Ahogy az lenni szokott, a felkészülési időszakokban edzőmeccseket szoktunk játszani, amiknek eredményéből messzemenő következtetést sosem szabad levonni. Sokkal inkább a szakmai stáb számára hasznos, hogy hol jár szeretett csapatunk a felkészülésben. Szerdán pedig több szurkolótársammal volt lehetőségem megtekinteni a pallagi DLA területén megrendezett első barátságos mérkőzésünket, amelyet a Kárpátaljáról érkező, frissen a másodosztályba feljutó FC Minaj ellenében vívtunk meg.
Nem tagadom leginkább arra voltam kíváncsi, hogy vajon az új igazolásaink, illetőleg próbázóink (Garba, Györgyi, Bévárdi, Trujic, Bouoli) közül valaki pályára lép-e. Aztán a kezdőcsapatot (Nagy S. – Kusnyír, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Bódi, Haris, Tőzsér, Varga K.- Zsóri, Szécsi) látva azt konstatálhattam, hogy ez most bizony nem az a nap lesz… Legalábbis az első félidőben tuti nem látom őket.
Miként közelről vagy, ahogy mondani szokás premier plánból sem lehetett nyomon követni az összecsapást, mint eddig, hiszen ezúttal a biztonsági személyzet nézőket nem engedett a pálya közvetlen közelébe. Ezzel pedig megteremtették majdhogynem a tökéletes zárt kapus mérkőzés feelingjét. A klub évek óta képtelen a rendőrség minimálisnak mondható kéréseit teljesíteni a pallagai akadémián, úgy mint az esetlegesen érkező vendégszurkolók elszeparálása, valamint néhány szék felszerelése lelátó gyanánt (erre lenne lehetőség az Oláh Gábor utcai stadion elbontott mobillelátóit segítségül hívva), így évek óta hivatalosan zárt kapusak az edzőmérkőzések, ám eddig legalább volt lehetőség a pálya mellől szemlélni az eseményeket – hangsúlyozom eddig. Így aztán maradt az a lehetőség, hogy a pálya mögül, a Loki bisztró teraszáról, műanyag székeken ülve tekintsük meg az összecsapást – közel sem jó látási viszonyok mellett.
Na de vissza a mérkőzéshez. Kánikulában kezdték a csapatok a mérkőzést, amelyet Veizer Roland dirigált. Az első hazai helyzet a mérkőzésen pedig rögtön gól is lett a 3. percben, habár nem sok közünk volt hozzá. Ferenczi előrevágott labdájánál Zanko finoman szólva sem értette meg magát kapusával és átfejelte rajta, ami pedig a hálóban kötött ki. Azért ne vitassuk el Zsóri Dániel érdemeit a gólban, ahogy Bandi bá’ is mondta neki, kellett hozzá, hiszen megzavarta a védőt és a kapust. Ezek után a 9. percben könnyen megduplázhattuk volna előnyünket, de egy remek beadás után Zsóri fejelt kristálytisztán mellé, nagy helyzet volt! Miként Haris is kapott egy ajándéklabdát a vendégek cerberusától, de nem tudta belőni a ziccert.
Alig egy percre rá a Minaj is elrontott egy ziccert nagy szerencsénkre. Ezt követően Bódi pillanatai következtek, aki több szögből is lövésekkel tette próbára a minajiak portását, ám állta a sarat. A félidő további részében jobbára mezőnyjáték folyt egészen addig, amikor a 43. percben lekontráztak bennünket az ukránok és a becenterezett labdát könnyedén értékesítette Shevchuk, ami után Nagy Sándor igencsak megfeddte a védőket. A félidőben így 1-1-et könyvelhettünk el.
A szünetben több helyen is változtatott Herczeg András, aminek eredményeképpen Hrabina, Bényei és Barna is beállt. Ez a félidő már finoman szólva sem volt izgalmas, hiszen nagy részben a pálya közepén gyűrték egymást a felek. Egy-egy lövés volt itt és ott is, amiből Bényei lökete volt veszélyes, de célt tévesztett. Ezek után a 60. percben is cserélt a szakmai stáb, lehetőséget kapott a bizonyításra három kölcsönből visszatérő játékosunk, Bíró Péter, Kerekes Krisztián és Kóródi Nándor, illetve beállt még Csősz Richárd is. Rajtuk kívül beszállt a Lokival készülő Bévárdi Zsombor is, aki egy ideje már nálunk készül. Ő Videoton játékosa, érkezése a Zsóri-féle transzferhez kapcsolódhat majd. Megmondom őszintén, nem nyújtott olyan teljesítményt, hogy említést tegyek róla, de persze lehet, hogy rossz napot fogott ki, vagy csak a kezdeti megilletődöttség számlájára írható a visszafogott teljesítménye.
Aztán a 80. percben egy remek vendég akció után Hrabina még védett, de a kipattanót behelyezte a kapuba a sötét mezesek játékosa, Shpak. Az első félidőben a kihagyott ziccerek megbosszulták magukat, de szerencsére nem lett vereség a vége, ugyanis a ráadás előtt néhány perccel egy szöglet után még a kapuvason landolt a laszti, de a lecsorgó labdából egy kapu előtti kavarodást követően Kerekes befejelte az egyenlítő gólt. Így némileg jó szájízzel hagyhattuk el a helyszínt.
Az eredmény igazságosnak mondható, ám sok tudatosság nem akadt a játékunkban és a széleinket is sokszor megfutotta az ellenfél, de ez egyértelműen betudható annak, hogy az erőnléti felkészítés után van a csapat. Kiemelni maximum két embert lehet erről a meccsről. Az első félidőből a többször lövésekre vállalkozó és általunk is az év játékosának megválasztott Bódi játékát emelném ki, míg a második félidőben a középpályán robotoló és kőkemény becsúszásokért szomszédba sem menő Csősz játéka volt a szembetűnő számomra. Az egyenlítő gólt kibrusztoló Kerekest szintén dicséret illeti.
Egy szó mint száz, ez nagyon is idény eleji forma volt. Időnk viszont nincs sok a Kukesi elleni meccsig, szóval bele kell húznunk. Szombaton erre lesz duplán is lehetőség a Nyíregyháza valamint a Diósgyőr ellen.
HAJRÁ LOKI!
(fotók: dvsc.hu)
