Ebben a szezonban már kétszer is megmérkőztünk a Pécs ellen, ráadásul az ősszel, amikor a mecsekaljai csapat sorra bukta a meccseit, és a kieső helyeken tanyázott. Ennek ellenére a Debrecenben rendezett bajnokin kikaptunk 2-0-ra úgy, hogy szinte helyzetünk sem volt, majd még egy ennél is nagyobb pofont kaptunk tőlük Pécsen a Magyar Kupa korábbi szakaszában, és az 1-0-s vereségünk a kiesést, illetve egyben azt is jelentette, hogy idén már semmit nem nyerünk. Adva van tehát a feladat: a harmadik meccsen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a jelenleg is a kieső helyek környékén tanyázó Pécs ismét legyűrjön minket – pedig az előjelek most sem túl kedvezőek.
Reméljük ez a két hét szünet bőven elegendő volt arra, hogy az elmúlt hetek szenvedését levetkőzzük, és újra magabiztos, eredményes játékkal, rukkoljunk elő. Mert lássuk be, tavasszal eddig szenvedtünk: Felcsúton a játék képe alapján megérdemelten nyertünk, de a rengeteg kihagyott helyzet könnyen megbosszulhatta volna magát, az Újpest ellen csak szenvedtünk, a kevés helyzetünket is kihagytuk, és örülhettünk, hogy az Újpest nálunk is szerencsétlenebb volt befejezések terén, így legalább a döntetlen meglett, a Haladás ellen helyzetünk sem volt, megalázó módon kaptunk ki, a Diósgyőr ellen pedig ismét megvoltak a helyzeteink szép számmal, de ismét csak egyet sikerült értékesíteni és a végén megint izgulnunk kellett.
Azért hogy mégis legyen mibe kapaszkodnunk, arról maga a csapat gondoskodott múlt hét szombaton, amikor – bár csak barátságos mérkőzésen – jócskán kitömtünk egy nálunk papíron erősebb ellenfelet: a Dinamo Bukarest ellen szép játékkal, szép gólokat szerezve nyertünk simán, 6-0-ra. Végre a helyzeteinket is jó százalékban értékesítettük, de nagyon kell vigyáznunk, hogy ez a meccs ne tegyen minket túl magabiztossá. Az ellenfél rendkívül gyengén játszott, ilyen védelmi hibákat, mint amit a románok sorra követtek el a meccsen, még egy NB II-es csapat sem sűrűn követ el. A másik dolog, ami szintén bizakodásra adhat okot, az a Pécs formája: bár egész jól kezdték a tavaszt (legyőzték az Újpestet és a Haladást, ikszeltek Diósgyőrben), az utóbbi néhány meccsükön gyengén muzsikáltak: a Ligakupában 1-0-ra kikaptak otthon az MTK-tól, bajnokin szintén 1-0-s vereséget szenvedtek Kecskeméten, a hét közepén pedig a Magyar Kupa negyeddöntőjének visszavágóján szintén hazai pályán szenvedtek sima, 3-0-s vereséget a Videotontól, így búcsúzni kényszerültek a sorozattól. Az utóbbi három meccsükön tehát nem ment nekik sem a pont-, sem a gólszerzés.
A várható felállásokat tekintve annyi biztos, hogy a műtétje után lábadozó Zsidai nem játszhat nálunk, csakúgy, mint Máté, aki a DVTK ellen összeszedett kisebb sérülése után még mindig érzi a bokáját. Őt ezen a mérkőzésen Mészáros helyettesítheti, a Bukarest ellen jól működött együtt Brkoviccsal a védelemben. Bár a Felcsúton kidőlő Lázár a héten már elkezdte a munkát a csapattal, nem tartom valószínűnek, hogy egyből kezdene is, Jovanovic lehet ezúttal is a jobbhátvéd, a középpályán pedig így ismét a kezdőben kaphat szerepet Mihelic. A nagy kérdés a csatársor lesz, nevezetesen hogy a három támadóból melyik kettő kezdjen: Tisza a házi gólkirályunk, tavasszal eddig csak ő szerzett gólt bajnokin, azok mindjárt győztes találatok is voltak, úgyhogy rá perpillanat nem lehet panasz. Sidibe mióta visszatért sérüléséből szintén játszik folyamatosan, és bár gólt nem szerzett, de azért a mezőnyben mutatott játéka miatt azt gondolom, helye van a csapatban. A nagy kérdés Kulcsár, aki az elmúlt tétmeccseken borzasztóan játszott, a románok ellen viszont négy gólt vágott, de mivel az csak egy barátságos meccs volt, ezért nem dobnám őt rögtön vissza a kezdőbe, pláne a másik két támadó kárára, remélhetőleg Eli bácsi is így gondolkodik.
A pécsieknél egy hiányzó lesz eltiltás miatt, az pedig a fiatal Manjrekar, aki a tavaszi menetelés egyik kulcsembere volt, a Robert Jarni által felfedezett kanadai válogatott középpályás a pécsi csapat játékának motorja volt az elmúlt mérkőzéseken, így hiánya kisebb gondokat okozhat majd az együttesének. Pótlását szerintem egy kis posztcserével oldják majd meg, a helyére feltolják Uzomát a védelem széléről, a balhátvéd pozíciójába pedig így bekerülhet a télen szerződtetett Tadejevic. A szünetben egyébként hozott a Pécs – vélhetően Jarni kérésére – egy rakás légióst, többségében délszláv játékosokat. Közülük hárman, Pauljevic, Weitzer és Makriev mér alapembernek számít a pécsi csapatban, ők ezúttal is kezdhetnek majd ellenünk. Nem úgy Mohl Dávid és Pölöskey Péter, akik az ősszel még kulcsembernek számítottak a mecsekaljai gárdánál, mi több, az őszi Loki-Pécsen éppen ők voltak a gólszerzők… Nos most biztosan nem lesznek azok, mert száműzték őket a tartalékokhoz.
A legfontosabb kérdés az lesz, hogy hogy állunk majd a meccshez hozzá. Ha azt a mentalitást látjuk, amit Szombathelyen, vagy az Újpest ellen mutattunk, akkor már most borítékolható a sima zakó, ha viszont olyan harapósak leszünk (jaj, Pinyő kísért), mint a DVTK vagy a Felcsút ellen, akkor lehet keresnivalónk. Emellett persze jól kell majd sáfárkodnunk a helyzeteinkkel (Debrecenben ez sokak kedvenc mondata), és az előttünk adódó lehetőségeket kíméletlenül ki kell majd használni, mert nem mindig lehet egy rúgott góllal meccset nyerni. Ráadásul a sok kihagyott helyzet mindig görcsössé teszi a támadó csapatokat, szerencsére a két említett győztes meccsek alkalmával ez nem ütött vissza, de megvolt rá a lehetőség. A múltbéli eredményekre nem nagyon tudunk építeni, mint azt már említettem, idén már kétszer is elgyepált minket a Pécs, mindkettő nagyon fájó volt, de tavaly is meggyűlt velük a bajunk, a pécsi találkozón ugyan egy korai góllal vezettünk 1-0-ra, de aztán jött a szokásos Loki betegség, szépen visszaálltunk, és ennek 2-1-es vereség lett az eredménye annak rendje és módja szerint. A tavaszi meccset meg ugyan megnyertük 1-0-ra, de ki ne emlékezne arra a kínszenvedésre, amit azon a meccsen bemutattunk, bár a vége happy end lett, köszönhetően Tisza utolsó másodpercekben értékesített büntetőjének. Az örök mérleg egyébként rendkívül kiegyenlített, perpill 20-14-19 a javunkra, reméljük nem most fog egálba fordulni ez a statisztika.
Pár éve még bajnoki címet ünnepelhettünk a Pécs legyőzése után, most maximum a dühös szurkolók dobálhatják majd Kondás Elemért
Tavaszi forma:
DVSC: GY/V/D/GY
PMFC: V/D/GY/GY
Bajnoki mutató:
DVSC: 38 pont, 11 győzelem, 5 döntetlen, 5 vereség, 28-14-es gólarány, 4. hely
PMFC: 17 pont, 4 győzelem, 5 döntetlen, 12 vereség, 22-38-as gólarány, 14. hely
Egymás ellen:
14/09/13 DVSC 0-2 PMFC
14/03/22 DVSC 1-0 PMFC
13/09/01 PMFC 2-1 DVSC
13/03/10 DVSC 4-1 PMFC
12/08/12 PMFC 2-3 DVSC
Házi góllövőlista:
Gólok eloszlása időben:
Csapatunk a mérkőzés középső harmadában, illetve az utolsó negyedórában a legtermékenyebb, míg a Pécs egyértelműen a meccs utolsó fél órájában a legerősebb gólszerzés tekintetében.
Ez történt ősszel
Én a magam részéről egy kiélezett, de egyáltalán nem színvonalas találkozót várok, amiben minden benne lehet: beigazolódhat a rossz érzetünk, és ismét (idén már harmadszor) megégünk Pécsen is, csakúgy mint Szombathelyen, vagy pedig megtáltosodunk, és esélyeshez mérten elhozzuk a három pontot Pécsről. De épp úgy lehet ez egy unalmas 0-0 is, ami igazából egyik csapatnak sem jó, bár a hazai együttes részéről lehet aláírnák még ezt is. Akitől tartanunk kell, az Vukasin Poleksic, a montenegrói hálóőr éveket húzott le a Lokinál, és jól tudjuk, ellenünk minden egykori játékosunk jól teljesít, Plexi például kivédte a szemünket az őszi meccsen. Most is félek tőle, mert a válogatottban is jó formában védett. Szintén veszélyes ránk nézve Márkvárt játéka, ő a pécsi csapat esze a középpályán, ő diktálja a tempót, középpályásainknak elsődlegesen őt kell kikapcsolniuk. És hogy mi magunk ki(k)ben bízhatunk? Én első sorban abban a Tisza Tiborban, aki az ősz vége óta végre húzó embere a csapatnak, és szépen termeli a gólokat, most is ezt várom tőle. Illetve valamiért úgy érzem, hogy Mihelicnek is elsülhet most a jobbosa egy állított labda után.
(A képek forrása: telesport.mtv.hu, hatharom.com)
