Elérkezett hát a szezon legfontosabb mérkőzése, az, amelyre már mindenki nagyon régóta várt. Az a mérkőzés, ahol borzasztó nehéz 90 perc vár ránk, egy igen komoly ellenféllel szemben. Kedden a BATE Boriszov csapata ellen lépünk pályára Fehéroroszországban. Mint köztudott, az első párharcot itthon vívtuk múlt hét kedden a Nagyerdei Stadionban, ahol 1-0-s előnyre tettünk szert Ibrahima Sidibe második félidőben szerzett tizenegyes góljával. Nem volt könnyű mérkőzés, ennek ellenére sikerrel vette csapatunk ezt a megpróbáltatást is, bár félő, hogy Boriszovban nem lesz elég ez a fajta támadójáték. Vendégbejegyzés a BATE-DVSC mérkőzés beharangozójáról.
No, de kezdjük is az ellenféllel. A BATE, hazájának legsikeresebb csapata. Az 1973-ban alapított együttes tíz alkalommal nyerte meg a bajnokságot, emellett pedig kétszer tudta elhódítani a fehérorosz kupát. 2014 tavaszán új stadiont kaptak, a Boriszov Arénát, amelynek 13 ezer fős a befogadóképessége. Ebben a gyönyörű létesítményben (valószínűleg teltház előtt) kellene kedden elérnünk egy olyan eredményt, amellyel bebiztosítanánk magunkat ismét Európa futballtérképén. Igaz elfogadható az iksz és az egygólos vereség (abban az esetben, ha mi is lövünk gólt), de persze a győzelem lenne a legjobb. Ehhez természetesen ugyanolyan aktív játékot kell mutatnunk, mint amivel az első meccsen rukkoltunk elő. A boriszovi játékosok is gőzerővel készülnek a keddi visszavágóra, ahol ugyanúgy, mint nálunk, ott is természetesen csak a továbbjutás forog minden játékos és vezető fejében. Ennek érdekében pedig nagy valószínűséggel mindent meg is fog tenni a Rodionov-Signevich csatárduó, és arra fognak törekedni, hogy minél hamarabb lőjenek egy gólt, amivel egálra tudnák hozni az állást. Némiképp meglepő volt, hogy a BATE edzője az eddigi BL mérkőzéseken jegelte csapata házi gólkirályát, Sergey Krivetset, nem kizárt, hogy most az elejétől kezdve a pályán lesz a támadó középpályás.
Mondanom sem kell, hogy nekünk is kötelező lenne gólt lőni, ugyanis ha az elején be tudnánk rámolni egyet nekik, akkor onnan már hármat kellene rúgnia a BATE-nak, hogy kiharcolja a továbbjutást. Ámbár ha a védelmünk olyan jól muzsikál, mint az elmúlt időben, és a 90 perc alatt végig 100%-os odafigyeléssel végzik dolgukat a srácok, nem kellene, hogy gondot jelentsen lehozni a meccset kapott gól nélkül. Jovanovic jó lenne, ha tudná hozni azt a szintet, amit az első meccsen, valamint Szakály remélhetőleg hamar visszatalál a régi útjára, mert a sérülése óta nem igazán tudta teljes mértékben átvenni a játék ritmusát. Az imént említettem, hogy milyen fontos lenne, ha kint is tudnánk gólt lőni. A kérdés az, hogy ki. Az idei három BL-selejtező meccsünkön mindössze három gólt szereztünk, ebből a három gólból kettő pontrúgás volt – Mihelic szabadrúgás, Sidibe büntető -, illetve egy nagy nehezen becsorgó labda. Nagy gondot jelent tehát az akciógól szerzése, főleg úgy, hogy a „szabadrúgás-specialistánknak”, René Mihelicnek sajnálatos módon elszakadt a combizma a keddi selejtezőn, így körülbelül egy hónapig biztosan nem számíthat rá Kondás mester. Ezúton is jobbulást kívánunk neki!
Ha továbbjutunk a BATE elleni párharcból, már biztos az EL, vagy a BL csoportkör. Mindenki átérzi ennek a súlyát, játékos, vezető és szurkoló egyaránt. Óriási sikert jelente a magyar focinak, nem beszélve arról, hogy igen szép kis summát kapna érte a csapat. Viszont az ellenfél egy nagyon jó és erős csapat, Aleksandar Jermakovics keze alatt jó úton megy a gárda szekere. A BATE évről évre rendre ott van valamelyik nemzetközi liga főtábláján, így a rutinnal sincs sok gondjuk. Két éve ők törtek borsot az orrunk alá, remélhetőleg most mi fogunk!
Az én várható kezdő tizenegyem: Novakovic – Jovanovic, Máté Mészáros, Korhut – Bouadla, Varga, Zsidai, Szakály – Sidibe, Tisza
Mindent Bele, Hajrá Debrecen!
CivisBazsi írása
