Vasárnap a Pécsnél vendégeskedünk. Ha csak ennyit írnánk, már az is izgalmas lenne; első látogat a negyedikhez, ráadásul csak 5 pont közöttük a különbség. Ha viszont azt is hozzávesszük, hogy mindeközben a második helyezett Vasas a harmadik helyezett Gyirmótot látja vendégül, akkor talán nem túlzás kijelenteni, hogy sorsdöntő, vagy legalábbis sorsfordító játéknap elé nézünk.
A házigazda pécsiek a másik irányból érkeztek az idei NB II-es mezőnybe, mint mi: míg nekik mostanra sikerült kivívni a feljutást, addig nekünk a kiesés érett már egy ideje (még ha ez nem is volt mindig egyértelmű). Ehhez, na meg a játékoskeretek közötti különbséghez képest azonban fájóan kicsi eddig a különbség a két csapat teljesítménye között, ami persze legalább annyira a mecsekaljaiak dicsérete, mint a mi kritikánk.
Márpedig a vasárnapi meccsen végre érvényesíteni kellene a papírformát, azt, hogy számos volt válogatott játékos alkotja a keretünket, és ideje lenne egyszer megmutatni, hogy egy nehéz rangadón is tudunk nyerni. A szomorú igazság ugyanis az, hogy az első négy helyezett közül eddig csak éppen leendő ellenfelünket tudtuk legyőzni ősszel, hazai pályán (Dzsudzsák debütáló meccsén), mindeközben viszont a Vasas ellen be kellett érnünk 1 ponttal, a Gyirmót pedig oda-vissza alázott minket.
Várható kezdőről nehéz beszélni, én inkább egy általam ideálisnak vélt csapatot rajzoltam fel. A két sérülésből visszatérő szélsőhátvéd nagy erősítést jelenthet, de sajnos még velük együtt is foghíjas a keret. Az utóbbi időben támadásban is gyengélkedünk, miközben a védelmünk minden mérkőzésen megbízhatóan szállítja a hatalmas bakikat. A keddi, MTK elleni meccsen is az érződött, hogy van ugyan pár játékosunk, akikre lehetne csapatot építeni, de elég sok poszton lenne szükségünk minőségi igazolásokra ahhoz, hogy ez a történet igazán összeálljon.
Apropó, kupameccs. Természetesen jó lett volna továbbjutni, de a realitás az, hogy ez és az azt követő valamennyi hátralevő bajnokink a jelen helyzetünkben ezerszer fontosabb, mint amilyen a szerdai találkozó volt. A Pécs ellen ugyanis nagyon nem fér bele egy esetleges vereség. Ha ez megtörténne, egyrészt ők is feljönnének 2 pontra mögénk, másrészt a Vasas-Gyirmót párosból legalább az egyik hozna rajtunk pontokat. A döntetlen már éppenséggel elfogadható lehet, talán én alá is írnám, mivel azzal a három riválisunkból legalább kettő olyan lenne, amelyik biztosan nem kerül hozzánk közelebb. A győzelem pedig hatalmas lökést adhatna a bajnokság hátralevő részéhez, mivel amellett, hogy a Pécs gyakorlatilag kiszállna a feljutásért folytatott harcból, szerencsés esetben (egy Vasas-Gyirmót döntetlennel) akár mindhárom riválisunkat lehagyhatnánk kicsit.
A régi időkön szocializálódott, az elmúlt évekből semmit sem tanuló Loki szurkoló ilyenkor persze felsóhajt: „hát csak meg tudunk verni idegenben egy Pécset!” Ettől a hozzáállástól azonban óva intenék mindenkit, és nem csak azért, mert estünk már épp eleget pofára, és hetek, hónapok óta eléggé kiábrándítóan teljesítünk, hanem azért is, mert összesen 1, azaz egy veresége van hazai pályán a Munkásnak, az akkoriban még remeklő Budaörs elleni 0-1 a 9. fordulóból. Azon kívül nagyrészt győzelmek és döntetlenek váltakoztak a pályaválasztóként lejátszott találkozóikon, ami szintén azt támasztja alá, hogy reálisan nézve már egy X sem feltétlen lenne rossz eredmény.
Az összecsapást a régi RTL Klubos időket idéző módon vasárnap 12:45-től rendezik, és élőben közvetíti majd az M4 Sport. Aztán pedig este 17 órától szoríthatunk egy nekünk kedvező eredményért a Vasas-Gyirmóton is. Hogy mi lenne az, azt mindenki döntse el maga…
Hajrá Loki!
Enderson
