Hiába a fogadkozások, csalódást keltő eredménnyel búcsúztunk az idei lelombozó szezontól. A második félidőre mintha kicserélték volna a társaságot, így a bronzért hajtó gárdák közül csak mi nem tudtuk hozni a kötelezőt. Az egész idény hű tükörképe volt ez a találkozó. A sérülésektől megtizedelt szombathelyiek két szarvashibát kihasználva véget vetettek a veretlenségi szériának. Két álomszerű év után most csak integethetünk Európának.
Lagymatag iramban kezdődött az összecsapás, az első tíz percet eseménytelenül abszolválták a felek. A kilátogatók túlnyomó többsége rezignáltan konstatálta a langyos mezőnyjátékot. Érződött a stadionban uralkodó atmoszférán, hogy nincs a kezünkben a sorsunk. Az állóvizet egy káprázatos Bódi-Illés összjáték kavarta fel, amely után Szakály fejelt kapura, ám Rózsa magabiztosan hárította az ígéretesnek tűnő lehetőséget. A túloldalon egy kapu előtti kavarodás után Oross találta magát ziccerben, azonban Simac az utolsó pillanatban még tisztázni tudott. Ez a pengeváltás ébresztőleg hatott a mieinkre, egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak. Egy olyan 20-25 perces periódus következett, ahol a korábban jól megszokott Lokit láthattuk. Magabiztosan kontrolláltuk a játékot, Coulibaly újfent sok gondot okozott, s rendre akadt üresbe mozgó ember. Csupán idő kérdése volt, mikor szerezzük meg a vezetést. Amire a 26. percben került sor. Gyönyörű akció végén Yannick okosan a második hullámban érkező Szakály elé tálalt, akit elkaszált a kétségbeesetten menteni igyekvő Rajos. A jogosan megítélt büntetőt Coulibaly értékesítette. Felcsillant a reménysugár.
Ugyan nem brillíroztunk, de semmi nem utalt arra, hogy a Halinak bármi keresnivalója volna ezen a napsütéses kora estén. Az Oross-Fodrek ékpár enerváltan ténfergett fel-alá, illetve a pálya közepén is híján voltak a vendégek a kreativitásnak. Ráadásul egy balszerencsés mozdulatot követően Schimmer hordágyon távozott az öltözőbe. Aczél Zoltán az újonc Jagodics Márkot húzta elő a talonból, ami első blikkre szintén nem túl sok jót ígért a folytatásra. Az andalító meleg meghozta az eredményét, a játékrész hajrájára lassan, de biztosan belealudtunk a meccsbe. Valamint Szakály sérülése miatt Kondás Elemér is cserére kényszerült. Az utolsó öt percben a szerencsével sem álltunk hadilábon, ám végül azzal a tudattal vonulhattunk pihenőre, hogy mi foglaljuk el virtuálisan a dobogó legalsó fokát. Ám mielőtt istenigazából elkezdhettük volna bizakodni, az Üllői úton közvetlenül a szünet előtt Schembri előnyhöz juttatta a Ferencvárost.
Ettől vagy mástól nem tudom, mindenesetre a fordulás után totálisan hitehagyottá vált az együttes. Mintha arra apelláltunk volna, hogy a vendégek nem forszírozzák majd különösebben a támadást, s szép csöndben lecsordogál a meccs. Csakhogy a vendégek nem tették meg nekünk ezt a szívességet. Rajost a másik debütáns Farkas Márk váltotta, valamint ezzel párhuzamosan az ihletett formában játszó Halmosit egy sorral feljebb vezényelte Aczél Zoltán. Ez a húzás pedig egy csapásra életet lehelt a tetszhalott Haladás játékába, s első komolyabb sanszukat gólra váltották Sipos révén. Tíz perc múlva jött az igazi hidegzuhany, amikor Halmosi lépett ki az elmélázó védők közül, s könnyűszerrel mattolta Verpeczet. A Zalaegerszegen látott tűznek, harciasságnak, valamint feltétlen győzni akarásnak a nyomát sem lehetett felfedezni.
Nem tudtunk váltani, fásultan és pontatlanul szövögettük az akciókat. Telt-múlt az idő, s a célkitűzés már a vereség elkerülésére korlátozódott. Kellőképpen felpörögni csupán az utolsó tíz perce sikerült. Akkor futószalagon dolgoztuk ki a helyzeteket, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, minden balul sült el. A nézőtéren idén nem először szakadt el a cérna. Nehéz szembesülni azzal, hogy fölényünk elolvadt, korábbi dominanciánk elsorvadt. Ezzel a vereséggel a Scasny-éra bukdácsolásai indifferenssé váltak. Amelyik gárda egy ilyen szituációban nem képes diadalmaskodni, az nem érdemel EL-részvételt. Épp ezért meg tudom érteni mindenki dühét, ettől függetlenül ez ugyanaz a csapat, amely az elmúlt két esztendőben a legmerészebb álmainkat is valóra váltotta. Viszont az uborkaszezonban mindenkinek mélyen magába kell néznie. Egy sikerkorszak most mindenképp véget ért. A nyár az újjáépítés jegyében telik majd… hogy aztán talán egy új kezdődjön el. Most kell összetartani, illetve megfontoltnak maradni, különben elérkezett a kárörvendők ideje!
Percek, események
10. perc: Bódi adta be a labdát jobbról, amit Szakály 6 méterről fejelt kapura, de éppen Rózsa kezei közé.
12. perc: Egy jobb oldali vendégbeadás után a berobbanó Oross elől tisztázott az utolsó pillanatban Simac.
21. perc: Bódi ugrott ki a jobb oldalon egy védő szorításában, de lövésszerű beadását Rózsa magabiztosan fogta.
23. perc: Coulibaly ugratta ki remek ütemben Yannickot a bal oldalon, aki kissé kisodródva nem találta el jól a labdát, így nyolc méterről leadott nem túl erős lövését Rózsa lábbal védte.
26. perc: Szakályt buktatta a 16-oson belül Rajos, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A 11-est Coulibaly a kapu jobb alsó sarkába lőtte.
39. perc: Simac vezetgette a labdát a Haladás térfelén, majd miután nem támadták, 23 méterről lőtt, s csak centikkel a kapu jobb alsó sarka mellett zúgott el a pettyes.
57. perc: Egy előreívelt szabadrúgást Fodrek passzolt vissza Siposhoz, aki 14 méterről, estében kilőtte a kapu jobb alsó sarkát.
67. perc: Nagy Gábor és Sipos kényszerítőzött egymással, s előbbi a visszakapott labdával ugratta ki Halmosit, aki betört a 16-oson belülre, s balról, 12 méterről a kapu jobb alsó sarkába lőtt.
82. perc: Czvitkovics jobb oldali beadása után a berobbanó Salami a kapu torkából pörgetett fölé.
84. perc: Egy jobb oldalról beívelt szabadrúgást Rózsa csak kiütni tudott, így Coulibaly ismételhetett 14 méterről, de Rózsa ezt is védeni tudta.
Pontosztás
Verpecz – 6: A gólokról nem tehetett, amit lehetett védett.
Nagy Z. – 5: Aktívan részt vállalt az előrejátékban, de a beadásai kritikán alulira sikeredtek. Ezen a szinten, azért senkitől sem zavartatva nem kéne túlrúgni a labdát a partvonalon túlra.
Simac – 6.5: Mindent elmond, hogy szerintem ő volt csapatunk legjobbja. Nem tudom, mikor játszott utoljára ilyen intelligenciával megáldott légiós védő az élvonalban. A Haladás második góljánál viszont ő is rosszul tolódott.
Mijadinoszki – 5.5: Az első felvonásban hiba nélkül tevékenykedett, utána azonban számos helyezkedési hibát vétett.
Fodor – 5: Kizárólag a biztosra törekedett, ami nem elegendő egy szélsőhátvédtől, ha hátrányba kerül csapata.
Ramos – 5.5: Lemásolta zalaegerszegi teljesítményét. Remek első játékrész után visszaesett a játéka. Pontatlanná vált, s többször ütemet tévesztett.
Bódi – 5.5: Hozzáállására ezúttal sem lehetett panasz. Kapart, hajtott, de többször eltűnt a mezőnyben, s olyankor a labdával is alig találkozott. Ettől függetlenül a tavaszi szezon üde színfoltja.
Szakály – 6: Kiválásáig uraltuk a meccset, fineszes megoldások fűződtek a nevéhez, s kiharcolta a tizenegyest.
Illés – 4: Nagyon jól kezdett, az első 20-25 percben pazar megmozdulásokat mutatott be. Aztán teljesen elszürkült, tompán mozgott, nem véletlenül őt kapta le Kondás Elemér. Az első gól előtt lekésett Siposról.
Yannick – 5.5: Nem teljesített egyenletesen, de egyedül az ő váratlan megmozdulásai hordoztak veszélyt magukban a térfélcserét követően. Ennek ellenére több sót is megehetett volna rutintalan őrzőjével szemben.
Coulibaly – 6: Sok társához hasonlóan felemás félidőket produkált, de mindenképp a jobbak közé tartozott. Gólt szerzett, többnyire megtartotta a labdákat, de egy ajtó-ablak helyzetet megint elpuskázott.
Czvitkovics – 5: Nem igazán ment neki a játék. Érzésem szerint kicsit olyan minden mindegy alapon futballozott, pedig nyilván győzni akart.
Varga – 5: Óriási hévvel vetette magát a küzdelembe, sokat vállalt, de rengeteg hiba csúszott a játékába. A gólnál lemaradt Halmosiról.
Salami – 4: Bugyuta módon pont abba a résbe mozdult be, ahol Cicó el akarta lőni a szabadot. Majd két méterről sem tudott a kapuba találni. Többet foglalkozott a bíróval, mint a focival.
