A 2019/20-as idény negyedik bajnoki mérkőzésén immáron harmadik alkalommal lépett pályára idegenben a DVSC SCHAEFFLER. Köstner Vilmos tanítványainak az előző szezont ötödik helyen záró Váci NKSE csapatával kellett összemérnie tudását. Pár nappal később pedig a keleti rivális Békéscsaba gárdáját fogadtuk a Főnixben.
Szerencsére most úgy alakultak a dolgaim, hogy nem kellett a közvetítést keresgélni, hanem élőben nézhettem meg a találkozót a Vácott, a Városi Sportcsarnokban. Még mielőtt rátérnék magára a meccsre, néhány gondolatot megosztanék veletek. A sportcsarnok nem messze a Dunától helyezkedik el, mérkőzés előtt remek program volt egy nagy séta a folyóparton. Maga a létesítmény kisebb, mint a Hódos, ugyanakkor elmondható, hogy remek atmoszférával rendelkezik. A lelátóról (vendégszektorból) tökéletesen lehetett látni minden apró mozzanatot. A lányok már javában melegítettek, miközben azon töprengtünk, játszottak-e már a DVSC kézisei fekete mezben. Amióta figyelemmel követem a csapatot, azóta biztos nem, azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy ez most történt meg először. Az tény, hogy én szeretem a fekete színt, így nekem nagyon bejött ez a szerelés (ha ez mindig ilyen sikeres lesz, az meg csak hab a tortán).
Nézzük mi történt a pályán: az első Loki gólra kicsit több mint négy percet kellett várni. Kácsor Gréta és Helembai Fanny eközben kétszer is mattolta Triffát. Ekkor azonban megszólalt a duda a Lokomotív szerelvényén. Jelena Despotovic gyorsan egalizált. A kapunkban Ági kétszer is túljárt Lakatos Rita eszén, miközben csapatkapitányunk mellett Kovács Anna és Bordás Réka is eredményes tudott lenni. Ez volt az a mozzanata a találkozónak, amikor a házigazdák vezetőedzője, Szilágyi Zoltán kikérte első idejét, hogy rendezze a sorokat. A rövid pihenőt követően ismét debreceni góloknak tapsolhattunk (2-7). A folytatásban felváltva szerezték a gólokat a csapatok, de a DVSC előnyét nem veszélyeztette semmi. Amiatt azonban jogosan bosszankodhattunk, hogy Tóvizi Petra a találkozó elején egy esést követően cserét kért, de szerencsére Réka remekül megoldotta a feladatot támadásban és védekezésben egyaránt. Az sem jó előjel, ha egy játékosunk hamar összeszed két kiállítást is, márpedig Despotovic erre a sorsra jutott. Montenegrói átlövőnk a huszonkettedik percben másodszor kapott extra pihenőt a Felhő-Öcsi játékvezetői kettőstől (9-12). Ebben az időszakban Bulath Anita ellenállhatatlanul kézilabdázott, sorra szerezte a gólokat akcióból és büntetőből egyaránt. Hisztizett is emiatt elég sokat a váci kapuban álló világbajnok brazil hálóőr, Barbara Arenhart. Lakatos Rita értékesített hétméteresével zárult az első játékrész (14-16).
A folytatás a szünet után a házigazdáknak sikerült jobban, Lakatos Rita és Kácsor Gréta vezérletével a Vác megfordította a meccset. Mindösszesen huszonnégy másodpercig élvezhették azt, hogy náluk az előny. Bulath Anita zsinórban három gólt szerzett, ezzel visszaállt a világ rendje, ismét a Loki állt jobban (20-22). Szilágyi Zoltán újabb időkérése sem hozta meg a várt megváltást, Vantara-Kelemenék rettentően magabiztosan tartották kézben a meccset. Egy újabb nagy rohanást követően végérvényesen eldöntöttük a két pont sorsát. Csapatkapitányunk mellett Jeca, valamint Anna és Arany Rebi is eredményes tudott lenni (22-29). Az utolsó percekben a váciak kapust cseréltek, beállt Bukovszky Anna. A mindösszesen tizenhét éves hálóőr bemutatott ugyan egy-két védést, de ez már nem bírt különösebb jelentőséggel. Akár azt is mondhatnám, hogy ekkor már a mi lányaink koncentrációja csökkent egy picit, ez is vezethetett a kihagyott lehetőségekhez. Közelebb zárkózott a házigazda, de ezzel csak a nagyobb arányú vereséget tudták elkerülni. Kovács Anna találatával zárult az összecsapás, melyen nagyon értékes két ponttal gazdagodtunk.
Váci NKSE – DVSC SCHAEFFLER 26-30 (14-16).
Egyik gólunk története
Összegzés: Minden játékosunk maximális dicséretet érdemel, mindenki hozzátette a magáét, hogy létrejöhessen ez a szép siker. Triffa Ági remekül védett, Dorci ismét megfogott egy hetest (hajszál híján a másikat is). Varsányi Nóra tökéletesen használta ki a ziccereit, Bordás Réka megállíthatatlan volt, Kelemen Vica is brillírozott. Átlövőink közül Bulath és Kovács is válogatott formában kézilabdázott. Érdekesen ítélhető meg a találkozó két játékvezetőjének a munkássága. Felhő Ferenc és Öcsi Tamás több olyan ítéletet hozott, amivel erőteljesen felborzolta a kedélyeket akár a hazai, akár vendégdrukkerekről beszélünk. Többször is azt éreztem, hogy próbálják meccsben tartani a váciakat, főleg az első félidőben nagyon sokszor kerültünk emberhátrányba, a folytatás ilyen téren kiegyenlítettebb volt, mégis azt gondoltam, nem kellene ennyire hazai pályát fújni. A mieinket ezen felfogású játékvezetés sem zavarta meg, mindenki elvégezte a feladatát! Szép volt lányok!
Szerdán ismét hazai környezetben láthattuk kedvenceinket, pikáns mérkőzést ígért számunkra a Békéscsaba vendégjátéka. Beharangozómban úgy tippeltem, nyerünk tizenegy góllal, miközben kevesebbet kapunk, mint huszonkettő találat. Nagyon csúnyán mellélőttem ezzel a tippel, harminc gólt kaptunk, a tizenegy gólos siker megvalósulására egy pillanatig sem volt esély. Úgy gondolom, ha ezt az összecsapást nem egy ilyen erőltetett menet zárásaként rendezik, akkor tízből hét-nyolc alkalommal kijön a debreceni lányok nagyobb tudása, és az is, hogy a Lokinak hosszabb a kispadja. Két gyors DVSC góllal indult a találkozó, majd a fehér mezes békéscsabaiak kerültek előnybe (3-5). Köstner Vilmos ekkor érezte elérkezettnek az időt egy rövid megbeszélésre. Vezetőedzőnk szavai jótékony hatással voltak a lányokra, határozottabbá vált a védekezésünk, támadásban ugyan Karnik és Karsten is hibázott, szűk negyedórát követően mégis nálunk volt az előny (8-7). Horváth Roland is időt kért, ezután kiegyensúlyozottabbá vált a meccs, a vendégek nem engedték meglógni a Lokit. A támadójáték mind a két oldalon hatékonyan működött, sok gól született a szünetig, szerencsére úgy mehettek a lányok a szünetre, hogy nálunk volt az előny, ez mentálisan sokat jelenthetett a csapat számára (15-14).
Vesszőfutásunk a második félidőben is folytatódott tovább, többször is előfordult, hogy döntetlenre, sőt vereségre álltunk. A vendégcsapat csak tizenhárom játékost nevezett a meccsre, így várható volt, hogy kipukkan előbb-utóbb a csabaiak lendülete. Ezt a helyzetet mégsem tudtuk kihasználni a meccs nagy részében, hiába forgatta csapatát Köstner mester (22-22). Mindösszesen az utolsó bő tíz percben érezhettük azt, hogy ez a meccs már megvan. A véghajrában sikerült három gólra meglépni, ezzel biztosítva hogy itthon tartjuk a két pontot. A békéscsabaiak az utolsó szalmaszálba is kapaszkodva nagyon megnehezítették Vámosék dolgát (29-26). A győzelmet megszereztük, ezáltal már kilenc pont áll csapatunk neve mellett öt meccset követően!
DVSC SCHAEFFLER – Békéscsabai Előre NKSE 32:30 (15-14).
Kiemelkedett a mezőnyből negatív értelemben Despotovic, Jecának nem jönnek be a megoldásai a Főnixben ebben az idényben. Karnik Szabina is mélyen tudása alatt teljesít visszatérése óta. Most válogatott hét következik, lesz idő rendezni a hiányosságokat. Hatalmas piros pont jár a Kovács Anna-Bulath Anita-Vámos Petra triónak, akik vezéregyéniségek voltak tegnap és egész szeptemberben is. Külön öröm Vámos remek játéka, valósággal berobbant az NB I-be. Veretlenül zártuk szeptembert, hoztuk a kötelezőket, sőt, a Fradi otthonában megszerzett ponttal még szebben mutat a tabella! Bajnokit legközelebb október 9-én játszunk Érden, de addig is lesz egy edzőmeccs a viharsarkiak ellen a ritmus fenntartása érdekében. Ne feledjük, már kevesebb, mint egy hónap és kezdődik számunkra az EHF Kupa selejtezősorozata is!
Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen!
Iceman
