Felsőházi rangadónak kikiáltott – igaz, joggal – szombat délutáni Kaposvár – Loki a futballév végi dobogó, EL indulás és nem mellesleg némi anyagi kompenzáció reményében. Óriási várakozás, hatásvadász felvezetés a fősodratú sportmédiában, ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, szépen mondva „a tét rányomta bélyegét a mérkőzés egészére”. Nem szépen mondva pedig mindkét csapat úgy tett, mint a naív, kezdő k*rva: b*szni is akart, meg szűz is akart maradni. Magyarán szólva a DVSC és a Rákóczi is úgy képzelte, a védekezés előtérbe helyezésével fog magabiztos győzelmet aratni, de a vezércsel senkinek nem jött be. Mondjuk ha pókerről lett volna szó, akkor legalább a nagyobb semminek köszönhetően mi nyertünk volna.
A tetemes tetemlista okán kezdőcsapatunk szokatlan összeállításban tűnt fel ma a pályán, illetve a meccs későbbi szakaszában olyanok is szerepet kaptak, akik egyébként nem, vagy nem gyakran szoktak. A védelemből hiányzott Bernáth és Komlósi (már ha utóbbi hiányzott valakinek, na jó, csak vicceltem), a középpályáról Czvitkovics és Varga, elölről pedig Kabát és Farkas. Bár utóbbiakról elmondható, hogy inkább már a doki hiányolná őket, ha végre meggyógyulnának. És hogy ha már úgy is ennyi helyen változtatni kellett, a kapu sem maradt ki a „trendből”, Verpecz helyett Novakovics strázsált a gólvonalunkon. Taktikai hadrendünk a 4-4-2-es klasszikus megoldást tükrözte, ám a játékosok összeszokatlansága sajnos mindvégig meglátszott a produkciónkon.
A kezdőben tehát egy-két teljesen új ember, néhány kevésbé új, és pár egyáltalán nem új. Aki viszont nem új, annak a posztja és szerepe az. Az ábrán jól látszik, hogy jobb szélsőben Kulcsár kapott lehetőséget, Bódi nagy teherbírásának és technikai képzettségének köszönhetően pedig zongoracipelőként bizonyíthatott. A sok nyíl körülötte nem véletlen, a pálya minden részén feltűnt, labdákat szerzett, begyűjtött, kiosztott és a poszt hálátlansága ellenére néhány trükkös megoldásra is futotta tőle. Akadt ugyan egy-egy hajmeresztő megmozdulása, de egyikből sem lett baj, illetve dicséretes módon ezek azonnali korrigálására törekedett. Tevékenységét teljesen hitelessé tette, hogy a társak is keresték őt a passzokkal, megbíztak benne. Érzésem szerint lenne jövője irányítóként is, ám valószínűleg a „magyar Gravesen” visszatérésével ismét jobb oldalon lesz leginkább látható. Rá sokkal jobban illik az, amit hajdan Kiss Zolival kapcsolatban emlegettek, nevezetesen, hogy mindenhol bevethető, dzsóker focista. A másik formabontó dizájnelemet Szakály Coulibaly éktársaként való szerepeltetése jelentette. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy drága alibiemberünknek nem erőssége az irányítás, amit mostanában kellene, vagy inkább kellett volna művelnie. Eleve tíz emberrel kiállni viszont elég cink és flegma dolog, ezért Kondás betette oda, ahol nem volt meg a megfelelő ember. Mai teljesítményét mégsem a gólpasszok fémjelzik, hanem rengeteg szerzett labdája és azok sürgetett eladása. Tiszta exRamos… Nem tudom mi van, lehet ma valami szerepcserés paródiával rukkoltak elő a srácok, csak nekünk nem szóltak előre. A többiek a szokásosat nyomatták.
Mezőnyfölényünk tapintható volt, ám sajnos a 90 perc végére sem érett góllá. Ahogy a bevezetőben említettem, mindkét oldalon a fából akartak vaskarikát gründolni, de fél nyolcra mindenki rájött, hogy ez a fociban sem könnyű meló. Kapuralövés nem nagyon akadt, ha meg mégis, az többnyire nem találta el, amit el kellett volna, ha meg mégis, akkor a hálóőrök csocsónyelven szólva mindig jó helyen „kávéztak/szotyiztak”, kinek hogy tetszik. Novakovics is érezte, hogy nincs minek örülni, ezért lenyomott egy kis hollywoodi imprót, eléggé zsé kategóriás lett. A második félidő sem dobta meg senki vérnyomását, párszor ráijesztettünk a Kracira, a túloldalon Grumics kerülhetett volna egyszer helyzetbe, ha… de nem. A hangélmény ellenben egyedülálló volt: a debreceni ultrák a második játékrész során végig hallatszó, kitartó buzdítását olykor-olykor a környéken közlekedő vonatok kürtjei színesítették, de Fülöp László kommentátor is egészen andalító orgánummal rendelkezik. Ja, Coulibaly még összehozta azt, ami Novakovicsnak nem jött össze, színészkedésért sárgát kapni. A meccs embere mégis ő lett, de valószínűleg csak azért, mert ő volt a legkevésbé gyenge. A lényeg ennyi, a végeredmény 0-0. Keretbe foglalván mondandómat, ma adtunk a szarnak egy pofont.
Taktikai érdekességek
– Hazai és vendég oldalon is jól megszervezett védelem, melynek gépezetébe azért be-befújt a szél homokszemeket. A csapatok egymás hibáiból próbáltak élni, de ez ma nem volt nyerő.
– A hátsó alakzatokat megerősítendő, hangsúlyozott volt a középpályás szűrés, ennek eredménye a rengeteg eladott labda és felezővonal környéki gyakori párharcok, ütközések, vagdalkozás.
– A somogyiak meglepődtek Bódi rátermettségén és univerzalitásán, valamint Kulcsárral sem tudtak mit kezdeni, mivel nem nagyon játszott eddig, de ezeket nem sikerült kihasználni.
Ami tetszett
– Kondás nem ijed meg, ha nincs ott minden poszton az alapember, képes variálni.
– Bódi és Ramos teljesítménye. Kulcsfontosságú szerepkörben vannak ügyes játékosaink, és ez megnyugtató.
Ami nem tetszett
– Szakály gyakorlatilag használhatatlan. Jobb lett volna, ha Illés kezd helyette.
– Koncepció nélküli támadójáték. Vagy Coulibalynak próbáltunk felívelgetni, ám ilyenkor a létszámfölényben lévő zöldek könnyedén kiiktatták; vagy egy-egy önjelölt akcióhős vitte be a lasztit a dzsumbujba, amiből nem lett semmi.
Percek, események
10. perc: Szakály bejátszása után Yannick 13 méteres, bal oldalról leadott lövését védte Kovács.
27. perc: Perics szabadrúgását könnyedén húzta le Novakovics.
60. perc: Kulcsár került hatalmas helyzetbe a 16-oson belül, 12 méterről azonban Kovács jobb lábát találta el.
81. perc: Coulibaly kihagyta a meccs helyzetét. A bal oldalon kapott labdát, bevitte az ötös és az alapvonal találkozásáig, ám Dombi helyett a kapura tekerést választotta, ha kaput talál gyönyörű gól, így önzőzés.
Pontosztás
Novakovics – 6: Igazán nagy bravúrt nem kellett bemutatnia, de amikor kellett, a helyén volt.
Nagy Z. – 5,5: Védekezésben nem hibázott, de a beadásai ezúttal nem működtek.
Simac – 6: Sallangmentes védőmunka. Most is előre jött a szögleteknél, de ma elmaradt a gól. Nem jöhet össze mindig minden, főleg egy védőnek.
Mijadinoszki – 6: Megkímélt minket az öngóltól, s újra a régi énjét mutatta, amiért megszerettük. Dolgát – ez Simacra is igaz – nagyban megkönnyítette, hogy a kaposvári támadók nem igazán villogtak.
Fodor – 5: Nem vett részt a támadásépítésben, meg volt egy gigantikus luftja, nem rajta múlt, hogy nem lett belőle komolyabb galiba.
Kulcsár – 5: Maradjunk annyiban, hogy nem volt rossz. Érződik rajta a meccshiány, és a csapatjátékot is tanulnia kell még.
Ramos – 6: Ma sem kapott sárgát. Sokat futott, dolgozott a sikerért, de nem tudta megváltani a világot.
Bódi – 7: Ahogy Bódi sem, pedig csapata legjobbjaként mindenhol ott volt, és a felszabadítástól a befejezésig mindenben részt vett. Sajnos nem mondhatjuk, hogy az egy fecske nem csinál nyarat kivétele lenne. Ha nincs Bernáth (például ma), simán lehetne ő a cséká.
Yannick – 5: Eltűnt a mezőnyben. Ötlettelen volt, csak erőlködött.
Coulibaly – 5: A helyzetei megvoltak, de most egyet sem lőtt be. Általában kettőt puskáz el, mire betalál, ma pont a harmadik ziccer hiányzott.
Szakály – 4: Töltelékember volt ma.
Dombi, Illés és Salami nem töltöttek elég időt a pályán az értékelhetőséghez.
