Alig négy nappal minden idők legfájdalmasabb Loki-veresége után nem sokat szomorkodhattunk, újra itt volt egy bajnoki meccs. Azt felesleges újra elmesélnem, hogy mi történt a boriszovi éjszakában, mert mindenki tudja. Csak remélni tudtuk, hogy a játékosaink fel fogják dolgozni ezt a rendelkezésre álló négy nap alatt, mire idejön a Puskás Akadémia. Persze hogy nem tudták, mint ahogy a szurkolók sem. Ehhez sokkal de sokkal több idő kell. Ennek ellenére muszáj volt nyernünk, elgyötört, fáradt kulcsemberekkel, még mindig elkeseredett játékosokkal és persze egy összetört szívű, megfogyatkozott létszámú szurkolótáborral. De sikerült, újra győztünk, újra 3 pontot szereztünk, amiben vitathatatlan érdemei vannak egyik középpályásunknak! Megtettük az első lépést. De hosszú még az út. DVSC-Puskás Akadémia összefoglaló.
„Nem pszichológus kell a csapatomnak, hanem egy győzelem!”-mondta valamelyik angol edző már nagyon régen, és ez érvényes azóta is minden focicsapatra, akik vagy egy hosszú vereségsorozatnak próbálnak véget vetni, vagy egy akkora kudarcot szenvedtek el, amit borzasztó nehéz lesz feldolgozni. Ettől persze egy pszichológus is nagyon kell, de ami visszatereli a futballcsapatokat a győzelem ösvényére, az mindig egy győzelem egy fontos pillanatban. Ez nem volt nagy győzelem, az ellenfél sem képviselt valami nagy játékerőt, mégis jó volt végre újra győzni látni a Lokit, a második félidőben pedig végre a pályán is volt mit nézni: támadott a Debrecen! Agyon nem vertük az „Akadémiát”, de a tavalyi egygólos győzelmek (itthon 2:1, idegenben 1:0) után mégis azt kell, hogy mondjam, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. 😉
A Loki kezdőcsapata Plexi nevével kezdődött, Novakovicsot felesleges lett volna erre a meccsre is bevetni, hiszen nem teljesen egészséges, kisebb sérülésekkel bajlódik. A hátvédsor ezúttal Jovanovicsból, Morozovból, Brkovicsból és Korhutból állt, tehát a BL-selejtezős szélső védelem az eddig bajnokikon játszó belső védelemmel. A jobb oldalért legjobb és egyetlen pillanatnyilag bevethető jobb oldali középpályásunk felelt, Bódi Ádám. Sérülések miatt ezúttal két szűrővel kezdtünk, Zsidai és Varga játszottak a középpálya belsején és Selim Bouadla ismét a kezdőben kapott lehetőséget. Szakály pótlására volt hivatott. Selimről még esik szó. A csatársorunkat a sérüléséből frissen visszatért Kulcsár Tamás és a legkipihentebb támadónk, Tisza Tibor alkotta. Még jó, hogy nálunk nem csak a csatároktól várjuk a gólokat…
A vendégek kezdőcsapata így nézett ki: az újonnan igazolt Danilovics a kapuban (tehetséges, fiatal magyar akadémista), előtte a rutinos, nálunk is megfordult Szélesi Zoltán, majd Vaszicsku, Tamás, és egy csakugyan fiatal játékos, Spandler. A középpályán egy ismerős arc, Czvitkovics, Tóth Balázs, Szakály Peti öccse, Dénes, Papp. Elől Denkovics és Lencse László.
Eléggé gyatra volt a hangulat a meccs előtt a Stadionban, de a kezdő sípszóval sem lett jobb a helyzet. Mindig ugyanazok a zenék, ugyanaz a szöveg a hangszórókból, bóbiskoló szurkolók. 5114-en voltunk a húszezres arénában. Ebből legalább kétszázan különböző gyermek-focicsapatok voltak, akiknek egy tornát rendeztek itt, Debrecenben, és este ingyenjeggyel kijöhettek. Amikor bemondta a speaker, gúnyos nevetés, helyenként fütty fogadta a bejelentést. (Igazunk is van, látszik, hogy körülbelül ennyien vannak azok a Lokisták, akik mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. Még akkor is, ha az előző meccsen akkora kudarcot éltünk át, hogy legszívesebben futballpályát sem akarnánk látni egy hónapig. ).
Sebaj, térjünk rá a meccsre. A 3. perc elején a letargikus hangulat könnyen tragikusba csaphatott volna át, ha Lencse László, magyar gólkirály-jelölt berúgja ordító helyzetét: egy az egyben vihette rá Polekszicsre Denkovics kiugratását, a védelmünk nem volt sehol, majd addig dajkálgatta a labdát, hogy Igor Morozov visszaért és becsúszva szerelte az ötös vonala előtt nem sokkal. Mindkettejük tapsot érdemel, más okból. Hála Istennek, ez volt a felcsútiak legnagyobb helyzete. Helyzetre helyzettel feleltünk, az ötödik percben Kulcsár előtt adódott nagy lehetőség, Danilovics lábbal védett, pedig majdnem berúgta Kulcsár a rövidre. Tisza is helyzetbe került, oldalról tűzte rá, szép lövés…! Az ezt követő bedobást Szélesi végzi el. És körülbelül ennyi néznivaló volt az első félórában, magyar szinten is gyenge focit láttunk. A B-középnek sem volt kedve szurkolni, az MLSZ-t hasonlították Al Capone üzlethálózatához illetve gúnydalokat énekeltek az OTP vezérigazgatójáról, valamint arról formáltak véleményt, mennyi köze van Puskás Ferencnek Felcsúthoz. Mire rájuk szólt a hangosbemondó, hogy „sportszerűen” biztassák a csapatot, kezdődött az egész előröl, csak hangosabban. Nagyon vártam már egy Loki-gólt. 😉
De micsoda gólt láthattunk a 34. percben! Kulcsár tartotta meg a labdát sok védő között, Bódihoz forgatott át, ő látta, hogy mint a szélvész érkezik Zsidai László, átlépte a labdát és lekészítette neki, hatosunk pedig jó tizennyolc méterről, elemi erővel kilőtte a hosszú sarkot. Egy gyönyörű támadás végén nálunk az előny,. 1:0!
Alig 3 perccel később Plexi hozta rám a frászt: hazaadás után megcsúszott, elvesztette a labdát, és ha Lencse gyorsabban megszerzi és van érkező ember középen, könnyen 1:1 lehetett volna az állás, de szerencsére sokat várt, mire Czvitkovicshoz passzolt, kapusunk már visszaért a kapuba és a védelmünk is visszazárt, Cicó lövését blokkoltuk. Ettől kicsit felrázódtunk, és ebben a félidőben nem vittünk végig komoly akciót, nem kockáztattunk. Félidő.
Ennél csak jobb második játékrész jöhetett, mert ebben a 45 percben Zsidai gólját leszámítva nem igazán láttunk focit, a hangulat langyos volt. A játékvezetés sem volt valami professzionális, valahányszor egy vendégjátékos a földre került, Fábián belefújt a sípjába és szabadot ítélt, viszont ha egy Loki-játékos került a földre, általában „mérlegelt”. (Egy jó tanács a DVSC orvosi stábjának: szerezzenek már be egy adagot abból a szerből, amivel a vendégjátékosok voltak kezelve! Valahányszor súlyosan megsérült egy „akadémista”-legalábbis a fájdalomtól eltorzult arcukból és nyögéseikből erre lehet következtetni-, a bírói sípszó és a szabadrúgás aktiválta ezt a szert és fél perc múlva tudta folytatni a játékot! Valami új fejlesztésű, külföldi csodaszer lehet, szerezzünk be mi is!)
Selim Bouadlát Vadnai Dániel váltotta a szünetben. Selim a félidőben amit kapott Kondástól, úgy játszott,
ahogy azt elvárjuk tőle keddi egymilliárd forintos becsúszása után: alázatosan, szívvel-lélekkel, sokat futva. Kondás azért cserélte le, mert „láttam rajta, hogy még nem tette túl magát a kedden történteken.” Nagyon jól tudja, hogy van mit jóvátennie és ha azok után játéklehetőséget kap, kétszer úgy kell küzdenie, mint ahogy eddig tette. Az utóbbi időben ugyanis beleszürkült kicsit a magyar fociba és sehol nem volt régi játéka, amiért három évig a közönség egyik kedvence volt. Nagyon jól jöhet majd egy bűntudatos, bizonyítási vágytól fűtött Bouadla a BSC Young Boys ellen. Biztos, hogy tanult a keddiből. Ahogy fogalmazott, élete legrosszabb napja volt és minden az ő hibája, bármit mondanak rá, elfogadja. Ezután a nyilatkozat után én egyébként megbocsátottam neki, pedig Loki-játékosra sosem haragudtam így életemben. De vége van és nem engedhetjük, hogy egy rossz meccs feledtessen három évnyi remek teljesítményt. A Loki egyik legjobb légiósáról van szó. Minden szurkolótársamat arra biztatom, bocsássunk meg Selimnek!
Vadnai tehát szokatlan helyen játszott, hiszen leggyakrabban balhátvédként kap szerepet, de ha nem ott, akkor is inkább védekező középpályásként, ezúttal viszont bal oldali középpályás volt. Ez a félidő már teljes egészében a miénk volt, a vendégeknek nem volt több lehetőségük, mi viszont egyre többet alakítottunk ki. Végre szurkolás is volt, a B-szektor újra megélénkült, de az egész légkör megváltozott: kevésbé volt letargikus, nyomott a közhangulat. Az 51. percben felső lécet rúgtunk, Tisza lövése ugyanis megpattant egy felcsúti védőn, és majdnem így hullott be a kapuba. Az 54. percben a sokadik durva belépője után végre besárgult Vaszicsku, és még Fábián is kénytelen volt sárgát adni. Zsidai volt a szenvedő fél. Az 57. percben Jovanovics járt ugyanígy a mi oldalunkon. A 60. percben a magához képest is harmatos Tiszát Sidibe váltotta, hosszú idő után újra Sidibe-Kulcsár csatárduó volt a pályán! A Loki fölényéhez nem fért kétség. A következő nagy helyzetünk a 65. percben volt, Bódi (aki nagyon aktív volt végig) kapott egy remek indítást Varga Józsitól, és az utolsó védő szorításában is majdnem kilőtte a bal sarkot 14 méterről, de 20 centit tévedett. A 72. percben Vadnainak szólt be egy vendégvédő, a kakaskodásnak a bíró és a csapatkapitányok vetettek véget, a felcsútiak nehezen viselték a beszorítottságot. Négy perccel később Sidibe lőtt fölé egy labdát, amit Bóditól kapott. Nagy gólt akart lőni. A 81. minutumban ismét Zsidai tűzte rá messziről, a szerb hálóőr csak egy bravúrral tudta megmenteni csapatát a góltól. Gyönyörű lövés volt, takarásból, legalább 20 méterről, fantasztikusan megcsavarva. Már ekkor eldöntöttem, hogy Zsidai lesz a meccs embere, pedig akkor még (Spoiler alert!) nem is tudtam, hogy még egyszer eredményes lesz! Korhut Mihály adott be a bal oldalról, és bár a beadása hajszálpontos volt Bódinak, ő nem találta telibe a labdát, hanem eltörte. Így lett jó Zsidai Lászlónak, aki öt méterről befejelte! 2:0 a 89. percben, megvolt a meccs! Akár hat perc is lehetett volna a hosszabbítás, azt is kibírtuk volna, de csak kettő lett. Vége, nyertünk 2:0-ra!
Itt a meccs hivatalos összefoglalója:
Bizonyítványosztás!
Értékelések:
Vukasin Polekszics: 5.5 Ez a produkció engem tegnap nem győzött meg. Legutóbbi meccséről, az idegenbeli 1:0-ás vereségünkről az MTK ellen még maradt benne egy tüske, hiszen ott szinte hibátlan teljesítményt nyújtott, mégis kapott egy gólt a hosszabbításban, önhibáján kívül. Sokkal bizonytalanabb volt ma, mint az előző két meccsen, ha a nagy hibáját gólra váltja a Puskás Akadémia, biztos máshogy alakult volna a meccs, nem biztos, hogy nyerünk. Viszont minden jó, ha a vége jó, kapott gól nélkül hozta le a meccset, ez plusz félpont. A két darab védenivalóját kivédte.
Aleksandar Jovanovics: 5.5 Ma nem nyújtott semmi kimagaslót, viszont végigrobotolta a meccset, a jobb oldalt remekül zárta. Támadásban is próbált alkotni, de a beadásai nem voltak tökéletesek. Ennek ellenére megérdemli az osztályzatát, tett hozzá a játékunkhoz.
Igor Morozov: 6.0 A legemlékezetesebb megmozdulása a 3. percben volt, amikor megmentette a Lokit egy korai góltól. Végig remekül védekezett, fejjátéka kiváló, helyezkedése a néhány kisebb megingástól eltekintve tökéletes.
Dusan Brkovics: 5.5 Őrajta is látszott, hogy megviselték a kedden történtek, hiszen a harmadik, mindent eldöntő Bate-gólban benne volt. Ma ezért nem is nyújtott klasszis teljesítményt, de nagy panaszom nincs rá.
Korhut Mihály: 6.0 Mind védekezésben mind támadásban jó teljesítményt nyújtott. Beadásai hajszálpontosak voltak, szerelései szabályosak, sokat futott. Nagy érdemei vannak a győzelemben, csakúgy, mint Morozovnak.
Bódi Ádám: 7.0 Pazar teljesítmény, szemet gyönyörködtető foci! Labdát alig veszített, viszont annál többet passzolt, cselezett, beadott, lőtt. A gól nem jött össze sajnos, viszont az egyik legfontosabb húzóemberünk volt. Sokszor etette meg a felcsútiakat, Danilovicsot is próbára tette jó néhányszor. Az első gólt ő készítette elő, sok nagy helyzetet teremtett még. Nem véletlen, hogy az ő neve és Zsidaié hallható legtöbbször az összefoglalóban. Elismerésem, ugyanígy egész évben!
Varga József: 6.5 Csapatkapitányhoz méltóan játszott és viselkedett, sokat szerelt, rossz passza alig volt. Látszik, hogy ő mentálisan az egyik legerősebb játékosunk. Egy év Middlesbrough azért jót tesz. Csak így tovább!
Zsidai László 7.5 
A meccs embere, egyértelmű. Nemcsak a két gólja miatt, hanem a páratlan lövései, cselei, passzai miatt is. Ezt a meccset szinte egyedül nyerte meg nekünk a két góljával, annak ellenére, hogy a góllövés nem éppen az ő feladata. Látszott rajta milyen fáradt, karikásak voltak a szemei, elgyötört a tekintete. És mégis! Mégis úgy hajtott, hogy minden játékosnak követendő példa. Igazi példakép, csakis superlativusokban tudok róla beszélni.
Selim Bouadla: 5.5 Eleget beszéltem róla korábban, talán még annyit, hogy sokat futott, hajtott, szerelt, jól focizott. Ugyanakkor cseréje indokolt volt, még mindig nagyon bántja a keddi baleset, nem tud a játékra koncentrálni 100 százalékosan. Ennél csak jobb lesz, én mindenesetre hiszek benne.
Kulcsár Tamás 6.0 Sérülésből visszatérésnek ez egy remek alkalom volt. Bár gólt nem lőtt, nem járt messze tőle a meccs folyamán többször. Remélem, az Újpest ellen is kap játéklehetőséget, szükség van egy jó Kulcsárra mind a bajnokságban, mint a Berni Kisfiúk ellen.
Tisza Tibor 4.5 Lassan limonádéstandot nyithat a sok citromdíjából. Ez már megint mi volt? Egy lövésére emlékszem, azt bedobás követte, igaz, volt egy másik is, abba meg beleblokkoltak, és nem lett gól. Tiszta szerencse, hogy felépült Kulcsár, most már itt van ő, Sidibe, Seydi, ezek mind jobbak nála. Khmm, szakmai stáb, hol a beígért csatár? Szóval ma Tisza észrevehetetlen volt, amikor észrevettük, az meg nem vált előnyünkre.
Cserék:
Vadnai Dániel: 6.0 Egy félidőt kapott. Jó volt látni harcosságát, jó döntéseit a számára idegen poszton. Lobogott benne a tűz, jó csere volt! Hogy kedden miért nem őt hoztuk be…rejtély marad.
Ibrahima Sidibe: 5.5 Jó párost alkottak Kulcsárral, bár gól nem született partnerségükből. Ettől függetlenül jól focizott.
Seydi: Időhúzó csere volt.
Mestermérleg:
Kondás Elemér 6.0 Ismét bebizonyította a héten, hogy magyar szinten az egyik legjobb jelenlegi edző, de nemzetközi szinten képtelen megbirkózni bármilyen rendkívüli helyzettel. Most szerencsére jó csapatot rakott össze, és a győzelmet ugyebár nem kell magyarázni. Vadnai a várakozásaimon felül jó csere volt, Selim kezdőbe rakása pedig a csapatszellemre és a kis francia lelkére gyakorolt hatása miatt volt jó döntés. Nagyon remélem, Tisza csak azért játszott, mert ő a legkipihentebb támadónk. Szakmai szempontokkal igen nehéz lenne megindokolni.
Nagyon fontos győzelmet arattunk, és végre valahára nem állunk a 12. helyen, hanem elkezdtünk felzárkózni az élmezőnyhöz! Bajnokok valószínűleg már nem leszünk, de sosem lehet tudni. A dobogó idén is elvárás!
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
