Kondás Elemér nem győzi hangsúlyozni, hogy minden egyes összecsapáson győzelemre törekszünk. A klubrekordot jelentő veretlenségi szériánk pedig ékes bizonyítéka annak, többről van szó, mint egy üres frázis puffogtatásáról. Különösen felértékelődik mindez olyan vészjósló időszakokban, amikor a bajnoki versenyfutás a bundaügy árnyékában folytatódik. A klub körül dolgozó szürke eminenciásból vezénylő tábornokká avanzsáló tréner ambíciói a napnál is világosabbak. Mindhárom fronton a végső győzelemig masírozni a gárdával, megszolgálva ezzel a derült égből villámcsapásként érkező bizalmat, s nem mellesleg kitörölhetetlen nyomot hagyni a helyi futballtörténelemben. A triplázás megismétlése senki által nem várt bravúr volna. Ehhez most egy elvárható lépés szükségeltetett az idegenbeli előnyszerzést követően.
Ludánszki Bence szerepeltetése csak az utolsó utáni pillanatokban dőlt el, köszönhetően egy korábbi, a DEAC-ban begyűjtött piros lapnak. Végül az MLSZ döntésének értelmében elfoglalhatta a helyét a védelem tengelyében. A Ligakupa terepének védjegyévé vált komótos tempóban indult a találkozó, de azonnal magunkhoz ragadtuk az irányítást. Az első csapatban helyet követelő Meye harcossága rögvest kitűnt, rengeteget mutatta magát. Ahogy azt már megszokhattuk, ebben az összetételben is gond nélkül hoztuk a bevált alapjátékunkat. Ennek eredményeképp a vezetés se váratott magára sokáig. Bernáth tört be a jobbszélen a tizenhatoson belülre, centerezését játszi könnyedséggel vágta a léc alá a gaboni légiós. Tényleg nem vesszük félvállról a meccset, s összetettben már kettő a fór, aggodalomra semmi ok – nyugtáztuk.
A címvédő egyáltalán nem tudott kibontakozni, az összképet csupán Bernáth sérülése rontotta. A ragyogó gólpasszt követően a csapatkapitánynak el kellett hagynia a játékteret, helyére Nikolov érkezett. A folytatásban Yannick és Meye sok borsot tört a rivális orra alá, milliomodik összjátékukat követően újabb ütést vihetnénk be. A félidő derekán Sipeki egy távoli lövéssel fújt ébresztőt, egy csapásra megpezsdült a mérkőzés, s egy rendkívül szerencsés találattal egalizálták az állást. Ludánszki ért hozzá ügyetlenül a játékszerhez. A bekapott gól megzavarta a mieinket, csapkodóvá vált a játékunk. A játékrész végére viszont rendeztük a sorokat, az utolsó percekben tűzijátékot rendeztünk a paksi kapu előtt. Nikolic révén ismét vezetést szerezhettünk volna.
A szünet után nekiestünk a vendégeknek, egyértelmű mezőnyfölényt alakítottunk ki, ám Nikolic harmadszorra sem tudott túljárni a kapus eszén. A kezdeti lendületet újabb kényszerű cserék törték meg. Szűcsre, illetve a végjátékban rendre rossz megoldásokat választó Alisic-re egyaránt orvosi vizsgálatok várnak. A padról érkezők nehezen vették fel a mérkőzés ritmusát. A hosszú kihagyásból visszatérő Farkas Balázs kimondottan rozsdásan mozgott. Mentünk előre becsülettel, de temérdek technikai hiba borzolta a kedélyeket, elvétve forogtak veszélyben a kapuk. Ugyanakkor szinte végig az ellenfél térfelén tartottuk a labdát, s Nikolov pontot tehetett volna a párharc végére, de ígéretes helyzetben csúnyán alányúlt a labdának. Az utolsó öt perc így nyögvenyelősre sikeredett, sőt a 91. percben Magasföldi simán továbblőhette volna csapatát, azonban ordító ziccerben a nézőknek ajándékozta a bőrgolyót.
Egy felejthető meccsen hoztuk a kötelezőt, amelyet magunknak tettünk nehézzé. A találkozó bizonyos periódusaiban jól járattuk a labdát, s egy-egy villanással képesek voltunk komoly zavart okozni. Ám a végjátékban ezúttal hiányzott belőlünk a győzelemhez elengedhetetlen határozottság, ami akár megbosszulhatta volna magát. Az egyéni teljesítmények közül ki kell emelni Máté Péterét, aki tanárian takarított a felforgatott hátsó alakzatban. Yannick és Meye szintén nagy kedvvel játszott, nehezen tudták őket tartani, bár utóbbi látványosan visszaesett a második félidőre.
