A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk ötödik epizódjának alanya pedig nem más, mint Dragan Vukmir.
A modern futballban a jobb oldali védőnek határozottsága és keménysége mellett remek technikai képességekkel, kiváló fizikai adottságokkal kell rendelkeznie, és hatalmas futómennyiséget teljesítenie. Manapság egy felfutó szélsőnek nem elég csak a védekezésből kivennie a részét, hanem illik gyakran felzárkóznia a támadásokhoz, és jó esetben remek beadásokkal kényeztetnie a támadókat. Keménységért kétségtelenül nem kell a szomszédba mennie. Egy 2004-es MTK-FTC örökrangadón megsemmisítő páros lábas becsúszásáért 3 meccses eltiltással bűnhődött. Az a találkozó amúgyis emlékezetesre sikeredett, a rasszista bekiabálások mellett, Juhos Attila játékvezető három játékost ítélt idő előtti zuhanyozásra. A rendes játékidő hosszabbításában pedig Lipcsei Péter leköpte az őt folyamatosan szidalmazó Torghellét. Utóbbi kiállt, előbbi pályán maradt.
Vukmirt egyébként Vladan Filipovics ajánlotta a zöld-fehérek vezetőinek figyelmébe, majd természetesen közreműködött a kontraktus tető alá hozásában. Első évében nem töltött be meghatározó szerepet, ám aztán három éven keresztül bérelt helye volt az együttes hátsó alakzatának jobb oldalán. Méghozzá egy kimondottan ütőképes Ferencvárosban, amely egészen a második számú európai kupasorozat főtáblájáig kecmergett, s ott sem vallott szégyent. A légtérben korlátlan úrként tevékenykedett, s a vonal mellett sem volt leányálom párharcba bonyolódni vele. Tulajdonképpen a honi pontvadászat egyik legjobb légiósává nőtte ki magát. Az NS posztonkénti rangsorában is rendre előkelő helyen végzett. Függetlenül attól, hogy ha felütjük a futball tankönyvet a felfutó szélsőhátvédekről szóló fejezetnél, akkor semmiképp sem ő lesz megemlítve követendő példaként. A játék latinos túlcifrázásával nem lehet vádolni a szerb védőt, valamint megfelelő fizikai adottságai dacára, a rivális ketrece előtt sem kelt riadalmat.
A IX. kerületi jó időszakon felbuzdulva Vukmir elcsábítása mellett törtek lándzsát a debreceni vezetők. A törekvés arra irányult, hogy a védelem jobb féltekén is két azonos képességű játékos legyen bevethető, s Kiss Zoli végleg a számára leginkább testhezálló szerepkörben ténykedhessen. Úgy tűnt, személye hozzájárul a bajnoki címhez elengedhetetlen apró nüanszok eltűntetéséhez. Leszögezem, a nálunk eltöltött három idényében nem teljesített vállalhatatlanul gyengén. Olyan szembetűnő mélyrepülés nem következett be nála, mint korábbi alanyainknál. De azt a szintet sem hozta, amit a fővárosiaknál. Lassú hanyatlásnak lehettünk szemtanúi. Nem lett kirobbanthatatlan tagja a kezdő tizenegynek. Többször szerencsétlenül avatkozott játékba, kifogástalan helyezkedése tovatűnt. Úgy éreztem, hogy elsősorban mentálisan nem tudott felnőni a feladathoz, fejben elvétve bírt végig 90 percet. 2008 nyarán lejárt a szerződése, s mivel fizetése nem állt összhangban a gyepszőnyegen látottakkal, így visszafogottabb ajánlattal kínáltuk meg. Ám ezt nem vette be a gyomra, ezért odébbállt. A Honvéd csapott le rá, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 30 bajnokin ölthette magára a Kispest dresszét, majd újra csapat nélkül találta magát. Sokáig egyénileg készült a szezonra, s komolyan vehető megkeresésre várakozott. Aztán korábbi trénere, Garami József hívására igent mondott, igaz más választása nem is nagyon volt. Jelenleg ő képviseli a rutint a csikócsapatban, de sosem lesz már a régi. 187 fellépés alatt mindössze egyetlen árva asszisztot sikerült kisajtolni magából, amiért egy szélsőhátvéd mindenképp elmarasztalható. A gólszerzés katartikus élménye eddig nem adatott meg számára.
(A kép forrása: pepsifoci.hu)
