Amikor valamiféle igazán szörnyű esemény történik velünk, két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy elbújunk a sarokba és sírunk, és bízunk benne, hogy az idő örökmozgó kereke majd begyógyítja a sebeket. A másik, hogy még nagyobb tettvággyal vetjük bele magunkat a kihívásokba és be akarjuk bizonyítani az egész világnak, hogy többek vagyunk, többet érünk ennél. Szeretett csapatunk kiesése után azonban gyorsan jöttek azok az események, amik azt üzenték, ez esetben az utóbbiról lesz szó. A DVSC-nek nem csak múltja, jövője is van. Az akarat és elszántság pedig nem csak a klub régi-új vezetőin, munkatársain és játékosain tükröződött, hanem villámgyorsan a szurkolókon is. Az új lendület lelkesítő hatása pedig nem múlhat el nyomtalanul. Vissza kell térnünk, megerősödve, tanulva a korábbi hibákból és végre augusztus másodikával eljön a 38 közül az első megmérettetés. A Budaörs látogat a Nagyerdőre, és bár ez is csak egy meccs, amit harminchét másik fog követni, de nagyon erős üzenettel bírna, ha egyből győzelemmel térnénk vissza.
A Budaörsről nem sokat tudok. Az NB II nem hazai terep számomra, és még ha az is lenne, a koronavírus okozta féléves szünet, a keretek változásai és a komoly múlttal, és feljutási szándékkal rendelkező csapatok miatt igen nehéz megjósolni egy-egy találkozó, vagy akár a bajnokság végkimenetelét. Korábban még nem is játszott egymás ellen e két csapat, úgyhogy mondhatni vasárnap este történelmet írunk. Amit azonban érdemes tudni, hogy nem szabad lebecsülnünk őket. A tavalyi szezont a 11. helyen fejezték be (27 forduló után 34 ponttal álltak, 1-2 győzelemmel már a legjobb 6 között lettek volna), két éve az 5., három éve pedig a 4. helyet szerezték meg 64 és 63 szerzett ponttal. Ez azért nem rossz eredmény.
Legjobb gólszerzőik között a már Pakson játszó Sajbán Mátét (nem összekeverendő Sajbán Miklóssal, aki jelenleg is a Budaörs középpályása) és az Újpestre távozó Stieber Andrást kell említeni, valamint az általunk elég jól ismert, az Oláh Gábor utcai stadion búcsúztatóján örökké emlékezetes gólt szerző, idén a 38. életévét betöltő Kulcsár Tamást, aki tavaly 8 góljával házi gólkirály lett a Budaörsnél.
3:00-tól az a bizonyos emelés.
De nem csak ő az, aki korábban volt a DVSC játékosa, hiszen a keret egyik legfontosabb tagjává vált téli érkezését követően a 34 éves Zsidai László, aki tavasszal egyébként 11 meccsen 4 gólt is szerzett védekező középpályásként. S nem szabad elfeledkeznünk Kovács Péterről sem, aki kölcsönben került télen a budaörsi csapathoz, hogy ott 6 mérkőzést végig is védjen. A kölcsönszerződést nyáron megújították, s könnyen meglehet, hogy elsőszámú kapusként számítanak majd rá. Szurkolunk neki, hogy jól védjen majd a szezonban, de vasárnap azért nem bánjuk, ha majd párszor megzörren a hálója (már ha a kölcsönszerződésben nem kötöttük ki, hogy ellenünk nem szerepelhet). Nem sok hiányzott hozzá, hogy Zsóri Dániel is visszatérjen a Nagyerdei Stadionba, pár hónapja ugyanis még a Videoton-Budaörs közötti kooperációs szerződés miatt aktuális ellenfelünknél játszott (és szerzett 4 meccsen 1 gólt és 3 sárgát), azonban az elmúlt hónapban a Budafoknál lett kölcsönjátékos. Így ő egyelőre nem fog ellenünk gólt szerezni.
A Budaörs idén nyáron jelentősen meggyengült, így Bognár Györgynek nem csak ellenünk lesz nehéz dolga a csapat élén, de várhatóan az elmúlt évekhez képest jóval szerényebb eredménysorral kell majd megelégedjen, ami szerintem csak a középmezőnyhöz lesz elég. Tovább nehezíti dolgukat, hogy a fiatalszabálynak csak egyetlen mezőnyjátékosuk – a még felnőttek között egyetlen osztályban sem játszó, 18 éves – Halácsi Mirkó felel meg. Ettől függetlenül nehéz mérkőzésre számítok, bár papíron hozzájuk képest jóval erősebb Lokit láthatunk majd a pályán és szinte minden mellettünk szól majd.
Talán egyetértetek velem abban, ha azt mondom, én Korhut Mihály és Varga József tétmérkőzésen történő visszatérését várom legjobban, de lehet, holnap még meg kell elégedjünk azzal, hogy a kispadon ülnek majd. Varga hosszú sérülés után kezd majd visszatérni, Korhutnak pedig szinte semmi pihenője nem volt. Ennek ellenére reménykedem, hogy a kezdőcsapat tagja lesz, egyfajta pozitív megerősítésként azoknak, akik ismét bérletet vásároltak, vagy a helyszíni szurkolás mellett döntöttek. Bár a klub kommunikációja még továbbra is döcögős (megőrjítenek a cikkek alján elejtett „további hír még” típusú egymondatos hírek, amik simán megérdemelnék a külön cikk kategóriát), de talán már az új mezt is láthatjuk, megvehetjük majd. Nagy izgalommal várom, mit találtak ki nekünk, mind a gyártót, mind a mezminőséget, mind a fogyasztói árat tekintve, a design-ról nem is beszélve.
Saját kezdőnktől túl sok meglepetést nem várok, Korhuton kívül nagy esélyét látom, hogy a Kisvárda elleni főpróba kezdőcsapata fut majd ki a gyepre vasárnap délután 17 óra 45 perckor. Saját csapatunkat most előzetesen elemezni nem akarom, megtettük ezt a legutóbbi LokiZónában, de a keret nagyon jól alakul, szinte minden poszton van már pozícióharc, és olyan játékos, akit Kondás Elemér nyugodt szívvel becserélhet a meccs alakulásától függően. Amire kíváncsi leszek, hogy melyik 2001. után született játékosunknak (vagy játékosainknak) szavaz majd bizalmat, Pintérnek, Baráthnak, Lakatosnak, vagy Bényei Ágostonnak, illetve a sérülések és távozók miatt kialakult védekező középpályás hiányt kivel tervezi betölteni.
Sok érdekességet, izgalmat, és remélem Loki-gólt, Loki-győzelmet is ígér a holnapi mérkőzés, mellyel tehát elkezdődik az a sorozat, amelynek csak egyetlen elfogadható kimenetele lehet: az NB I! Úgyhogy irány, vissza a jövőbe!
Köszi a figyelmeteket, hajrá Loki!
Csibu
