Az elmúlt évtizedekben sok fal épül vagy éppen omlik le a világban körülöttünk. Ezek jellemzően több funkciót is betöltenek egyszerre: nem csupán megakadályozzák az átjutást, hanem el is takarják a túlsó oldalon lévő szomorú igazságot. Vajon ilyenre sikerült az új MTK stadion emblematikussá vált betonfala is? Az összefoglaló végére talán erre is fény derül.
A válogatott szünetet követően az MTK-hoz látogatott a Loki, ahhoz a csapathoz, melyet 2010. májusa óta nem sikerült idegenben legyőzni. Ugyanakkor a hazaiaknál több meghatározó játékos is hiányzott, így pl. gólfelelősük, Torghelle Sándor, illetve rutinos hátvédjük, Vukmir. Azonban a mi kezdőcsapatunk sem volt „makulátlan”: mint kiderült, Mészáros Norbert az edzésen részleges szakadást szenvedett, így helyére Szatmári került be. Mindez azért különösen aggasztó, mert Szilvási sem egészséges, ezért jelenleg csupán kettő bevethető belső hátvédünk maradt. Nem baj, majd Filip beugrik, ha baj van…
Arról, hogy mi történt a mérkőzés első 10-15 percében, csak töredékesen tudok mesélni, a kb. másfél percet csúszó stream segítségével, ugyanis ezen periódusát a meccsnek kint töltöttem a vendég jegypénztár előtt kígyózó sorban. Ezzel egyébként kifejezetten szerencsésnek mondhattam magam, mert voltak olyanok, akik a komplett első félidőről, sőt, állítólag egyesek a teljes találkozóról is lemaradtak.
Most még nem akarom megszakítani a mérkőzés eseményeinek leírását az MTK és az MLSZ minősítgetésével, de a végén majd megteszem. Szóval visszatérve a találkozóra, viszonylag hamar kiderült, hogy egyáltalán nem játszunk alárendelt szerepet, sőt… Bár az első nagyobb helyzetet az MTK hagyta ki, ezt követően azonban Bobko rövid időn (egy támadáson) belül kétszer is ordító lehetőséget puskázott el: először érthetetlen módon sarkazni próbált ziccerben, majd a kapu torkából pörgette mellé Völgyi beadását. A félidő közepére aztán leült a meccs, különösen röhejes volt látni azokat a jeleneteket, amikor a 22 játékos egyszerre ácsorgott egy helyben, pedig a labda játékban volt. Már-már az az érzésem támadt időnként, hogy csocsót nézek.
Aztán a félidő végére teljesen átvettük az irányítást, beszorítottuk az MTK-t a saját kapujuk elé, szinte kidörzsölte a hátukat a betonfal. Ennek ellenére igazán komoly lehetőségig nem tudtunk eljutni, mert az utolsó pillanatban mindig rossz megoldást választottunk, elkörülményeskedtük a helyzeteket.
A második félidőben megváltozott a játék képe, kintebb merészkedett a hazai csapat, és egy pontrúgás utáni fejest követően csak Danilovics szép védésének hála nem kaptunk gólt. Sajnos azonban nem sokkal később éppen miatta bosszankodhattunk: Vogyicska indult meg a jobb szélen, zsebkendőnyi területen megkerülte Szatmárit, majd kapujából kirohanó kapusunk elütötte a lábát. Sajnos szerintem jogos büntető volt. Kanta be is vágta, Danilovics hiába érezte az irányt, nem tudott hárítani.
Gedeon hasonló pozíciót vesz fel, mint az MTK játékosai, majd megdöbben rajta, hogy a Loki támadni próbál
Ezt követően szinte teljesen szétszakadt a pálya: ismét mi domináltunk, az MTK pedig kontrákból veszélyeztetett; elvileg ez az a játék, ami fekszik nekik. Bobko és Karol helyett Szakály és Djelmic érkeztek, főleg utóbbi képes is volt némi lendületet adni a játékunknak. A kapu elé jutva azonban ismét elfogyott a tudomány: általában borzalmas beadásokba fulladtak a támadásaink. Szerencsére azonban a hazaiak sem álltak a helyzet magaslatán: először Szatmári érte be egy elképesztő sprinttel és szerelte magabiztosan a kilépő kék-fehér játékost, majd a vége felé Brkovic is bemutatott egy hasonlót Varga Szabolccsal szemben, és gyönyörűen belecsúszott a lövésébe. Már csak azért is szomorú egyébként a kapott gól, mert ezen a meccsen egészen jól zárt a védelmünk, mégsem tudtuk lehúzni a rolót.
Ha már említést tettem az MTK játékáról: több szempontból is érthetetlen volt a számomra, amit mutattak. Egyrészt indokolatlan mértékben csak a védekezésre koncentráltak hazai pályán, pedig abban a rövidebb periódusban, amikor támadtak is, egyből gólt szereztek, és a mi labdakihozatalunkat is akadályozták, másrészt a vezetés birtokában egy olyan furcsa „letámadást” alkalmaztak, hogy a tizenhatosunk előterében megálltak a játékosaik, majd végignézték, ahogy kihozzuk a labdát. Ezzel egyáltalán nem nehezítették meg a dolgunkat, pedig szerintem voltak olyan szituációk, amikor zavarba lehetett volna hozni a játékosainkat, főleg Filipet, plusz fennt is ragadtak, tehát viszonylag gyorsan átjutottunk a középpályán egy-két passzal vagy felíveléssel. Ráadásul az időközben harmadik csereként beállt Takács – a lecserélt Tőzsér egyébként szemmel láthatólag megsértődött – egészen jól megtartotta fent a labdákat, bár a technikai hiányosságai kiütköztek ezúttal is.
Sokáig azonban úgy tűnt, hogy egyszerűen nem tud elég hibát elkövetni ahhoz ellenfelünk, hogy azt kihasználjuk: pl. folyamatosan középre, lövőhelyzetre pattantak ki a szélről belőtt labdáink (már amelyik egyáltalán jól sikerült), de soha nem érkezett rájuk senki, csak döbbenten néztük, hogy „jéé, már megint oda kellett volna menni”. Aztán a jelzett három perc hosszabbítást – ami egyébként irreálisan kevés lett volna a sok időhúzás fényében – az MTK amatőrsége (látványos fetrengések) még jól megnyújtotta, és ezt azzal tetézték, hogy könnyelműen labdát vesztettek, majd veszélyes helyzetben felrúgták a kitörő Szakályt. Pedig pár perccel korábban a Vittek-Jovanovic duó lövéseit megúszták, ez figyelmeztető jel lehetett volna a számukra, hogy próbálják meg a mi térfelünkre szorítani a játékot.
A labda mögé Holman állt, aki az elmúlt hetekben több jó helyről járó szabadrúgást elrontott, azonban ezúttal óriási erővel a kapu felé küldte a labdát, ami némileg irányt is változtatva védhetetlenül csapódott a hosszúba. Ez a váratlan öröm a végén némileg kompenzált minket a korábbi szenvedésekért, de azért nem lett tőle egyből minden gyönyörű. Egy biztos: ezzel a játékkal a futball szégyene lett volna, ha az MTK megnyeri a meccset.
A játékosok értékelése:
Annyit az elején leszögeznék, hogy nálam ezúttal egyik irányba sem lógott ki látványosan senki, ezért kivételesen legjobb és legrosszabb játékost sem választok.
Branislav Danilovics – 5
Egész meccsen jól védett, kivéve a büntető előtti szituációt, ami miatt kis híján negatív hős lett belőle. Az ilyenek miatt nem tud még jobb kapus lenni: bizonyos helyzetekben felelőtlen és nem koncentrál eléggé, pedig nagyon jó képességű hálóőr.
Aleksandar Jovanovic – 4
Támadásban és védekezésben is eléggé sokat hibázott, ugyanakkor végigrobotolta az egész meccset, a hozzáállásával ezúttal sem volt gond.
Dusan Brkovic – 5
Hatalmasat mentett a mérkőzés végén, ami lehetővé tette, hogy később egyenlíthessünk. Apróbb hibák most is csúsztak a játékába, de ezekkel együtt is a legjobbjaink között volt.
Szatmári Csaba – 5
A kapott gólban ő is benne volt vastagon, viszont azt a rövidzárlatot leszámítva tetszett a játéka, nekem kellemes csalódás volt. Főleg a második félidőben bemutatott elképesztő sprintje és szerelése miatt adok neki a hibája ellenére is 5-öst.
Völgyi Dániel – 4
Védekezésben továbbra is kevés, nem bírja szuflával a meccseket, viszont támadásban tetszett a játéka, forintos labdákat adott időnként, ez némileg kompenzálta a negatívumokat.
Mészáros Karol – 4
Nem ez volt élete legjobb meccse, bár lefelé sem lógott ki a sorból. A legnagyobb problémát abban láttam, hogy nem keresték labdával a társak, akkor sem indították, amikor pedig bemozgott az üres területekre.
Ioan Filip – 4
Bár volt egy-két szép megmozdulása, de súlytalannak éreztem, ráadásul nem vagyok benne biztos, hogy egy kicsit agresszívabb letámadással nem hozták volna-e zavarba az MTK játékosai.
Tőzsér Dániel – 4
Mentálisan nincs teljesen rendben. Egyrészt megint a levegőben lógott a kiállítása, másrészt még mindig nem hozza ki magából a maximumot, a lecserélését követően pedig senkivel nem volt hajlandó kezet fogni, úgy megsértődött. Kicsit több alázatra lenne szükség, Dani!
Ivan Bobko – 4
Sokat futott és alapvetően jól játszott, de a két kihagyott helyzete nagyon bosszantó volt, különösen a második. Az új igazolásaink közül ezzel együtt is benne látom a legtöbb fantáziát, főleg a fiatal életkorára való tekintettel.
Holman Dávid – 5
A gólja miatt kap plusz egy jegyet, de nekem annyira nem tetszett a játéka. Hiába szerez eléggé sok, ráadásul szép találatot, ha közben mezőnyben sétálgat, körülményeskedik, rendre rossz megoldásokat választ. Benne is sokkal több van ennél.
Róbert Vittek – 4
Egyedül örlődött elöl, és voltak jó megoldásai, de sajnos nem ezek domináltak a játékában. Ráadásul a végén nagy helyzetben hibázott, szóval neki sem ez volt élete meccse.
∼•∼
Ognjen Djelmic – 5
Nekem tetszett a játéka, veszélyes beadásokkal és szép passzokkal vétette észre magát. Ennél kaphatna több lehetőséget, legalább csereként beállva, mert lendületet tud hozni a csapat játékába.
Szakály Péter – 4
Ajjaj… Ha nincs a végén az a kiharcolt szabadrúgás, akkor meglenne nálam a citromdíjas. Hihetetlenül körülményesen játszott, a legrosszabb megoldásokat választva.Pedig még a Diósgyőr meccs megmutatta, hogy egy jó Szakályra mekkora szüksége lenne a csapatnak.
Takács Tamás – 0
Nem játszott eleget ahhoz, hogy osztályozhassam, de azt ez alatt is megmutatta, hogy bármennyire is rossz formában van tavalyi önmagához képest, ennél több lehetőséget érdemelne ő is, főleg azon csapatok ellen és játékhelyzetekben, amikor ki lehet használni az erényeit.
∼•∼
Leonel Pontes
Ezen a meccsen nem voltam maradéktalanul elégedett az összeállítással és taktikával, pl. Djelmicet és Takácsot hamarabb is bedobhatta volna. Abban viszont egyetértek vele, hogy dominálni tudtunk a találkozón, és ez a koncepciója az esetek többségében működik is, de a gyenge támadójátékunk miatt meddő az egész egyelőre. Félek tőle, hogy a télen kap-e olyan játékosokat, akikkel gólerősebbé válnánk, sőt, az is kérdéses, hogy maradhat-e addig.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés kifejezetten gyenge színvonalú volt, főleg az MTK-nak köszönhetően. Mi sem remekeltünk, de azért egy közepes teljesítményt mindenképpen nyújtottunk. Andó-Szabó ismét megmutatta, hogy okkal utáljuk annyira: bár a befújt büntető jogos volt, de mezőnyben folyamatosan a kárunkra tévedett, néha egészen érthetetlen módon. Nagyon gyenge bírói teljesítmény volt ez, szokás szerint.
Pár gondolat az MTK-ról és az MLSZ-ről
1. A Nagy Fal
Szerintem sokunkat (debreceni szurkolókat) vonzott ki a meccsre többek között az a kíváncsiság, hogy lássuk az új stadiont, különös tekintettel a „Nagy Falra”. (Ennek kapcsán írhatnék ismét arról a furcsa jelenségről, hogy miközben a Nagyerdei Stadionból egyre csak fogynak a nézők, addig a vendégmeccseken inkább növekvő tendencia figyelhető meg, de erről már volt szó korábban.) Nos, ugyan a Nagyerdei Stadiont is megálmodó debreceni tervező,Bordás Péter szerint elképesztően jó lett az új MTK aréna a kapu mögötti részekkel együtt, erről engem a látottak nem igazán győztek meg. Bár a stadion valóban modern, de többek között a rengeteg betonelemnek hála, engem eléggé emlékeztetett a régi létesítményre. Az emlegetett katlanhatás pedig egyáltalán nem jött át, ami persze szurkolók nélkül nem meglepő.
2. MTK szurkolókat keresünk!
Apropó, szurkolók. Sok minden miatt panaszkodhatunk a Loki kapcsán, de azért fontos tisztán látni a pozitívumokat is, mondjuk a jegyárakat és a kapott szolgáltatások minőségét más csapatokhoz viszonyítva. Vegyük példaként az MTK-t. Abba most nem akarok belemenni, hogy a kevéske hazai szurkoló milyen mutatott játékot kapott a pénzéért: őszintén sajnálom őket még én is, az elmúlt évek kilátástalan vergődésein nevelkedett lelkemmel. Ami viszont egészen nevetséges: mindezt potom 4900 forintos jegyáron tekinthették meg. Persze mint tudjuk, az MTK vezetősége szerint az állatkert sem olcsóbb program ennél. (Egyébként de, az. És sokkal szórakoztatóbb is sajnos, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.) Szóval a kék-fehérek vezetősége akár újsághirdetést is feladhatna az alábbi szöveggel:
„Olyan kb. 25 és 65 év közötti MTK szurkolókat keresünk, akik hajlandóak kidobni 5000 forintot az ablakon azért, hogy egy élvezhetetlen és undorító játékot nézhessenek jó 90 percen át egy nagy adag betonelem között, szinte síri csendben. Mindezért cserébe gyenge minőségű ételeket és italokat árulunk irreálisan drágán a büfében, szurkolóink legnagyobb örömére. Diákok és nyugdíjasok, valamint vendégszurkolók kíméljenek, mert nekik olcsóbban kell adni a jegyet!”
Állítom, hogy ennyi pénzt a wc-n lehúzni is jobb üzlet, mint MTK-meccsre költeni. Mindezt csak azért írom le, hogy érezzük át: országos szinten még mindig nincs annyira rossz dolgunk debreceni szurkolóként. (1000 forint a legolcsóbb teljes árú jegy, ráadásul összehasonlíthatatanul szebb a stadionunk és a környezete.)
3. Hogyan veszítsünk el egy nézőt 10 perc alatt
És ha mindez nem lenne elég, jönnek az egyéb „finomságok”, melyek tovább fokozzák az egész sportesemény abszurditását. És itt most nem csak a csapatok által diktált, szinte követhetetlenül gyors tempóról vagy a játékvezető által mutatott hibátlan, részrehajlás nélküli bíráskodásról beszélek, hanem a jegyvásárlásról és beléptetésről. A „Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt” című filmklasszikus mintájára röviden ismertetném a „Hogyan veszítsünk el egy nézőt 10 perc alatt” movie tartalmát.
„Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség újdonsült vezetője, aki hétről hétre remek tanácsokkal látja el a klubok vezetőit a közkedvelt „támogatási pénzek”-rovat hasábjain. Legújabb témájához a kelet-európai országok szurkolóinak sanyarú sorsából merít ihletet, és már meg is van a következő havi cím: Hogyan veszítsünk el egy nézőt 10 perc alatt? Ehhez azonban villámgyorsan találnia kell egy nézőt, akit aztán 10 perc alatt furfangosabbnál furfangosabb módszerekkel kergethet a futballal való szakításba és az őrületbe. Enderson, a LokiBlog egyik szerkesztője egy nem túl sokat ígérő megbízást akar teljesíteni – érthetetlen módon minden áron. Vakmerősége odáig fajul, hogy a siker érdekében fogadást köt: 10 perc alatt belépőjegyet vásárol bármelyik stadionba, amit kijelölnek neki. És mit ad isten, a kijelölt helyszín éppen az MTK stadionja lesz, ahol a főnök Csányi Sándor egyik jó ismerőse, Deutsch Tamás…”
Szóval ezúton szeretném üzenni az illetékeseknek, üljenek akár az MLSZ, akár valamely klub vezetői bársonyszékében, hogy ez továbbra is egy olyan szolgáltatás, melynek lényege, hogy a szurkoló fizet azért, hogy szórakoztassák, és a klubok, valamint az őket tömörítő és koordináló szövetség minden eszközzel azon van, hogy ezt a drukkerek megtehessék, és utólag ne bánják meg, hogy erre költötték a pénzüket, valamint lehetőleg a pozitív élmény hatására máskor is így döntsenek. Mármint egy ideális országban ez így lenne. Ezzel szemben nálunk szemmel láthatólag teljesen hidegen hagyja az érintetteket, hogy vannak még olyan hülyék, akik irreálisan sok pénzt hajlandóak kifizetni ezért a szerencsétlenkedésért, amit a pályán látnak. Sőt, számomra úgy tűnik, hogy mintha csak „tisztességből” panaszkodnának az alacsony nézőszámokra, valójában még ezt a kevéske kilátogató embert is tehernek érzik. Bár elismerem, lehet, hogy teljesen irreális elvárás az, hogy ne 5 perc alatt végezzen egy ember a pénztárnál, vagy legyen elég tinta a nyomtatóban. Persze nem az MLSZ tehet az MTK alkalmazottak amatőrségéről, de az egész rendszer elhibázott és felhasználó-ellenes, szóval „fejétől bűzlik a hal”.
Kép forrása: Trollfoci
A szomorú igazság egyébként az, hogy ameddig kint várakoztam, a falon kívül, addig arra vágytam, hogy jussak már be végre. Meg voltam róla győződve, hogy ott bent, a falon túl minden jobb lesz.
Aztán végre átléptem a kaput, elfoglaltam a helyemet, néztem 5 percet a meccsből, és őszintén irigyelni kezdtem azokat, akik még a falon túl, kint rekedtek, mert ők legalább egymásnak a rendszer működésére tett, valóban humoros megjegyzésein szórakozhattak.
A falon túl
Mert sajnos az MTK betonfala sem jobb a többi hasonló falnál. Kívülről nézve az ígéret földjét sejtteti, ahová bejutva minden gond tovaszáll, hiszen minden bizonnyal egy ilyen modern stadionban csupa igényes szórakozás vár az emberre… Aztán bejutva két dologra ébredhetünk rá: a falon túli valóság sokkal mostohább és sivárabb, mint amilyennek elképzeltük, viszont akik abban vannak benne, már nem látják a faltól az általa eltakart problémákat, szégyenfoltokat. (Jelen esetben a kint rekedt, semmibe vett szurkolókat, de vannak falak, melyek ennél súlyosabb dolgokat fedtek el, elég csak a berlini falra gondolni.)
Aki jelenleg meg akarja ismerni és érteni az igazságot a Loki kapcsán, az is ilyen falakba ütközik bele. Látunk dolgokat, de nem tudjuk eldönteni, hogy a valóságot mutatják nekünk, vagy csak elé húzott patyomkin-falvakat bámulunk. Jobb lenne minden, ha minőségi játékosok érkeznének? Más edzővel előrébb lennénk? Távozzon Szima és minden megoldódik? Legyen korrektebb az országos rendszer, és ismét nagy klub lesz belőlünk? Csomó spekuláció, szinte semmi válasz, legfeljebb annyi: „nem, megint nem nyertünk”.
Persze a falon túl biztosan egy szebb és jobb világ vár ránk. Csak sajnos már magam sem tudom, hogy a fal melyik oldalán állok.
(forrás: haon.hu)
Csak a Loki!
Enderson
