Retrospektív utazásunk elérkezett ahhoz a fejezetéhez, amikor a bajnoki triplázás deklarált célja mellett, egy sikeres nemzetközi menetelés igénye is megfogalmazódott. Több olyan változás is végbement 2006 nyarán, ami alátámasztotta, hogy a debreceni vezetőség nem a levegőbe beszél. Kiváló előjelek után, kedvező sorsolás örvendeztetett meg minket, ám diadal helyett, nehezen emészthető arculcsapást kellett elszenvednie a debreceni focibarátoknak. Utána azonban kevesen múlott, hogy hazai fronton minden elérhető serleg a tarsolyba kerüljön.
A DVSC Futball Szervező Rt. 550 milliós kiadás mellett 800 milliót meghaladó bevételt könyvelhetett el. Emellett 2006 júliusában „házasságot kötött” az elmúlt két év bajnoka, illetve a világ egyik legnagyobb gyógszergyártó cége, így a 2006/2007-es szezontól kezdve DVSC-TEVA néven futott ki a pályára a debreceni alakulat. A megállapodást a nyilvánosság elé táró sajtótájékoztatón, a vállalat vezérigazgatója, Rózsa András elmondta, hogy a TEVA elkötelezett Debrecenhez, hiszen a cég növekedése a cívisvárosból indult meg, ráadásul ők a megyeszékhely legnagyobb adózói. Rózsa hangsúlyozta, hogy a DVSC-vel kapcsolatban hosszú távon gondolkoznak. Kósa Lajos reményét fejezte ki, hogy ez a kontraktus a Loki életében egy továbblépés kezdete lesz, s jövőképében már BL-szereplést vizionált. Szima Gábor ugyanakkor igyekezett hűteni a kedélyeket, s úgy fogalmazott, hogy a csapattal szemben a következő évben szinte kötelező elvárás a magyar bajnoki cím újbóli elhódítása, ám a nemzetközi sikerekkel csínyján kell bánni. A játékosállomány pedig még tovább erősödött, mivel piros-fehérbe öltözött Balogh János, Leandro, valamint Takács Zoltán. Továbbá a keretbe tartozott Zsolnai Róbert, Jimmy Tchana, Tulio és Issiemou. Gyakorlatilag minden poszton két azonos képességű játékos állt Supka Attila rendelkezésére. Sőt, talán minden idők legerősebb Lokija várakozhatott feszülten, hogy kegyeibe fogadja-e Fortuna. Az összképbe egyedül a Supka és Jámbor között feszülő szakmai ellentét piszkított bele. Mivel Jámbor elfogadta, azt a rendkívül kecsegtető ajánlatot, amit Monte-Carloból kapott, az ott edzősködő Bölöni Lászlótól, így az erőnléti felkészítés teljes felelőssége Supkára hárult. Aztán amilyen jól indult az idény, a Szuperkupa elhódításával, olyan rosszul sült el a simának tűnő BL-bemutatkozás. A macedón Rabotnicski Szkopje elleni kínos hazai döntetlen már baljós árnyakat vetített előre, amit tetézett, hogy a visszavágóra Macedónia nemzeti ünnepnapján került sor, ami plusz motivációval ruházta fel a Rabotnincski együttesét. A találkozón két játékosunk is – nevezetesen Halmosi és Sidibe – a kiállítás sorsára jutott. A félidőben már 3-1 állt az eredményjelzőn, amit a második játékrészben eggyel még megtoldottak a macedónok. A szégyenteljes kiesést követően Szima Gábor éles kritikával élt az edzői kar felé, s két bajnoki forduló után a bizalom hiánya miatt lemondott Supka Attila. Egyébként a pécsiek hazai legyőzését, egy vérszegény gólnélküli döntetlen követte Pakson. Mivel a klubtulajdonos hite megrendült a hazai szakemberekben, így külföldi mester után nézett. A befutó, mint tudjuk Miroslav Beranek lett, akinek legnagyobb sikerei közé tartozott a cseh válogatottal szerzett utánpótlás EB-arany, valamint a Cseh Kupa elhódítása a Slaviával. Ezenkívül, saját elmondása szerint, arra szintén roppant büszke, amikor a Blsany gárdájával feljutott az élvonalba. Elképesztően alacsony anyagi bázis állt ugyanis rendelkezésre, tekintve, hogy Blsany egy nagyjából félezres lélekszámú falu.
Beranek legnagyobb szakmai hozadéka az a felismerés, hogy Mészáros számára a csatárposzt életidegen, s ezért a védelem tengelyébe vezényelte. Bemutatkozása pompásan sikeredett, irányításával négyes győzelmi szériát abszolvált a csapat. Az áldozatok közé tartozott a Vasas (3-0), a Kaposvár (2-1), a Vác (4-0), valamint a Honvéd (2-1). Ennek köszönhetően átvettük a vezetést a bajnoki tabellán. S a Sidibe, Halmosi, Dzsudzsák, Sándor, Bogdanovics ötösfogat szárnyalt. Aztán azonban megtorpanás következett, hiába gondoltam mindössze kisiklásnak a tatabányai vereséget. A Fehérvár 3-1 arányú elfektetésével helyre állni látszott a világ rendje, ám utána négy meccsen csupán két pont ütötte az együttes markát. Először a listavezető MTK otthonában maradtunk alul egy szerencsétlen tizenegyesgóllal. Majd október 20-án érkezett a Diósgyőr, s 1-1-es döntetlennel távozott, miután egy szezonra elegendő helyzetet puskáztak el kedvenceink. Egy héttel később Győrben, góliszonyunk ára újabb pontvesztés lett. De még csak ezután jött az igazi feketeleves. November 6-án az Újpest látogatott Debrecenbe, s Kovácsék megintcsak alaposan megtréfálták a mieinket, 2-0-ás győzelmükkel. Ezzel megszakadt a Loki két éven át tartó hazai veretlenségi sorozata. Ez idő alatt 31 meccsen 26-szor győztünk, s csak öt alkalommal végeztünk döntetlenre. Az országos szaklapoknak nem is kellett több ahhoz, hogy edzőmenesztésről cikkezzenek. Szima azonban kategorikusan cáfolta a híreszteléseket. „Nem gondolkodunk edzőváltásról! Az igaz, hogy messze vagyunk a csúcsformánktól, aminek sok összetevője van, de a DVSC vezetői körében nem téma az újabb trénerváltás.” A talpraállás rögvest utána meg is kezdődött. Olyannyira, hogy hét fordulón keresztül pontot sem hullajtott a csapat. Először a REAC ellen nyertünk biztosan 3-1-re, Dombi és Zsolnai (2) találataival, majd egy fajsúlyos rangadó keretében láttuk vendégül a Zalaegerszeget. S ott sem adtuk alább egy 3-1-es könnyed sikernél. Majd az őszi idény legfelemelőbb pillanataként 6-1 arányú méretes zakót osztottunk ki a Sopronnak idegenben. Aztán egy fantasztikus mecseki túra, ami könnyed 2-0-al zárult. Utána a Paks, Vasas, Kaposvár hármas ellen egyaránt minimális egy gólos különbséggel zsebeltük be a három pontot. A sormintát a Honvéd törte meg, a Bozsik-stadionban Sidibe találata kevés volt az üdvösséghez. A hátralévő kilenc fordulóban viszont – a Megyeri úti fellépést leszámítva – már csak győztesen hagyták el a pályát a Beranek-tanítványok. 2007 tavaszán 13 pontot vertünk az MTK-ra, s végül 9 pontos differenciával lettünk, első vidéki klubként egymás után harmadszor is bajnokok. Sikerünk jogosságához nem férhet kétség, hiszen mi lőttük a legtöbb gólt, s amellett a legkevesebbet szedtük be. A bajnoki cím mellé Sidibe, Bajzát Péterrel társbérletben megnyerte a gólkirályi címet, miután 17 alkalommal köszönt be a riválisok kapujába. A tavasz legkellemesebb emléke, a Diósgyőr idegenbeli kivégzése, letörve Sipeki nagy arcát.
Továbbá a Kupában is egészen a döntőig masírozott az együttes, pedig nem volt kitaposott az ösvény. A 32 között egyből a szomszédvár Nyíregyházával néztünk farkasszemet. A nyírségieket azonban különösebb akadály nélkül léptük le Virág, illetve Dzsudzsák góljaival. Aztán a Dunaújvárost múltuk felül kettős győzelemmel, összesítésben 4-0-al. A negyeddöntőben az Újpest került utunkba, de ami nem ment a bajnokságban, megvalósult a Kupában. A Megyeri úti gólnélküli döntetlent követően, hazai pályán 3-1 arányban lemostuk a Lilákat, Kiss, Zsolnai és Dzsudzsák révén. Az elődöntőben a diósgyőri had várt ránk, s vendégként Sidibe találatával kivívtuk a kedvező pozíciót. Így itthon egy izzadtságszagú 2-2-es döntetlen is elégségesnek bizonyult. A finálé a Szusza-satdionban került megrendezésre, ami számunkra nem jelentett jó óment. A babonásabb drukkerek aggályai beigazolódtak, bár minden esélyünk megvolt a Honvéd elkaszálására, egy kiélezett találkozón végül a büntetőpárbaj döntött. Az idegek harcából a rivális került ki győztesen.
Végül essen szó az idény alapcsapatáról, amely körülbelül így festett: Balogh J. – Bernáth(Vukmir), Komlósi, Mészáros, Leandro – Dombi, Kiss(Zsolnai), Sándor, Dzsudzsák(Halmosi) – Sidibe, Bogdanovics(Sztojkov) Az újabb komoly BL-erőpróba előtt ismételten jelentős változásokon ment keresztül a csapat. Halmosi már 2007 telén Angliába távozott, míg Böőr és Brnovics Győrbe került. Bogdanovicsot, Supka Attila csábította el a Honvédhoz, az egyre kevesebb játéklehetőséget kapó Madar Csaba pedig Nyíregyházára távozott. Nyáron kidobtuk a nehezéket Tchana, valamint Tulio személyében, továbbá Éger Laci hazaigazolt a Pakshoz. Visszatért viszont a csapathoz a Hollandiából hazatérő Kerekes Zsombor, és Kispestről Bogdanovics. Továbbá a Czvitkovics, Demjén, Kouemaha hármas elcsábításával erősített a vezetőség. A Sidibe-Kouemaha duó rendkívül gólveszélyesnek ígérkezett, így bíztam benne, hogy nem törik bele a bicskánk a svéd Elfsborgba. Azonban a kőkemény svéd bekkek gyűrűjében egyik csatárunk sem tudott érvényesülni. Két meccsen egyszer sem rezdült meg a svédek hálója, igaz Kouemaha szerzett egy véleményes gólt, amit a játékvezető nem adott meg, de mindez már történelem. Az Anders Svensson fémjelezte Elfsborg lépett tovább a párharcból, hogy később a Valencia játékszeréül szolgáljon.
A hazai porondon vigasztalódhattunk, s elsőként revánsot vettünk a Honvédon a Szuperkupában, igaz a valódi bosszú még csak azután következett. Az első fordulóban az új szerzemény Kouemaha góljával elfektettük a Diósgyőrt, majd itthon a Győr sem okozott gondot. A Siófok vendégeként Rudolf gólja csak egy pontra volt elég. Majd a soros négy összecsapás, két győzelemmel, illetve két bukóval zárult. Az őszi szezonból hátralévő nyolc fordulóban veretlen maradt a gárda, de ebből négyszer pusztán egy egységgel gazdagodtunk. A téli szünetben újabb korszak ért véget. Először is Beranektől Herczeg András vette át a stafétabotot, majd Dzsudzsákot rekordösszegért leigazolta a PSV, valamint a visszaeső Sidibe irreális követelésekkel állt elő, így vehette a kalapját. Érkezett viszont a Kaposvártól Vukaszin Polekszics és Szakály Péter, valamint a Diósgyőrtől Huszák Tamás. A Herczeg-Szpisljak-Bücs edzői stáb nagyszerűen összegyúrta a felforgatott csapatot, s tavasszal megindítottuk a már szinte megszokottá vált huszáros hajrát, hogy kiénekeljük a sajtot az MTK szájából. A tavaszi idényben mindössze kétszer hagyták el vesztesen a játékteret Sándorék, ám hiába szereztünk az utolsó kilenc fordulóban 27 pontból 25-öt, a Hungária körúton elszenvedett fiaskó nem fért bele. Az MTK ezúttal nem roggyant meg a teher alatt, s két pontot megőrzött felhalmozott előnyéből. A házi góllövőlista élén Kouemaha végzett 13 egységgel. A Kupában viszont senki sem tudott megálljt parancsolni. A diadalmenetet a Kecskemét elkaszálásával indítottuk. Majd a 16 között lemészároltuk a Kaposvölgyét (5-2 és 6-2), ahogy az elvárható egy ilyen párviadalban. A negyeddöntőben a Fehérvár már keményebb diónak ígérkezett. Az odavágón előnyt csikart ki a Vidi, de Leandro jóvoltából megvolt a nagyon fontos idegenben szerzett találat. Hazai környezetben Kerekes és Bogdanovics révén elhúztunk, ám Sitkuék szépíteni tudtak, s úgy tűnt a ráadás dönt majd a továbbjutás sorsáról, amikor Djurica híres öngólja pontot tett a párharc végére. Az elődöntőben az Integrál-DAC gárdáját 10-1-es összesítéssel ejtettük ki. Meg kell említeni, hogy Bogdanovics a hazai meccsen négyszer is megzörgette a DAC hálóját. A döntőben viszont ezúttal villámgyorsan nyilvánvalóvá tettük, hogy ki az úr a háznál. Idegenben megsemmisítő 7-0 arányú csapást mértünk a piros-feketékre, kristálytisztává téve a Kupagyőztes kilétét. A hazai környezetben elért 2-1 már csak hab volt azon a bizonyos tortán. Története során harmadszor hódította el a serleget a Loki. Az idény alapcsapata: Balogh(Polekszics) – Bernáth(Vukmir), Komlósi, Mészáros, Leandro – Dombi, Kiss, Sándor, Dzsudzsák(Czvitkovics) – Kouemaha, Sidibe(Rudolf)
(A csapatképek forrása: dvsc.hu)