Vasárnap Mezőkövesden jártam a DVSC soros bajnokiján. Számos magyarországi stadionban jártam már vendégként, ennek kapcsán pedig elgondolkoztam, mennyire ajánlanám másoknak ezt a különleges időtöltést. Nyugodt szívvel ajánlanám az idegenbeli túrákat mindenkinek az elmúlt 5 évben tapasztalt hazai állapotokat tekintve, vagy vannak hiányosságok, amik beárnyékolják a magyar bajnokságot a vendégszektorokban járva? Lássuk a nagy stadionmustrát!
Mivel szerencsére elég sok stadionban jártam, mindegyik esetén öt szempontot fogok figyelembe venni, hogy minél könnyebben viszonyíthassuk őket egymáshoz. Mind az öt szempontot 1 és 5 között rangsorolom, illetve pár mondatban véleményezem is. Ez az öt szempont a következő:
- Pálya láthatósága
- Kiszolgálás minősége
- Stadion megközelítése, parkolás
- Stadion állapota
- Biztonság
Ezen felül egyes stadionoknál lesz egy hatodik szempont is: a sajtópáholyok világát Csibu fogja pontozni, illetve véleményezni, az alapján, hogy mennyire megfelelőek a munkakörülmények és a média munkatársainak fogadása. Ez is fontos szempont, hiszen egy sajtós ezek alapján mond véleményt, ítéletet egy-egy cikkben, hozzászólásban, beszélgetésben, interjúban, így a pozitív élmény sokszorosát hozhatja vissza, míg a negatív élmény jelentősen csökkentheti a hazai csapat renoméját.
Vágjunk bele!
Ez az a stadion, amelybe az eddigiek közül a legkésőbb jutottam el. A lilák tavaly jutottak vissza hosszú idő után az NB I-be, ez az oka annak, hogy korábban még nem jártam a Viharsarokban. A Kórház utcai stadion kísértetiesen hasonlít az Oláh Gábor utcai stadionhoz, tehát nem mai darab már. A vendégszektor jól elszeparált, bár a meccs után a távozó hazaiak között kell szlalomozni a kocsival. A kilátás a vendégből olyan, amilyen egy átlagos vendégszektorra jellemző. Bár a lelátó picit túllóg a pályán, emiatt már kicsit a kapu mögött vagyunk, de mégis az oldallelátón foglalunk helyet. A kiszolgálás átlagos, a mellékhelyiségekre rászorulna egy kis felújítás.
Sajtó: kedves és megfelelő hozzáállás, segítőkészség jellemezte a békéscsabai kapcsolattartót. A sajtópáholy óriási hátránya, hogy szinte a talajjal egy szinten van, így a pálya nagy részét a kispadok betakarják. Van mit fejleszteni, de mindig szívesen utazom déli riválisunkhoz.
Ha valaki szeretné még élőben megtekinteni ezt a stadiont, annak még van pár hónapja, az ősz végén ugyanis elkezdődnek a felújítási munkálatok – rá is fér! Bár a két hosszanti lelátó már egész korrekt, a kapu mögött még megmaradtak a régi betonbástyák. Így nyilván a vendégszektor sem a legkomfortosabb, székek nincsenek, a büfé a lelátó alatt van, a mellékhelyiségek is lepukkantak. A futópálya miatt a kilátás sem túl jó, nagyon messze van a pálya. A parkolás is megér egy külön misét, a rendőrségi felvezetés általában egy elhagyatott, sáros földúton szokott történni a stadionhoz, amely egyébként sem valami szép környéken van. Izgatottam várom, hogy a felújítás után milyen lesz az aréna.
Sajtó: a munkatársakkal kapcsolatban itt sem panaszkodhatok, a fogadtatás kellemes, a helyi tudósítók is segítőkészeknek mutatkoztak. A sajtópáholy elhelyezkedése viszont katasztrófa, a fél pályát szinte nem lehet látni róla. Mivel a „páholy” viszonylag zárt és nincs emelkedése, kevesen férnek oda a széléhez, ez nagy negatívum. Ami lehúzza a pontszámot az ennél is durvább: a konnektorok száma elképesztően csekély, a hosszabbítóra vonatkozó kérésemet, pedig tavaly azzal hárították el, hogy korábban egy sajtós eltette, amit adtak, így én már nem kapok. Még szerencse, hogy egy országos lap munkatársa segítőkésznek bizonyult – azóta nem megyek Diósgyőrbe hosszabbító nélkül.
Bár a benne játszó csapatot gyűlölöm (nem csak én vagyok ezzel így), az aréna viszont a kedvenceim közé tartozik. Pici, de modern stadion a Pancho Aréna. Nekem kifejezetten tetszik, hogy a vendégszektor kapu mögötti része szinte benyúlik a pályára, nagyon jó onnan nézni a meccset, szinte a kapus helyében tudja érezni magát az ember egy-egy helyzetnél. A mellékhelyiségek ötcsillagosak, a büfé is nagyon korrekt, nagy kínálattal. Mindenképpen top3 a jelenlegi magyar stadionok közül.
Sajtó: ha nem esik az eső, tökéletes. Ha esik, lehet befutni, odáig nem ér ki a tető – ez azért elég kellemetlen. Megfelelő körülmények, megfelelő, profi hozzáállással párosulva. Bár mindenhol ilyen munkakörülmények fogadnának! Jószívűen pontozok.
A válogatott ideiglenes otthonának is számító Groupama Aréna ma Magyarország legmodernebb stadionja – állítják legalábbis az okosok. Én egyszer voltam ott, de nem érzem egy fokkal sem jobbnak a miénknél. A külső borítása szerintem teljesen átlagossá teszi. Az új arénával a korábbi stadion megközelíthetősége óriásit javult, a vendégszektornak immár saját, őrzött parkolója van, így a biztonságra nem lehet panasz. Új mivoltából maga a lelátó rész, a mellékhelyiségek, és a büfék is rendben vannak, bár utóbbiban az árak brutálisak. A vakolat viszont omladozóban volt tavaly tavasszal, így tökéletesnek nem nevezhető.
Nagy talány számomra a győri stadion. Ha valaki csak a két oldalsó lelátóra tekint, azt mondhatná, hogy szuper kis nyugati aréna ez. Viszont óriásit ront az összképen, hogy a kapuk mögötti rész nincs beépítve, így olyan, mintha egy félkész stadion lenne. A vendégszektor nevetséges, a stadion színvonalán aluli, gyakorlatilag csak egy mobil vasszerkezet, székek nélkül, ahonnan a kilátás is a borzalmas felé közelít. A kiszolgálás vicces, egy büfés kocsi van a hazai szektorban, ahonnan kerítésen keresztül adják ki, amit kérünk. Legalább a parkoló őrzött, és jól elszeparált.
A Bozsik Stadion családias hangulatú – igaz ez a stadion milyenségére, és sajnos a nézőszámra is általában. A vendégszektor viszont megmaradt a régi állapotában, egy nagy betonplacc székek nélkül, ahonnan a kilátás sem túl jó, van olyan pontja a szektornak, ahonnan például nem látszik a szemközti kapu a szektort elválasztó rácsok miatt. A hazai lelátó rész biztosan korrekt, többek közt kerítések sincsenek a pálya körül.
Na ez az a stadion, ahová mostanság nem sűrűn fogunk meccsre menni, legalábbis NB I-es bajnokira biztos nem. Egyszer volt szerencsém a helyszínen szurkolni onnan, még a veretlen bajnoki címünk évében. Ez az aréna olyan szempontból hasonlít a győrihez, hogy első ránézésre egy félkész stadion. Az egyik hosszanti oldal, és a vendégszektort magába foglaló kapu mögötti rész korrektül meg van csinálva. A maradék két oldal viszont meglehetősen kicsi, ami furcsa benyomást kelt.
Az összes közül ide nem szerettem járni a leginkább. A lelátó annyira messze van a pályától, hogy nem élvezetes innen nézni a meccset. A vendégszektor amúgy is lepukkant, néhány szék ugyan van felszerelve, de egyébként egy hatalmas betonplacc az egész, a hazai is maximum egy Oláh Gábor utcai stadion szintet üt meg. És az is fura, hogy nincs külön parkoló a vendégeknek, hanem csak simán az utcán lehet megállni, ahol a hazai drukkerek is sétálgatnak – igaz atrocitástól sosem kellett tartani Kecskeméten.
Azért nem ez a legfrissebb élmény, mert 2013-ban már jártam itt. Akkor még nem volt kész a stadion, csak 3/4-ed részben, mostanra viszont beépítették a hiányzó lelátórészt is. Nem egy nagy stadion, de a város és a szurkolótábor méretéhez teljesen megfelel. Ránézésre sem egy olyan csillivilli aréna, mint mondjuk a Felcsúti, de pont így jó, ahogy van. Igaz, mivel nagyon kevés széksor van, így még legfelül állva sem tökéletes a pálya belátása, legalábbis a vendégből biztosan nem. A kiszolgálásra mindenképp ötös jár, a meccs során kosarakban szolgálják fel a drukkereknek a sört a büfések, így még csak ki sem kell sétálni.
Sajtó: Az eddigi stadionokban legalább viszonylag kényelmesen le lehetett ülni, itt azonban úgy éreztem magam, mint a parasztbácsi az okostelefonnal a kezében: jó-jó, hogy van bőr fotel, de minek, ha még egy óvodás sem férne el rajta kényelmesen? A beléptetés és a fogadtatás is hagy némi kívánnivalót maga után, ahogy az sem örömteli, hogy pont nyugat felé néz a főlelátó, így napsütéses időben kvázi semmit sem lehet látni.
Ebben a stadionban sem járhat már senki, csak majd az új arénában. A régi viszont katasztrofális volt, már ami az állapotát illeti. Talán nem véletlen, hogy csak egy lelátót használtak a hazaiak (amúgy is bőven elfért ott az a pár száz drukker), a kapuk mögötti rész lepukkant volt, néhol már a gaz is belepte. A vendégszektor viszont alighanem egyedülálló, ugyanis egy komplett hosszanti lelátó a vendégek rendelkezésére áll, így gyakorlatilag a felezővonalnál ülve nézhető a mérkőzés. A kilátás tehát csillagos ötös volt. Kíváncsian várom a felújított stadiont.
A szomszédvárba sok meccsen jártunk az elmúlt években, hol a hazai szektorban szurkoltunk a Loki nemzetközi meccsén, hol pedig a vendégből szurkoltuk ki a győzelmet a rivális ellen. Láthatóság szempontjából egyébként katasztrofális a vendég, ugyanis villanyoszlopok, illetve egyéb, atlétikai szerkezetek rontják az összképet. Maga a stadion egyébként korrekt, szépen fel lett újítva, a vendégszektor pedig megfelelően elszeparált, őrzött parkolóval rendelkezik.
Sajtó: A fogadtatás és a körítés rendben van, de sem használható internet, sem jól megközelíthető, vagy kényelmesen használható sajtópáholy nem áll rendelkezésre – azt a két széksort nem nevezném sajtószektornak. A kép tetején látható, a televízió munkatársainak felállított műanyag asztal pedig mindent visz, miközben mellőlünk és mögülünk is állandó jelleggel a nyakunkba fröcsög a hazai publikum. Inkább térdepelnék kukoricán, minthogy onnan kelljen ismét tudósítanom.
A paksi aréna is örök vita az NB I-ben, kétségtelen, hogy a jelenlegi mezőny legrosszabb stadionja. A vendégszektor egy az egyben a győrihez hasonlít, azaz csak egy vasszerkezetes mobillelátó van székek nélkül, ahonnan nehéz belátni a pályát. Egyébként a stadion nagyon családias, és kicsi is. Parkolás az utcán, a stadion mellett, de atrocitástól itt sem nagyon kell tartani.
Felújítás alatt álló nemzeti stadionunk is sokszor volt a hazai pályán, hogy mást ne mondjak, a BL és EL csoportkör idejében. De voltunk itt több Magyar Kupa döntőn, és természetesen válogatott mérkőzéseken is. Az biztos, hogy erre a stadionra bőven ráfért már a ráncfelvarrás, ugyanis eléggé ’50-es évek feelingje van. A pálya nagyon messze volt a lelátótól, aminek az íves kialakítása sem volt nézőbarát. A parkolás itt volt mindig is a legrosszabb, csak a környező utcákon lehetett megállni, ahonnan még rengeteget kellett sétálni a stadionig.
A Balaton-parti együttes már évek óta az NB II-ben szenved, de a veretlen évünkben volt szerencsém ide is eljutni. Az biztos, hogy az összes stadion közül, ahol jártam, ez van a legrosszabb állapotban, csoda, hogy még nem dőlt össze. A vendégszektor faszerkezetből áll, szintén nem életbiztosítás. Nehéz rálátni a pályára is, de legalább szép környezetben van a stadion, amit megközelíteni is könnyű.
Szintén egy felújítás alatt álló stadion, ahol jó párszor jártam már. Ahhoz képest, hogy egy viszonylag régi stadionról beszélünk (kivéve a főlelátó részt), egész jól belátható volt a pálya a kapu mögül is. Ami kicsit fura, és egyben pikáns is volt mindig is a Vidi stadionjával, hogy a vendégparkoló konkrétan a temető szomszédságában van, és kis túlzással a sírkövek között kell felbattyogni a stadionhoz.
A Rohonci úti stadion legendás, de jelenleg ez is átépítés alatt áll. A régi eléggé lepukkant volt, a vendégszektor hasonlóan több stadionhoz, egy nagy betonplacc. Igazán csak egy lelátórésze volt úgy ahogy korrekt, az egyik hosszanti, főlelátó, a stadion többi része pedig eléggé ódivatúnak hatott. A futópálya miatt innen sem volt jó meccset nézni.
Szintén egy olyan aréna, ahol már sokszor jártam. Voltam már itt kupadöntőn (a rossz emlékű Kispest elleni büntetőpárbaj), válogatott meccsen, Loki meccsen a hazai szektorban (Basel), és természetesen számtalan Újpest – Loki meccsen a vendégben. Dacára annak, hogy kapu mögött van a vendég, és egy sűrű háló borítja (olyan, mint amilyen nálunk is fedi a vendéget), egész jól lehet látni. Parkolás egyszerű, lezárt, őrzött részen történik. Tavasztól viszont megcserélik a hazai és a vendég szektort, így némiképp változhat az élmény is.
Sajtó: nehezen működő wi-fi, sok sétálás a parkolótól, nem sajtóbarát kiszolgálás. A nézők pedig egy sorral alattunk, ami okozhat kellemetlenségeket. Röhejesnek tartom, hogy sok más stadionhoz képest itt sincs még viszonylagos elszeparáltság sem, úgy pedig nehéz dolgozni, hogy nem érzed magad biztonságban.
A Vasas pályája egyértelműen a rosszabb arénák közé tartozik. Nagyon messze van a lelátó a pályától, így nem a legoptimálisabb meccset nézni a vendégszektorból. A lelátó rész itt is eléggé lestrapált, de legalább vannak székek. A kiszolgálás egész jó, a büfé ott van közvetlenül a lelátó tetején, és télen még forralt bort is lehet kapni.
Sajtó: a nyíregyházi és újpesti sajtószektorok közös gyermeke, számtalan negatívummal. Nem szeretem azt a megoldást, amikor a sajtóigazolványt elveszik és csak a meccs után, egy külön helyen kaphatom vissza. Nyilván az én rendbontásomtól is tartanak…
A fenti lista nyilván nem teljes, ráadásul meglehetősen szubjektív, saját élmények, tapasztalatok, meglátások fogalmazódtak meg bennük. Ettől függetlenül talán érdemes lenne az illetékeseknek azon elgondolkozniuk, miért járnak olyan kevesen az idegenbeli találkozókra (is). Nehézkes körülmények, rossz látási viszonyok, a vendégszurkolók gyenge kiszolgálása és összességében is csekély megbecsülése nem emeli, sokkal inkább csökkenti a nézőszám-mutatókat. Talán kellően sokatmondó adat, hogy a 18 vizsgált helyszín közül mindössze hat olyan volt, ahol legalább két vizsgált szempont is ötcsillagos – pedig higgyétek el, nem a mi igényeink olyan magasak…
