Szombat délután azért lépett pályára a DVSC, hogy a Kisvárda otthonából minél jobb eredménnyel távozzon. Sajnos nem tudom őszintén leírni, hogy egyértelmű célkitűzés volt a győzelem és egyértelműen jobb csapat a miénk. A tavalyi évhez képest megerősödött kisvárdaiak ellen pedig a minimum az lett volna, hogy győzelemmel igyekszik feledtetni a csapat az előző forduló óriási buktáját. De nem sok minden szólt a DVSC mellett. Hogy ehhez képest mit láttunk a találkozón, összefoglalónkból kiderül.
A Kisvárda 4, a DVSC 5 győzelemmel rendelkezett a fordulót megelőzően, bár a Loki csupán egyetlen idegenbeli bajnokiját volt képes megnyerni. A hetedik helyen álló hajdúságiak csupán egy ponttal és egy pozícióval előzték meg az ezen a meccsen tiszta pirosban játszó hazaiakat.
A Kisvárda kezdőcsapatában Felipe, Hej, Kravchenko, Rubus, Protic feleltek a védelemért, a középpályán Lucas, Karasiuk, Seco, Bumba és Sassá szerepeltek, míg a támadások sikeres befejezését Grozavra bízták. Csupán két magyar a kezdőjükben – sajnos a kisvárdaiaktól ezt már megszokhattuk.
A DVSC-ben továbbra is nagy hiányzó Bódi Ádám, akihez csatlakozott Nagy Sándor, ellenben Szécsi felépült, Varga eltiltása pedig letelt. Csapatunk ennek függvényében talán a lehető legerősebb felállásban kezdett: Kosicky, Kusnyír, Pávkovics, Kinyik és Ferenczi hátul, Tőzsér, Haris, Varga és Szécsi a középpályán, Garba és Adeniji pedig a csatársorban. Tőzsér visszakerülése mellett izgalommal vártam, mire képes együtt a nigériai duónk, valamint Szatmári kikerülésével megerősödik-e a védelmünk.
A mérkőzés első sikeres kapura lövését Ferenczi tudhatta magáénak az ötödik percben, de középre tartó lapos lövését hatástalanította Felipe. Egy perccel később Adeniji centerezését Garba tette vissza lövésre Varga Kevinnek, akinek a tekerése nem sokkal kerülte el a kaput. Sőt, az NB I-es mérkőzésekhez képest szokatlan módon mindkét csapat felvállalta a nyílt támadójátékot és egyből veszélyeztetett Grozav. Azonban a Nagy Sándor sérülése miatt a kezdőbe visszakerülő Kosickynak nem volt nehéz dolga.
A 13. percben a Kisvárda mezőnyfölénye aztán góllá érett, egy oldalról elvégzett szabadrúgást íveltek veszélyesen a kapu felé, ami Kosicky kezébe került volna, ha Kravchenko nem csúszik be Garba és Kinyik között és nem ér bele lábujjheggyel a labdába. Így máris 1-0-ra vezettek a hazaiak.
A gól után magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, de a 19. perces kisszöglet kombináció után Szécsi lövése csak az oldalhálót találta el. Az, hogy mennyire komolyan gondoltuk az egyenlítést, jól jelezte, hogy ezt követően egy alkalommal Kinyik futott előre a labdával és adta be azt a jobbszélső helyéről – az más kérdés, hogy Garba feje felett elszállt a labda.
A 27. percben már az ötödik szögletünket végezhettük el, miközben kényszerűségből egy apró sérülés miatt Cukalasz állt be Bumba helyére. Ezt követően hihetetlen gyorsasággal három hasonló kontrát is láttunk egyik majd másik oldalon, de míg a kisvárdaiakét Szécsi, majd Kusnyír védekezte le ügyesen, addig a másik oldalon Garba lövésénél Felipének kellett jól zárnia a szöget.
A 32. percben már a 7. szabálytalanságunkat követtük el (ez a másik oldalon ekkor még csak 3 volt), ami már lapot is ért. A Pávkovics faultjából megítélt szabadrúgást Grozav vágta az oldalhálóba. A játék többnyire az ellenfél térfelén folyt, de jól zárt vissza a hazai csapat, mi pedig gyakran hibát vétettünk a passzjátékban, vagy a labdalevételben, így hiába passzoltuk, íveltük, gyötörtük, vittük be a labdát a tizenhatoson belülre, lövésig nem jutottunk.
A 37. percben aztán nagyot kellett védenie kapusunknak, Iványi furcsa ítéletét követően. Ugyanis hiába csúsztak rá Kusnyírra páros lábbal és szereztek így labdát a hazaiak, a bíró sípja néma maradt, a kontrából Sassá fektette el Szécsit és lőtt a rövid sarokra. Miközben pedig próbáltuk kideríteni, Kravchenko mire kapott ezt követően lapot, Grozav lépett meg sokadjára Kinyik mellől (mintha szándékosan a bal szélünkre játszották volna a labdákat, tudva, hogy Ferenczi nem ér vissza védekezni), lövése azonban szerencsére fél méterrel elkerülte a kapunkat. A 42. percben Cukalasz indította Grozavot, akinek pörgetését Kosicky hárította bravúrral. Zavaróan könnyedén folytak át rajtunk a kisvárdai támadások.
A félidő utolsó percében aztán még Varga szépített a csapat kapura lövési statisztikáin, de gyenge lövése nem okozott gondot; ahogy a félidő egészében ez elmondható volt a DVSC-ről is. Összesen 2, azaz KETTŐ pontos lövésünk volt. A támadójáték erőltetése szimpatikus volt, de komoly helyzetbe nem tudtunk kerülni, mintha nem tudnánk, hogyan törjük fel ellenfelünk védelmét. A támadójáték miatt így kinyílt védelmünk pedig nem volt felkészülve arra, hogyan hatástalanítsa hatékonyan a Kisvárda kontráit. A félidő végén még Seco kapott egy butaságért sárgát, de az eredmény már nem változott.
A második félidő lassabb játékot hozott, a kapuk nem igazán forogtak veszélyben egyik oldalon sem, maximum lecsorgó labdákat kellett felszednie a kapusoknak. Kinyik gyors sárgája nem volt jó hír, hiszen így mindkét középhátvédünknek kicsit óvatosabban kellett innentől játszania. Az 55. percben aztán Garba jó megindulása és csele után éreztette a csapatunk, hogy azért ott van a pályán, de veszélyes lövés ebből sem lett.
Ezután percekig az volt látható a stadion eredményjelzőjén, hogy a 3000 fő befogadására képes stadionban 2859 néző van, miközben talán még félház sem volt. Úgy tűnik, az NB I-ben nem csak a DVSC-re jellemző a szurkolók félretájékoztatása…
Sérülés miatt a 60. percben aztán beállt Melnyik Protic helyére a hazaiaknál, mi pedig támadgattunk tovább, de Varga Kevin két beadása is szörnyen sikerült, nem beszélve Ferenczi műholdeltávolító kísérletéről. Varga helyére aztán Kundrák állt be, majd Adeniji helyére Trujic, de a játékunk nem igazán változott és az utolsó 15 percet úgy kezdtük, hogy még mindig nem volt jelentős helyzetünk, vagy veszélyes pontos kapuralövésünk a Kisvárda ellen.
A 77. percben végre volt szép indításunk, Haris löbbölt Kundrák elé, aki pedig bár nem tudott kapura fordulni, a pálya szélén kiharcolt egy szabadrúgást az előtte becserélt Kovácsrétivel szemben. Az ívelés után Felipe sokadik bizonytalankodását azonban nem tudtuk kihasználni. Sem a pontrúgásainkat, amiből volt azért igen sok, de Tőzsér ívelései hosszúak, Szécsié pedig rövidek voltak. A 79. percben viszont a Kisvárda kapott szabadrúgást, Garba pedig sárgát.
A 82. percben aztán Pávkovics sprintelt óriásit és adta be laposan, de az is csak egy semmivé foszló lehetőség maradt. Aztán Melnyik is megkapta a lapját Trujic visszahúzásáért, majd a 85. percben Pintér állt be Szécsi helyére, közvetlenül egy távoli, kapu mellé szálló Trujic lövés után. A Kisvárda ügyesen őrizte a 3 pontot, bár Felipe időhúzásért szintén sárgát kapott. Azért a végén vezettünk egy szép támadást, Ferenczi, Garba, Trujic útvonalon, de abból sem lett még lövés sem. A másik oldalon viszont Haris nem bírt Grozavval, akinek a beadását 4 méterről mellé lőtte Kovácsréti. A végkimenetelen ez azonban már nem változtatott. De sokat elmond a meccs képéről, hogy ezt követően is jó kontrákat vezetett ellenfelünk, Kosickynak kellett a helyén lennie kétszer is, hogy ne kapjunk még egyet.
Kilátástalan játék, veszélytelen támadások, a szurkolókról részéről pedig kidobott pénz az ablakon. Újból vereség, ezúttal Kisvárdán, ahol így már kettőből kétszer kikaptunk. Újabb szégyenfolt a csapat becsületén – ha egyáltalán még lehet őket csapatnak nevezni.
Játékosértékelés:
Kosicky – 6
A gólról nem tehetett, és bár némely esetben bizonytalannak tűnt, az ő érdeme, hogy csak egyet kaptunk, voltak igazán szép védései.
Kusnyír, Pávkovics, Kinyik, Ferenczi – 4
Nem kívánom külön értékelni őket, mert teljesen más lett a meccs a korai gólhátrány miatt. Mivel futottunk az eredmény után, hátul jobban kinyíltunk, ennek voltak köszönhetőek a veszélyes kontrák. Azt pedig gyorsan tegyük hozzá, a négy játékos közül Kinyiket éreztem a leggyengébbnek, a gólnál róla vált le a gólszerző és talán a védelem legbizonytalanabb tagja volt.
Varga, Haris, Tőzsér – 3
Egyik rosszabbul játszott, mint a másik. Rossz beadások, elérhetetlen, vagy nagyon rövid passzok, nulla szűrés.
Szécsi – 5
Rajta végig érezni lehetett, hogy ennél többet akar. Visszasegített a védelembe is, a kontráinknál is jó indításokat adott, bejátszotta a pálya szélét.
Adeniji – 3
Bár volt egy-két jó csele, ez önmagában kevés. Nem voltak helyzetei, és nem volt érezhető, hogy bármiben is kiemelkedne a magyar mezőnyből.
Garba – 4
Neki voltak jó labdalevételei és lekészítései, még egy-két jó beadása is, de gólhelyzetbe ő sem került. Csak egy picit volt jobb támadótársánál.
∼•∼
Kundrák, Trujic – 4
Igyekeztek, de ez önmagában kevés.
Pintér – 0
Csak néhány percet kapott, talán összesen egyszer találkozott labdával, akkor nem sikerült vele kapura fordulnia.
A meccs legjobbja címet senki nem érdemli meg egy ilyen gyalázatos mérkőzés után, még Kosicky sem (akin tényleg semmi nem múlt), vagy Szécsi sem (akit a mezőnyjátékosaink közül a legjobbnak láttam). A citromdíjat pedig adhatnám Tőzsérnek, aki csapatkapitányhoz méltatlanul gyengén játszott és valahol talán pont neki kellett volna összefognia a társakat, de úgy ez az egyben rábiggyeszteném most ezt a nagy fekete csillagot a csapatra. A citromdíjat ma este a DVSC pályán lévő játékosai kapják, mert egyetlen másodpercig nem voltak veszélyesek a Kisvárda ellen, egyetlen másodpercig nem éreztették, hogy gólhátrányból legalább döntetlenre vissza tudnának jönni. És persze a Fradi elleni megalázó, történelmi vereség is igen fájó pont, de ott legalább nem játszottunk alárendelt szerepet a 60. percig, ott legalább gólhátrányban is fociztunk, voltak helyzeteink, volt gólunk. Itt ezek egyike sem volt igaz. A DVSC ma egyáltalán nem keltette csapat benyomását. És ez a legszomorúbb, a legfájdalmasabb az egészben. És az, hogy szólhat itt a végén a szurkolóinktól a kurva gyenge, vagy nyilatkozhatnak szépeket a játékosaink, ha közben azt látjuk, hogy NEM VÁLTOZIK SEMMI…
∼•∼
Herczeg András
Szerintem jó kezdőt állított ki, sok lehetősége nem volt gólhátrányban, de nem volt képes feltüzelni a csapatot a gól után, vagy a félidőben, a cserékre pedig nagyon későn szánta el magát, Trujicot már sokkal hamarabb pályára lehetett volna hozni. Az pedig szintén érthetetlen, hogy a korábban erősségünknek számító pontrúgásokból (amikből ma egy raklapnyi volt) sem tudtunk veszélyt kialakítani. Ezzel is gyorsan kezdeni kellene valamit, mert 4 pontra vagyunk a kiesőzónától…
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzésre kettes osztályzatot adnék, mert bár jól kezdődött és szimpatikus volt a csapatok támadójátéka, a gól után a Kisvárda visszavett, a DVSC pedig nem tudott helyzeteket kialakítani. Iványi megérdemel egy négyest, mert bár volt pár sárga kártya, amit erősnek éreztem, vagy amit felmutathatott volna, de nem tette, más hibája ezeken kívül nem volt. A csapat teljesítménye kritikán aluli volt, ezt fentebb már kifejtettem.
Nem tudom minek és hogyan kellene változnia, hogy ismét a júniusi-augusztusi csapatot lássuk a pályán. Csak bízni tudok benne, hogy előbb vagy utóbb visszatalálunk a jó útra. A DVSC és a szurkolók érdekében egyaránt.
Hajrá, Lokomotív!
Csibu
Borítókép: www.nso.hu, Koncz György
