Egy rangsor azokról a légiósokról, akik valóban erősítést jelentettek a számunkra. Rengeteg örömteli pillanat fűződik a nevükhöz, jórészt kimondottan a szívünkbe lopták magukat. Némelyikük Debrecenben teljesedett ki, s utána nívósabb bajnokságban is megállták a helyüket, mások a cívisvárosból elkerülve csupán árnyékai voltak korábbi önmaguknak. A klub történetének tíz legjobb igazolása, már ami a légiósokat illeti.
10. Vukasin Polekszics
Plexi védett az U21-es jugoszláv válogatottban, majd ennek hatására 2003-ban leigazolta a Lecce. Az olasz élvonalban 8 alkalommal léphetett pályára. Egy év szerbiai kitérőt követően a Tatabánya csábította magához. Alapemberré nőtte ki magát, Sisa Tibor rendre a kezdőbe jelölte, amit számtalan bravúrral hálált meg. 2007 óta a montenegrói válogatott kapusa, egészen eltiltásáig első számú hálóőrként számítottak rá. Kihasználva a Tatabánya pénzügyi gondjait, 2008 elején csaptunk le rá. Kétszeres magyar bajnoknak mondhatja magát. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a BL-selejtezők folyamán. Többnyire kiegyensúlyozottan teljesített, birtokában van annak a képességnek, hogy meccsben tartsa a csapatát. 2010. június 24-én az UEFA Fegyelmi Bizottsága első fokon 2012. június 30. napjáig eltiltotta a labdarúgástól és 10 000 euró pénzbüntetéssel sújtotta. Az ítélet indoklása szerint Polekszics két alkalommal is elmulasztotta jelenteni, hogy csapatunk nemzetközi mérkőzése előtt, ismeretlen személyek megpróbálták rábírni az összecsapás eredményének befolyásolására. Értékét jelzi, hogy a klub ennek ellenére kitart mellette.
9. Radu Sabo
Pályafutását a kolozsvári Universitatea Cluj együttesénél kezdte, majd 1996-ban igazolt a Gloria Bistrita csapatához. Itt 37 mérkőzésen 13 gólt szerzett, aztán egy évig az FC Baia Mare csapatát erősítette. 1998-ban került hozzánk, s a fontos meccseken mindig ragyogóan teljesített. Zseniális rúgótechnikával áldotta meg a természet, a tizenhatoson belül ösztönösen feltalálta magát. Győztes gól a Hungária körúton, mesterhármas a Fradi ellen. Oroszlánrészt vállalt az 1998/99-es kupamenetelésben, 5 meccsen 5 gólt rúgott. Duplájával 1999 nyarán legyőztük itthon a Wolfsburgot, a németek trénere nem győzte dicsérni. Két év alatt 17 gólt termelt a bajnokságban, illetve hetet a Magyar Kupában. Később Zalaegerszegen töltött hat évet. Legemlékezetesebb gólját a ZTE színeiben akkor rúgta, mikor 2002. május 22-én csereként beállva talált be az FTC-nek, ami csapata első bajnoki címét eredményezte.
8. Dajan Simac
Simac a Kaiserslautern gárdájában kezdte el a pályafutását, 2001-ben. Két évig volt a klub játékosa, de csak a B csapatban kapott rendre szerepet. Az első csapatban mindössze pár barátságos mérkőzésen jutott lehetőséghez. Ám itt olyan játékosokkal játszhatott együtt, mint Youri Djorkaeff, Mario Basler, vagy például Miroslav Klose. A debreceni ajánlatban a nemzetközi szereplés lehetősége fogta meg. Próbajáték után szerződtette őt a klub, de Herczeg András sokáig nem bízott benne. A Sampdoria elleni meccs előtt megsérült Bernáth, így a mester úgy döntött, lehetőséget ad neki a védelem szélén. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy Komlósi is harcképtelenné vált, s végül középen kapott szerepet. Nagyszerű teljesítményt nyújtott, majd pár nappal később a Vasas ellen is hibátlanul játszott. Gyakorlatilag innentől kezdve számít ő a sztenderd középső védőnek. Játékintelligenciája kimagasló, bármelyik honi nagyágyút leradírozza a pályáról. Mentalitása általában példaértékű, ki nem állhatja a gyáva, meghunyászkodó játékot. Ennek eredményeként a szurkolók elismerését szintén kivívta, tavaly őt ítélték meg a csapat legjobban teljesítő játékosának. Kiegyensúlyozott védőmunkája mellett az ellenfél kapujára is veszélyes. Gyakran megörvendezteti a publikumot látványos előretöréseivel.
7. Adamo Coulibaly
A világ legismertebb targoncása örökké emlékezetes marad. Jellegzetes mozgása, s technikai hiányosságai ellenére mára a legeredményesebb játékosok közé emelkedett az örök góllövőlistán. Kétszeres házi gólkirály, 62 meccsen szerzett 32 találata, feles gólátlagot eredményez, ami Oláh Lóránt szerint is megkülönbözteti a jó csatárt a rossz támadótól. Nem mellesleg Sidibe is ugyanennyiszer köszönt be a nálunk töltött időszaka alatt. A nemzetközi porondon két-két gólt lőtt a Fiorentina és a Levadia Tallinn ellen, továbbá a Basel és a Liteksz Lovecs sem úszta meg Coulibaly-találat nélkül. Ezzel Rudolf Gergellyel karöltve a DVSC legjobb góllövője az európai kupákban. A Magyar Kupa 2010-es fináléjában kétszer zörgette meg a ZTE hálóját, ami triplázást eredményezett. Amennyiben nem saját magára koncentrál, úgy óriási erőssége a gárdának. Egy időben nem gondoltuk volna, de Coulibaly bizony megkerülhetetlen tényezője lesz a históriás könyveknek.
6. Dorge Rostand Kouemaha
Az egykori kameruni utánpótlás válogatott, Dorge Kouemaha már hazájában is letette névjegyét, ahol a Victoria United csapatában játszott. A 2004/2005-ös szezonban ugyan csapata kiesett a bajnokságból, de ő maga kameruni gólkirály lett. 2006 januárjában igazolt Tatabányára, a magyar bajnokság újoncához. Lenyűgöző fizikai paraméterei miatt tarthatatlannak bizonyult, a védők lepattantak róla. Egészen kiválóan érkezett a kapu elé, s helyzeteit nagyon magas százalékban értékesítette. 2007 nyarán hazai átigazolási rekordért, 60 millió forintért igazolt hozzánk. Abban az évben házi gólkirály lett 13 találattal. A Sopron ellen például mesternégyest szerzett. A Magyar Kupában hétszer tudott eredményes lenni, a döntőben a Honvéd elleni odavágó alkalmával mesterhármast jegyzett. 2008-ban a Duisburghoz került, ahol közönségkedvencnek számított, 15 gólt rámolt be. Majd az FC Bruges gárdájában töltött két évet. A belga pontvadászatban sem vallott szégyent, 67 fellépésen 19 gól a mérlege. Idén nyáron kölcsönben a Kaiserslauternt erősíti. A mai napig fájó pont, hogy a vele, valamint Dzsudzsákkal és Leandroval felálló együttes nem tudott túljutni a svéd Elfsborgon. Végezhetett volna előrébb is a listán, ha nem egy szezont tölt nálunk.
5. Nicolae Ilea
A kíméletlen befejező csatár mintapéldánya. A 90-es évek kultikus alakja az olimpiai ötösfogat mellett. Nem túlzás kijelenteni, hogy nélküle kiestünk volna a sanyarú években. 65 góljával a klub történetének második legeredményesebb játékosa. Kiválóan megértették egymást Sándor Tamással, kétszeres házi gólkirály, megannyi parádés fejesgól szerzője. A védekezéssel ugyan ő nem törődött, de minden szögből érezte a kaput, s a legvégsőkig kitartott a csapat mellett. Az MTK-ban nem találta a helyét, sérülések is hátráltatták. Pályafutását a Nyíregyházánál fejezte be.
4. Ronald Habi
Pályafutása 1983-ban a horvát NK Jadran Šećeranánál kezdődött. 1996-ban Szerbiába igazolt, előbb a Kikinda csapatához, majd 21 évesen a nagymúltú Vojvodinához került. Az újvidékiek hagyományosan a masszív középcsapat kategóriába tartoztak a szerb ligában. Számos későbbi sztár náluk pallérozódott. Ergo az ifjú Ronald számára nagy kihívást jelentett, ám sikerrel vette, 3 évig szolgálta a Vojvodinát, 80 meccsen játszott, mondhatni alapemberré küzdötte magát. 2002-ben került hozzánk. Hamar beilleszkedett a csapatba. Az együttes motorjának számított, fáradhatatlanul robotolt, töménytelen mennyiségű labdát szerzett; így nem lehetett kihagyni az összeállításból. Harcos, csupaszív mentalitása miatt nagyon szerették a szurkolók. A 2003/2004-es emlékezetes menetelésben a horvát középpályásnak is komoly érdemei voltak. A Loki először a litván Ekranast búcsúztatta, majd jött a horvát Varteks, akiken kettős győzelemmel gázoltunk át, 6:3-as összesítéssel. Habi számára különösen a visszavágó lehetett szép emlék. Az összecsapás 90. percében ugyanis hatalmas gólt vágott mintegy 25 méterről. A horvát védekező középpályás 2005-ben bajnok lett, aztán a BL-selejtezőben a Hajduk Split elleni első meccsen megsérült. Térdszalag-szakadást szenvedett, ami végzetesen befolyásolta további pályafutását. Felépülése után már nem nagyon számoltunk vele, nem maradt más lehetősége, mint a váltás. Az Újpesthez igazolt, ahol visszanyerte formáját. Aztán 2008 nyarán a liák kölcsönadták a Siófoknak, ahol újabb komoly sérülést szenvedett az őszi idény során. Lábtörése véget vetett az első osztályú karrierjének, pedig már a válogatottnál is szóba került a neve.
3. Igor Bogdanovics
Bogdanovics az újvidéki Vojvodinában szezononként 15-20 gólt rúgott, ami behívót jelentett a jugoszláv nemzeti együttesbe. Hét válogatott meccsen játszott, három gólt lőtt. Részese lehetett a Crvena Zvezda – Partizan Beograd derbiknek, ahol 80 ezer ember fantasztikus hangulatot teremtve őrjöngött a lelátókon. A varázs azonban csak másfél évig tartott, hiába volt a kitűnő bemutatkozás, a meccsenkénti egygólos átlag, két egymást követő súlyos sérülés keresztülhúzta Bogdanovics terveit. Először szétrúgták az arcát, így fél évet kellett kihagynia, majd amikor újra formába lendült volna, egy térdsérülés miatt került négy hónapra a pályán kívülre. A menedzsere segítségével ezután került előbb kölcsönbe, majd véglegesen is a DVSC-hez. Nem ismerte a csapatot, ezért sokat számított a már itt játszó régi újvidéki barátja, Ronald Habi véleménye, aki csak annyit mondott, nyugodtan jöjjön. Első teljes szezonjában rögtön házi gólkirály lett 15 találattal. Remek duót alkotott Kerekes Zsomborral, ami meghozta a bajnoki címhez – korábban hiányzó – szükséges pluszt. Kiemelkedő fejjátéka a Hajduk Split ellen is aranyat ért, megalapozva a kiütéses sikert. Ezt követően rövid időre Törökországba igazolt, de nem váltak be a számításai. Visszatért, de a csapat akkori trénere, Miroslav Beranek mellőzte a csatárt, majd Herczág Andrásnál is epizodista lett. Előbb a Honvédnak, majd a Győrnek adtuk kölcsön. Nyert Magyar Kupát, emellett háromszoros bajnoknak, s háromszoros Szuperkupa-győztesnek mondhatja magát a csapattal. A DVSC színeiben 35 gólt rúgott bajnokin, amivel a nyolcadik helyet foglalja el az örökranglistán.
2. Ibrahima Sidibe
A szenegáli támadó Ausztriában sem szenvedett gólínségben, így sejteni lehetett, hogy nem zsákbamacskát vett a klub. Klasszisát nálunk is igazolta, egyértelműen az elmúlt tíz év egyik legjobb légiósának minősül. Technikai képzettsége, robbanékonysága, helyzetfelismerő képessége magasan az átlag fölé emelte. Bár lételeme volt a gólszerzés, játéka soha nem csapott át önzőségbe, öncélúságba. Leigazolása után a csapat gólzsákjává lépett elő. Két szezon alatt 32 alkalommal volt eredményes, mindkétszer első helyen végzett a házi ranglistán, jelentősen hozzájárulva a végső győzelmekhez. Ötször talált be a Magyar Kupában, s háromszor a nemzetközi porondon. Ezek közül néhány egészen káprázatosra sikeredett. Kouemaha érkezésével, kissé érhetetlen módon, a hátvédsorba vezényelte Beranek. Egekbe szökkent fizetési igényei miatt, 2008-ban a belga St. Truiden együtteséhez került, ott sem felejtett el gólt lőni. 113 találkozón 42 találatot jegyzett, legújabb kenyéradója a szintén belga Germinal Beerschot.
1. Leandro de Almeida
Ő nem tartozik azok közé a Magyarországon megfordult brazil légiósok közé, akiket letagadnának az anyaországban. Először az MTK-ban, majd Bükön futballozott. Ezután a Haladáshoz került. A két szombathelyi év hozta meg számára az áttörést. 2002-ben igazolt a Fradihoz négy évre, 2004-ben bajnok lett a csapattal. Családi okok miatt 2005-ben egy évre hazautazott Brazíliába, ahol régi-új klubjával, az Atlético Paranaensevel egészen a Libertadores Kupa döntőjéig jutott. 2006 nyarán szerződött hozzánk három évre. Nálunk teljesedett ki, tulajdonképpen szinte végig kirobbanó formában, felszabadultan játszott. Ritkán látható labdabiztossága, képzettsége kiemelte a magyar védők közül. Képes volt – hátulról szervezve a játékot – bejátszani az egész pályát. Nehezen feledhetőek a mértani pontosságú beadásai, a tanári indításai és keresztlabdái. Kulcsembere volt a 2009-ben a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutó gárdának. A selejtezőkben fontos gólt szerzett a Levadia ellen, idegenben. Ezen felül sem lehetett panasz a produktivitására, hiszen 24 bajnoki találat fűződik a nevéhez piros-fehér kötelékben. A 2008-as MK menetelésből 3 góllal vette ki a részét. Az Omónia Nicosia együttesénél is alapember. A magyar válogatottban 10 alkalommal lépett pályára.
Forrás: nb1legiosok.blog.hu
(A képek forrása: haon.hu, dvsc.hu, nso.hu, hlsz.hu)
