A mostani interjúalanyunk nincs annyira a figyelem középpontjában, de munkája nagyon fontos. Tíz évvel ezelőtt vonult vissza a futballtól, azóta edzőként segíti szeretett klubját. A háttérben, csöndben dolgozik – többi kollégájával egyetemben – azon, hogy a jövőben is több saját nevelésű játékost láthassunk játszani a DVSC első csapatában. A Győr elleni mérkőzés előtt a Létavértes edzőjével, Sándor Csabával beszélgettünk.
A pályafutása végeztével, honnan jött az az ötlet, hogy edzősködésre adja a fejét?
Már aktív koromban készültem az edzői pályára, hiszen elvégeztem egy segédedzői tanfolyamot, valamint a középfokút a Testnevelési Főiskolán, így gondolva a jövőre is. Ezután indultak a licence-tanfolyamok, folyamatosan próbáltam magam képezni, ezért Nyíregyházára jártam elsajátítani a B licence fortélyait, miközben még játszottam is. Ekkor gondoltam arra, hogy ha egyszer abbahagyom labdarúgást – no, nem azért, mert nem bírtam, hanem mert jöttek az ügyesebbek, tehetségesebbek – akkor edzősködésre adom a fejem. Így 2001-ben elváltak az útjaink, a vezetők úgy gondolták, hogy kiöregedtem, hisz a harminchetedik életévemet tapostam, ami egy nagyon szép kor. Ha azt nézzük, hogy Dombi Tibi már a harmincnyolcat is betöltötte, akkor ő már ebben mindenféleképpen megvert, amit nagyon sajnálok, de úgy gondolom, Magyarországon alig vannak olyan labdarúgók, akik harmincötön felül a pályán tartózkodnak.
Magyarán egy tervszerű folyamatról beszélhetünk?
Igen, amikor úgy gondoltam, már kifelé kacsingatok a játékos létből, akkor az edzőimtől elkezdtem kérdezgetni, mit miért csinálnak. Próbáltam leírni egy-két gyakorlatot, de először edzést akkor vezettem, amikor Hegedűs Gabi (U17-es válogatott szövetségi edzője – szerk.) volt a junior edzője 1984 nyarán. A környéken összeszedtek tíz tehetséges gyereket, engem is vittek, azt gondolták, hogy én is oda tartozom. Cicázás közben megsérült a Gabi bácsi, el is vitte a mentő, de azt mondta, hogy tartsam meg az edzést. Tehát, ha azt nézzük, akkor már nyolcvannégyben túl voltam az első edzésen. Jó érzés volt már akkor is, de hivatalosan 2001-től dolgozom trénerként.
Hogyan került a Létavérteshez?
Az utóbbi időben a DVSC korosztályos csapatainál ténykedtem, az elmúlt években felváltva az U17-esekkel és az U19-esekkel dolgoztam, mert Herczeg András ezt a két csapatot ajánlotta nekem. Most nyáron viszont azt tanácsolta, hogy legyek a Létavértes edzője. A döntés előtt kértem némi gondolkodási időt. Nem azért, mert féltem vagy nem ismertem őket, hanem ez egy más kihívás, mint a gyerekekkel foglalkozni. Habár valamilyen szinten ők is most léptek ki a gyerekkorból – ez a ’91-es, ’92-es korosztály -, de csak három kilencvenegyes van, a többiek mind egy évvel fiatalabbak. A játékosok kilencven százalékát edzettem, tehát nem arról van szó, hogy nem akartam elvállalni. Inkább az okozott fejtörést, hogy az elmúlt tíz évben az utánpótlásban dolgoztam, nem felnőtt bajnokságban. Aztán úgy döntöttem, elvállalom, mert új kihívás egy NBIII-as csapat, tudtam nagyon jól, hogy mire számíthatok a bajnokságban. Különösen a szabolcsi, rutinos játékosoktól, akik már NBI-ben és NBII-ben is szerepeltek. Szóval úgy voltam vele, ez egy új feladat, meglátjuk, hogy mi fog kisülni belőle.
Ha már szóba került a fiókcsapat, mi a konkrét kapcsolat a DVSC és a Létavértes között?
Mivel szükség volt egy ilyenfajta kapcsolatra, így kapóra jött, hogy a Létavértes végül is helyben van. Tulajdonképpen ez a klubon belül a harmadik számú csapat, van ugye az NBI-es, NBII-es, valamint az NBIII-as együttes. Országos szinten sehol máshol nincs a struktúra ilyen szisztematikusan felépítve, ráadásul ezután még a korosztályos csapatok is jönnek. A gyerekek miután kikerülnek a korosztályos csapatokból, még nem tudnak a másodosztályban játszani. Ezért a rendszer legnagyobb értéke, hogy az NBIII-ban még tudnak egy-két évet erősödni, s aki ezt túléli, az oda tud kerülni a második csapathoz. Már akadnak olyanok, akik akár télen, de nyáron mindenképp ott lehetnek a DVSC – DEAC keretében.
Milyen finanszírozási modell valósul meg?
A klub megadja az induláshoz, a versenyeztetéshez szükséges minimális anyagi segítséget, de a meccseinket a létavértesi pályán játsszuk.
Olyan nincs is, hogy valaki az NBII-öt átugorva, a Létavértesből egyből a nagycsapathoz kerül?
Eddig csak egyszer fordult elő az, hogy valaki nem szerepelt a Létában, ez pedig Bódi Ádám volt. Egy-egy tehetséges játékos esetében ez megtörténhet, de például Dzsudzsák is szerepelt az NBIII-ban. Bódi az egyetlen, aki egyből a másodosztályú keretben találta magát, a többiek mind játszottak a harmadosztályban.
Miként zajlik a munka a csapatnál?
A felkészülést a DVSC – DEAC-al együtt végeztük, mivel a keretük nem bő, tíz-tizenkét játékos alkotja, csak a meccsekre kapják vissza a felnőtt keretből a játékosokat. Nyáron a Létavértessel közös foglalkozásokat tartottunk. Edzőmérkőzésekre természetesen külön váltunk, de előfordult, hogy a DEAC-ban létai is pályára lépett, a létszám miatt. Nem is az a lényeg, hogy a DEAC-al edzünk vagy sem, mivel formailag két külön csapatról beszélünk. A tréningeket nem is lehet összeegyeztetni, mert nem ugyanazon a napon játszunk, így nem lehet ugyanúgy felkészülni. Ők is és mi is más bajnokságban szereplünk, ennek megfelelően kell felépíteni a heti ritmust. A csapat technikailag és taktikailag is fel van készítve, megkapják az orvosi hátteret, aki sérüléssel bajlódik, az oda tud menni a felnőtt csapat gyúrójához, orvosához vagy akár a Kenézy Gyula kórházba. Minden edzés és mérkőzés előtt a csapat együtt is étkezik. Szóval ugyanúgy minden adva van, mint a nagycsapatnál vagy az utánpótláscsapatoknál.
Akkor nincs külön stáb, hanem az első csapatnál lévők segítenek a Létavértesnek is?
Igen, bármikor oda mehetünk, ha valami probléma merülne fel. Dankó Misi, rehabilitációs edző látja el a mi sérültjeinket is.
A Létavértes a DEAC-pályán edz?
Igen, jelenleg itt Debrecenben vannak a tréningek, de minden hazai mérkőzés előtt kimegyünk, hogy szokjuk a légkört. Nemcsak a bajnokikat, de az edzőmeccseket is ott játsszuk. Szeretnénk, ha minél több meccset tudnánk ott játszani. Ugyanakkor az is örvendetes volna, ha többen lennének kint. Nagyon jól hangzik az, hogy Magyarországon a válogatott szerethető, de ez a Létavértes is az. Nem egy olyan csapat, amely sétálgat a pályán, hanem igenis megpróbál kilencven percen keresztül küzdeni.
Általában mennyien látogatnak ki a hazai meccsekre?
Nagyon kevesen, egy szűk kör, amely régebben is kint volt a meccseken. Jó lenne, ha a helyiek egy kicsit megváltoznának ezen a téren, mert nem nagyon jönnek ki a meccsekre sajnos. Nem olyan költséges, hogy ne lehessen áldozni rá. Nem tudom pontosan, talán párszáz forint a belépő. Azt hiszem, hogy azok a mérkőzések, amiket lejátszunk, megéri azt a pénzt.
Ebben a korban mire kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni? Technikai, fizikai vagy mentális képzésre?
Tulajdonképpen ezt teljesen komplexen kell elvégezni. A legnehezebb feladat az, hogy a fiúk nagy része középiskolába vagy főiskolára jár. Öten viszont nem, ők más kategóriába tartoznak. Van olyan játékos, aki nem tud ebédelni, mert ütközik az edzés időpontjával. Sajnos ezzel nem tudunk mit kezdeni, mert az iskolában tartózkodik, a tréning meg fél négykor kezdődik, így csak beesik a kezdésre. Ez ritkán fordul elő, de volt már ilyen.
Lát-e esélyt arra, hogy a jövőben néhányan a DVSC első csapatában játszanak?
Több tehetséges labdarúgó játszik a Létavértesben, akiknek minden esélyük megvan arra, hogy egyszer felkerüljenek, és stabil kezdők legyenek. Természetesen nekik is végig kell járni a szamárlétrát, először itt kell jól teljesíteniük, majd pedig a DEAC-ban. Per pillanat a legtöbb esély a kezdőként játszóknak van, de az ifi A-ból is érkezhetnek nemsokára a tehetségesebbek. Az esélye egyébként mindenkinek megvan.
Sokan kíváncsiak rá, mi a helyzet Angyal Norberttel?
Semmi különös nincs vele, a tehetsége és játéktudása még mindig adott. Az ő helyzetében a játék volt a legfontosabb, amit a DEAC-nál nem kaphatott meg, így a vezetőség úgy határozott, hogy a Létavértesben szerepeljen, mert a fejlődése szempontjából hangsúlyos az állandó játéklehetőség.
Mik a saját ambíciói?
Mindenféleképpen szeretnék szép lassan feljebb lépegetni a ranglétrán, ám ehhez szükség lesz a Pro licence megszerzésére. Amíg igényt tartanak a munkámra a klubnál, addig maradok. Majd egyszer szívesen irányítanám a Lokit is.
Készítette: bertcristiano és Hussar
(A képek forrása: dvsc.hu, fociakobon.blog.hu)
