Mint ahogy arról már biztosan sok Olvasónk hallott, tegnap eldőlt, hogy a hátralevő hét meccsen az eddig az NBII-es DVSC-DEAC-ot irányító Kondás Elemér ül majd a Loki kispadján, igyekezve minél feljebb kúszni a tabellán a rendelkezésre álló szűkös időkeretben. Az alábbiakban szót ejtünk az új tréner lehetőségeiről, mozgásteréről, esetleges előnyeiről, s azt is megnézzük, vannak-e neki hátrányai.
Kondás Elemér pályafutása során sok klubnál és sok osztályban megfordult, ami azonban élvonalbeli szereplését illeti, Debrecenhez kötődik leginkább, 25 meccséből 24-szer nálunk lépett pályára, utolsó szezonjában a Békéscsaba tagja volt, itt viszont csak egy alkalma volt élesben is brillírozni. Ezután jött még egy kis levezetés Hajdúszoboszlón és Püspökladányban, ám edzősködni visszatért hozzánk.
Ha lehet ilyet mondani, csak idő kérdése volt, hogy mikor próbálhatja ki magát a felnőtt első csapatnál, mivel végigjárta a ranglétrát, és sehol nem vallott szégyent. A 2001-2002-es szezonban ezüstérmet szerzett a juniorokkal, 2003-ban és 2004-ben bronzérmet a nagyokkal Szentes Lázár pályaedzőjeként. A vezetőedzősködést is gyakorolja már egy ideje, 2004 és 2007 között a Loki fiókcsapatának számító Létavértest irányította (itt is begyűjtött két ezüstérmet NBIII-asként), 2007-től a minapig pedig a DEAC-nál volt. Nem lesz tehát neki újdonság a főnöki szerepkör.
További előny, hogy a keret egészét ismeri, hiszen akik kiszorulnak az NBI-es keretből, azok az NBII-ben bizonyíthatják hétről hétre, hogy ők igenis a legjobbakhoz tartoznak. Tisztában van tehát Kondás a személyes kvalitásokkal, évek óta együtt dolgoznak, sőt az állomány legrutinosabbjaival még játszott is együtt (Bernáth, Dombi, Nikolov, a szakmai stáb tagjai közül Sándor T.). Kommunikáció szintjén tehát a teljes összhang a minimum elvárható, bármiféle esetleges zavar ezen a téren csakis Kondás számlájára lesz írható. A kicsit gyakori ÖÖÖ-zés ellenére egyébként edző létére egész értelmesen nyilatkozik:
Szima Gábor minden bizonnyal egyeztetett döntéséről Herczeg Andrással is, s ezek szerint ő is áldását adta a dologra. Újdonsült feladatát egyébként maga a kinevezett megtiszteltetésnek tartja (merne is mást mondani…), ám a helyzet nem valami rózsás. Az, hogy kiépült és működő kapcsolatról beszélhetünk a tréner és a futballisták között, egy módfelett előnyös dolog, legalább nem kell a nulláról indulni, de minden attól függ, hogy Kondás hogy kezeli őket. Biztos, hogy nem lettek motiváltabbak, az edzőváltáskor szokásos hajtás most valószínűleg elmarad (ilyen szempontból nem új ugyebár), és a tegező viszony könnyen vissza is üthet. Arra is ügyelni kell, hogy ne úgy bánjon velük, mint az NBII-ben, hiszen a másodosztályban a NBI-esek mindenkori vezetőedzője döntéseinek és elképzeléseinek figyelembe vételével kellett a saját terveit megvalósítania, most viszont őrá van tekintettel mindenki más. (A mindenki más még én sem nagyon tudom, hogy kicsoda, egyelőre ugyanis ismeretlen Kondás utódja a DEAC-nál, az is lehet, hogy az idény végéig egyszerre tölti be a két posztot.)
A dolgot bonyolítja, hogy ő maga helyezett terhet a saját vállára akkor, amikor kijelentette, hogy a realitásokat figyelembe véve (!) célunk a második hely. Ez semmiképp sem jó jel. Ha ugyanis ezt magától mondta, az azt jelenti, hogy Elemérnek már most az elején lemerült az eleme, hisz’ fogalma sincs a realitásokról. Megyünk a szárnyaló Vasashoz a hétvégén, aztán jönnek Garamiék, aztán megyünk az FTC-hez, majd Kaposvárra és Szolnokra, végül Zalaegerszegre (igen, négy meccs idegenben egymás után), hogy aztán ezt még megfejeljük itthon egy Haladással. Nézzük csak közelebbről. A Vasasnak eddig három döntetlen, négy győzelem tavasszal. Ezek mindegyike vagy nulla, vagy egy, vagy egy-egy gólos meccs, ami látatlanból is fegyelmezett és zárt játékra, valamint magabiztos védelemre enged következtetni. Utána jön a kiesőjelölt bibsi gárda, mindent beleadva, most már nem babra megy nekik a játék, muszáj alkotniuk valamit. Aztán ott az Üllői, amire fölösleges kitérni, utáljuk őket, ők minket, „felszívós” összecsapás, csak nehogy ők szívjanak fel minket! A jelenleg harmadik helyezett Kaposvár elég lutri, teljesítményükre a legjobb jelző így hangzik: rapszodikus. Ha a csapatcukrász jöl lövi be a Rákóczi-túróst, akkor mennek, mint a kurucok, ha meg nem, akkor gyakorlatilag lejátsszák az ónodi országgyűlést egymás között (ahol három túróci képviselőt végeztek ki poénból). Megítélésüket nehezíti, hogy közvetlen vetélytársaik közül eddig csak a Pakssal találkoztak tavasszal. Van még itt nekünk egy Tisza-parti MÁV csapat, akik komoly szinten elkezdték lapátolni a szenet a mozdonyba, ennek eredménye az eddigi tavaszi veretlenség otthon, pedig járt már náluk a Pápa, a Kecskemét, sőt maga a Videoton is. Naná, hogy most is ők lesznek hazai pályán… Ha eddigre még nem égetik le a pofánkról a bőrt, mehetünk a dombok közé, Egerszeg a következő állomás, a főgonosz pedig Csank tábornok (mint A holnap markában c. 007-es filmben). Ám a lehetséges jutalom nem a fele királyság, meg a kis hercegnő, hanem a három pont. Akármilyen hihetetlen, most az utóbbinak tudnék leginkább örülni. Mennybe menni vagy a pokolra jutni pedig a sors fintoraként Aczél Zoli bá’ ellen fogunk, aki a télen még a hajdúsági kispad felé kacsingatott, az viszont nem kacsintott vissza rá. Zoli bá’ garmadájának a helyezést tekintve köze sincs már a kieséshez, remélhetőleg azért így is lefekszenek nekünk az Oláh Gabin, max. tolunk a kulacsukba egy kis GHB-t.
Na hát elnézést, de kellett a kis kitérő, hogy mindenki világosan láthassa, hányadán áll Kondás meg a józan ész. Nem kizárt persze, hogy másodikok legyünk, de ez kb. annyira reális, mint az, hogy én nem iszom több sört (tehát semennyire). Az is megeshet, hogy Kondás Úr nem a saját véleményét fejtette ki, csak a vezetőség elvárásait tolmácsolta, innentől viszont a nyájas Olvasó fantáziájára bízom, hogy felmérje újdonsült vezetőedzőnk mozgásterét. Fel kéne ébredni, anélkül nehéz bármit is véghez vinni. Képzelem, milyen álomban ringathatják magukat a játékosok, ha a vezetőség is így be van állva…
De természetesen sok sikert kívánunk!
Hajrá, Loki!
