Zárul a bajnokság első harmada, egy igazi hatpontos rangadó vár ránk az Újpest ellen. A nagy mumus jön tehát, akik a 2000-es években rendre borsot törtek az orrunk alá, majd mikor már úgy tűnt, hogy levetkőzhetjük ezt a negatív szériát, most újraéledni látszik a dolog, a legfrissebb élményünk pedig a 120 éves jubileumi meccsünkről igen csúnya.
Az egy dolog, hogy az örökmérleg jócskán az Újpest felé billen (21 győzelem mellett 35 döntetlen és 50 vereség), de mint említettem, a lilák még akkor is nagy mumusaink voltak, mikor zsinórba nyertük a bajnoki címeket. 2004 és 2008 között például volt egy nyolcmeccses nyeretlen sorozatuk ellenük, pedig ebben az időszakban mi voltunk a magyar bajnokság egyeduralkodói (ezek voltak a Kovács Zoltános időszakok, karrierje legtöbb gólját ellenünk lőtte, és nem egyet a ráadásban, döntetlen állásnál). A 2010-es évek aztán rólunk szóltak, 2010 és 2018 között például 16 meccsen csak három vereséget szenvedtünk tőlük. Azóta viszont megint fordult a kocka, 2017 szeptemberétől számolva 12 meccsből csupán egyet nyertünk meg ellenük: 2020 januárjában Vitelki debütáló meccsén 4-0-ra legázoltuk őket. A maradék 11 meccsből még összejött 4 döntetlen, a többi pedig vereség…
Ezek persze puszta statisztikák, sosem érdemes velük sokat foglalkozni, messzemenő következtetést levonni meg pláne nem, de azért az esetünkben elő-elő fordulnak a történelmünkben ilyen ijesztő statisztikák. Elég ha csak a Vidi elleni negatív szériánkra gondolunk (amit meg fura módon megelőzött egy pozitív széria), amit történetesen idén sikerült két ízben is megtörni (februárban 17 meccses nyeretlen szériát zártunk le ellenük, amit pár hete megismételtünk egy hazai pályás győzelemmel is). De ott van a másik véglet is, a Diósgyőr pedig a kedvenc ellenfelünk, ellenük fixen beírhatjuk a három pontokat. Ezzel csak arra akartam célozni, hogy bár alapvetően ezek az örökmérlegek érdekességként elővehetők, de azért egyes csapatok esetében mégis megfigyelhető valamiféle negatív, vagy épp pozitív tendencia a DVSC kapcsán, és az Újpest mindenképp a negatív részhez köthető összességében.
Most hogy két bekezdést szántam már a statisztikáknak, foglalkozzunk picit a vasárnapi meccsel is. A lilák idén is olyan szarul és kilátástalanul kezdték a szezont, hogy néhány héttel ezelőttig megint elhitették velünk, hogy csont nélkül kiesnek, aztán a semmiből megint feltámadtak. A Fradi elleni megalázó 0-6 óta három győzelem és egy vereség a mérlegük: legyőzték a nyeretlen Vasast 2-1-re, 4-0-ra lemosták a Kisvárdát, kikaptak otthon a szezon meglepetéscsapatától, a Kecsótól 2-1-re, hogy aztán most hétfőn a 4. fordulóból elhalasztott meccsen győzzenek Fehérváron 1-0-ra. Úgy van tehát most 12 pontjuk, hogy a 7. forduló után még csak 3 szerepelt a nevük mellett (az elhalasztott meccs miatt). Ezzel még persze közel sem menekültek meg, de a reménytelen helyzetből megint nagyon hamar kikecmeregtek, és mit ad Isten már előttünk is vannak a tabellán.
Nálunk viszont új edző dirigál, immár két meccs óta. A Kispest elleni első félidő parádé volt, a második pedig jókora figyelmeztetés, hogy nehogy azt higgyük, hogy a bab is hús. A Fradi ellen meg szerintem hellyel-közzel jól néztünk ki, már amennyire idegenben kinézhet ellenük egy sokkal gyengébb csapat. Szerintem mindkét találkozó tanulságos volt, főleg a védekezést tekintve. És akkor rá is térhetünk a lényegre. Bévárdi remélhetőleg kijátszotta magát Blagojevicsnél a jobbhátvéd posztról, mert az előző két meccse katasztrófa volt. Kusnyír felépült, így adja magát, hogy ő kezdjen. Deslandes sérülése nagy csapás, bár képes hibázni, még így is messze ő a legstabilabb védőnk tavaly nyár óta. Ha ballábas védőt akar az edző játszatni mindenképp, akkor készüljünk Charleston sokadik színre lépésére, egyéb esetben viszont adja magát Dreskovic, vagy a remélhetőleg felépült Romanchuk csapatba kerülése. Én mindenképp utóbbi két lehetőségre szavaznék. Nagy kérdés még a kapusposzt is, egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy Gróf kezd majd, könnyen lehet, hogy megint kevergetjük a kártyákat, és újfent Megyeri kerül elő. És hol lesz ebben a játékrendszerben helye Horváth Krisztofernek és Kyziridisnek? Ez is jó kérdés.
Nagyon kemény sorozat vár még ránk a téli szünetig, melyek közül a hazai meccseken nem lenne szabad hibáznunk. Az Újpest ellen mondhatni kötelező a győzelem, csakúgy mint két hete a Kispest ellen volt. Annyi pontot elhullajtottunk már a szezon elején, hogy nem fér bele az, hogy közvetlen riválisokat ne tudjunk legyőzni hazai pályán. Ha már játékban elkezdtünk kiegyenesedni, jó lenne most már konstans hozni az eredményeket is az ilyen mérkőzéseken. Hazai pályán eddig hellyel-közzel jól néztünk ki, ez jó lenne, ha most sem változna. Kiélezett meccset várok, és azt, hogy megalkuvást nem tűrően bedaráljuk az Újpestet. Nehogy azt higgyék már, hogy bárkit megverhetnek 2-3 jó meccs után. Ideje odapörkölni nekik!
