A hétvégén számunkra is elkezdődik a tavaszi szezon, folytatódnak az NB II küzdelmei. Az őszi szerepléssel megalapoztuk magunknak, hogy a tavaszi mérkőzéseket már kvázi az NB I-re való felkészülésnek szentelhessük. Hiszen talán nem nagyképű kijelentés, hogy jó esélyünk van a kilencpontos előnyünket megtartani a szezon végéig és kivívni a feljutást. A kényelmes előnyünk ellenére tehát nagyon fontos lesz ez a tavaszi szezon, és sok múlik azon, hogy miként élünk ezzel az ajándékba kapott lehetőséggel.
A vezetőség a szezon elején megfogalmazta a rövid- és hosszútávú terveket is. Rövidtávon értelemszerűen a feljutás kiharcolása a legfontosabb cél, hosszútávon pedig egy ütőképes NB I-es keret kialakítása, ami idővel akár a bajnoki címért is harcba szálhat, de legalábbis a nemzetközi szereplésért folyamatosan harcban van. A rövidtávú cél teljesülni látszik, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt a tavaszt felhasználhatjuk a hosszútávú cél eléréséhez amolyan felkészülési időszakként is. Az ősz során a legnagyobb kiritka az volt a csapattal szemben, hogy nem láttunk semmilyen tudatos játékot a meccseinken (legalábbis a beadásokon kívül nagyon keveset), a győzelmek többségét az egyéni villanásoknak és a (riválisokhoz képest) minőségibb keretünknek köszönhettük. Viszont láttuk azt is, hogy ha porszem kerül a gépezetbe, akkor gondban vagyunk (Gyirmót és Szpari defenzív taktikája), emellett pedig néha a hozzáállásban is akadtak gondok (a sok idegenbeli döntetlenünk). Persze mondhattuk azt, hogy kevés volt a felkészülési idő a nyár folyamán, tulajdonosváltás is volt, és az újonnan érkező játékosok, illetve a felnőtt csapatba felkerülő fiatalok beépítésére nem jutott idő – a koronavírusról pedig ne is beszéljünk, ami szeptember és november között alaposan megtépázta a keretünket. Ezt el is tudom fogadni, hiszen mindezek ellenére is nagyon simán vezetjük a bajnokságot, márpedig jelenleg ez volt az első és legfontosabb.
Most viszont volt egy nyugodt felkészülési időszakunk (ami tény, hogy megint nem volt túl hosszú), viszont talán már túl vagyunk a vírushelyzet nehezén (a keret nagy része átesett a fertőzésen, így pár hónapig védettséget élveznek), és új játékosokat sem kell beépíteni – lévén, hogy nem érkezett senki a télen, a távozók pedig nem voltak meghatározó emberek. Az állandóság tehát adott, és bár van egy-két sérültünk (Bárány hiánya mondjuk a legfájóbb), mégis most már azt gondolom, hogy látnunk kellene valamit abból, amit a következő szezonban az NB I-ben szeretnénk játszani. Az mondjuk egy fontos tényező, hogy a vezetőség egyáltalán Kondással képzeli-e el a jövőt, mert amennyiben nem, akkor talán ildomos lett volna már most megtalálni az utódját, hogy ebben a fél évben már az új edző szája íze szerint gyakoroljon a csapat. Az, hogy Kondás maradt az edző, nem feltétlen jelenti azt, hogy hosszú távon is vele számolnak, viszont ebben az esetben az egész koncepció, amiről ebben a cikkben írok gyakorlatilag értelmét veszti. Kondás ragaszkodik a háromvédős rendszerhez, amit az ősz második felében erőltetett. Sok játékos nem az igazi posztján játszik, sőt tovább megyek, több poszton nincsenek megfelelő minőségű játékosaink (khhmm védelem közepe). Ezek befoldozására még ráérünk egyébként, erről sokszor írtam és beszéltem már, most a télen nem sok értelme volt igazolni, légióst pedig jelenleg nem is tudunk, viszont készülni már lehet a keret nyári megerősítésére.
Szóval ha nem Kondással számolnak hosszútávon, akkor kihagyjuk ezt a ziccert, hogy lenne fél éve a csapatnak az új edző szemléletével, filozófiájával és játékelemeivel megismerkedni élesben, ha pedig vele számolunk, akkor az már önmagában pont elég nagy baj szerintem. Persze ha az a cél, hogy a nyáron a keret felét lecseréljék, és minőségibb játékosokat hozzanak, akkor igazából édesmindegy, hogy mit gyakorlunk a tavasszal. Ettől függetlenül jó lenne az eredményesség mellett tényleg felhasználni ezeket a mérkőzéseket arra, hogy egy kis tudatosság észrevehető legyen a játékunkban, amiből majd profitálhatunk jövőre is. Sajnos a felkészülési mérkőzéseken ebből keveset láttunk, különösen az első két meccsen nyújtott produkció volt fájóan kevés. Jó lenne élni ezzel az ajándékba kapott lehetőséggel, adjunk minél több játékpercet a fiataloknak, és aki arra érdemes, azt jövőre az NB I-ben is bátran dobjuk be a mélyvízbe. Ha már új taktikai elemeket nem nagyon várhatunk.
fotók // dvsc.hu
