De mire is? Nos, apropót sajnos bőven találunk keresgélés nélkül is… Mondjuk arra, hogy visszavágjunk a Siófoknak az őszi 4-1-es zakóért, vagy esetleg arra, hogy a Pakson – igaz, csak B csapattal – mutatott teljesítmény után bebizonyítsuk, hogy tudunk még focizni, de akkor sem lennék szomorú, ha végre már tavasszal is rendesen elp*csáznánk valakit egy gólzáporos meccsen. Erre pedig nincs alkalmasabb ellenfél, mint a kiesőjelölt Siófok.
Az a büdös nagy igazság, hogy lehet, hogy ez még sincs így. Igaz ugyan, hogy a Balaton-partiak a 15. helyen szerénykednek, ám 23 pontjuk jelenleg csak eggyel marad el a 24 pontos, már bennmaradást érő helyen lévő MTK-étól, és ez óriási lendületet adhat nekik. Illetve már adott is, hiszen a sárga-kékek 3 forduló óta nem kaptak ki, egy idegenbeli sikerük (épp az MTK ellen) mellett két hazai döntetlent tudnak lobogtatni. Ha már itt járunk, mi még ennyit sem: vereség Fehérváron, majd 1-1 otthon a Honvéd ellen, múlt héten pedig 2-2 a Megyerin. Sőt, Mihalecz István tanítványai tavasszal eddig ugyanannyi pontot szereztek (6), mint mi. Ez bizony kiábrándító, így hát nem ártana helyre tenni kicsit e heti vendégeinket. Ebben lesz ami mellettünk szól, és lesz ami nagyon nem.
Az például igen, hogy az ősszel még Siófokon jeleskedő, s a mi kapunkba két gólt vágó Sowunmi Thomas immáron Cipruson próbál boldogulni, ám az már kevésbé, hogy Délczeg Gergely hipotalamuszában kezd felülkerekedni góllövő énje, az utóbbi két bajnokin háromszor zörgetett hálót. Az előző három meccshez képest egyébként változás várható a dunántúliak kezdőjében, a korábban eltiltott Katona Attila ugyanis letöltötte büntetését, így visszatérése elég valószínű.
Nálunk nem ennyire egyértelmű a helyzet. Verpecz helye biztosnak mondható, ám a védősorban már több kérdés is felvetődik. Pakson egymás mellett játszott Simac és Komlósi, holott ők egyaránt a jobb belső védő posztján szoktak alkotni. Az előbbiből következik, hogy Mijadinoszki kimaradt a jól megszokott bal centerhalf pozíciójából. Ennek ellenére szerintem ő fog kezdeni. Bal szélen is csak gyanítani lehet a dolgokat, Mardare újpesti produkciója egyáltalán nem volt lenyűgöző, azt pedig tán mondani sem kell, hogy Fodor és Nikolov nem manapság élik virágkorukat. A középpályán sajnos nem lehet azt művelni, mint ami a lilák ellen bejött, mert Salami kidőlt, így a bal szélre maradt Janika, elölre meg Coulibaly és Kabát. Max. Bódit (vagy Dombit) lehet majd bevetni még a jobb oldalon, ha Cicót áttesszük balra Yannick lecserélésével. Szakály maradhat továbbra is a padon, ezúttal remélhetőleg a végén sem áll majd be.
Párharcok
Varga – Katona
Mindkét játékos védekező középpályás, ráadásul évekig egymás ellen próbálták kivívni a csapatba kerülést, ami Vargának sikerült jobban. Ezúttal viszont minden lehetőség adott az egri Michael Carrick előtt, hogy élesben bizonyítson volt csapata ellen, mely iránt – tudomásom szerint – negatív érzelmeket táplál.
Mijadinoszki – Délczeg
Remélhetőleg a debreceni 24-es több sikerrel fog járni a fiatal csatár feltartóztatásában, mint Tutoricsék, és az Újpesten elkövetett butaságait is jó lenne, ha ezúttal az öltözőben hagyná, különben még az is elképzelhető, hogy rámennek a kiállíttatására.
Ami pedig a Ligakupát illeti, néhány gondolatot mindenképp szeretnénk megosztani:
Elvileg mindenáron szerettük volna elhódítani a Ligakupát, ha már odáig eljutottunk. Másrészt jelenlegi viharvert helyzetünkben a sovány vigasz is elkél. Ehhez képest csökkentett üzemmódban utaztunk le az Atomvárosba, holott tisztában voltunk vele, hogy egyetlen árva gólt elég begyötörniük a trófea elorozásához. Azt szintén sejtenünk kellett, hogy a lehető legerősebb összeállításban fogadnak minket, hiszen egy történelmi siker kapujában álltak. A hatalmas szél irreális körülményeket teremtett a játéktéren, de erre nem lehet semmit sem fogni. A paksiak már akkor előnyhöz jutottak, amikor a pártatlan időjárási tényező minket támogatott. Az odáig tiszta sor, hogy a bajnokság élvez prioritást, hiszen a nemzetközi szereplés kivívása mindenekelőtt áll természetes módon. De könyörgöm ez a csapat rövid időn belül kétszer is többfrontos harcra kényszerült, s jól állta a sarat. Tényleg nem fért bele, hogy a kulcsjátékosainkat legalább a padra leültessük, s amennyiben kedvezőtlenül alakul a széljárás, akkor legyen aki lendületet tud vinni a játékunkba? Szerda-szombat ritmusról beszélünk. Másrészt a tapintható akaratbeli különbség nyújtott lelombozó látványt, amire Scasny egyébként tett finom utalásokat. Végül nem pusztán elbuktunk, hanem meg is alázkodtunk. A siófoki 1-4, a kecskeméti és szombathelyi 0-3 után negyedszer idén.
Maradt tehát a bajnokság, ahol Zdenek Scasnynak nyolc lövése van domborítani valamit. A cseh tréner minden bizonnyal kiváló szakember, ha nálunk szakavatottabb szemek kivétel nélkül ezt állítják. Ám eredménycentrikus világban élünk, ahol a türelem véges. Amúgy pedig a 24. órában járunk, úgyhogy éppen ideje volna mindezt igazolni.
