Tulajdonképpen úgy nyertük meg a meccset, hogy az ellenfél jobban játszott. A bajnokok ismérve ez, hogy képesek úgymond túlélni, s a maguk javára fordítani az ilyen találkozókat. Nem mellékesen végre mi helyezzük nyomás alá a Győrt. Meglátjuk, hogyan reagál a rivális a győzelmi kényszerre. Bízunk rohadtul a Kecskemétben, amennyiben megtréfálják Dudásékat, s mi a jövő héten nem kapunk ki Győrben, akkor gyakorlatilag zsebben van a bajnoki cím. Úgyhogy nincs más hátra, mint hátradőlve szorítani a győri lebőgés érdekében.
Sejteni lehetett, hogy a gőgös Szentes Lázár magáról alkotott képébe nem fér bele a sorozatos zakózás, s magára fog találni az elmúlt hetekben a fásultság benyomását keltő társaság. A héten ki is nyilvánította, szeretné elkerülni a hitelvesztést. Már ami még maradt belőle, mert trénerként sosem sikerült feltennie az i-re a pontot. Ennek megfelelően egy tüzes, tettrekész, s rendkívül szervezett Diósgyőrrel szembesültünk. Felfokozott várakozás előzte meg a „keleti rangadóként” beharangozott összecsapást, ebből kifolyólag közel teltház fogadta a csapatokat.
Nagyon bátran kezdtünk, a védekezésünket szinte egészen a felezővonalig feltoltuk. Úgy tűnt, nem igazán akarunk szarozni, húsz perc alatt elvesszük a kedvüket bárminemű ellenállástól, s inkább kegyesen behódolnak. Ám hiába birtokoltuk óriási százalékban a labdát, ezúttal nem voltunk eléggé élesek. Nem becsültük meg a játékszert, kapkodva és pontatlanul járattuk, így nem tudtuk befészkelni magunkat a tizenhatos elé. Egyetlen jól elvégzett szögletünk után, Szakály ugyan megszerezhette volna a vezetétst, de egyébként semmi veszélyt nem jelentettünk a diósgyőri kapura. Húsz perc elteltével már abszolút kiegyenlített mezőnyharc folyt. A Diósgyőr a labdaszerzéseket követően egyre többször rohamozhatott három a háromra. Ugyanis gyakran csupán három védő alkotott fedezetet, de szerencsére valakinek mindig sikerült időben visszaérnie, így komolyabb helyzet a túloldalon sem alakult ki. Az egyéni alakítások elmaradtak, különösen Yannick vergődése volt szembeötlő. Képtelennek bizonyult a képességeinek ideális szituációk kialakítására, a túloldalra történő átvezénylése után meg pláne nem vettük semmi hasznát. Emellett, őszintén megvallva bugyután játszottunk. Ahelyett, hogy kihasználtuk volna a középpályán mutatkozó fölényünket, rossz ütemben indított cselekkel, hosszú szöktetésekkel kedvezőtlen pozíciókban szórtuk el a bőrgolyót.
A szünet után a hazaiak megérezték a vérszagot, ők tudtak egy fokozattal feljebb kapcsolni. Kondás Elemér pedig hátrébb vonta a védvonalat, próbáltunk zártabban védekezni. Nem támadtuk megfelelő agresszivitással a labdás játékost, bizonyos periódusokban teljesen beszorított minket a Diósgyőr, az akcióik magukban hordozták a gólveszélyt. Luque ezen a mérkőzésen újfent lendületesen futballozott, rengeteg borsot tört Nagy Zoli orra alá. A széleken többször mögénk kerültek, azonban Máté és Mészáros nagyon magabiztosan takarított. Szentes Lázár a nyomás fokozása érdekében Seydit is pályára küldte, megugrásait nehezen kezeltük, akárcsak Frizoni előretöréseit. Luque lágyan belögybölt labdájánal, vagy Seydi betörésénél a szerencse is mellénk szegődött. A Diósgyőr játékban kijött a gödörből, mentálisan azonban nem tudta átlépni a saját árnyékát. A különbséget Adamo Coulibaly jelentette, harcossága három pontot hozott a konyhára. Tegnapi játéka megér egy misét. Teljesen nyilvánvaló, hogy momentán a honi liga legkellemetlenebb stílusú támadója. Az ellenfél védői rettegnek tőle, négyen felügyelték olyankor is, amikor náluk volt a játékszer. Coulibaly-t látva egyfolytában azon agyalok, a magyar támadók túlnyomó többsége, miért nem tudja ilyen hatékonyan kiaknázni saját erősségeit, s háttérbe szorítani korlátait. Az úgymond ügyetlen, ám roppant termékeny támadók ebben zseniálisak. Gomez, Inzaghi, Coulibaly, s mielőtt még sokan letámadnak, szándékosan használtam erős párhuzamot. Természetesen más-más színvonalon ütőképesek, de ugyanazon okból kifolyólag tudnak tehetségesebb kollégáik fölé nőni. Nem tálcán kínáltuk neki a lehetőségeket, nem csak begurítani kellett a lasztit. Ő maga kaparta ki a gesztenyét, s fölényes magabiztossággal értékesítette a kibrusztolt sanszokat. Akár a legnagyobb klasszisok, nyugodtan kijelenthető, hogy a semmiből rúgott két gólt.
Vezetésünk után a Diósgyőr egyre több kockázatot vállalt, egyre jobban kinyíltak hátul. A kontráink azonban nehézkesen szerveződtek, a felesleges labdacipelés eredménye szerelés, vagy szabálytalanság lett. Ezzel együtt Meyé még két gólt szerezhetett volna a végén. Coulibaly második találata a forduló góljai közé kívánkozik, Meyé pedig gondoskodott róla, hogy a szilveszteri bakiparádéban is helyet kapjunk. Összességében elmondható, nem igazán ment a játék, de csúsztunk-másztunk a kicsikart előny megtartásáért, lehoztuk kapott gól nélkül a találkozót, így nem lehet elvitatni a győzelem jogosságát. Farkas és Varga túlfűtöttsége egyes szituációkban a bizonyítékai annak, hogy iszonyatosan akarjuk a bajnoki címet. Most mindenesetre nagy lépést tettünk afelé.
A mérkőzés összefoglalója
