“Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel sorozatunkban, melynek huszonnyolcadik részében egyszezonos jobbhátvédünk, Nagy Zoli következik.
Nagy Zoliról az embernek (legalábbis pozitív kontextusban) egy szezon szokott az eszébe jutni: a veretlen bajnoki címé. Ekkor robbant be, és sajnos a későbbiekben már csak lefelé tartott a karrierje ehhez az időszakhoz képest. Emlékszem, hogy akkoriban viszont mennyire nagy kedvenc volt, lelkes, állandóan robotoló stílusával. Egy meccsre pedig különösen is jól emlékszem: a Kecskemét elleni 2-1-re: győztest gólt szerezni a 91. percben ugyanis mindig emlékezetes, jobbhátvédként pedig pláne az. Emiatt valószínűleg már mindenkiben a feledés homályába merült, hogy egyébként egyáltalán nem ez volt a legkiegyensúlyozottabb teljesítménye Nagy Zolinak a Loki színeiben, a kapott gólnál pl. ő hátrált be túlzottan a lövő játékossal szemben. Ugyanakkor tény, hogy akadt egy hatalmas mentése a második játékrészben Tökölivel szemben (ez is szerepel az összefoglalóban), a győztes gólja pedig nem csak rendkívül fontos, hanem szép megoldás is volt, és így végső soron mégis ő jelentette aznap a különbséget a két csapat között.
Én egyébként nagyon sajnálom, hogy mennyire szétcsúszott később számos játékosunk karrierje, akiket akkor pedig annyira lehetett szeretni; Nagy Zoli kapcsán is így érzek. A kérdés pedig adott: vajon hogy eshet ekkorát egyszerre ennyi focista teljesítménye és hozzáállása rövid időn belül ugyanabban a csapatban?
A kérdésre sajnos nem tudom (legfeljebb valamennyire sejtem) a választ, de azt bizton tudom állítani, hogy aki még látni akarja Nagy Zolit focizni (a későbbi teljesítménye miatt nem biztos, hogy sokan vannak), az megnézheti a DEAC meccsein, így Sidibéhez hasonlóan érte sem kell messzire utazni.
Hajrá Loki!
Enderson
