Szombathelyen valamennyi erényünket megcsillogtattuk. Ha kellett futballoztunk, ha kellett küzdöttünk, de ami a legfontosabb, esélyt sem adtunk arra a Haladásnak, hogy megtréfáljon bennünket. A bukdácsoló riválisok trénereitől pedig már megszoktuk, hogy egészen más meccset néztek, mint mi. Veretlenül vagyunk őszi bajnokok, lélektanilag roppant fontos idegenbeli sikerrel.
Egy megtizedelt Haladás próbálta lefékezni az expresszként közlekedő Lokomotívot. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy kulcsemberek hiányoztak az együttesből. Különösen Tóth Péter civil szerkójának örültünk, hiszen régóta ő a legstabilabb pontja a szombathelyi elhárításnak. Ennek ellenére nem lehetett más céljuk, mint a három pont megszerzése. Ennél fontosabb, hogy tenni is akartak érte, magyarán nem minimal felfogásban léptek pályára, ellentétben mondjuk a bunkerfocira berendezkedő Siófokkal vagy Kaposvárral. Feltartóztathatatlan rohamokról azért nem beszélhetünk. Sőt, az első öt perc után egyértelműen rájuk erőltettük az akaratunkat, s dominálni tudtunk. Sugárzott a játékosainkról, hogy a „győzelem vagy halál” jelige szellemében mentek neki az ellenfélnek. Érezhetően törekedtünk a pálya középső harmadának gyors átjátszására, illetve a partvonalon kívülre került labdákat sietve hoztuk játékba. Olyan felfogásban futballoztunk, ahogy az elvárható a bajnoki cím első számú várományosától. Egyszerűen fel sem merült bennem, hogy nem nyerjük meg a találkozót, látva a tekinteteket, a maximális koncentrációt. Nem nyitottunk ugyan látványpékséget a Rohonci úton, de bátran merem állítani, hogy nagyon jól játszottunk az első játékrészben. Komoly presszió alá helyeztük az Aczél-legénységet, a kapunk közelébe se nagyon engedtük őket, s szép gólt szereztünk. Szakály ollózása újabb gólt érdemelt volna, de a keresztléc kisegítette Rózsát. A vezetés megszerzését követően pláne nem volt kecmec. A Haladás a saját térfeléről is elvétve vergődött ki. Értetlenül állunk Aczél Zoltán azon kijelentése előtt, hogy a döntetlen reálisabb eredmény lett volna. Kenesei és Vujovics labdával való találkozásainak száma nem érte el a két számjegyet. Hiányzott a finesz a Haladás középpályájáról. A három brusztoló játékos dacára könnyedén jutottunk el a hazaiak tizenhatosáig. Klasszikus szélső nélkül állt fel a Haladás, így nem volt más dolgunk, mint a szélek felé szorítani a vendéglátókat. Az első félidőben ezt tökéletesen megoldottuk.
A játék képében a szünet után sem történt gyökeres változás. Mi birtokoltuk többet a játékszert, kapura nem sok veszélyt jelentett a szombathelyi gárda, de nem lehet elvitatni, hogy legalább mentek előre becsülettel. A támadásaikba költözött némi fantázia, mégis mi lőhettünk volna újabb gólt. Előbb Szakály elől mentett Rózsa, majd Coulibaly durrantott mellé ziccerben. Tulajdonképpen gond nélkül álltuk a sarat a 80. percig. Kondás Elemér indokolt cseréket húzott meg. El kell viszont ismerni, hogy az utolsó tíz percben meleg lett a pite. A Haladás nagy erőket mozgósítva beszorított minket a kapunk elé. Ebben a periódusban csúsztunk-másztunk, mindig akadt valaki, aki belevetődött a lövésekbe. Novakovics pedig könnyűszerrel abszolválta a kötelező védéseket. Megérdemelten hoztuk el a három pontot, mert a játék 10-15 percnyi irányításáért alapvetően sehol a világon nem jár egy pont. Veretlenül zártuk az első 15 fordulót, ennél jobb sorozatot legutoljára az MTK produkált (15 győzelem zsinórban) a 96/97-es szezonban. Még örömtelibb, hogy gyorsan kikászálódtunk a kisebb hullámvölgyből.
Percek, események
8. perc: Kenesei ad balról remek labdát Vujovics elé, aki nem esik el sportszerűen a kivetődő Novakovics kezén az ötös jobb sarkán, így kirúgás.
21. perc: Korhut ment el a bal oldalon egy csellel Schimmer mellett, beadását Rezes László fejelte a léc alát az ötösről Korolovszky Gábor mellől.
30. perc: Selim tesz át balról középre egy labdát, Rezes akrobatikus mozdulattal tovább sarkazza, Szakály pedig ollóz 16-ról, a lécre.
59. perc: Kenesei fejel le egy labdát Vujovics elé, aki lő 16-ról, de Novakovics véd a jobb alsó saroknál. Az ellentámadásnál Coulibaly lő mellé 13-ról, balról.
60. perc: Korhut gurít vissza a bal sarokból, Kulcsár pedig öt méterről, középről csúnyán fölé durrant.
93. perc: Vujovics cselezte ki a bal oldalon Mészárost, és balról, hat máterről lő, de Novakovics véd a hosszú előtt. A legnagyobb Hali-ziccer volt ez.
Pontosztás
Novakovics – 7: Nem sok dolga akadt, ám amikor kellett, észnél volt.
Nagy Z. – 7: Elkövetett 1-2 helyezkedési hibát, de összességében megint magabiztosan és jól játszott, szép szereléseket mutatott be.
Simac – 7: Egyszer rosszul fejelt haza, de egyébként újra a régi, megszokott énjét láthattuk.
Mészáros – 7.5: Csillagos ötös védőmunka.
Korhut – 7.5: Misi most már egészen magas szinten játszik, a gól előtt élményszámba ment a megkerülős csele, majd mértani pontossággal tekert középre.
Szakály – 7: Óriási akarattal és pontosan játszott. Ollózó mozdulata zseniálisra sikeredett, gólt érdemelt volna. Nem brillírozott, de hasznosan, jól focizott.
Ramos – 7: Soha rosszabbat, megfelelően pótolta Vargát, bár a meccshiány azért érződött néhány megmozdulásán.
Selim – 6.5: Erős átlagot hozott, extrát nem nyújtott.
Rezes – 7.5: Jó megérzéssel tette őt vissza a kezdőbe a mester, jobbkor nem is szerezhette volna első gólját.
Kulcsár – 5: Gyengén játszott, elpuskázott megint egy nagy helyzetet. Valami most nem kerek nála, így ki fog kerülni az összeállításból.
Coulibaly – 6: Jól tartotta meg a labdákat, rengeteg szabadrúgás harcolt ki, de számos szituációnál önzőnek bizonyult, s nem a legjobb megoldást választotta.
Bódi – 6: Védekezésbeli feladatát ellátta, örülünk, hogy egyáltalán pályára tudott lépni.
Spitzmüller, Nikolic –
(A képek forrása: dvsc.hu, nso.hu)
