A bajnokságból tizenöt forduló telt el, és bár még az ősszel két fordulót lejátszanak, hivatalosan éppen a szezon felénél járunk, azaz kijelenthető, hogy az őszi szezon bajnoka a Loki lett. Így féltávhoz érkezve eljött az ideje, hogy elemezzük a csapatot a számok alapján, azaz ismét a statisztikák vizeire evezünk. Ezúttal is összevetünk néhány adatot a tavalyi szezon hasonló szakaszában mutatott számaival.
A tavalyi pocsék szezonban már féltávnál rengeteg, számszerint hat vereségünk volt, emellett jóval rosszabb gólarányunk is, mint jelenleg. Egy évvel ezelőtt féltávnál a harmadik helyen álltunk, az a pontszám idén az ötödik helyre lenne elegendő. Ellenben az idei 33 pontunk tavaly kevés lett volna az őszi elsőséghez, mert akkor a Győrnek 34 pontja volt.
A rúgott és kapott gólok számát vizsgálva azért érdekes dolgot vehetünk észre. Szembetűnő, hogy sokkal több gólt szereztünk idén, számszerint tizenöttel többet, mint tavaly, ellenben a kapott gólokat tekintve majdnem megegyezik a két szám, spt, idén egyel többet kaptunk. Tehát ebből könnyen megállapítható, hogy tavaly sem a kapott gólok számával volt inkább baj, hanem a szerzett gólokéval. Igaz, az idei mérlegen sokat javít a Kaposvárnak berámolt hét, valamint a Diósgyőrnek és Fradinak lőtt négy-négy gólunk, tavaly ilyenkor nem igazán akadtak ilyen sok gólos győzelmeink.
Fentebb látható a játékosok egyéni statisztikái, egészen pontosan a gólok és gólpasszok száma, valamint az ezek összegéből keletkező kanadai táblázat. Szakály Péter minden mutatóban az élen áll, és nem csak csapaton belül, hanem az egész élvonalban. Arra már nyáron is felhívtam a figyelmet, amit sejteni lehetett: Coulibaly távoztával nem maradt igazi góllövőnk, így nem meglepetés, hogy nincs egyetlen kimagasló játékosunk sem, aki góljaival hátán vinné a csapatot – tegyük hozzá, hogy Szakály középpályás létére nagyon szépen termelt, és csak kettővel van kevesebb gólja, mint Coulibalynak tavaly ilyenkor volt -, így a gólok száma szépen egyenletesen eloszlik a csapaton belül.
Rúgott valamint kapott góljaink számának időbeli eloszlását vizsgálva az szűrhető le, hogy nagyjából egyenletesen eloszlanak ezek is. Bár ami érdekes, hogy a legtöbb gólunkat a mérkőzések első negyed órájában szerezzük, és az is látszik, hogy a gyakori korai előnyt, egy visszafogottabb negyedóra követ, hiszen a 15-30. perc között egyetlen gólt szereztünk. Hosszabbításos gólból kevés van, viszont a többi időintervallumban nagyjából azonosak a számok.
Ami a kapott gólokat illeti, soknak vélem a hosszabbításban beszedett gólokat, ki ne emlékezne, hogy ezen négy pontot buktunk – Haladás és Pápa ellen -, és az is látszik, hogy bár sok gólt rúgunk az első negyedórában, a kapott gólok tekintetében is az első helyen van az ebben az időszakban bekapott gólok száma. Egyébként összességében ez a mutató is egyenletes eloszlást mutat.
Vizsgáljuk a pályáralépések és a pályán töltött percek számát. Összességében 25 játékos lépett pályára eddig, ami a tavalyi 34-hez képest jóval kevesebb, bár itt jegyezzük meg, hogy a bizonyos Kaposvár elleni meccsen tavaly jobbára DEAC-os játékosok léptek pályára, akik a szezon további részében már egy perc lehetőséget sem kaptak. A maximális, tehát tizenöt mérkőzésen négy játékosunk, Mészáros, Zsidai, Szakály és Kulcsár léptek pályára. Ha nem lettek volna eltiltva, akkor vélhetően Korhut és Lázár is idesorolható lenne, de egy illetve két meccses eltiltásuk miatt nem léphettek pályra minden mérkőzésen. A tavalyi évhez hasonlóan idén is történt menet közben változás a kapuban, így Verpecznek jutott a mérkőzések kétharmada, Novakovicnak pedig az egyharmada.
Ha a pályán töltött perceket nézzük, akkor már nagyobb eltéréseket kapunk. Az egyetlen játékos aki az összes mérkőzést végig játszotta, az Mészáros Norbert. A védelem tengeléyben ő képviselte az állandóságot, ezzel kapcsolatban majd még egy másik statisztikát is megnézünk. Ha Kispesten nem sérül meg, akkor Zsidainak is meglett volna a maximális, 1350 perc, így viszont 13 percet mulasztott. A dobogó harmadik fokára Szakály fért fel, 1265 játékperccel, az ő mutatóján az ront, hogy a szezon első két bajnokiján a kispadon kezdett.
Fentebb már szót ejtettem a védelem tengeléynek összetételéről, ezt mutatja a fenti ábra. A vizsgált mérkőzéskbe ebben az esetben beleszámítottam a Szuperkupa, valamint a két Európa Liga meccset is, hiszen ezeken a meccseken játszottunk az alapcsapattal. Csak két olyan mérkőzés volt, amin nem játszott Mészáros, ez a szezon első két tétmérkőzése a Győr, valamint a Strömsgodset elleni meccs. Állandó párja kevés akadt, négy másik védő is volt társa a szezon folyamán.
Mennyire voltunk fegyelmezetlenek? Összesen 41 sárga lapot kaptunk, ezeken 19 játékos osztozik. Ez lényegesen több a tavalyi 22-nél, amin 13 játékosunk osztozott. Az egymeccses eltiltással felérő öt sárgát hárman érték el, Lázár, Zsidai, valamint Szakály, ráaádsul mindhárman az utolsó bajnokin, a Honvéd ellen. Négy sárgás játékosunk nincs, azaz senkit nem fenyeget jelenleg a veszély, hogy egy újabb sárga után meccset kelljen kihagynia.
Piros lapokat tekintve is sokkal rosszabbul állunk mint tavaly: eddig öt alkalommal fejeztük be kevesebb emberrel a mérkőzést, a Haladás elleni meccsen ráadásul két pirosat is kaptunk. Összehasonlításként: tavaly ilyenkor nem volt még kiállításunk, és év végére is csak hármat „szereztünk”.
Játékosaink egyéni teljesítményét vizsgálva térjünk át az InStat elemzőrendszer statisztikáira. A fenti táblázat az őszi szezon mérkőzésein kapott InStat index értékek összegzése, mérkőzésenkénti lebontásban. Zöld színnel az adott mérkőzésen kapott legmagasabb, piros színnel pedig a legrosszabb értékelést emeltem ki. A legjobb értékeléseket a Kaposvár, a Diósgyőr, valamint a Ferencváros elleni meccsen kaptuk, ami nem meglepetés, hiszen nagy arányú győzelmeket arattunk ezeken a meccseken. Ami viszont érdekesebb, hogy a leggyengébb értékeket a Puskás Akadémia elleni győztes (!) meccsen produkáltuk, viszont minden bizonnyal mindenki emlékszik arra a meccsre, hogy emberelőnyünk ellenére is rettentő pontatlanul játszottunk, ziccerek sorát hagytuk ki, miközben a tíz emberrel játszót ellenfél többször is egyenlíthetett volna. A legmagasabb pontszámot Sidibe kapta az Újpest ellen, ebben a tekintetben tavaly is ő volt a győztes, igaz, a Győr elleni hazai szezonnyitón elért 572-es indexe lényegesen több, mint a mostani 296. A leggyengébb pontszám Dombi nevéhez fűződik, aki a Puskás elleni meccsen kapott 118-as indexet, tavaly év végén Szakály vitte a prímet a Pápa elleni 55-ös indexével.
Top3 játékos
Zárásként azt nézzük meg, hogy mi, azaz a szurkolók mennyit tettek hozzá a csapat sikeres szerepléséhez.
Az adatok valamelyest csalókák, hiszen tavaly ősszel csak nyolc meccset játszottunk hazai pályán, idén viszont kilencet, a Mezőkövesddel töténő pályaválasztói jog felcserélése miatt. Ennek köszönhetően 3000-el többen voltunk kint idén, viszont az átlagnézőszámban már csökkenést figyelhetünk meg, igaz elenyésző számban. Ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy ez nagyon alacsony szám, hiszen három kiemelkedő rangadót is itthon játszottunk az ősszel. Az alacsony nézőszámban közrejátszik az ultrák távolmaradása, valamint az a tény, hogy sokan inkább TV-ből nézik a mérkőzéseket. Ennek egyik oka a stadion minősége, ami tavaszra az új stadion átadásával megoldódik. Másik oka vélhetően a tavalyi gyengébb szereplés, remélhetőleg tavasszal többen leszünk, ha továbbra is a bajnoki címért fogunk harcolni.
