A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizennegyedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Ferenczi István.
Ferenczi István 1977-ben született Győrben. Ifi karrierjét is itt kezdte, és első felnőtt profi csapata pedig a Győri ETO volt. Igazi vándormadárnak számít, aki karrierje során több, mint egy tucat különböző csapatnál szerepelt, egy évnél többet nem sok csapatnál töltött el. Szülővárosának csapata képezi az egyik kivételt, ahol pályája elején mindjárt három szezont húzott le – ez azóta is rekordhosszúságnak számít nála -, majd 1998-ban Zalaegerszegre került. Itt egy szezont töltött el jónak mondható mérleggel (24 meccs, 8 gól), de év végén visszakerült Győrbe. Itt ismét eltöltött egy fél szezont, majd 2000 telén a fővárosba költözhetett az MTK-hoz. Itt két szezont töltött el 64/25-ös mutatót produkálva.
Jó játékának köszönhetően aztán 2002-ben fényes külföldi karrierjének első állomásaként, a félelmetes bolgár bajnokság élcsapatának, az azóta általunk is elkalapált Levszki Szófia hívó szavának mondott igent. Nos, a bolgárokat nem nagyon győzte meg mélyen rejlő tehetségével, nem is játszott náluk, így egy fél év elteltével csapatot, és országot is váltott, és a Bundesliga 2-es Osnabrückbe igazolt. Itt sem váltotta meg a világot, egy szezon alatt 5 mérkőzésen jutott szóhoz, és egy gólt szerzett, természetesen itt sem volt maradása, így év végén hazakullogott Magyarországra. Ezúttal a Vasas fogadta be őt, ahol fél évet töltött el, hogy aztán újra kipróbálja magát külföldön, és a török Rizesporhoz szerződjön. Ahogy azt már megszokhattuk, itt sem játszott aranylabdás formában, mindössze egy mérkőzés szerepelt a neve mellett. És itt jöttünk mi a képbe.
Az első bajnoki címünk megszerzését követő szezonban két meghatározó játékosunktól is megváltunk, Bogdanovic és Kerekes is külföldre igazolt, így új támadók után kellett néznünk. Több játékost is igazoltunk erre a posztra, hogy csak párat említsünk: Sidibe, Brnovic, Zsolnai, Hristov, Hengemühle. Nagy volt tehát a konkurencia, bár a két H-betűs delikvens nem sok sót evett meg nálunk, az első három felsorolt játékos szépen termelte a gólokat, de néha-néha azért Ferenczi is szóhoz jutott a csapatban. Végül is 11 mérkőzésen játszhatott, az ezeken szerzett 5 gól nem lenne rossznak mondható, de maradandót azért nem nyújtott játékával. Mondjuk arra talán még mindenki emlékszik, mikor az Üllői úton két gólt is szerzett, a dolog szépséghibája, hogy a mérkőzés 0-0 lett, bár erről nem feltétlenül ő tehetett.
Játéka végül nem győzte meg a szakmai stábot, a következő nyáron új támadók érkeztek, így Ferenczi amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is következő állomáshelyére, Zalaegerszegre. Itt egy fél évet töltött el, hasonló statisztikát produkálva, mint nálunk, majd az angol második ligás Barnsleyba szerződött. És meglepő módon ez volt első és egyetlen külföldi klubja, ahol nem csak egy-két mérkőzést játszhatott, egyenesen másfél évig szolgálta az angol kis csapatot alapemberként. Olyan sok gólt azért nem lőtt, hogy Premier League csapatok sorakozzanak az aláírásáért, de a tizenegy gólja nem nevezhető rossznak. 2008 nyarán aztán a két éve az NB2-ben vergődő Ferencváros csábította haza némileg meglepő módon. Az NB2-ben aztán királyként tisztelték, igaz volt is rá okuk, hiszen a 30 forduló alatt 39 gólt szerzett, amivel gólkirályi címet nyert, és három év után visszavezette a Fradit az NB1-be. Ekkor sokan a válogatottba követelték(!), mondván, egy ilyen gólerős csatárra szükség lenne (azt tegyük hozzá, hogy eddigre már kilencszeres válogatottnak mondhatta magát, igaz jószerével csak barátságos meccseken szerepelt, de két gólt így is jegyzett a címeres mezben).
Zorro visszatért az NB I-be
A válogatottság végül elmaradt, de következhetett egy újabb kihívás, és a 2009-2010-es szezonban újra az NB1-ben csillogtathatta tudását, és sokan azt gondolták, hogy átmenti NB2-es formáját az NB1-re is, és itt is hármasával rugdossa majd a gólokat. Persze az NB1-ben már nem félprofi státuszú falusi csapatok kergették a labdát, így a Ferenczi goalshow elmaradt, de azért 29 meccsen összekapart magának nyolc gólt. Maradása így sem volt, a következő évet újfent a Vasasnál kezdte meg, ahol pályafutása eddigi legtermékenyebb szezonját produkálta. Ekkortájt a Sport TV is indított egy játékot: ha Ferenczi betalál az ellenfél hálójába, akkor a mérkőzés után egy zsák labdát dobnak le a Moszkva térről. Nos, elvileg tízszer kellett volna potyognia a labdáknak a zsákból (ennyi mérkőzésen szerzett összesen tizenegy gólt az évad során), az már más kérdés, hogy a labdákat időközben meglovasították.
A fővárosi gárda pénzügyi nehézségekkel küzdött, így a következő évben újabb magyar csapatnál debütálhatott, ezúttal a Lombard Pápánál. No, persze ne higgyük, hogy itt töltötte karrierje legszebb éveit, mindössze fél évet szerepelt Véber György csapatában, és a télen a nagy terveket szövögető Gyirmótba szerződött. Azóta is a kis győri csapatot erősíti, bár nem vennék rá mérget, hogy esetleg ne próbálná még ki magát más csapatnál, hiszen számtalan NB1-es és NB2-es csapat van még, ahol nem játszott pályafutása során.
(A képek forrása: delmagyar.hu, flagmagazin.hu)
