Új cikksorozatot indítunk, 5 ok névvel. Első részünkben Mészáros Norberttel foglalkozunk, akinek sok kellemes élményben volt része klubunknál, nemrég érte el a 250. NBI-es pályára lépését. Számtalan DVSC szimpatizáns zárta őt szívébe. Most mégis rendre ő csapatunk fekete báránya és az ünnepet beárnyékolja teljesítménye. Hogy miért nem lenne szabad már kezdőként számítani rá, pláne nem szélső hátvéd szerepkörben? Ennek jártunk kicsit utána és öt okot is felhozunk, miért zavar minket, amikor újra és újra ott szerepel neve a kezdőcsapatban.
Első ok: Mert nem tud szélső hátvédként játszani
A szélső hátvédek fő feladatai három részre bonthatóak. Egyrészt besegítenek a támadásépítésbe villámgyors oda-vissza sprintekkel és veszélyes beadásokkal, másrészt az ellenfél szélről megindított támadásainak lekapcsolása, harmadrészt a középpályásokkal való hatékony rövidpasszos játék. Na mármost bocsánat, de a vak is látja, hogy az idén 35. születésnapját ünneplő védőnk gyorsasága semmivel sem összehasonlítható. Ugyanis nem létezik. Másrészt jó beadást tőle nem is tudom láttam-e valaha. Szóval első feladatkör: kuka. Az ellenfelek csalafinták és gyors szélső játékossal próbálnak túljárni az eszünkön, de Mészáros Norbert nem az a játékos, aki feltétlenül képes lenne ezek lekapcsolására, nem csak lassúsága, de korábbi kisebb-nagyobb sérüléshulláma miatt. Úgyhogy második feladatkör: kuka. A kis passzok talán rendben is vannak, de mikor kap ő labdát és kinek adja előre? Vargának? Zsidainak? Vagy oldalra Máténak, és Brkovicnak? Abból jó támadás fog születni? Aligha… Harmadik feladatkör: részben megvan…
Nem, Mészáros Norbert NEM SZÉLSŐ HÁTVÉD.
Második ok: Mert a számok ellene szólnak
Csak az aktuális szezont a számok tükrében megvizsgálva: irtózatosan gyenge amit nyújt. Hasonlítsuk össze a balhátvédünkkel, az idén talán csak 1-2 meccsen jól, elvárható szinten játszó Korhut Mihállyal és azzal a Jovanoviccsal, aki előtte helyezkedik el, a középpályánk jobb oldalán. Illetve tegyük ide még a Ferencváros jobbhátvédjét, Emir Dilavert, akivel nyilvánvalóan nem várjuk el, hogy versenyezzen, de mégis csak egy pozícióban játszanak, így érdekes lehet, a listavezetőnél mi a helyzet ilyen szempontból.
Pályára lépések száma: 18 (Mészáros N.) – 20 (Korhut M.) – 19 (Jovanovic A.) – 17 (Dilaver E.)
Szerzett gól: 0 (M. N.) – 1 (K. M.) – 1 (J. A.) – 0 (D. E.)
Gólpassz: 0 (M. N.) – 4 (K. M.) – 1 (J. A.) – 3 (D. E.)
Sikeres passzok száma meccsenként: 42 (M. N.) – 62 (K. M.) – 52 (J. A.) – 64 (D. E.)
Sikeres szerelések száma meccsenként: 2 (M. N.) – 5 (K. M.) – 4 (J. A.) – 3 (D. E.)
Sikeres légi párbajok meccsenként: 3 (M. N.) – 4 (K. M.) – 4 (J. A.) – 3 (D. E.)
Beadási kísérletek meccsenként: 0,8 (M. N.) – 2,6 (K. M.) – 3 (J. A.) – 2,3 (D. E.)
Nem is tudom, kell-e ehhez külön magyarázatot fűzni. Nincs gól, nincs gólpassz, messze a legalacsonyabb a passzai száma, a meccsenkénti 2 szerelés pedig a vicc kategória, a 0,8 beadási kísérlettel együtt (mondjuk jogos, ami nem megy, nem kell erőltetni). Talán csak az átlagosan 3 megnyert fejpárbajjal nem lóg ki a mezőnyből, bár itt is tegyük hozzá csendesen: 191 centijével érte el mindezt, pontosan 10 centivel magasabb, mint Jovanovic és Korhut, 8 centivel mint Dilaver…
Harmadik ok: Mert kiszorítja a fiatalokat
Jól tudjuk, hogy nincs igazi tehetségünk erre a posztra. Lázár sérüléssel bajlódik, Nagy Zoltán szerepeltetése pedig kockázatos. De Jovanovic visszavonása az eredeti posztjára, megnyitná az utat a jobb oldalon játszani képes Bereczki Dánielnek, vagy lehetővé tenné, hogy Sós Bence is játsszon (és Bódi Ádámmal váltogassák a széleket). Ez nem csak a jelenlegi MLSZ pénzjutalmak szempontjából lenne fontos, hanem hosszútávú értéket teremthetnénk.
Negyedik ok: Mert már nem képes vezéregyéniség lenni
Néha jó a rutin a háznál, jó, ha vannak idősebb játékosok, akik helyreteszik a fiatalabbakat, akikre lehet hallgatni, akik már jelenlétükkel erősítik a csapatot. Hiába érte már meg a 250 NBI-es meccset, hiába lépett pályára 9 találkozón a magyar válogatottban 2012-2013 között (ráadásul vele egyszer sem kaptunk ki), valahogy nem képes vezéregyéniségként funkcionálni. Erre biztosan rá tesz egy lapáttal az évről évre romló teljesítménye. Gyorsasága megkopott, és bár robotol serényen; amennyire csak képes, azt kihozza magából; mégis úgy gondolom, itt Debrecenben ennél többre lenne szükség. Hatványozottan igaz ez akkor, amikor a csapat gödörbe kerül. Gödörből pedig van itt bőven, mióta a BATE… Ilyen helyzetekben a vállán kellene vinnie a csapatot, de ezt esetében valahogy egyáltalán nem érzem.
Ötödik ok: Mert fontosabb lett volna, hogy szépen búcsúzzon
Már Bernáth Csaba esetében is sokszor felmerült a téma: talán túl sok idő eltelt, mire visszavonult és nagyon közel volt hozzá, hogy már ne csak a szépre és jóra emlékezzünk esetében. Határon bár, de még éppen jókor történt meg mindez, és mindenképp érthető volt a kivárása abból a szempontból, hogy így még pályára léphetett a Nagyerdei Stadionban és méltó búcsúztatást kaphatott. Mészáros Norbert esetében az előző év sérüléseit követően (összesen 14-szer lépett pályára az NBI-ben) és az idén júniusban lejáró szerződéséből adódóan arra számítottunk, hogy maximum kiegészítő ember lesz. E helyett hétről hétre egyre több szurkoló látná bárhol máshol szívesebben, mint a kezdőcsapatban. Immár több mint 200 (sőt, ha a nemzetközi és a magyar kupameccseket is beleszámoljuk, bizonyára 250-nél is több) meccsen húzta fel magára a DVSC mezét, mely igen szép szám. Sok sikerben, örömben volt része Norbinak – és általa nekünk, szurkolóknak is -, számos időszakban volt kirobbanthatatlan, rendkívül magabiztos hátvédünk, akire számíthattunk, akit féltettünk a sérülésektől, aki, ha pályára lépett, tudtuk, hogy megnehezíti majd az ellenfél támadóinak dolgát. De ez az érzésünk elszállt. És ha így marad, és egyszer visszavonul, a szemünkből kicsorduló könnyek mellett boldog , felszabadult sóhajok is jellemeznek majd minket. Ez pedig valahol mélyen rendkívül szomorú.
Csibu
