Debrecenben május elsején már volt lehetőségünk ismerkedni az új arénával. Május 10-én aztán sok-sok szurkoló álma teljesült, amikor a játékoskijáróból megindultak a gyep felé játékosaink, hogy győzelmet arassanak az első tétmérkőzésen, az Újpest ellen. A hangulat fantasztikus volt, a nézők pedig folyamatosan foglalták el helyeiket és bíztak benne, hogy emlékezetes találkozón kerülünk közelebb a bajnoki címhez.
A jegyek gyorsan elkeltek, tudni lehetett, hogy a stadionavatásra sokan jönnek majd olyanok is, akik talán még soha nem voltak labdarúgó mérkőzésen. Erre tudatosan készültek is a szervezők és kihasználták a kivetítő adta lehetőségeket, így a szurkolók mosolyogva integethettek vissza maguknak. A fantasztikus létesítmény megdobogtatta az én szívemet is, alig tudtam elhinni, hogy ez mostantól a mi stadionunk. A gyászszünet igazán megható volt, aztán a játékosok megindultak a kijáróból, és kezdetét vette a Loki történelmének egy újabb fejezete…
A mérkőzést az emelkedett hangulat, az új környezet miatt is nehéz értékelni, de az végig érződött, hogy játékosaink érezték a nyomást és ez nem tett jót nekik. Rendkívül idegesen passzolgattunk és a 20. percig kellett várnunk az első hazai lehetőségre. Úgy játszottunk, mintha nem lenne középpályánk, a védők rendre Sidibét és Kulcsárt próbálták kiugratni. Az Újpest letámadása láthatóan nem ízlett nekünk, a bíró engedékeny hozzáállása pedig szintén nem nekünk kedvezett. Ennek ellenére Kulcsár az Oláh Gábor utca utolsó gólja után az új Nagyerdei stadion első gólját is megszerezte Korhut közbenjárásának köszönhetően. A gól sem szabadított fel bennünket, és egy beívelést követően a félidő vége előtt egyenlíteni tudtak a lila-fehérek. Ultráink tevékenysége és a bemondó szurkolásra biztatásának köszönhetően végig zengő stadion egyetlen hibája a túlságosan mély talaj volt, jöttek is a „gombászok” helyrepofozni a kiszakadt gyeptéglákat.
Aztán egy kis táncos-zenés félidei show tizenegyesrúgásokkal, sorsolással segített éreztetni: bármi is lesz, ez a mai nap egy igazi ünnep! A második félidőben aztán besegített kicsit az újpesti védelem és Antón öngóljával egy perc alatt ismét nálunk volt az előny. Az addig kellemesen szurkoló újpesti banda aztán igazi arcát is megmutatva görög tüzet dobott rendezőinkre és szurkolóink felé – erre nem tudom mi szükség volt, miért kell minden meccsen bebizonyítaniuk, mekkora taplók.
A gól tudatában kicsit visszább álltunk és komoly izgalmakat éltünk át a 80. percig, mivel több alkalommal is gólközelbe került az Újpest és félő volt, hogy újabb gólt szereznek. Ez azonban nem történt meg, sőt a 84. percben Vadnai végre egy „igazi” góllal nyugtatott meg mindenkit.
A maradék pár percben a közönség saját magát szórakoztatva várta ki a záró sípszót, hogy aztán felállva köszönjék meg a győzelmet a játékosoknak és kicsit megnyugodjanak: ezt is behúztuk, ezt is megcsináltuk!
A játékosok értékelése röviden:
Novakovic – 8. Magabiztos és nyugtató a jelenléte!
Mészáros – 6. A támadások segítéséhez nem elég gyors, a védekezésben pedig voltak komoly hibái.
Máté – 5. Fejjátéka kiváló, passzjátéka fertelmes: vagy hazaadta, vagy előreívelte, így sok labdát adott el.
Brkovic – 7. Egyre jobb formába lendül, jól védkezett.
Korhut – 6,5. A szokásosnál idegesebb volt és sokszor feleslegesen húzódott be védekezésnél középre, de nagyon okos passzai miatt fontos láncszemnek bizonyult.
Zsidai – 5. Nem láttam még ilyen rosszul játszani Loki mezben, most így alakult. Ennek ellenére nagy szükség volt rá most is!
Bódi – 6. Nagy taps jár azért, hogy védekezésbe ügyesen segít be – a támadásokban azonban csak pontrúgásokból veszélyeztetett.
Mihelic – 5. Rendkívül idegesen játszott, jobban kihúzódott szélre, mint szokott. Nagyon sokat próbálkozott, ment előre, de cseréje jogos volt.
Szakály – 6. Sokszor dadogott nála a labda, de voltak bravúros megmozdulásai is. A talaj is nehezítette a dolgát.
Sidibe – 7. Harcosan, bátran játszott,labdákat szerzett.
Kulcsár – 7. Gólt lőtt, jól helyezkedett, de nem igazán kapott használható labdákat.
Cseréink:
Vadnai – 8. Beállását követően mintha megnyugodtunk volna, nagyon hasznosan játszott, gólt szerzett, bravó!
Bouadla sérülése után tért vissza, de Vadnaihoz hasonlóan jó hatással volt beállítása a csapatra. Seydi pályára lépett. Kondás Elemér cseréi jogosak és megfelelőek voltak, a kezdőcsapatban sem volt meglepetés, ezen a mérkőzésen is pozitív benyomást tett rám.
A kötelező győzelmek a legnehezebbek – ez most is igaznak bizonyult. Ennek ellenére győztünk, és nagyon közel kerültünk újabb bajnoki címünkhöz. Ha minden a terveink szerint alakul, igazi fieszta lesz majd a Honvéd elleni utolsó hazai bajnoki mérkőzésünkön. Az álom megvalósult és a stadiont most már tényleg felavattuk. Öröm lesz ide meccsre járni!
További képek a mérkőzésről Facebook oldalunkon: ide kattintva
Videók a mérkőzés előtti, közbeni és utáni hangulatról a youtubeon: ide kattintva
Hajrá Loki!
Csibu
