Az óriási tét ezúttal nem hatott bénítólag a két együttesre. Az első félidő óriási taktikai csatát hozott. A második viszont kimondottan élvezetes, átlag fölötti színvonalú, nyílt sisakos küzdelmet tartogatott az érdeklődők számára. Amelyet szemlélve még a legnagyobb ínyencek is elégedetten csettinthettek. Bár az eredmény egyik csapatnak sem lehet igazán ínyére, emelt fővel hagyhatták el a játékteret. Ugyan közelebb álltunk a győzelemhez, de a tragikus hős kétpontos hibájával elúszni látszik a dobogó. Két perc alatt megjártuk a mennyet és a poklot.
A maroknyi, ám annál lelkesebb debreceni tábor buzdítása közepette veselkedtek neki a csapatok a nagy össznépi birkózásnak. Minden egyes talpalatnyi földért kőkeményen meg kellett küzdeni, ami kis millió apró faultban manifesztálódott. Egyetlen pályán lévő játékos sem tili-tolizhatott zavartalanul, hiszen a labdás embert mindkét oldalon azonnal presszió alá helyezték. Ennek megfelelően akadoztak a támadásépítések. A védekezésünket viszont kiválóan megszerveztük. Yannick és Bódi is rendszeresen besegített hátul, így sok vizet nem zavartak a hazaiak. Egyetlen komoly lehetőségük egy bedobás után adódott, amikor Rajcomar centikkel tévesztett célt. Arra, hogy saját térfélen ne adjuk el a zsugát úgy ügyeltünk, mintha minden egyes ilyenért jókora tockost ígért volna be Kondás Elemér. Kezdeményezőleg léptünk fel, s enyhe mezőnyfölényünket távoli kísérletek egész sora jelezte. Főként Illés járt élen e téren. Akaratban és harcosságban a vendéglátók fölé nőttünk, így az első negyedóra után egyértelműen a zalai térfélre helyeződött át a játék. Ennek ellenére nem rágtuk le a körmeinket, Vlaszák akár erősítő gyakorlatokat is végezhetett volna a keresztléc segítségével. Ettől függetlenül a ki nem kényszerített hibák száma ritkán látható alacsony szinten mozgott. Sakk hasonlattal élve, az első játékrész leginkább a parasztok aprólékos pengeváltására hajazott, az első frontvonalbeli kedvező pozíciók birtoklásáért. Kapuja elé szegeztük a riválist, de kissé féloldalas volt a játékunk, ebből kifolyólag hiányzott az átütőerő. A szünetben meg is állapította valaki a nézőtéren, hogy ez bizony egygólos meccsnek tűnik.
Fordulás után rátettünk még egy lapáttal, s mindent egy lapra feltéve rohamoztunk. Már egészen szélsőséges módon feltoltuk a védekezésünket. Meg is élénkült a találkozó egy szempillantás alatt, mindkét gárda nemes egyszerűséggel átszáguldott a félpályán. Számtalan apró helyzetecskét jegyezhettünk fel ebben a periódusban. Néhány játékos többet futott, mint máskor három meccsen. Kulturáltan és gyorsan járattuk a bőrgolyót, valamint a súlypont áthelyezések kivitelezése is markáns részévé vált az offenzíváinknak. Permanens nyomás alatt tartottuk a zalaiak hátsó alakzatát, de hiányzott az a precizitás, amivel Miljatovics helyre tette Kamber rakoncátlankodó ujját a félidő derekán. A kényszerű cserék sem eredményeztek változást a játék képében, a hazai drukkerek aggódva figyelték a Loki nyomasztó fölényét. Mindenáron győzni akartunk, s az erőfeszítéseinket siker koronázta. Egy véleményes büntetővel előnyhöz jutottunk. Lehet rajta vitatkozni, mindenesetre tény, hogy az eleső Miljatovics keze beleakadt Coulibaly stoplisába, úgyhogy szerintem meg lehetett adni. Az ítélet végrehajtását Bódi vállalta magára, hogy aztán trénerünk sajátos örömtáncot lejthessen. Ami azonban korainak bizonyult, mert szinte az ellenakcióból szabadrúgást harcolt ki az Egerszeg. A középre tekert labdára pedig Ramos érkezett mintaszerűen, s védhetetlenül bólintott a kapuba. Nehéz feldolgozni, hogy immáron másodszor teszünk szívességet az impotensen játszó ellenfélnek, erőteljes mozdulattal szexuálva szájba önmagunkat. Ezt követően egyre feszültebben sandított a debreceni kispad az eredményjelzőre, ám hiába. Coulibaly a hajrában elhibázta a meccslabdát, így maradt a döntetlen. Nem tudom bántani a játékosainkat, mert minden tőlük telhetőt megtettek kivétel nélkül. Az más kérdés, hogy ezzel a hozzáállással nem kerültünk volna ilyen helyzetbe. Nem maradt más hátra, mint belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, s bízni a Ferencváros betlijében…
Taktikai érdekességek
– A képen a mieink első félidei támadásainak sémája látható. Yannick a vonal mellett sertepertél, hogy a lehető legjobban széthúzza a zalai védelmet. Jól látható Nagy Zoli kulcsszerepe, aki folyton a rivális térfelén helyezkedett. Neki kellett háromszögeket kialakítani Bódival, illetve Coulibalyval, hogy aztán gyors, rövid passzokkal kijátszák a labdát az összesereglett tumultusból a Szakály-Illés duóhoz. Megteremtve ezzel a lövőhelyzetet, vagy a mélységi beindulások lehetőségét. Netán beadással zárni az akciót. Azonban csak a második félidőben sikerült megfelelően forgatni a játékot.
– Labdavesztés esetén Ramosnak kellett felvennie Rajcomart, Fodornak Turkovsot, míg Simacnak pedig Balázs Zsoltot.
– Turkovsot egyébként is végig emberfogással próbáltuk hatástalanítani. Amit Fodor és Mijadinoszki oldott meg tökéletesen, egymás közti váltásokkal.
– A második félidőben Csank mester Delicset küldte be Rajcomar helyére. Rajcomar nem vette ki a részét a védekezésből, így Ramos gyakorlatilag számtalanszor ember nélkül maradt. Delics tehermentesítette az összetett feladatokat ellátó Horváthot, amivel stabilabbá vált a hazai középpálya bal félteke. Így Panikvar bátrabban kapcsolódhatott be a támadásokba.
– A második játékrészben már Simac és Mijadinoszki is előre húzódott legalább a felezővonalig. A leindítások megakadályozása végett az egész csapatnak rendkívül fegyelmezetten kellett együtt mozognia. Többen, megállás nélkül robotoltak tizenhatostól tizenhatosig.
– A véghajrára Salami becserélésével átálltunk 4-4-2-es szisztémára.
Percek, események
16. perc: Illés csinált egy cselt a zalai tizenhatos jobb oldalánál, majd ballal az oldalhálóba tekert.
29. perc: Egy tizenhatosra befejelt labdát Rajcomar lőtt el kapásból, nem sokkal a bal alsó mellé.
69. perc: Tizenegyest kapott a DVSC! Miljatovic esett rá Coulibaly lábára, aki elesett. A zalai játékos sárgát is kapott. Bódi a balra mozduló Vlaszák mellett a jobb alsóba lőtt.
71. perc: Egy bal oldali beadást Ramos fejelt előre vetődve a saját kapujába.
78. perc: Yannick indult meg a bal oldalon, nem érték utol, majd a középen érkező Coulibalyhoz passzolt, aki nem találta el a bal alsót.
Pontosztás
Verpecz – 0: Nem akadt sok dolga.
Nagy Z. – 6.5: Rengeteget vállalt, sokat futott, de nem tudott kellőképpen hatékony lenni.
Simac – 7: Egyszerűen mesterien játszott, mindenhol feltűnt, s nem lehetett átjátszani. Ha kellett felszabadított, ha úgy adódott okosan kihozta a lasztit.
Mijadinoszki – 7: Tavaszi legjobb teljesítményt nyújtotta. Áthatolhatatlan falat képezett bekktársával.
Fodor – 6: Nem sokat lehetett hallani a nevét, de feladatát ellátta, Turkovsnak momentuma sem volt.
Ramos – 6.5: A tragikus hős. 60 percig a mezőny legjobbja volt, aztán fáradni látszott, pontatlanná vált. Na meg az érthetetlen öngól. Kár érte.
Bódi – 7: Eszméletlen futómennyiség fűződik a nevéhez. Bődületesen hasznosan játszott, berúgta a tizit. Ám a nagyszerű elgondolásokat számtalanszor nem tudta átültetni a gyakorlatba.
Szakály – 6: Drága Péter, hol volt eddig ez a mentalitás? Egy önfeláldozó szerelésbe bele is sérült. Többnyire jól tartotta meg a labdákat, akció közelben helyezkedett. Ám az attraktivitást illetően nem voltam maradéktalanul elégedett.
Illés – 6: Iszonyatosan bizonyítani akart egykori csapat ellen. Hihetetlen az a pechszéria, ami üldözi. Alig épült fel, most újra súlyos sérülést szenvedett.
Yannick – 7: Általában nem jellemző rá a gürizés, de ezúttal erre sem lehetett panasz. Gyakorta vágtázott 20-25 métert, hogy ne boruljon fel a védekezés. Emellett a meccs eldöntéséhez szükséges helyzeteket is megteremtette.
Coulibaly – 6.5: Alapvetően remekül játszott. Tucatnyi szabadot harcolt ki, bejöttek a cselei, a tizenegyes az ő érdeme. Azonban, hogy a retkes pi**ába lehet kihagyni egy ajtó-ablak helyzetet ilyen kiélezett szituációban? Emiatt neki is egy jeggyel rosszabb. Leülhet.
Czvitkovics – 6: Átlagos teljesítményt nyújtott, de nem is lehetett tőle többet várni a kihagyás után.
Salami -: Nem töltött elég időt a pályán.
Végül a mérkőzés összefoglalója:
