésünk vagy valami más állt a háttérben, de néhány kiemelkedően jó meccs mellett döbbenetesen sok minősíthetetlen produkció is fűződik a csapat nevéhez. Nagyvonalúan a Kaposvár elleni idegenbeli 1-0-ás vereséget még nem soroljuk ide, mert azon a meccsen annyira tartalékos volt a kezdőnk, amit nehéz a Lokinak tekinteni, azonban így sem kellett sokat várni az első jelöltre.
Szubjektív válogatás a legnézhetetlenebb meccsekből:
Eger-DVSC 1-0 (2012/13, 8. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Bernáth, Simac, Szűcs, Korhut – Kulcsár (Ferenczi 60.), Varga J., Szakály, Bódi (Lucas 78.) – Coulibaly (Pölöskey 66.), Sidibe
Vezette: Szőts
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nehéz mérkőzésre készültünk, ami meg is valósult. Ellenfelünk nagyon megszervezte a védelmét, benne volt a veszély, hogy kontrából egyszer eljön és gólt szerez, ami sajnos beigazolódott. Nagyon lassan játszottunk, nem voltunk elég harcosak, dinamikusak, amikor sikerült az ellenfél mögé kerülni, nem jól játszottuk meg a labdákat. Többet kellett volna futni, és minőségi futásban is többet kellett volna produkálni. Elég nagy volt a fű a pályán, ami nem a mi előnyünket szolgálta, ugyanis lassította a játékunkat.„
A mérkőzésről talán önmagában is mindent elmond az a tény, hogy Ferenczitől, Lucastól (sajnos nem a mi blogosunkról beszélek) és Pölöskeytől várta mesteredzőnk a csodát. Hasonlóan érzékletes az a tény is, hogy Verpecz még egy büntetőt is kivédett, szóval lehetett volna nagyobb vereség is a vége. Ez a meccs tartogatta a legendássá vált „nagy volt a fű a pályán” nyilatkozatot, ha mást nem is, ezt biztosan köszönhetjük ennek a 90 percnek.
Pár fordulóval ezt követően belekezdtünk egy „gyönyörű”, 5 meccses vereségsorozatba, amely produkciókból különösen a két hazai meccs sikeredett nagyon fájóra.
DVSC-Paks 0-1 (2012/13, 13. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Bernáth, Simac, Mészáros, Korhut – Bódi (Czvitkovics 61.), Varga J., Bouadla, Rezes (Yannick 46., Pölöskey 66.) – Sidibe, Coulibaly
Vezette: Szilasi
Kondás Elemér nyilatkozata: „Pontatlanul játszottunk, a labdaszerzések nem sikerültek. Sajnos több játékos gyenge teljesítményt nyújtott, ebből adódott, hogy nem tudtuk úgy megvalósítani az elképzeléseket, ahogy terveztük. Lehettek volna ígéretes lehetőségeink, ha nem kapkodjuk el a támadásokat. Amikor hátrányba kerültünk, mentek a játékosok, de nem jött össze semmi. Rezes Lacit sérülés miatt kellett lehozni, a helyén szerepet kapó Yannick nem kapta el a fonalat, egy jó labdája nem volt, és a gól előtti szituációban is hibázott, nem zárt vissza, így a paksiak meg tudták nyitni a bal oldalunkat. Mindenképpen váltani kellett, ezért úgy gondoltuk, hogy egy olyan embert veszünk le, aki nem tudta sikerrel venni az akadályokat. Az ellenfelünk nagyon szervezetten védekezett, megpróbált kontrázni, ehhez meg is voltak az emberei. Mi kevés helyzetet tudtunk kialakítani, ilyenkor kellene ezt a keveset gólra váltani. Az elején megtehettük volna, hiszen Bódi és Adamo előtt is adódott lehetőség, ha sikerül betalálni, másabban alakul a mérkőzés. Annak van szerencséje, aki tesz érte, nekünk többet kellett volna tennünk.”
A mérkőzés emlékezetes mozzanata volt, amikor a nem sokkal korábban csereként felhozott Yannickot lekapta a pályáról Kondás Elemér. Ekkor vált végérvényesen egyértelművé a számomra, hogy légiósunk napjai meg vannak számlálva a Lokinál, amely következtetés igaznak bizonyult. Ötlettelen támadójáték, elbambuló védelem. Ismerős valahonnan…?
DVSC-MTK 0-2 (2012/13, 15. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Bernáth, Simac, Szűcs, Korhut – Bódi, Varga J., Czvitkovics, Rezes (Se. Bouadla 64.) – Kulcsár (Pölöskey P. 16., Sidibe 46.), Coulibaly
Vezette: Vad II.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Már a kilencedik percben gólt kaptunk egy figyelmetlenségből, egy beadott labdánál többen megint elbambultak. Innentől kezdve próbáltunk mindent egy lapra föltéve támadni, a játékosok nagyon sokat mentek, dolgoztak, csúsztak másztak. Ilyenkor akadnak hiányosságok, kicsit görcsössé is váltunk. Voltak lehetőségeink, rengetegszer bejátszottuk a kapu elé a labdát, de nem jó döntéseket hoztunk. Utána az öngól sokkal nehezebbé tette a dolgunkat, ennek ellenére a játékosok az utolsó percig tették a dolgukat és küzdöttek becsülettel. Előfordul, hogy nem mennek jól a dolgok, a szerencse sincs mellettünk, hiszen két kényszerű cserét kellett végrehajtani. A végén Korhut Mihályt már nem is tudtuk lecserélni, úgy játszotta végig az utolsó negyedórát, hogy alig bírt lépni. Sajnos most ilyen időket élünk, de fel kell emelni a fejünket, és tenni tovább a dolgunkat.„
Van olyan blogosunk, aki állítása szerint életében egyszer hagyott ott Loki meccset idő előtt, és az ez a mérkőzés volt. A „csúsztak-másztak a játékosok” megállapítás valóban igaz volt a teljesítményünkre, csak nem a szó pozitív értelmében. Korhut Misi öngólja tökéletesen szimbolizálta az egész 90 percnyi szenvedést.
Kecskemét-DVSC 0-0 (2012/13, 18. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Nagy Z., Simac, Mészáros, Korhut – Bódi, Ramos, Czvitkovics, Szakály (Ferenczi 76.) – Rezes (Sidibe 82.), Pölöskey (Szécsi M. 64.)
Vezette: Vad II.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Egy picit többet kellett volna tenni azért, hogy ezt a mérkőzést megnyerjük. Az első félidőben jobban kellett volna sáfárkodnunk a helyzeteinkkel, de nem mindig voltunk pontosan, és nem érkeztünk jól a kipattanókra. A második félidőben volt néhány lehetősége a hazai csapatnak, utána inkább mezőnyjáték folyt. A mérkőzés végén Szécsi Márknak és Sidibének is volt lehetősége, amiből gól lehetett volna. Koncentráltabban kellett volna futballoznunk, de minden pontot meg kell becsülni.„
Mit várhatunk egy meccstől, ahol Pölöskey az egy szem csatárunk, Ferenczi, Szécsi és Sidibe a három cserénk, ráadásul Sidibe csak az utolsó pár percre érkezik? Ez a meccs is tökéletesen jellemezte az ekkoriban felépített koncepciónkat: ívelgessük fel a labdát, hátha bepattan valakiről. Szerencsére azonban minden pontot megbecsültünk, meg is lett a végén az eredménye. (Hatodik hely a bajnokságban.)
Pápa-DVSC 1-0 (2012/13, 20. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Bernáth, Máté, Mészáros, Korhut – Bódi, Spitzmüller (Dombi 80.), Szakály – Szécsi M. (Se. Bouadla 66.), Coulibaly, Pölöskey (Sidibe 72.)
Vezette: Oláh G.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nem egyszerű ilyenkor bármit is mondani, mert annak ellenére, hogy az ellenfélnek is volt helyzete, de folyamatosan ott voltunk a Pápa kapujánál, csak nem tudtunk gólt rúgni, pedig ez tudna lökni a csapaton, mint ahogy a győzelem is. A gól előtt ziccert hibáztunk, Pölöskey Péternek azt be kellett volna rúgni, illetve egy véleményes szituáció is akadt, amikor Szűcs Lajos kapus ütközött Szakály Péterrel. Kaptuk ezt a peches gólt, utána próbáltunk egyenlíteni, de nem sikerült, mert vagy elment a kapu előtt a labda, vagy beleakadt az ellenfélbe.„
Ez a meccs azóta is rémálmaimban kísért. Nem csak az, ahogyan Pölöskey ajtó-ablak ziccerben olyan gyengén gurított Szűcs Lajos ölébe, hogy annál még egy nyugdíjas, lebénult kígyó is erősebbet lőne, és nem is csak Szakály „frappáns” öngólja, hanem az a vegytiszta szenvedés, amit a két csapat futball címszó alatt bemutatott. Még a korábbiakhoz képest is borzalmas volt. Pedig az ezt megelőző fordulóban 4-1-re vertük hazai pályán a Pécs csapatát…
DVSC-UTE 0-1 (2012/13, 21. forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Nagy Z., Simac, Mészáros, Ferenczi – Bódi, Ramos, Se. Bouadla (Coulibaly 46.), Szakály (Szécsi M. 70.) – Pölöskey (Dombi 82.), Sidibe
Vezette: Bognár
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nagyon sokszor ott voltunk az Újpest kapuja előtt, többször is eltaláltuk a kapufát, végül magunknak rúgtuk a gólt. A középpályánknak hatékonyabbnak kellett volna lennie, és a párharcokat jobban meg kellett volna nyerni. Inkább küzdelem folyt, nem játszottunk igazán jól, sokat hibáztunk, a döntő szituációkban nem jó helyre adtuk a labdát, és ezekből tudott az ellenfél kontratámadásokat vezetni. A győzelem érdekében több kellett volna. A srácok végig küzdöttek, de a játékban volt hiányosság, nem voltunk elég pontosak. A végén mindent megpróbáltunk, több támadót is bevetettünk, „három védőztünk”, de nem sikerült pontot szereznünk. Azt gondolom, ha Pölöskey Péter fejese az elején bemegy, teljesen másképpen alakulhatott volna a mérkőzés. Ez a nap erről szólt, minden kifelé pattant, vagy elakadt a kapusban a labda, és magunknak rúgtunk egy gólt.”
Ez a meccs talán némileg kilóg a sorból amiatt, mert viszonylag sok helyzetünk volt, több kapufát is szereztünk, helyenként volt egy-két nézhető támadásunk. Ennek ellenére nem hagyhattam ki, mert az, ahogyan kikaptunk, önmagában nézőgyilkos. Az első 10 percben sikerült egy „dupla-öngólt” szerezni, Simac rossz mentése lehet, hogy egyébként is bepattant volna a saját kapujába, de Verpecz a biztonság kedvéért azért még beljebb segítette. Aztán pedig mindent kihagytunk, főleg Sidibe a végén, aki jó szokásához híven nem volt képes pár méterről a kapuba lőni a labdát, a kapufa nagyobb kihívás volt neki. Nagyon sok negatív emlékem van az Újpest elleni meccsekről, ez az egyik legbosszantóbb. Ettől függetlenül semleges nézőként ez a meccs nem volt annyira borzasztó, mint a többi.
Haladás-DVSC 1-0 (2012/13 24., forduló)
Kezdőcsapat:
Verpecz – Nagy Z., Máté, Mészáros, Ferenczi (Czvitkovics 81.) – Ramos – Bódi, Se. Bouadla, Szakály, Rezes (Sidibe 56.) – Coulibaly
Vezette: Iványi
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nehéz mérkőzésre számítottunk, és így is lett. Az első félidőben nem nagyon forogtak veszélyben a kapuk, mindkét csapat több hibával játszott. A gól után felpörögtek az események, három kapufát is lőttünk, tehát lehetett volna fordított is az eredmény. Ilyen a sport, egyszer befelé pattan a labda, máskor kifelé. A Haladásnak is volt ziccere a második félidőben, de ez benne van, mivel hátrányba kerültünk és kockáztatunk kellett. Sokkal többet kellett hozzátenni a támadójátékhoz, mentünk előre és próbáltunk gólt elérni. Úgy érzem, hogy nem szolgáltunk rá a vereségre.„
Kicsit hasonló ez a meccs az előzőhöz, látszólag nem voltunk olyan rosszak, de végignézve borzasztóan festett a dolog. Bár valóban szereztünk kapufákat, de még ezzel együtt sem lehetett olyan érzése a szurkolónak, hogy itt mi most megszakadunk a győzelemért. Az Újpest elleni meccsel együtt azonban ez a meccs is jól rámutat arra, hogy egy jó formában lévő Adamo Coulibaly még ezeken a kilátástalan mérkőzéseken is tudott némi fényt hozni a sötétségbe.
Paks-DVSC 0-0 (2013/14, 25. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics – Lázár (Morozov 68.), Máté, Brkovics, Korhut – Zsidai – Tisza (Kulcsár 54.), Mihelic, Bódi, Seydi (Sidibe 54.) – Volas
Vezette: Szabó Zs.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Küzdelmes mérkőzésre számítottam, a Pakssal mindig szoros eredmény születik. A pálya talaja nem engedte, hogy folyamatos játék kialakuljon. Inkább a rúgd előre és fuss stílus dominált. Győzelemre játszottunk. Elégedetlen vagyok, győzni szerettünk volna. Az első félidőben Bódinak akadt gólszerzési lehetősége. A második félidőben többször kettő-kettő ellen vittük a labdát, ám a végén a rossz megoldást választották a játékosok. Lövések pedig vagy a kapu fölé mentek, vagy elakadtak a védőkben. A mérkőzést rengeteg párharc jellemezte, ezért sem alakult ki folyamatos játék.„
A következő szezon újabb bajnoki aranyat hozott, és talán ezzel is összefüggésben ismét nézhetőbb meccseket láthattak a szurkolók. Bosszantó meccseink egyébként jócskán voltak (szenvedős győzelmek, utolsó percben elhullajtott pontok, váratlanul nagy idegenbeli vereségek), de a nézhetetlen kategóriából egész évben talán csak egy jutott a szurkolóknak, a Paks elleni idegenbeli szenvedés. Ahogyan az a lentebbi videóból is látszik, Sidibe a későbbi, Pécs elleni 0-0-hoz hasonlóan itt is „hentelt” egy kicsit, viszont ezen a meccsen megúszta a retorziót.
MTK-DVSC 1-0 (2014/15 2., forduló)
Kezdőcsapat:
Polekszics – Lázár, Morozov, Brkovics, Vadnai – Bódi, Ludánszki, Bouadla, Ferenczi (Nagy Z. 84.) – Volas (Seydi 74.), Tisza (Balogh N. 89.)
Vezette: Iványi
Kondás Elemér nyilatkozata: „Az első félidőben az MTK-nál volt többet a labda, de többször is jól kontráztunk, és lehetőségeink is voltak. A második félidőben még többet tettünk azért, hogy nyerjünk ezen a mérkőzésen. A játék alapján a döntetlen reálisabb lett volna, nem érdemeltünk vereséget, de ilyen a futball. Egy pillanatnyi kihagyás elég volt, üresen hagytuk Horváth Zsoltot, aki gólt tudott szerezni. Jobban kellett volna koncentrálni. Sajnos ma nem voltak százszázalékos helyzeteink, mint a korábbi mérkőzéseken, ettől még megszerezhettük volna a három pontot, de legalább egyet. Van még hátra huszonnyolc mérkőzés, tudunk javítani, de most a keddi, BATE elleni visszavágóra koncentrálunk.„
Rá lehetne fogni, hogy tartalékosan álltunk fel ezen a meccsen, azonban megnézve a kezdőcsapatot, egyedül Ludánszki neve láttán érezhettünk iszonyt. Ennek ellenére kilátástalan és motiválatlan focit játszottunk, és bár az MTK győzelme sem volt benne a meccsben, de ez őket is minősítette. Bárcsak máshogy alakult volna a BATE elleni visszavágó, és akkor lehet, hogy ezt a meccset be sem raktam volna az összeállításba.
UTE-DVSC 1-0 (2014/15 4., forduló)
Kezdőcsapat:
Polekszics – Jovanovic, Máté, Morozov, Korhut – Bódi (Bouadla 80.), Varga J., Zsidai, Szakály – Kulcsár (Seydi 74.), Sidibe
Vezette: Iványi
Kondás Elemér nyilatkozata: „Próbáltunk masszívan játszani, és abból kontrákat építeni, de sajnos megint arról kell beszélnünk, hogy kiállítottak egy labdarúgónkat. Utána többet birtokolta a labdát az Újpest, bár akkor is próbáltunk a megszerzett labdákkal jól sáfárkodni, de nem tudtunk úgy építkezni, ahogy szerettünk volna. A végén egy megpattanóból gólt kaptunk, pedig előtte nálunk volt a labda, csak eladtuk. Nagy nyomás nehezedett ránk, jobban meg kellett volna tartanunk a labdákat.„
Iványi bíró ténykedése valóban erőteljesen aggályos volt ezen a meccsen, ettől függetlenül egy újabb gyenge meccsen nyújtott kilátástalan játékot láthattunk. Természetesen itt már jócskán benne volt a dologban a BATE elleni kiesés is, de ez szurkolóként senkit nem kárpótol a szenvedésért, sőt, ekkoriban amúgy is nehezünkre esett szurkolni a kudarc miatt.
DVSC-Pécs 0-2 (2014/15, 7. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics – Jovanovic, Máté, Morozov (Volas 76.), Korhut – Bódi, Varga J., Vadnai, Ferenczi (Szakály 46.) – Kulcsár (Tisza 63.), Sidibe
Vezette: Erdős
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nem játszottunk jól, sőt kimondottan rosszul futballoztunk. Lassan szövögettük a támadásokat, a kapu előtt gyámoltalanok voltunk, a beérkezett labdákat nem úgy játszottuk meg, ahogy kellett volna. Az ellenfél szervezetten védekezett, és abból kontrázott, ami mindig veszélyt hordozott magában. A gólt követően már csak a veszett fejsze nyele után nyúltunk, próbálkoztunk ugyan, de gólt nem tudtunk rúgni. Ma nagyon gyengén futballoztunk.„
Személy szerint nekem ez a meccs a totális mélypontot jelentette. Amit azon a napon a pályán mutattunk, arra semmi nem lehet mentség. A kiesés miatti lélektani problémák sem, a fáradtság sem, a rossz forma sem. Megalázása volt ez az összes nézőnek, akik még abban a letargikus lelkiállapotban is kimentek a meccsre. Szólt is a „Kondás, takarodj!”, sokkal hangosabban, mint bármikor előtte. A végén az a jelenet, amikor még Pölő is gólt tudott ellenünk szerezni, a teljes megalázást jelentette mindenki számára.
DVSC-Kecskemét 0-0 (2014/15, 8. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics – Jovanovic, Máté, Mészáros, Korhut – Szakály, Varga J., Zsidai (Tisza 83.), Bouadla – Kulcsár (Seydi 74.), Volas (Sidibe 46.)
Vezette: Bognár
Kondás Elemér nyilatkozata: „Sajnos nem tudunk betalálni a kapuba, pedig most is megvoltak a helyzeteink már az elején is. Ilyenkor óhatatlan, hogy a vendégcsapatnak is akad lehetősége, kontráztak, rendre Bebetót próbálták kiugratni. Végig nyomás alatt tartottuk az ellenfél kapuját, de a gól továbbra is hiányzik a játékunkból. A helyzeteink mindig megvannak, de nem sikerül betalálni. Bódi Ádám azért nem játszott, mert megbetegedett, Sidibe pedig a hét elején volt beteg, csak csütörtökön csatlakozott a csapathoz, ezért nem kezdett. Voltam már nehéz helyzetben, hiszen pár éve előfordult, hogy zsinórban ötször kaptunk ki. Ilyenkor nem egyszerű, mert a közönség is türelmetlen, pedig a csapat most is mindent megtett. Mentális gondjaink vannak, ennek orvoslása nem egyik napról a másikra történik. Ma nagyon sokat segített volna egy győzelem.„
A Pécs elleni meccset követően egy fordulóval később újranézhettük ugyanazt a szenvedést egy fokkal konszolidáltabb formában. Szerencse, hogy nem ez a Kecskemét elleni mérkőzés volt életem első futballmeccse, mert ha az lett volna, soha többet rá nem tudtam volna rávenni magam, hogy akár csak bele is nézzek egybe. Borzasztó pontatlan labdák, elképesztően rossz lövések és megoldások mindkét oldalon, ahogyan azt a lenti videó is tükrözi.
DVSC-UTE 0-0 (2014/15, 19. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics (Verpecz 46.) – Mészáros, Máté, Brkovics, Korhut – Jovanovic, Szakály, Bouadla, Mihelic (Bódi 61.) – Kulcsár (Balogh N. 81.), Tisza
Vezette: Erdős
Kondás Elemér nyilatkozata: „Erről beszéltünk a mérkőzés előtt, hogy nehéz összecsapás vár ránk, és ez be is igazolódott. Jól kezdtünk, megvoltak helyzeteink, de utána kiegyenlítődött a játék. Küzdöttünk, de a játékunkban akadtak hibák. A második félidőben az Újpestnek is megvoltak a lehetőségei, mint ahogy nekünk is. Megéreztük a védekező középpályás hiányát, mert így Szakálynak és Bouadlának több védekező feladatuk volt, ellenkező esetben hatékonyabban tudták volna segíteni a támadásokat. Sok labdát eladtunk, annak ellenére, hogy felhívtuk a figyelmet, a labdavesztés után az Újpest veszélyesen tud támadni, és ebből alakított is ki helyzeteket.„
Újabb borzasztó Újpest elleni meccs. Kilátástalan, görcsös, ötlettelen játék, rengeteg pontatlansággal tarkítva. Onnan maradhat emlékezetes ez a meccs, hogy a szurkolók egyedül itt akadtak ki igazán Brkovicra, mióta a csapatot erősíti, mivel a végén 100%-os ziccerben nagyon csúnyán eltörte a labdát. Az általános hangulatot jól tükrözi a mellékelt videó.
Haladás-DVSC 2-0 (2014/15, 20. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics – Mészáros (Bódi 62.), Máté, Brkovics, Korhut – Jovanovic, Varga J., Bouadla (Tisza 62.), Szakály – Kulcsár, Sidibe (Morozov 78.)
Vezette: Iványi
Kondás Elemér nyilatkozata: „Azt kaptuk a Haladástól, amit vártunk, hiszen élet-halál kérdés volt a mérkőzés számukra. A játékot kényelmesen kezdtük, az ellenfelünk bedarált bennünket, és kaptunk két gólt. Mire felébredtünk már késő volt, ráadásul a kiállítás is nehezítette a helyzetünket. Sajnos nem tudtuk a védők mögé bejátszani a labdát, így nem tudtunk érdemben veszélyeztetni és nem sikerült racionálisan játszani sem. Már a szünetben több játékost be kellett volna cserélnem. A szögletből kapott gólunk védhető lett volna, Martínez találata pedig egy érdekes helyzet volt. Az ellenfelünk jobb volt ezen a mérkőzésen, és agresszívabban játszott, mint mi.„
Ez a meccs is versenyben lehetne a képzeletbeli dobogó valamelyik helyéért. Olyan volt, mintha a pályán sem lennénk, csak néha riogattuk a közelben repkedő galambokat (lásd az alsó két videón), egyébként nem izgatta a játékosainkat különösebben az a tény, hogy valamit mutatniuk kellene. A Haladás csupán azzal meg tudott verni minket, hogy bennük volt némi hajlandóság a futásra, passzra és lövésre.
Pécs-DVSC 0-0 (2014/15, 22. forduló)
Kezdőcsapat:
Novakovics – Jovanovic, Mészáros, Brkovics, Korhut – Mihelic, Varga, Bouadla (Bódi 76.), Szakály – Sidibe, Tisza (Kulcsár 46.)
Vezette: Németh Á.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nagyon agresszívan játszott a hazai csapat, így nem volt könnyű dolgunk ezen a találkozón. Amikor mi is egy kicsit keményebben játszottunk, rögtön sárgákat kaptunk, ami miatt meg is fogyatkoztunk. Tipikus egygólos mérkőzés volt, sajnos nem sikerült megszereznünk a mindent eldöntő találatot. Számítottunk rá, hogy nehéz lesz itt játszani, azt kaptuk, ami vártunk. Kaptunk egy piros lapot, ami még inkább megnehezítette a helyzetünket, majd a végén Sidibet is kiállították, de szerencsére megvannak a játékosaink, akikkel tudjuk majd pótolni őket a következő bajnokinkon. Nyilván nyerni szerettünk volna, de sajnos ez nem sikerült a mai napon.„
Ha a favágó antifocit kellene definiálnom, ezzel a meccsel tenném. A mérkőzés színvonalát talán csak a játékvezető, Németh Ádám ténykedése múlta alul. Ez volt egyébként az a meccs, ahol Sidibe úgy döntött, hogy inkább a védőt rúgja, nem a labdát, mert azt könnyebb eltalálni, és nehezebben pattan el tőle. (Paks elleni mutatvány 2.0, lásd az alsó videón.) A debreceni szurkolóknál már csak a semleges nézőket sajnálom jobban, akik ezt végigszenvedték.
DVSC-Haladás 0-1 (2015/16, 4. forduló)
Kezdőcsapat:
Radosevic – Jovanovic, Mészáros, Brkovic, Korhut (Ferenczi, 72.) – Bódi, Zsidai, Mihelic (Sidibe, 66.), Bereczki (Balogh, 46.) – Tisza, Castillion
Vezette: Vad II.
Kodás Elemér nyilatkozata: „Nagyon nehéz mérkőzés volt a mai. Ellenfelünk két helyzetet dolgozott ki a kilencven perc alatt, és nyerni tudott. Nekünk is megvolt a lehetőségünk, gondolok itt a Bereczki Dani előtt adódó százszázalékos ziccerre. Többször sikerült a védőik mögé kerülni, de a befejezéseknél nem választottunk jó megoldásokat. Volt, amikor rosszul passzoltunk, de olyan is, amikor az ellenfél kapusa védett. A játékosokra semmi panaszom nincsen. Küzdöttek, végig hajtották a meccset, mindent megtettek az egyenlítő találatunkért. Ez egy ilyen nap volt, sajnálom, hogy nem sikerült győznünk. Öt hét alatt tíz meccset játszottunk, testben és fejben is hiányzott a frissesség több játékosunkból.„
Végre elértünk az idei szezonhoz, bár ne tettük volna. Már a korábbi meccseink is hagytak kívánnivalót maguk után, de a Haladás elleni hazai vereség különösen borzasztó volt, felelevenedtek bennem a Pécs elleni 0-2 emlékképei. A mérkőzés egyetlen pozitívuma az volt, hogy láthattuk Király Gábort védeni, aki tökéletesen megmutatta, mi az a profizmus, ami annyira hiányzik jelenleg a csapatunkból. Nem véletlen, hogy Kondás távozásának követelése mellett Király éltetésével szórakoztatták magukat a nézők.
Videoton-DVSC 1-0 (2015/16, 7. forduló)
Kezdőcsapat:
Radosevic – Jovanovic, Brkovics, Mészáros, Korhut – Varga J. – Balogh N. (Bereczki 61.), Bódi, Szécsi M., Sidibe – Castillion
Vezette: Vad II.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Ebben a meccsben akár benne lehetett volna a győzelem is, de az utolsó előtti percben kaptunk egy gólt egy megpattanó lövésből. Sajnos úgy néz ki, nincs szerencsénk. Mindkét csapat figyelt arra, nehogy gólt kapjon. Nem érdemeltünk vereséget. A játékosok jól álltak hozzá, erre lehet építeni. Van ilyen, amikor az utolsó percben kap ki egy csapat.„
Az idei szezon nagy mélypontja. Egymást követő több meccsen követelték a szurkolók Kondás Elemér távozását, nyílt levél is született Szima Gábornak címezve, amely foglalkozott ezzel a kérdéssel, az eredmények látványosan nem jöttek, a mutatott játékról jobb nem is beszélni, és mindenki arra számított, hogy amennyiben kikapunk a gyengén szereplő Videotontól is, akkor elfogyhat a türelem mesteredzőnkkel szemben. Ehhez képest nem csupán egy botrányosan rossz meccset láthattunk gyámoltalan és unott (mondhatni edzőbuktató) játékkal, hanem utána egy, még az addigiaknál is pofátlanabb nyilatkozatot, amelyből egy részlet fentebb látható, a mérkőzés végén a labda-kiütésről nem is beszélve (szintén látható fent). Egyébként a meccsen a székesfehérvári szurkolók sem voltak jobban elragadtatva a látottaktól, inkább nézték volna az ivószünetet.
DVSC-Honvéd 0-0 (2015/16, 14. forduló)
Kezdőcsapat:
Radosevic – Mészáros (Jovanovic 46.), Máté, Brkovics, Korhut – Zsidai (Szakály 46.), Varga J. – Tisza – Kulcsár, Balogh N., Sidibe (Castillion 70.)
Vezette: Németh Á.
Kondás Elemér nyilatkozata: „Nem úgy sikerült ez a mérkőzés, ahogy elterveztük, ez annak volt betudható, hogy pontatlanok voltunk, jól zárt az ellenfél védelme, és ezt nem tudtuk feltörni, ha mégis sikerült, nem voltunk pontosak a befejezésnél, az ellenfél pedig a megszerzett labdákkal igyekezett jól sáfárkodni. Kevés volt az átlövés, nem találtunk embert a kapu előtt, a középre adott labdát jól hatástalanították a vendégek. A támadójátékunk nem volt hatékony ezen a mérkőzésen.„
Ez a meccs még túlzottan friss ahhoz, hogy részletesebb írjak róla. Akit érdekel, keresse vissza, Van mit gyászolnunk címmel nekem volt szerencsém összefoglalót írni. Ha valaki nem látta, és nem tudja, miről maradt le, annak külön figyelmébe ajánlom az alsó videót.
Mint vélhetően sokaknak feltűnt, kimaradt pár meccs az összeállításból, amelyeknek lehet, hogy szintén helyük lett volna, azonban egyrészt csak a bajnoki meccsekre fókuszáltam (így pl. a Niksic elleni idegenbeli 0-2 ezért nem lehet ma köztünk), másrészt szerkesztőtársaim vétóit is figyelembe vettem, így még tovább szűkítettem a listát. Ettől függetlenül kommentben arról is várom az észrevételeket, hogy mely meccseknek lett volna még ott a helyük ebben a cikkben.
Pár statisztika:
Négy érdekes kérdést próbálok az alábbiakban kicsit a számok tükrében körbejárni.
1. Mely játékosaink szerepeltetése lehet „garancia” a nézhetetlen játékra?
Itt két szempontot vettem figyelembe. Egyrészt azt, hogy lehetőleg olyan játékosokat vizsgáljak, akik még jelenleg is tagjai a keretnek, és a vizsgált időszak nagy részében is azok voltak, másrészt támadó feladatokat is ellátnak, mivel ezeken a meccseken a legnagyobb problémát nem a védelmünk szokta okozni. (Bár néha arról is jobb nem beszélni…) Így tehát a középpályásaink és támadóink szereplését vizsgáltam.
Összesen 18 mérkőzés szerepel az összeállításban, és most mindenki megtippelheti, hogy ki szerepelt ezek közül a legtöbb alkalommal, akár kezdőként, akár csereként…
Nos, akik Ibrahima Sidibére tippeltek, azoknak gratulálok. A 18 meccsből 16-szor (!) ott volt a pályán, ami még akkor is kiemelkedően magas szám, ha akadtak meccsek, amikor csak a végére érkezett csereként. Az ebből levonható következtetésekre még külön kitérek majd a taktikai hibák elemzésénél.
Második helyen egyik középpályásunk, Bódi Ádám áll 13 mérkőzéssel, míg őt szorosan követi Szakály 12 szerepléssel. Én magam azt hittem volna, hogy Kulcsár is az élmezőnyben lesz, azonban meglepő módon még Varga is megelőzi őt 10 alkalommal, alibikirályunk ugyanis csak 9 botrányos meccsnek volt a részese.
2. Vannak-e olyan bírók, akik ténykedése mellett az átlagosnál többet „szenvedünk”?
Iványi 4 meccs (0 hazai-4 idegen; 4 vereség)
Vad II. 4 (2-2; 1 döntetlen, 3 vereség)
Bognár 2 (2-0; 1 döntetlen, 1 vereség)
Erdős 2 (2-0; 2 döntetlen)
Németh Á. 2 (1-1; 2 döntetlen)
Oláh G. 1 (0-1; 1 vereség)
Szilasi 1 (1-0; 1 vereség)
Szabó Zs. 1 (0-1, 1 döntetlen)
Szőts 1 (0-1; 1 vereség)
Pár érdekes következtetést levonhatunk a statisztikákból. Ha Iványi idegenben meccset vezet nekünk, az sok jót nem jelent a számunkra, vele az összes nézhetetlen meccsünket el is veszítettük, és akadt rá példa, amikor ebben neki is szerepe volt. Vad II-vel idegenben és otthon is félve állhatunk neki a meccsnézésnek. Bognár és Erdős bírók esetén a hazai meccsek jelentenek potenciális veszélyt a kínszenvedésre. Németh Ádám nevéhez két botrányos meccsünk is fűződik, két gólnélküli döntetlen, mindkettő a legrosszabb kategóriából való (Pécs és Honvéd elleni 0-0), és itt meg kell említenünk, hogy bár egyik meccsen sem érdemeltünk volna győzelmet, azonban ebben a spori elvtárs is „megerősített” minket. (Pécs ellen két véleményes kiállítás, a Honvéd ellen meg nem adott büntető). Külön érdekesség, hogy bár sok Loki szurkoló előre retteg, ha Kassai vezet nekünk, azonban vele egy nézhetetlen meccset sem játszottunk, amiben az is szerepet kaphat, hogy rá inkább rangadókat szoktak bízni, azokon pedig általában jobban teljesítünk.
3. Mikor hajtott végre cseréket ezeken a meccseken Kondás Elemér?
Ez is egy eléggé érdekes tendencia. Kétszer is előfordult például, hogy sérülés miatt le kellett hozni valakit, és a helyette bevetett játékost később lecserélte vezetőedzőnk, azaz a cserének is cseréje volt (Yannick és Pölöskey jutottak erre a sorsra). Ezen kívül volt két olyan vereségünk és egy döntetlenünk, ahol Kondás Elemér kihasználatlanul hagyott egy cserelehetőséget, valamint a Videoton elleni 1-0-ás vereség során csak 1, azaz egy (!) játékost küldött a pályára csereként. Hét meccsen már szünetben is cserélt vezetőedzőnk, bár volt olyan, amikor sérülés miatt kényszerült erre, illetve legutóbb, a Honvéd elleni 0-0 alkalmával két játékost is lecserélt egyszerre a félidőben.
Hét olyan mérkőzést is találtam, amikor az utolsó csere a 80. percet követően érkezett, pedig lehet, hogy érdemes lett volna hamarabb kockáztatni. Arról inkább nem is beszélnék, hogy kik érkeztek csereként, talán elegendő arra utalnom, hogy Pölöskey, Sidibe, Ferenczi és Szécsi visszatérő nevek.
4. Miket nyilatkozott Kondás Elemér ezek után a mérkőzések után?
Aki végigolvasta a 18 mérkőzésről szóló tudósítást, annak lehet nagyjából egy benyomása, hogy miket szokott mesteredzőnk nyilatkozni ezen produkciók után. Az én személyes prekoncepciómat például tökéletesen megerősítette ez a gyűjtőmunka: Kondás Elemér tényleg mindig ugyanazokat a sablonokat kombinálja.
Először is, rengeteg találkozó után kritizálta a nem eléggé hatékony és pontosan támadójátékot. Ennek speciális verziójaként vagy konkrét kihagyott helyzeteket említett, vagy a koncentráltságot hiányolta. Időnként „személyeskedésekbe” is belement, nevesített játékosokat kritizálva. Négyszer számoltam össze a „sáfárkodni” jelzőt, legalább ennyiszer említette meg, hogy az ellenfél keményen védekezett, és még többször azt, hogy veszélyesen kontráztak (!) ellenünk. Szintén sokszor „mentek előre a fiúk”, főleg az utóbbi időben többször is előfordult, hogy „nem lehet panasz rájuk, mert küzdöttek”. A játékvezetői ítéletek is négyszer kerültek szóba, többnyire egyébként (részben) jogosan. Időnként „többet kellett volna tenni” a győzelemért, de fontos, hogy „ilyenkor is tegyük tovább a dolgunkat”. Szintén négyszer végighallgathattuk azt is, hogy miből kaptuk a gólt. A szerencse hiánya hatszor is szóba került, akárcsak az, hogy „tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, és ez be is igazolódott”. Rosszul viszont talán csak kétszer játszottunk, a nézőktől elnézést pedig egyszer sem kért Kondás Elemér a mutatott játékért. Ezzel szemben a pálya talaja vagy a fű magassága is volt, hogy szóba került, akárcsak a mentális gondok és a fáradtság. Az Újpest ellen például kétszer is kérte a játékosokat edzőnk, hogy ne adják el azt a fránya labdát, aztán mégis mindig az volt a probléma. Ennek ellenére az esetek többségében nem érdemeltünk vereséget, és ha máshogy alakult volna, akár győzhettünk is volna. Ezt az összeállítást strigulázgatás alapján készítettem, aki nem hiszi, járjon utána.
Néhány fontos következtetés:
1. Az ellenfelek gyengesége
Szinte az összes meccsen (pár kivételtől eltekintve) azt láthatjuk, hogy gyenge vagy gyenge formában lévő csapatok ellen szenvedtünk. Vannak visszatérő „kedvenceink”, ide sorolhatjuk a Paksot (inkább) idegenben, a Haladást, az MTK-t és az Újpestet bárhol, de régebben a Pécs, a Kecskemét vagy az aktuális újoncok ellen is gyakran vért izzadunk. A Győr, Fradi, Diósgyőr ellen szinte sosem játszottunk rossz meccseket, a Videoton ellen is csak legutóbb, amikor ők is gyenge formában voltak. Ennek két lehetséges oka van: egyrészt ezekre a meccsekre jobban felszívja magát a csapat és megmutatja, hogy igazán jól tud focizni, másrészt ha ez mégsem jön össze, akkor az ellenfél bedarál minket, és ez akkor sem unalmas, ha rossz érzés nézni. Az viszont visszatérő gondnak tűnik, hogy általában nem tudunk mit kezdeni a stabilan védekező kiscsapatok ellen. Ennek részben a 2. pontban keresendő az oka.
2. A taktikai és motivációs hibák
Először beszéljünk a taktikai hibákról. Nos, ha „ab ovo” nézzük, akkor a gondok ott kezdődnek, hogy gyakran nincs is taktikánk ezeken a meccseken. Ahogyan találóan pont maga Kondás Elemér is megfogalmazta, ez igazi „rúgd a labdát, és fuss” játék, csak az a gond, hogy időnként ebből még a futás is hiányzik, a rúgások minőségéről meg nem is beszéljünk. Ennél csak az a bosszantóbb, amikor időnként kitaláljuk, hogy ha egy magas, de nem túlzottan labdaügyes csatárt (pl. Pölöskey, Sidibe) odacseszünk a kapu elé, és felívelgetjük rá a labdákat, abból majd biztosan gólokat szerzünk. Nos, jelentem, hogy nem. Hasonlóan bájos elképzelés az, hogy ha egyszerre három csatár van a pályán, akkor mi már totálisan offenzív játékot produkálunk. (Erről Storck is beszélt, és elmondta, sokan tévesen úgy gondolják, hogy a csatárok számán múlik az, mennyire támadó felfogású egy csapat.) Különösen „szórakoztató” ez a három csatáros játék olyankor, amikor teljesen hasonló karakterű csatárokat tesz be egymás mellé a „mester”,akik szinte csak egymást akadályozzák, cserébe viszont elfogy a középpályánk. Apropó, ha már a középpályánál tartunk, az is eléggé látványos, hogy ezek a meccsek az ő szenvedésük, rossz formájuk eredményeként jöhetnek létre. Amikor a csatárok nem képesek belőni a kapott labdákat, azok a meccsek sokkal nézhetőbbek, bár eléggé bosszantóak (ezért lóg ki kicsit az Újpest elleni hazai 0-1 a sorból). Egyszóval a középpályán kellene gyakrabban vérfrissítés, ami jelenleg abból áll, hogy elküldeni küldünk el játékosokat, de hozni helyettük a hiányposztokra nem hozunk. Végezetül a cserék mellett sem mehetünk el szó nélkül, mivel szinte mindig ugyanazoktól a rossz formában lévő vagy perememberektől vártuk a csodát. Lehet persze a kispad minőségére hivatkozni, és van is benne igazság, mert pont abban a két évben tudtunk bajnokok lenni, amikor a legnagyobb vérfrissítésen esett át előtte való nyáron a keret, és nagy lett a merítési lehetőség. (Ennek a hiánya tehát nem Kondás Elemér sara…) Ugyanakkor a fiatalokhoz nem merünk ilyenkor nyúlni, akik pedig sokkal rosszabb teljesítményt úgysem nyújthatnának, mint a pályán szenvedők, viszont lehet, hogy legalább a tűz meglenne bennük, illetve rutint szereznének. Az idei szezonban jó példa erre Sós Bence, aki sokkal több lehetőséget is kaphatna, mivel van benne fantázia, ami viszont a középpályánkrólegyébként nem mondható el.
Térjünk rá a motivációs hibákra. Feltűnt a kedves olvasóknak is, hogy a két bajnoki címet hozó szezonból összesen egy meccs került fel a listára? Ez persze klasszikus tyúk vagy tojás probléma: vajon mi az ok és mi az okozat? Én úgy vágnám át ezt a gordiusi csomót, hogy a bajnoki cím elnyeréséhez az vezet, hogy a „nemkívánom”, érdektelen, kiscsapatok elleni meccsen is hajlandóak vagyunk küzdeni. Ha mindkét csapat ugyanakkora motiváltsággal és lelkesedéssel lép a pályára, akkor szinte kizárt, hogy ne jöjjön ki a tudásbeli különbség. Ennek a lelkesedésnek a megteremtése pedig jelentős részben a szakmai stáb feladata. Sokszor elhangzott az interjúkban, hogy győzni szerettünk volna, de valahogy mögüle a tartalom hiányzott. Állítom, hogy bármennyire is kiemelkedik a Fradi a mezőnyből, ha sikeréhesen futnánk ki minden meccsen a pályára, versenyben lehetnénk a bajnoki címért még ezzel a kerettel is. A céltudatosság azonban inkább egyfajta passzív ellenállásban jelenik meg mostanában a pályán: nem focizunk, hátha történik valami változás.
A taktikai és motivációs hibák érzékletes példája az, amikor Kondás Elemér nekiáll bizonygatni, hogy mi nehéz meccsre számítottunk, és azt is kaptuk, amit vártunk. A baj csak ezzel az, hogy ha előre látja a szakmai stáb a leküzdendő nehézségeket, akkor miért nem járunk sikerrel? Ha tudjuk, hogy mi okozhat problémát, miért nem dolgozunk ki olyan stratégiát, ami orvosolni képes? Elgondolkodtató kérdések…
3. A szurkolók szerepe
Érdemes visszanézni, hogy milyen hangulatban és környezetben játszottuk a legrosszabb meccseinket. Legyünk önkritikusak is, ne csak kritikusak: szinte az összes ilyen mérkőzés már a kezdőrúgást megelőzően lehangoló volt, hála az üres lelátóknak vagy az érdektelen szurkolóknak. Persze az is része az igazságnak, hogy vajon miért nincsenek drukkerek, és miért ennyire lelombozottak, ugyanakkor tény, hogy a DVSC mindig is akkor tudott igazán jól szerepelni, ha megvoltak azok a nézők, akik űzték-hajtották a csapatot. Ebben tehát ott van a mi feladatunk és felelősségünk is.
4. A kommunikációs problémák
Az egy dolog, hogy a sablonnyilatkozatok unalmasak és értelmetlenek, ráadásul a maguk módján nevetségesek is. Még talán az is belefér (bár szerintem nem), hogy sokszor köszönőviszonyban sincsenek a látottakkal. (Például küzdöttek a fiúk: tegnap, a norvégok ellen a válogatott tényleg küzdött; a Haladás elleni hazai 0-1 alkalmával a DVSC még csak nem is emlékeztetett erre.) Az viszont különösen fájó, hogy egyetlen egyszer sem lehetett azt hallani Kondás Elemér szájából, hogy elnézést kér a nézőktől a mutatott játék miatt, hogy sajnálja és szégyelli magát azért a kínszenvedésért, amit a szurkolók átéltek. Pedig néha jó lenne… Mert ahogyan Szalai Ádám is megfogalmazta ma hajnalban a kocsmában, csaposként, a drukkerek szenvedtek a legtöbbet az elmúlt évtizedekben, ezért a sikereket is ők érdemlik meg a legjobban. A bocsánatkérés, önkritika nem kerül pénzbe. Nem kell érte áldozatokat hozni. Nem dől össze tőle a világ. Viszont lehet, hogy ha néha megtörténne, most ez az elemző cikk sem született volna meg.
Záró gondolatok a tegnapi magyar-norvég meccs kapcsán:
Ennek a hosszabb lélegzetvételű munkának még azt megelőzően kezdtem neki, hogy az EB-re kijutás öröme minden bosszúságot elsöpört volna. Már tegnap este fel akartam tölteni a blogra az írást, de az ünneplés elmosta a tervem. Kárpótlásként a késedelem miatt viszont szeretném megpróbálni a tegnapi sikeren keresztül érzékeltetni, hogy mi okozza a Loki kudarcait. Nem véletlen ugyanis, hogy jelenlegi debreceni játékos nem lehetett részese ennek a keretnek, és azt is szomorú dolog beismerni, hogy jól is volt ez így.
Ez a válogatott az elmúlt hónapokban nem játszott közönségszórakoztató meccseket. Nem lehetett olyan gyönyörű támadásokat látni, mint amilyeneket egy jó formában lévő Loki időnként meg tud villantani. Valóban a stabil védekezésre épült az egész focink, ahogyan azt sokan fanyalogva megjegyzik. És mégsem eltűnt, elvesztegetett 90 percekről beszélünk. Lehet azt mondani, hogy az eredmény miatt, de szerintem nem ez az egyetlen oka. Dárdai és Storck irányítása mellett ugyanis megláthattunk olyan dolgokat, amik annyira fájóan hiányoznak a jelenlegi DVSC-ből:
1. A tudatosságot. Belátni, hogy nem tudunk sokat, de abból a maximumot kihozni, arra építeni, abban gondolkodni.
2. A lelkesedést és akaratot. Ezek a srácok tegnap este tényleg „meghaltak” a pályán. Nem csak „mentek előre”, hanem tiszta szívből küzdöttek. Nagyobb volt persze a motiváció, mint a Paks ellen az idegenbeli libalegelőn, de aki igazán szereti ezt a sportot csinálni, azt a győzelem mindig viszi előre. Én sem vagyok jó focista, de nagyon szeretek gólt lőni, ezért ha a barátokkal focizunk, annak ellenére viszonylag sok gólt szoktam szerezni, hogy nincsenek meg hozzá sok tekintetben a képességeim, viszont abból a kevésből megpróbálom kihozni azt, amit csak lehet. A mi csapatunkon meg azt érezni, hogy ha éppen van kedvünk játszani, akkor hengerlünk, egyébként meg úgy elvagyunk a pályán. Így nem lehet. Csak vérrel és verejtékkel megy.
3. A karaktereket. Király Gabi, aki a korral egyre jobb kapussá válik, a mackónadrágjával és a vicces arckifejezéseivel; Guzmics, akiben volt annyi elszántság, hogy negatív hősből pozitívvá váljon; Böde Dani, aki a maga „parasztságával” is szerethető, mert őszinte és tényleg küzd. Lehetne tovább sorolni, de ha megnézzük a mi csapatunkat, ezek a karakterek nagyon hiányoznak. Színtelen, szagtalan az egész.
4. Egy (két) jó edzőt. Valaki olyat, aki mer kockáztatni, és bejön neki, aki nem csak azzal büszkélkedik, hogy előre megmondta, mennyire szar lesz, hanem váratlan húzásokkal és sok munkával tesz is ellene. Aki időt és energiát fordít arra, hogy az ellenfélhez igazított legjobb taktikával és kezdőcsapattal álljunk ki.
Sorolhatnám tovább, de inkább nem akarom. Örüljünk neki, hogy legalább a válogatottunk meg tudja nekünk adni azt az örömöt, amit a klubcsapatunk már rég nem.
Bónusz mémek:
Azoknak, akik vették rá a fáradtságot, hogy idáig elolvassák a leírtakat, egyrészt őszintén gratulálok, másrészt ajándékként átnyújtom nekik pár érzésemet és gondolatomat képekbe sűrítve.
Kondás Elemér nyilatkozatai I.
Amikor ráébredsz, hogy mi vár rád…
Kondás „Torrente” Elemér
Támadásépítés, ha ellenfél is van a pályán, aki hajlandó védekezni
Kondás Elemér nyilatkozatai II.
És végül a válogatott meccsek margójára…
Hajrá magyarok!
Hajrá Loki!
Enderson
