Az elmúlt idény legrapszodikusabb és talán legrejtélyesebb DVSC-játékosával, Szakály Péterrel hétfőn volt alkalmunk találkozni. Petya briliáns megoldásai korábban közszájon forogtak Debrecen-szerte, ám az utóbbi félévben egy másik arcát voltunk kénytelenek megismerni. Utánajártunk hát, mi lehet a háttérben, s egyenesen tőle vártunk választ a visszafogott tavaszi teljesítményre. Leendő vezérünk megosztotta velünk véleményét a holnapi szezonkezdetről, valamint az új szerzeményekről, és az is kiderült, hogy nem Dombi Tibi szerepléskényszere miatt jön le mindig a pályáról negyedórával a vége előtt a 25. évét még be sem töltött labdarúgó.
Három és fél éve játszol nálunk. Szeretsz itt élni? Mi a véleményed Debrecenről?
Nagyon fiatalon kerültem ide, ráadásul messziről is jöttem, úgyhogy eleinte nehéz volt megszokni, de mostanra megszerettem. A társaság is nagyon jó, mindig csinálunk közös programokat, így azt mondhatom, hogy igen, szeretek itt élni, szeretem a várost.
Elég erős felkészülésen vagytok túl, Kondás Elemér az edzések után mindenkinek egyéni foglalkozást írt elő, viszont most már valószínűleg a frissítésen van a hangsúly. Milyen edzések lesznek még a bajnoki rajtig?
Az első két hét komoly erőnléti és fizikális munkával telt, szerencsére akkor még nem volt ennyire elviselhetetlen a hőség. A legutóbbi edzőmeccsen viszont már nyomasztó volt a kánikula, ami a játékon is meglátszott. Bár nem látok bele az edzői stáb fejébe, de szerintem most már csak a taktikai elemeken, illetve a dinamikus gyakorlatokon – sprint, rövid passzos, mélységi kombinációk – illetve a konkrét mérkőzésre vonatkozó elképzelések begyakorlásán lesz a hangsúly.
A mostani felkészülés során is bőven teszteltünk próbajátékosokat, akikkel neked is volt alkalmad edzeni. Közülük néhányan már a Loki játékosainak mondhatják magukat. Mi a véleményed róluk, nem tartasz a konkurenciától?
Az elmúlt évekre az volt a jellemző e tekintetben, hogy ezek a „szabadon igazolható” játékosok nem váltak be nálunk, kis túlzással volt, aki a bal lábára húzta fel a jobb cipőt, vagy még hármat sem tudott dekázni… Viszont szerintem most olyanokkal sikerült szerződést kötni, akik valóban erősségei, sőt meghatározó játékosai lehetnek a Lokinak. Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire lesznek képesek. A tavalyi igazolásaink úgymond beragadtak, sajnos senki nem tudta kinőni magát a bajnokság során, bízom benne, hogy idén máshogy lesz. Itt van például Nikolic: edzésen nagyon jól mozgott, érezte mikor kell előre vagy hátra húzódni, kiváló bal lába van. A referenciái is jónak tűnnek. Úgy gondolom, ő nagyot dobbanthat az idén. Ami a konkurenciát illeti, nekem az a véleményem, hogy játsszon mindig a legjobb tizenegy. Aki úgy teljesít edzésen, illetve mérkőzésen, az megérdemli, hogy folyamatosan lehetőséget kapjon. A mi csapatunkra nem jellemző, hogy valaki örökös kezdő, vagy lecserélhetetlen legyen. A kezdőcsapat összeállítása úgy is az aktuális szakmai stáb feladata, biztos Eli bá’ fejében is megvannak a gondolatok…
Jó ötletnek tartod, hogy ilyen hamar elkezdődik a pontvadászat?
Jó kérdés, ez már többször felvetődött az öltözőben, illetve a barátok között is. Érdekes, hogy az MLSZ egy klimatizált szobájában eldöntik, hogy játsszál augusztus 20-án, Pápán délután háromtól a 45 fokban. Ennek mindig a gyakorlat látja kárát. Nyilvánvaló, hogy a hazai klíma nem engedi meg a decemberi, januári játékot, ezt viszont nem azzal kéne kompenzálni, hogy nyár közepén, a tikkasztó hőségben játszunk. A szurkoló sem meccsre fog kimenni, amikor már a strandon se érzi jól magát, mert megsül, a játékosokról meg nem is beszélve. Véleményem szerint nem túl szerencsés ez a megoldás, de hát nem rajtunk múlik. Nem lenne rossz az este 9-10 órai kezdés spanyol mintára, viszont ezen a téren a tévék a meghatározók. Nálunk nem a klubok diktálnak a csatornáknak, hanem fordítva, mindenki hozzájuk igazodik. A Való Világ helyére például biztosan nem tesznek egy jó ideig Loki-meccset.
Többen említettétek a csapatból, hogy mindenkinek kicsit magába kell néznie a bajnoki szünetben, mit mutatott az a bizonyos tükör?
Ez egy elég sok tényezős dolog. Úgy gondolom, hogy sok mindenkinek el kell hinnie magáról, hogy jó játékos. Az edzői stáb hozzáállása sem mindegy ebből a szempontból – foglalkozni, beszélgetni kell a labdarúgókkal, hisz ők is emberek -, és hát szerencse is kell. Az előző szezon végén ránk járt a rúd, kaptunk egy öngólt az Üllőin, aztán Zalaegerszegen is. Meg aztán ott volt az utolsó meccs. A második félidőre hihetetlen, hogy mennyit fordult a játék képe, nem gondoltam volna, hogy kikaphatunk. Aztán persze bebizonyosodott, hogy nem elég a fél stoplist kivinni, hogy újra Európa Ligások legyünk. Ez egy ínségesebb év volt, de nem akarok magyarázkodni. A lényeg, hogy mindenki tudja le magában a múltat, és koncentráljon arra, hogy újra olyan sikerek részesei lehessünk a szurkolókkal együtt, mint amilyeneknek voltunk az elmúlt 3-4 évben. Teljesen jogos ugyanakkor, ha a drukkerek elégedetlenek, hiszen nem ezért fizetnek, nem ezért szeretik a Lokit, ám idén jó esély van egy szerethető csapatra, akkor pedig nagy gond nem lehet. Sokat jelent a házon belüli erősítés, és hogy remekül összeért a gárda; Mészáros visszatért, Kulcsár formába lendült, Farkas is felépült, ráadásul vannak remekül alkalmazkodott légiósaink (Simac, Mijadinoszki), és még sorolhatnám…
A szurkolók egy jelentős része szerint a tavaszi teljesítményed a ZTE elleni meccs kivételével messze elmaradt a tőled elvárhatótól, illetve megszokottól. Mit üzensz nekik, illetve mi a te véleményed?
Ezt teljesen reálisan látják a szurkolók, én is bosszús voltam magamra. A korábbi jó átlag elmaradását magánéleti problémák, illetve annak a számlájára írom, hogy nem tudtam a nekem megfelelő fizikális állapotba kerülni, és ez a ZTE ellen látszott megtörni. Mikor Eli bá’nak panaszoltam, hogy nem bírom végig a 90 percet, és le kell cserélni a 60-70. környékén, ő azt mondta, hogy ebből csak úgy lehet kijönni, ha nem cserélnek le és igenis fenn vagyok és küzdök a lefújásig. A felkészülésem sérülésmentesen ért véget, és úgy érzem, sikeresnek mondható, szóval bízom magamban. Tudom, hogy több van bennem, és a szurkolók is többet várnak tőlem. Szima Gábor úrral már a hosszabbításról tárgyalunk, és már nagyon közel járunk, bár ezt még nem szeretném elkiabálni.
Sokan úgy vélik, hogy Cicó távozásával rád hárul a vezér szerepe, kritikus pillanatokban neked kell majd válladra venni a csapatot? Egyetértesz ezekkel a hangokkal?
Ez egy hatalmas és megtisztelő feladat. Úgy gondolom azonban, hogy a teher nemcsak az én, hanem a többi játékos vállát is nyomja majd. Mindenesetre én kettőzött erővel fogok hajtani, hiszen tudok én a közelmúltban mutatottnál sokkal jobban is focizni. Amikor még Cicó itt volt, akkor sem kimondottan ő volt a vezér, igyekeztünk ketten irányítani a gárdát, így nem ismeretlen számomra a feladat, ami elé egyébként várakozással tekintek. Szeretném bebizonyítani, hogy Cicó nélkül is képes vagyok rá, és a csapat vezéregyéniségévé tudok válni. Ebben ráadásul olyanok lesznek a segítségemre, mint Bódi vagy Rezes, akik szinte univerzálisak. Igaz, debreceni korszakom elején főleg szélen voltam, de Kaposváron még középen játszattak. Én valójában mindkét poszton jól érzem magam, de Eli bá’ elsősorban irányítóként számít rám. Erről most ennyit, beszéljenek majd a tettek.
Az elmúlt idényben kissé széthúzott a társaság, most újabb négy légiós érkezett, és tovább folytatódik klubunk elkülföldiesítése a magyar igazolások helyett. Nem lesz egészségtelen klikkesedés?
Hallottam ezzel kapcsolatos visszhangokat, találgatásokat. Viszont azt látni kell, hogy a magyar átigazolási piac nagyon torz, egy magyar játékos megfizethetetlen egy magyar klub számára. Ilyenkor lehet ugyan az utánpótláshoz nyúlni, itt is vannak szép példák – Bódi, Rezes, most Ferenczi Jani -, de Debrecenben az akadémiai rendszer kiépítése és az első generáció kinevelése még várat magára. Ekkor nincs más megoldás, mint megpróbálni minőségi külföldi játékosokkal feltölteni a keretet, és ez be is tud jönni: Sidibével vagy Kouemahával óriásit húzott a Loki, de ide tartozik Coulibaly is. Próbálunk a „szemétdombon” aranynak látszó tárgyakat kikapirgálni és azokat aztán fényessé csiszolni. Persze ebben van némi lutri, de a szurkolók minden évben elvárják az erősítést, a minőségi igazolásokat, és ez most sikerült is.
Az előttünk álló idény erősorrendje hasonló a tavalyihoz, és várhatóan a képe sem változik majd, amennyiben a bőven első helyezett után a 2-6. csapatok a dobogóért, a 7-16.-ak pedig a kiesés elkerüléséért vívnak majd ádáz küzdelmet. Mi lesz a mi adu ászunk ennél a sokszereplős pókerasztalnál?
A csapatot most jellemző egység és a fiatalos lendület. Emellett annak ellenére, hogy nem nagyon vannak idős kerettagok, mindenki rendelkezik kellő rutinnal. A legfontosabb az, hogy elhiggyük, képesek vagyunk a végén nyerni, és hogy semmivel sem jobb nálunk az FTC, a Videoton, vagy a Kecskemét. Miért is lennének jobbak? Őket is anya szülte, ők is emberből vannak. Egyszerűen meg kell mutatnunk, nem fordulhat elő alibifutball. Fontos, hogy a drukkerek is türelmesek legyenek, egy esetleges góltalan első félidő után még nem a fütyülés, vagy az anyázás, vagy a „hol a csapatunk?” a megoldás, hanem a korábban is jellemző folyamatos buzdítás, amivel el lehet érni, hogy az utolsó 10-15 percben a magunk javára döntsünk el egy találkozót. Ha valaki magába néz, és úgy érzi, hogy neki a Loki a szíve csücske, akkor ennek megfelelően fog cselekedni, és adott esetben meg fogja merni csinálni azt a cselt, vagy oda fog csúszni. Ebben a felfogásban, a kreatív megoldásokban az edzői stáb is maximálisan támogat minket.
A válogatottság szerepel a terveid között?
Még csak most leszek 25 éves, ezért úgy gondolom, hogy nem elérhetetlen a számomra. Mostanában ugyan főleg az volt a koncepció, hogy a légiósokat hívták meg, akár játszottak a klubjukban, akár nem, vagy még akkor is, ha esetleg a padra sem ülhettek le, ám Czvitkovics Peti példájából kiindulva egy kimagasló fél-, vagy egész szezont produkálva én is odaérhetek.
Köztudott, hogy Cicó volt az egyik legjobb barátod a csapatban. Mióta ő nincs, kikkel vagy a legszorosabb kapcsolatban a csapatból?
Most leginkább Kulcsár Tamással, Farkas Balázzsal, Nikolov Balázzsal, Verpecz Pistával, de jobban belegondolva nem akarok kiemelni senkit, hiszen az elején Fodor Marcival együtt laktunk, Nagy Zolival, Spitzmüllerrel is jól kijövök. Mindenkivel remekül megértem magam, pályán és azon kívül egyaránt. Jelenleg öröm bemenni az öltözőbe. A külföldiekkel sincs gond, szerintem természetes, hogy valaki leghamarabb a vele azonos térségből származóval, vagy a hasonló nyelvet beszélővel találja meg a közös hangot. Szoktunk angolul is poénkodni, és az is rendre jól szokott elsülni, ha a légiósok próbálgatják a magyart, mi pedig az ő nyelvüket.
A mezszámodnak van valami különös magyarázata?
Á, semmi különös, nem vagyok babonás ilyen téren. Kaposváron 5-ös voltam, de az érkezésemkor még itt játszó Vukmirnak ugye nem mondhattam, hogy mondjon le a mezéről. Először 21-es akartam lenni, mivel annyi éves koromban kerültem ide, csak azt közben Béla bá’ [Horváth Béla, korábbi technikai igazgató – a szerk.] odaígérte Fodor Marcinak. Így lettem 55-ös, úgyhogy semmi különös jelentősége nincsen.
Mire számíthat az, aki pénteken kilátogat az Oláh Gabira a Vasas ellen?
Egy nagyon motivált, győzelemre játszó, mind akaratát, mind játékát tekintve közönségcentrikus csapatra. Nem fogjuk cifrázni, nyerni akarunk. A magyar bajnokságban szerintem nem is az a lényeg, hogy minél többször állítsd meg a tarkódon a labdát, hanem hogy akard a sikert, és akkor meglesz a siker. Ráadásul most játszhatjuk a bevett 4-4-2-es Loki-formulát, az előző szezonban alkalmazott 4-5-1, 4-1-4-1, 4-2-3-1 – kinek hogy tetszik – helyett. Bár ez szerintem csak formalitás, mindig kénytelenek voltunk úgy alakítani a felállást, hogy a be-becsúszó sérülések minél kevesebb akadályt jelentsenek. Eddig az alacsonyabb, középpályás típusú labdarúgók voltak többségben, míg csatárból inkább hiányt szenvedtünk. Most azonban ebből a szempontból is egyensúly látszik kialakulni a keretben.
Az interjún készült további képek elérhetőek lesznek a Facebook oldalunkon.
