Mit lehet írni egy olyan találkozóról, amelyen nemhogy az egyébként is nyűglődő vendégcsapat, de még a listavezető hazaiak, sőt a játékvezető sem tudja eldönteni, mi a f*szt akar? Finoman szólva egyáltalán nem azt kaptuk, amit vártunk. Mint ahogy az a beharangozóból kiderült, valami gólkülönbségjavító, közönségszórakoztató, gálaszerű játékra számítottunk egy olyan csapat ellen, amely a forduló előtt csupán a Vasas szarakodásának köszönhette, hogy nem állt kieső helyen. Igazi verést utoljára még az ősszel, a Diósgyőr ellen láthattunk a fiúktól, így adott volt a lehetőség a parádéra egy karakterét vesztett együttes ellen, méghozzá hazai környezetben. Örömfoci helyett azonban csak ürömfoci jutott annak a pár ezer nézőnek, aki – munkanap lévén e szombat – kiért három órára a stadionba. Ugyan a mellékelt ábrával könnyedén összefoglalhatnánk mind a meccs történéseit, mind a fejünkben jelenleg kavargó gondolatokat, az alábbiakban mégis igyekszünk kivesézni a történéseket, és azok okait.
Az indulás még megfelelt a várakozásoknak, 4-3-3-as felállásban, bátran nekivetettük magunkat a Pápának, jóformán – mit jóformán, szó szerint – ki se tudták hozni a labdát a térfelükről. Letámadtunk, labdát szereztünk, mentünk előre, ahogy azt ilyenkor illik. Mindez tartott egészen a 6. percig, amikor szinte a semmiből sikerült megszerezni a vezetést. Már-már úgy tűnt, hogy ez is egy lesz a rosszul kivitelezett támadások közül, mikor az elveszni látszó beadást megmentve a cséká visszaerőltette középre a lasztit, ahol azt Kulcsárnak már csak be kellett fejelnie. Talán pont ez volt a baj, túl hamar jött a gól. Ezután visszavettünk, pötyörésztünk, gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Pedig épp ekkor kellett volna megnyomni egy kicsit a dolgot, s még kettőt beverve dűlőre vinni a találkozót. A Pápa mindenesetre nem gördített ez elé akadályt, dacára a másféle hozzáállást sejtető 4-3-3-as szerkezetnek. Teljes mértékben átadták a területet, ráadásul a taktika miatt a széleket is feladták, s a középső létszámfölény kialakítására törekedtek. Ezeknek köszönhetően sorra jöhettek oldalról a beadások – a találat is egy hasonló szituból született – de rövidesen bementünk melléjük tusakodni, így szemléltetvén csodálatosan a nihilista futballt. Az egyetlen tudatosan alkalmazott elem – amit szabad szemmel is látni lehetett – a lesre állítás volt a sárga-feketéknél, de ez is nagyon veszélyes volt rájuk nézve, mivel számos alkalommal egy hajszálon múlt a szituáció.
Mi is 4-3-3-mal kezdtünk, ám teljesen más taktikával. Nekünk nem az volt ezzel a célunk – legalábbis az elején, amikor még látszód(hat)ott abból valami, amit Eli bá’ kért a srácoktól – hogy középre tömörüljünk, ahol nem lehet mit kezdeni a beívelt labdákkal, hanem hogy a széleket kihasználva kerüljünk az ellenfél védvonala mögé. Gyakorlatilag csak Varga – és néha a mellé fel-fellépő Mészáros – végezte a középpályás szűrést, de mivel a Pápa kontrái csupán kibikázott labdákból álltak, nem is volt többre szükség. De csak nem jött a második találat, a mezőnyfölény lassan meddővé fásult, meg Kulcsár ártalmatlan helyzetben történt sérülése miatt jött egy kényszerű csere is, s Bene csapata máris ráérzett, hogy lehet keresnivalója. Válaszul töketlenkedésünkre a Lombard egymás után alakított ki két hatalmas ziccert, ám a szlovén Benkonak sikerült mindkettőt kihagynia. A félidő utolsó perceiben félő volt, hogy kinő az edzők haja az idegességtől – persze más okból itt, ill. ott – de a szünetre még 1-0-val mentek a játékosok.
Aztán hiába kezdtünk az első játékrészbelihez hasonlóan a szünet után, és dupláztuk meg a vezetést, kisvártatva alvajárók terepévé változott a pálya, és ezáltal sikerült hozzásegítenünk a dunántúliakat a szépítéshez. Innentől kezdve már teljesen egyenrangú ellenfélként viselkedett a Lombard, és az első góluk forgatókönyvét lemásolva kiegyenlítettek. Futhattunk az eredmény után, mint a Kecskemét ellen, de ezúttal nem volt akkora mákunk. A végére még egy büntetőt is kaptunk, de a csereként beállt Bódi lövését simán védte Szűcs – éppenhogy meg nem fogta kézbe.
A vége 2-2, mondani sem kell, hogy totál égés, főleg otthon egy potenciális kieső ellen. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy a múlt heti, oly kedves székesfehérvári győzelmünket ez a botlás kissé beárnyékolja, remélhetőleg minimális következménnyel a jövőre nézve. Nem akarunk károgni, de a 2-2-ből mind a négy gólt mi szereztük. Nézzük pozitívan, amennyire lehet: legalább lesz miért hajtani Újpesten. Azt már semmiképp sem szabad ennyire félvállról venni, mert – bár most még nem ismerjük a Győr-Paks eredményét – akkor magunkat hozhatjuk nehéz helyzetbe. Ráadásul az ETO-hoz is megyünk még.
Azért ejtsünk egy pár szót a bíróról, Becséri Dánielről is. Össze-vissza fújkált a sípjába, gyakorlatilag ajándékba kapta az MLSZ-től ezt a játékvezetői szempontból (is) a simábbnál is simábbnak tűnő meccset. Erre ő a következetességnek még a látszatát is kerülve fújt be egyszer itt olyat, amit aztán ott nem, és fordítva. Természetes, hogy magára haragította a közönséget, de ami fontosabb, hogy félrevezető tevékenységével a játékosokat is összezavarta. Egyébként a Lombard – Paks után a 2. meccse volt az NBI-ben. Ja, amúgy fehérvári… Mindezzel együtt persze továbbra is tartjuk, hogy ez a mérkőzés baromira nem a bírón ment el.
Percek, események:
6. perc: egy bal oldali beadásnál középen lemaradt Kulcsár Tamás, a hosszún Szakály Péter azonban még megmentette a labdát, és középre kanalazta, ahol Kulcsár közvetlen közelről a kapuba fejelt. 1-0
24. perc: Kulcsár nem tudta folytatni a játékot, aláfordult a jobb bokája, a helyére Stevo Nikolic állt be.
50. perc: Coulibaly kapott hosszú indítást egy kirúgást követően a Lombard védelme mögött középen, majd egy csellel elfektette Tóth Gábort, s 10 m-ről ballal a jobb alsóba helyezett Szűcs mellett.
56. perc: Inutile adott középre bal oldalról egy szöglet után, az előrehúzódó Tóthra senki sem figyelt középen, így a pápai hátvéd 7 m-ről gólt fejelt. A komplett védelmünk asszisztált hozzá. Bravó. 2-1
67. perc: Mint 10 perccel korábban: egy bal oldali szögletet követően a középen érkező Benko 6 m-ről a bal alsóba fejelt. 2-2
74. perc: A 4 perce becserélt Rodenbücher sárgát, mi tizit kaptunk: Coulibalyt lökte el a tizenhatoson belül. Bódi Ádám állt a labda mögé, és a kapu jobb oldalába tartó, nagyon rosszul helyezett lövését Szűcs hárította.
85. perc: a végére Meye-t is becseréltük Yannick helyére.
Pontosztás:
Novakovics – 5: A gólokról nem tehetett, a kötelezőket kivédte, de ezúttal a kirúgások mellett még a kidobásokat is elrontotta.
Nagy Z. – 4: Ami a Kecsó ellen véletlen volt, azt most tudatosan kellett volna csinálni. Gyámoltalan volt, nem vállalkozott, ráadásul az első kapott gól előtt az ő oldaláról jött a beadás.
Simac – 4: Óriásit hibáztak Mészárossal mindkét kapott gól előtt, páholyból nézték a pápai játékos produkcióját.
Mészáros – 5: Ugyanaz, mint eggyel feljebb, annyi mentséggel, hogy besegített Vargának a középpályán.
Korhut – 6: Az ő oldalán ezúttal sem tudtak elmenni, ám ma kevés volt a jó középre tekerés.
Szakály – 6: Az első gólunk igazából az ő érdeme, de utána belefásult a mezőnybe.
Varga – 6: Védelmi hibát nem vétett, de sokat hibázott a passzoknál, a góloknál ő is tétlen volt, holott előtte történtek a dolgok. A végére nagyon elfáradt, ráférne egy fordulónyi pihenő.
Selim – 7: Gyönyörű gólpassz Coulinak, fáradhatatlan gürizés, hideg fej, sportszerűség.
Kulcsár – 7: A pályán töltött 24 perc alatt szerzett egy gólt. Ez nálunk elég egy hetesre. Jobbulást neki.
Coulibaly – 7: Gól és egy kiharcolt tizenegyes. A rengeteg bekapott könyökös és rugdosás sem szegte kedvét és a higgadtságát is sikerült megőriznie. Külön öröm, nem hisztizett, hogy nem rúgja a büntetőt.
Yannick – 6: Az első órában nagyon sokat jelentett a játéka. Rendre simán lefutotta az ellen védőit, és sikeresen osztotta meg a figyelmüket. Viszont sajnos gyakran futott lesre.
Nikolic – 4: Nem mutatta magát, nagyrészt a középpályán brusztolt. Valójában csak a létszámot növelte.
Bódi – 4: Rosszul esik tudomásul venni, de most csak egy kihagyott büntető, némi színészkedés és szenvedés fér a neve mellé. A meccs hőse lehetett volna, ha csak simán elgurítja a már elmozdult (!) kapus mellett.
Meye – –
