Az év utolsó négy meccsének befejeztével ismét itt az ideje, hogy rögzítsük a statisztikai adatokat az InStat segítségével, azaz lássuk, hogy minek volt köszönhető az, hogy végül sikerült felkúsznunk a dobogó alsó fokára.
Először jöjjenek a szokásos grafikonok, és gyorsan fussuk át a lényegesebb adatokat, köztük a játékosok egyéni teljesítményét mérő InStat Index-szel.
Meccsről meccsre
Megszoktuk már az anomáliákat az InStat és a csapat esetében is, a Vidi elleni meccs egy újabb ékes példája ennek. Ránk nem jellemző magas értékeket produkáltunk szinte minden mutatóban, tettük mindezt a bajnoki címvédő ellen. Ennek ellenére kikaptunk, pedig sem a játék képe, sem a statisztika alapján nem szolgáltunk rá.
És máris rögtön itt van a másik véglet, az MTK ellen ugyanis elképesztő fölényt produkáltak ellenünk a hazaiak, mégis behúztuk a három pontot. Az már laikus szemmel is látható volt, hogy óriási mákunk volt, a statisztika pedig csak megerősít ebben.
Bár egyes mutatókban a Honvéd jobb volt nálunk, összességében ezekből a számokból is látszik, hogy megérdemelt volt a sikerünk, elég csak a kaput eltalált lövések számát megtekinteni. A passzpontosságunk pedig továbbra is aggasztó, és még csak nem is ez volt a mélypont a szezon során.
A Haladás elleni mérkőzésen produkált számadatok arra engednek következtetni, hogy a hazai csapat nem véletlen áll az utolsó helyen: más csapat ugyanis kegyetlenül megbüntetné azt az együttest, amely 66%-os (!!!) passzhatékonysággal játszik le 90 percet. Ahogy erre már fentebb is kitértem, ez gyakorlatban azt jelenti, hogy minden harmadik átadásunk pontatlan volt, ez elképesztően rossz számadat. Ennek ellenére is sikerült simán nyernünk.
(Az adatok forrása: MLSZ adatbank)
