Egy döntőhöz minden szempontból méltó, végletekig kiélezett mérkőzésen arattuk ötödik kupadiadalunkat. Az MTK bizonyította, nem alaptalanul jutottak el a fináléig, de az ilyen találkozók behúzásához szükséges rutin a mi javunkra billentette a mérleg nyelvét. Nem a játéktudás döntött, nem is az edzők által felvázolt taktika, az MTK vesztét az okozta, hogy a sorozatban először találkoztak olyan együttessel, amelyiket nem tudták felülmúlni hitben, akaratban, odaadásban. Iszonyatosan szerethető csapatunk van, becsüljük meg!
Bántó szándék nélkül, de halk kritikaként jegyzem meg, hogy ez a győzelem nagyon nem Kondás Eleméren múlt. A mester valahol egy kicsit most félvállas győzelemben reménykedett, alárendelte ezt az összecsapást a hétvégi – talán – sorsdöntő győri túrának. Az még hagyján, hogy meglehetősen konzervatív felállásban zavarta ki a srácokat, de rendszerzavaroson állította azt össze, ráadásul totálisan formán kívüli játékost sem restellt benevezni. Tudom, utólag könnyű okoskodni, de a szerkesztői stábunk már akkor erőteljesen keresgélte az állát, amikor a meccs előtt egy órával megkaptuk az információt a kezdőcsapatokról. A cserék egyértelműen az elhibázott lépések kiigazításáról szóltak. Meggyőződésem, hogy jóval simábban nyerhettük volna a finálét, ha tökösebben állunk fel már az elejétől. Ettől nagyobb baj azonban, hogy az alapvető szándék (kipihent, friss gárda a Győr ellen) is visszájára fordult. Szakály és Varga alaposan kizsigerelődött, a Coulibaly-Selim kettősnek már a szünetben jönnie kellett, s gyakorlatilag egy teljes mérkőzést játszottak, illetve Nikolov butasága miatt Nagy Zolit se lehetett jegelni a kispadon.
Így viszont egy valódi és felejthetetlen futballélménnyel lettünk gazdagabbak. A szezon meccsét játszották ugyanis a csapatok. Aki semleges nézőként adott egy esélyt a csatának, az tuti ott ragadt a képernyő előtt. A nem semlegesek meg lerágták a körmüket. Mitől volt más ez a találkozó, mint a magyar posvány tucatmeccsei? Elsősorban azért, mert a pályán lévők – szinte kivétel nélkül – nem csak a legegyszerűbb, hanem a legjobb megoldásokra törekedtek. Nyomot kívántak hagyni, hozzátenni a játékhoz, nem pusztán reflexből kirázni a kötelezőt. Agyatlanságnak, alibinek nyoma sem volt, a leggyengébb átadásba is szorult elképzelés. Aztán 2-2 után a forgatókönyv elérte a tetőpontot, onnantól már önkívületi állapotba kerültek az előadás főszereplői, s nem lehetett kérdés a vaskos vastaps. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az első félidőben a kezdő sípszótól kezdve a saját kapuja elé szegeztük a fővárosiakat. Kantáék átadták a területet, láthatóan tartottak a mieinktől, úgyhogy elvétve poroszkáltak át a felezőn. A mezőnyfölény azonban meddő maradt, saját játékosaink elmondása szerint is kényelmesen tologattuk a lasztit. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy kósza előre kalandozás révén Könyves megszerezte a vezetést az MTK-nak, s ébresztőt fújt nekünk. Mindössze kétszer jutott el az ellenfél a kapunkig az első játékrészben, mégis ők vonulhattak előnnyel az öltözőbe. A változtatás nem tűrt halasztást.
Rezes lecserélésének szükségessége a napnál is világosabb volt. A Ramos-Coulibaly váltás pedig egyszerre ismeri el az első félidei túlzott defenzivitást, valamint Kulcsár súlytalanságát centerként, hisz teljesen más típusú támadó. Ennek eredményeképp még ki se mérgelődtük magunkat, de már mi mentünk eggyel. Alig öt perc elteltével Nikolov ballaghatott be idő előtt zuhanyozni, Ladányi pedig rögvest egalizált. Egy szempillantás alatt fordult a kocka, onnantól már nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Érezték ezt belül a játékosok, így amennyire lehetett továbbra is próbáltunk kezdeményezni, ne kerüljön sor hosszabbításra. Ehhez képest egy parádés Kanta-Zsidai összjáték után bármit megadtunk volna érte. 3-2 oda és végtelen lassúsággal cammognak vissza a középkezdéshez. Eluralkodott a nihil érzet, lemondóan kortyoltuk a megmaradt itókát a nyomasztó melegben. A vezérszurkoló utolsó erőfeszítésre sarkallja a tábort, Szakály elindul befelé, tol egyet, még egyet, majd ellövi…. bent van vazzeee! Elképesztő, mekkora kő esik le, pogózás a legjavából. A kapitány a sírból hozza vissza, ki más?
A hosszabbítás a túlélésről szólt, óriási erőket mozgósítottunk. Az MTK rendületlenül támadott, de álltuk a sarat. Varga és Lucas néha lépni se bírt, a pihenőkben úgy kellett fellocsolni őket, de amikor megkövetelte a helyzet, akkor hatalmas sprintet vágtak ki, belevetődtek a labda útjába. Kihúztuk, következhetett az orosz rulett. Szakály bombabiztos tizivel adja meg az alaphangot. A túloldal szintén magabiztos, de Wolfe hibázik, Coulibaly eldöntheti, nem teszi… repül a műanyagpohár. A folytatásban Simac intermezzoját látva az ütő megáll bennem, a bíró ráparancsolja a sípcsontvédőt, az álmoskönyv szerint ez rossz előjel. Ám kegyetlenül beveri, s a kilencedik sorozatban Mészáros szintén higgadtan gurít a sarokba. Kálnoki Kis büntetője előtt bertcristiano kolléga taktikát vált, megfordul, háttal állva fohászkodik. A következő pillanatban pedig őrjöngve ugrok a nyakába. Kupagyőztes a Loki!
Az MTK helye az élvonalban van, ott is inkább a felsőházban, ez teljesen nyilvánvaló. Minden tiszteletem és elismerésem az övék, mert 120 százalékos erőbedobásra késztettek bennünket. Ugyanakkor az a gárda nem érdemel végső győzelmet, amelyik hatvan percig semmit nem mutat, s emberelőnyben nem képes kibekkelni néhány percet. Hatalmas küzdelemben megérdemelten nyertünk, a Garami-legénység pedig kiérdemelte, hogy drámai csatában bukjon el.
Pontosztás
Verpecz – 7: A meccs alatt nem éreztem igazán magabiztosnak, de kifogott két tizenegyest, így hőssé vált.
Nikolov – 4: Fegyelmezetlensége miatt vért izzadt a csapat, meccset befolyásoló hibát vétett.
Simac – 6: Sértődöttség helyett kettőzött erővel tette a dolgát, elegánsan oldott meg számos játékhelyzetet, de Ladányi góljánál elaludtak Mészárossal egyetemben.
Mészáros – 6: Többnyire jól helyezkedett, számtalan légi párbajt nyert, de a megszokottnál sebezhetőbbek voltunk középen.
Korhut – 6.5: Ismét bizonyította, hogy intelligens és technikás játékos. Rá lehetett bízni a labdafelhozatalt, a betörései és szólói élményszámba mentek. A srác egyre érettebben focizik, de az ő osztályzatára is rányomja cseppet a bélyegét a három kapott gól.
Lucas – 6: Kondás Elemér bedobta a mélyvízbe, csekély élvonalbeli rutinnal a háta mögött egy százhúsz perces, parázs kupafináléban kellett hirtelen helyt állnia. Az első félidőben nagy volt rá a cipő, lassította a támadásokat, gyengén futballozott. Aztán a percek múlásával egyre inkább felnőtt a feladathoz. A hosszabbításban már kifejezetten hasznára tudott lenni a csapatnak, s a tizenegyesnél sem remegett meg a lába.
Varga – 8: Nehéz szavakat találni a teljesítményére, ha nincs a pályán, egészen biztosan nem jutunk el a büntetőkig.
Ramos – 5: Nem játszott rosszul, de átlag felettit sem nyújtott. Az MTK vezető gólja után feleslegessé vált a pályán.
Szakály – 9: Rá hatványozottan igaz az, ami Vargára. Bizonyította, hogy méltó a kapitányi karszalagra. Már az első félidőben is jó helyen volt nála a játékszer, gyakran hozta ki két ember közül. A második játékrészben meg nemes egyszerűséggel a vállára vette a csapatot, erőt mutatott, mikor mások hitehagyottá váltak. Megragadta az utolsó esélyünket, s ragyogó egyéni alakítás után egyenlített. Egyértelműen a meccs embere.
Rezes – 4: Alaptalanul került a kezdőbe, mert szegény teljesen formán kívül van, valamint az önbizalma is megint padlót fogott. Ennek ellenkezőjére nem tudott rácáfolni, s akkor még finoman fogalmaztam.
Selim – 7: Lendületet hozott a játékba, és szenzációs gólt lőtt, nem mellékesen robotolt megállás nélkül. Főnyeremény a csóka.
Nagy – 6.5: Jól szállt be, az ő oldalán nem igazán tudott támadást vezetni az MTK. Ha lehetőség adódott, igyekezett kihasználni frissességét, s meglódulni a szélen.
Kulcsár – 4: Szenvedett a számára életidegen szerepkörben, abszolút veszélytelenül játszott.
Coulibaly – 4: A kiállítást követően hálátlan feladat jutott neki, szélmalomharcot vívott az őt ügyesen őrző védőkkel. Ha megtartotta a labdát, akkor se nagyon tudta kinek adni, mert a vége felé nem volt már kraft felérni. Diósgyőrben simán bevágta a tizit, most gyatrán hajtotta végre. Ilyen az élet.
A mérkőzés összefoglalója
A képek forrása: dvsc.hu
