A múlt héten sor került arra, amire a legtöbb Loki-szimpatizáns már napok, sőt hetek óta várt. Elkezdődött a selejtezés, a nagytakarítás a kereten belül. Azzal mindenki egyet ért, hogy indokolatlanul sok játékos alkotta a felnőtt keretet (több, mint 30 játékos). S még ha idén példátlan sérüléshullám is sújtja a csapatot, ennyi játékost felesleges foglalkoztatni. Megindult a hullám, aminek reméljük még nincs vége. Első körben négy játékostól köszöntünk el, a sor remélhetőleg még folytatódik egy-két „tehetséggel”, helyüket pedig átvehetik a DEAC-ból kimagasló fiatalok.
Ahogy azt Szilágyi Sándor cégvezető nyilatkozta, szükség van a változásra. Bizakodásra ad okot, hogy nagyobb hangsúlyt kaphatnak a fiatalok, elsősorban a három legnagyobb tehetségünkre, Gál Mátyásra, Ferenczi Jánosra és Szécsi Márkra gondolva. Ezeknek a fiataloknak mindenképp meg kell adni a lehetőséget, különben nem lesznek újra Dzsudzsák és Varga Józsi szintű kinevelt sztárjátékosaink. Ennek a változásnak az első jele, hogy a múlt héten megkezdtük a keretszűkítést.
Először három játékos távozásáról kaptunk hírt: Birtalan Botond, Nenad Kiso és Farkas Balázs. Előbbi kettő nem sok vizet zavart, és várható volt távozásuk, hiszen rövidtávú szerződést kötöttek az ősz elején, teljesítményükkel pedig nem bizonyították, hogy helyük van a csapatban. Mindketten csak a DEAC-ban, illetve néhány Ligakupa és Magyar Kupa mérkőzésen léptek pályára, de kiemelkedni nem tudtak. Farkas Balázs helyzete picit komplikáltabb, őt még 2010 nyarán szerződtettük nagy reménységgel és egyúttal nem kevés pénzért. Beilleszkedését azonban sérülések nehezítették, és mire formába lendülhetett volna, mindig utolérte őt egy súlyos sérülés, aminek következtében hónapokat hagyott ki. Viszont amikor egészséges volt sem kapta meg a kellő bizalmat az aktuális vezetőedzőtől, valamiért sem Herczeg András, sem Zdenek Scasny, sem pedig Kondás Elemér nem bízott benne kellőképp. Rá lehet húzni, hogy önző, öncélú a játéka, és nem csapatember, de egy ilyen technikás támadót vétek ennyire mellőzni. Mindenesetre az itt töltött két és fél éve alatt sajnos nem sok vizet zavart, és sajnos sokat buktunk a szerződtetésével.
Aztán még aznap jött az újabb hír, hogy Roguy Méyé is távozik a klubtól. A gaboni válogatott csatár első magyarországi pályafutása jóra sikeredett, nem kevesebb, mint egy millió euróért vitte őt el Zalaegerszegről egy török csapat. Ám ahogy az lenni szokott, a törökországi kaland nem vált be, csapata anyagi gondokkal küzdött, majd kölcsönadták őt. Végül két és fél év elteltével visszamenekült Zalaegerszegre. A külföldi kitérő nem tett jót karrierjének, fizikálisan teljesen leépült, és a vergődő ZTE-ből sem tudott kitűnni fél év alatt. Ennek ellenére a télen elhoztuk őt, reménykedve abban, hogy újra fel tudjuk őt építeni. Tavasszal hat bajnokin kapott szerepet, egy gólt szerzett, ezen kívül neki is csak a két kupasorozatban jutott szerep. Idén őt is sérülések hátráltatták, nyár óta nem állhatott a stáb rendelkezésére, sajnos ő érte sem kár.
Who’s next?
A sort azonban lehetne folytatni. Erre első kiszemeltünk Yannick, aki kis túlzással jó ideje nem csinál semmit, csak lézeng a pályán, és ennek ellenére megkapja nem kevés fizetését. Az ő pótlását házon belül meg tudnánk oldani, sőt, Ferenczi János véleményem szerint jobb játékra lenne képes nála, csak a bizalmat egyelőre nem kapta meg. Gyengébb teljesítményei ellenére az ősszel folyamatosan megkapta a lehetőséget Yannick, viszont a Paks elleni megaláztatása óta (amikor is csereként beállva 15 perc után lekapta őt a pályáról Kondás Elemér) már nem került be a bajnoki keretbe, ami arra utalhat, hogy tőle is megválunk a közeljövőben.
Már érkezésekor megosztotta a szurkolókat Pölöskey Péter, aki a Fraditól való menekülése után kötött ki nálunk. Leigazolása azonban érthetetlen döntésnek tűnt, hiszen hozzá hasonló stílusú centerjátékosnak már itt van nekünk Coulibaly és Sidibe, technikailag viszont egyértelműen ő a leggyengébb a három közül. Mentségére szóljon, hogy szezon közben érkezett, így maximum még fél éve van, hogy bizonyítson, viszont ha nem sikerül meggyőző játékot nyújtania, akkor a nyáron neki is távoznia kell. Helyette viszont a sokkal technikásabb és tehetségesebb Szécsi Márknak kellene több lehetőséget adni.
A töltelékemberek közül Varga Róbert, Lucas Marcolini és Spitzmüller István távozásának örülnénk leginkább. Előbbi Ramosért cserébe érkezett, hogy megoldja a balhátvéd problémánkat, vetélytársul szolgáljon Korhut számára, illetve alkalom adtán belső védő poszton is beugorhasson. Ez azonban elmaradt, amiben súlyos sérülése is közre játszott, ennek ellenére nem látjuk indokoltnak, hogy a csapatnál van, mert nem jelent megoldást a balhátvéd posztra, középen pedig megvagyunk létszámban, így a télen lejáró szerződése után nyugodtan távozhat. Helyette szerepet kaphatna Albert István a DEAC-ból. Lucas helyzete annyiban más, hogy már évek óta nálunk pallérozódik, de eddig jórészt csak a DEAC-ban szerepelt. Mára azonban kinőtte az NB2-t, legalábbis korban, így itt lenne az ideje, hogy bizonyítsa, helye van az első keretben. Erre viszont nem került sor, pedig idén megkapta rá a lehetőséget, nem is egyszer. Lassú, darabos a mozgása, valamint passzolási képessége sem éri el a posztja által követelt szintet. Csak a helyet veszi el a fiataloktól az NB2-ben, a felnőtt keretbe pedig nagyon kevés. Őt Slimane Bouadla pótolhatná, aki érzésem szerint már most sokkal jobb játékos nála. Spitzmüller István Ramos távozását kihasználva egyel feljebb lépett a rangsorban a posztján, azonban Ramos és közte ég és föld a különbség. Ő is megkapta idén a lehetőséget, ezzel viszont nem élt, játéka nyomokban sem hasonlított nemhogy Varga, még Ramos játékára sem. Megvan annak az oka, hogy ennyire tűzközelben van, és van egy olyan érzésem, hogy ő a Lokiból fog nyugdíjba vonulni. Távozása esetén Gál Mátyás kaphatna szerepet, akiről a Létavértes edzője, Gyarmati András nyilatkozta, hogy ő lehet az új Varga Józsi.
Övék a jövő
A cél tehát ki lett tűzve. Változásokra van szükség, ennek első állomása, hogy a fölösleges játékosokat elküldjük. A fentebb említett játékosok távozása esetén 23 fősre csökkenne a keretünk, ami a tehetséges fiatalokkal kiegészülve már bőven elég. És itt rá is térhetünk a második fontos lépésre: több bizalmat a fiataloknak! Sok tehetségünk van a DEAC-ban, akik már kinőtték az NB2-t, és eljött az ideje, hogy a felnőttek között is bizonyíthassanak. Természetesen ettől még igazolhatunk, sőt kell is. Egy góllövő csatárra és egy védekező középpályásra mindenképp szükségünk lenne a télen.
(A képek forrása: dvsc.hu)
