Már télen benne volt a levegőben a távozása és végül a héten hivatalossá is vált. Nem nehéz kitalálni, hogy Bódi Ádámról fog szólni az alábbi írás. A 25 éves, háromszoros bajnok, fáradhatatlan középpályás ugyanis a rivális Videotonhoz igazolt a hét elején. Nem mondom azt, hogy meglepett a távozása, de engem személy szerint sokkolt a bejelentés és még mindig csak ízlelgetem mindezt.
Egy ízig-vérig debreceni kötődésű labdarúgót vesztettünk el, aki sajnos az utóbbi időben finoman szólva sem tudta kihozni magából a maximumot. Ennek több oka is lehet, amit mi szurkolók csak találgatni tudunk. Ráadásul az idejét sem tudom már, hogy mióta volt, amikor egy debreceni nevelésű játékos országon belül váltott klubot és nagy riválishoz igazolt. Így hirtelen csak Arany László Ferencvárosba, majd pár évvel később Madar Csaba MTK-ba igazolása ugrik be, de ezeknek is már lassan 20 éve. De akkor még nem vettük annyira zokon ezt, hiszen akkor még nem voltunk tényezők hazai viszonylatban és akkor minden bizonnyal a magasabb célok elérése, illetve a válogatottság miatt költözött a fővárosba egykoron például Puskás Lajos, Bodonyi Béla vagy éppen Sallai Sándor is. Na, jó erre mondhatnánk azt, hogy örüljünk, hogy Ádám nem Budapestre, hanem a Dunántúlra szerződött, de ezt a választ én speciel nem tudom, illetve nem akarom elfogadni.
Nyilvánvalóan, mi lokisták csakis akkor akceptáltuk volna ezt a tényt, ha az említett játékos klubváltása Magyarországon kívülre esik. Így viszont különösen fájó és keserű ez a pirula, amit le kell nyelnünk. Ugyanis hiába volt az utóbbi időben erőteljesen formán kívül, a következő szezontól egy másik csapat mezében fog hétről hétre kifutni a gyepre. Még az is megeshet, hogy többször fog minket elszomorítani egy-egy briliánsan kivitelezett szabadrúgása, vagy éppen egy jól eltalált lövése nyomán. Persze, meg lehet érteni azért a döntését, mert egy olyan csapathoz igazolt, amelynél vélhetően jóval több új impulzus fogja érni, mint amennyi itt érte az utóbbi években. Nem beszélve arról, hogy az a Henning Berg lesz az edzője, aki a közelmúltban Angliában és a lengyel Legia Varsónál is ténykedett. Egy nemzetközi szinten is elismert szakember kezei között bizonyosan más érzés lesz futballoznia. Fő oknak a fásultságot és motiválatlanságot jelölte meg Maki a napokban egy vele készített interjúban és ezzel valóban nem is tudunk vitatkozni. Legalábbis, ha a tavaszi produktumát nézzük, hiszen az elején még csipkedte magát és miután látta, hogy nem sok esélye lesz bekerülni a magyar válogatott nyári EB keretébe, látványosan eltűnt a pályán is. Talán csak azért orrolhatunk egy kicsit rá, mert nem külföldre igazolt, de legalább egyelőre állta azon szavát, hogy a Ferencvárosba vagy az Újpestbe nem igazolna soha.
De ahogy szoktuk volt mondani, vele kapcsolatban is csak a szépre fogunk emlékezni és lelkünk legmélyebb „bugyrába” jól elraktározzuk például a Fradi elleni cseles szabadrúgását a Groupamában, a Kecskemétnek lőtt bombáját a Széktóiban vagy éppen a Győr ellen a kupadöntőben Coulibalynak adott forintos labdáját, ami megmelengeti a szívünket. Köszönünk mindent Ádám!
Amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy az idei átigazolási szezonunk még alig tart és máris két meghatározó játékosunk hagyta el a csapatot, sőt mi több, ha nem kapkodják magukat az illetékesek, akkor könnyen lehet, hogy az elmúlt éve egyik leggyengébb DVSC-je kezdheti meg majd a 2016-2017-es bajnokságot. Reméljük, hogy a rossz érzéseink ezzel kapcsolatban alaptalanok lesznek, és érkeznek a távozók helyére minőségi igazolások, akik feledtetni tudják többek között Bódi Ádámot is…
