Rég elfeledett rovatunkat újra előkapjuk, és ezúttal olyan, főként debreceni kötődésű játékosokat veszünk górcső alá, akik ifi pályafutásukat Debrecenben töltve sikerült magukat beverekedni a Loki felnőttcsapatába, ahonnan fényes, vagy olykor nem olyan fényes európai karriert is sikerült befutniuk. Vagy ha nem sikerült, akkor legalább egy évtizedig szolgálták szeretett nevelőklubjukat. Szóval lássuk a tízes listát, kik azok, akikre büszkék lehetünk. A lista természetesen szubjektív.
10. Balogh János
Egykori kapusunk Debrecenben született, a Lokihoz 1999-ben került 17 évesen, de előtte is már a Loki egyik utánpótlásbázisának számító Debreceni Olasz Focisuliban sajátította el a labdarúgás alapjait. Debreceni pályafutását két részre lehet osztani. Az első részében nem volt alapember, így nem volt meglepő, hogy a 2004-2005-ös szezonban Sopronba került kölcsönbe. A dunántúli csapatnál két szezont töltött el, és 2006-ban tért vissza Debrecenbe. Ekkor kezdődött tehát a második szakasza a Lokinál. Riválisa Csernyánszki Norbert volt a posztján, aki nagyon jól védett akkoriban, a tavaszi szezonra mégis sikerült őt kiszorítania a kezdő csapatból. Egészen egy évig, 2008 februárjáig volt vele kezdődött a Loki kezdőcsapata, azon a télen érkezett azonban Debrecenbe Vukasin Poleksic Tatabányáról, aki a tavaszi szezonra kiszorította őt a kezdőből, és ezzel Balogh Lokis pályafutása véget is ért. De nem is emiatt az egy év miatt került fel a listára, hanem az utána következő éveiért. Ugyanis 2008 nyarán a skót élvonal egyik élcsapatához, a László Csaba által irányított Hearthshoz igazolt, ahol két évig szerepelt, és többnyire alapember volt. Ekkor válogatott kerettagságig vitte, és egy ízben pályára is léphetett tétmeccsen a nemzeti csapatban. Skóciai kitérője után visszaigazolt Magyarországra, és azóta is az ősi rivális Nyíregyháza csapatát erősíti.
9. Máté Péter
A mamut becenévre hallgató kőkemény belső védő 16 éves korában került a Lokihoz, , és sokakhoz hasonlóan ő is a Debreceni Olasz Focisuliban kezdte ifikarrierjét. Bemutatkozására 2004-ig kellett várni, ekkor azonban még koránt sem volt alapember. Mindenképp jót tett neki a Miskolcon kölcsönben eltöltött egy év, ahol alapember volt, és kellő rutinnal térhetett vissza Debrecenbe, és foglalhatta el a védelem közepének egyik posztját Éger László mellett. És alkottak nem is akármilyen legendás védőpárost. Igaz, sokáig nem csodálhattuk őket, egy sikerekkel teli szezon után a Premier Leaguebe frissen feljutó, és nagy álmokat szövögető Readingbe igazolt, igaz első körben csak kölcsönbe, de így is szép összeget kaptunk érte – 400 ezer fontot -, és ha igényt tartottak volna rá egy év múltán is, akkor további 750 ezer font ütötte volna a markunkat, ami magyar szinten nem kis pénz. Angliai pályafutása azonban meglehetősen balszerencsésen indult. Alig egy hónap után egy tartalék bajnoki mérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett, és több, mint fél évre kidőlt. Egyetlen tétmérkőzést játszott az angol klubnál, egy ligakupameccsen, ahol gólt is szerzett. Sérülése miatt nem is játszhatott már a csapatnál, így a nyáron visszatért a Lokiba, de a balszerencse tovább folytatódott. 2007 és 2010 között legalább háromszor sérült még rá a térdére, ami miatt újabb fél éveket hagyott ki, és ez alatt a két és fél év alatt mindössze kilenc bajnokin tudott pályára lépni. Ő azonban nem adta fel, és egy fél éves szolnoki kitérő után nagy reményekkel tért vissza Debrecenbe, és ki ne emlékezne, hogy a tavalyi szezon vége felé alapemberré vált Simac gyengébb formája miatt. Az idei évet sajnos ismét sérüléssel indította, amire ráment az őszi szezonja, de mindenképp nagy tisztelet jár neki, mert ennyi sérülés után is sikerült összeszednie magát, és a csapat hasznára tud lenni. Nagy külföldi karrierről már nem nagyon álmodozhat, de még jó pár évet szentelhet a labdarúgásnak.
8. Bernáth Csaba
Rutinos jobbhátvédünk a DSI-ben kezdte ifi karrierjét, és 17 évesen került a DVSC-be. Egy év Hajdúszoboszlón eltöltött időszakot leszámítva hat szezonon keresztül, 2003-ig 143 mérkőzésen szerepelt a Lokinál, ezután Belgiumba, a Royal Antwerpbe igazolt. A belgiumi kaland nem jött be, így fél év után, 2004 telén visszatért Debrecenbe és becsatlakozott az UEFA kupában menetelő csapatba, a Bruges elleni párharcban már ismét a kezdőcsapatban találta magát. Azóta is csapatunkat erősíti, és hosszú évekig alapember volt. Részese volt a Bajnokok Ligája és Európa Liga csoportkörbe bejutó csapatnak is. Idén már a tizenötödik szezonját kezdte meg a csapatnál, így igazi legendának számít. Idén ősszel jó darabig még a kezdő csapat tagja is volt, idén télen sérülés nehezítette a felkészülés során. Karrierje a végéhez közelít, mindenesetre profi pályafutását már minden bizonnyal nálunk fejezi be, remélhetőleg még láthatjuk őt az új stadionban is focizni.
7. Madar Csaba
A népszerű Csipa Püspökladányban született, és Sárrétudvariban, majd a Debreceni Sportiskolában nevelkedett. 1993-ban, tizenkilenc évesen került a Loki felnőttcsapatába, és sokakhoz hasonlóan neki is két Lokis időszaka volt. Első időszaka sikeresebbnek mondható, hiszen alapember volt négy éven keresztül, és 1996-ban az atlantai olimpián tagja volt a magyar válogatottnak, mi több, a három lőtt góljukból kettőt ő szerzett. Majd 1997-ben az MTK-ba került, és legjobb éveit ott töltötte. A fővárosi csapatból hat év elteltével, 2003-ban tért vissza nevelőegyesületébe. 2006-ig többnyire alapembernek számított, és részese volt a csapat első három bajnoki címének is. 2007-ben Rákospalotára igazolt, majd egy év után alacsonyabb osztályokban, Hajdúszoboszlón, illetve Bárándon vezetett le. Idő közben munkát kapott a Lokinál is, és idén télen az NB3-as fiókcsapatunkhoz, Létavértesre igazolt, ahol a fiatalokat segíti, illetve feladata még, hogy harcolják ki az NB3-ban való maradását a csapatnak.
6. Böőr Zoltán
Egykori csapatkapitányunk törzsgyökeres debreceni, és az Olasz Focisuliban kezdte ő is pályafutását, majd tizennyolc évesen került a Lokihoz. Részese volt első bajnoki címünknek, és a 2005-ös BL menetelés után el is vitte őt a török Manisaspor, de mint ismerjük, az effajta török kalandok nem szoktak sikerülni a magyar focistáknak, így nála sem jött be. Egy év után visszatért, de formája jelentősen leromlott, és súlyos sérülések nehezítették pályafutását. Ez a szezonja már nem is sikerült mindössze tizenkét mérkőzésen lépett pályára, a szezon végén pedig a Győri ETO-hoz igazolt, ahol még sikerült két tűrhető szezont futnia. Ezután másfél évet húzott le a Megyeri úton, majd az NB2-es REAC-hoz igazolt. Csapata azonban kiesett az NB3-ba, és átigazolt jelenlegi csapatához, a szintén NB3-as Dunaújváros Pálhalmához. Debreceni karrierje alatt huszonegyszer ölthette magára a nemzeti válogatott mezét, ezeket a mérkőzéseken egyszer volt eredményes. Ha nincsenek a sérülései, valamint az az elrontott törökországi igazolás, ő is többre vihette volna.
5. Dombi Tibor
A bombázó Püspökladányban született, és tizenkilenc éves koráig Sárrétudvariban focizott, onnan került a Debreceni Olasz Focisulihoz, ahonnan egy év elteltével már a Lokiba vezetett az útja. Villámgyors jobbszélsőként hamar alapemberré vált. Ha a szélen meghúzta a labdát, akkor abból többnyire gól, vagy tizenegyes következett. 1999-ben légióskodásra adta a fejét, és kipróbálta magát a Bundesligában szereplő Frankfurt csapatánál. A német csapatnál nem jutott sokszor szóhoz, így következett két év hollandiai kaland az Utrechtnél. Sokat ott sem szerepelt, így 2002-ben Sándor Tamással úgy döntöttek, hogy hazatérnek, és bajnokot csinálnak a Lokiból. A többit már mindenki ismeri. Ő is részt vett az 1996-os atlantai olimpián, és a felnőtt válogatottnak is tagja volt 32-szer, ahol egy gólig jutott. Mai napig keretünk tagja, mi több, rutinjával gyakran segíti a csapatot még a bajnoki mérkőzéseken is. Remélhetőleg még látjuk őt is az új stadionban pályára lépni.
4. Varga József
A „Kárpát-medence Gravesenje” ízig vérig Loki nevelésnek mondhatja magát, hiszen amellett, hogy debreceni születésű, végig járta a Loki összes korosztályos csapatát, és előtte semmilyen másik egyesületben nem szerepelt. A felnőtt csapatban 2008-ban, húsz évesen mutatkozhatott be, és hamar közönség kedvenccé vált elnyűhetetlen mentalitásával. Egy évre rá már a Bajnokok Ligájában szerepelhetett, és nem kis érdeme volt abban, hogy ilyen magasságokba jutott a csapat, hiszen ki ne emlékezne a Kalmar ellen lőtt góljaira, vagy épp a Levskinek lőtt hatalmas bombagóljára. A BL meccsek után tavaszra egy nagy hullámvölgy következett pályafutásában, elmondása szerint nehezen tudta feldolgozni a hamar jött sikereket, és azt gondolta, innentől feleannyi munkával is tudja hozni ezt a szintet. Szerencsére erre fél év alatt rájött, hogy nem fog menni, és időben újra tudta magát építeni. A következő évi EL-menetelés alatt is stabil tagja volt a kezdőcsapatnak, kirobbanthatatlan volt a középpályáról. Időközben a válogatottban is bemutatkozott, ahol a védőhiány miatt Egervári Sándor inkább jobbhátvédként számol vele, pedig igazán jó játékot a középpályán tud nyújtani. Jelenleg tizennyolc válogatottságnál jár, de ha így folytatja, meg sem áll 50-ig, majd 100-ig. Sokszor hallhattuk már tőle, hogy szeretné magát kipróbálni külföldön, és a Bundesliga az álma, és nekünk szurkolóknak is be kellett látni, hogy kinőtte már az NB1-et, és 24 évesen eljött az ideje, hogy egy külföldi bajnokságban bizonyítson. Ez idén télen meg is adatott neki, a német első osztályban sereghajtó Greuther Füth vette őt kölcsön fél évre, ahol bizonyíthatja, hogy helye van az európai elitligákban. Csak rajta múlik, hogy sikerül-e megragadnia a lehetőséget, mi mindenesetre szurkolunk neki.
3. Bodnár László
Mátészalkán született, tizenhét évesen került a Lokihoz. Ő sem a Debrecenben eltöltött évei miatt került a listára, sokkal inkább, amilyen karriert külföldön befutott. 1996 és 2000 között hatvanhárom meccsen öltötte magára a Loki mezét és négy gólt szerzett, majd az ezredforduló elején az ukrán kirakatcsapat Dinamo Kijevhez igazolt. Négy évet húzott le a „szomszédban”, bár sikeresnek nem volt mondható az ottléte. 2004-ben leigazolta őt a holland Roda, ami már sokkal jobb külföldi kaland volt számára, hiszen alapembere volt a németalföldi gárdának, ott töltött két szezonja alatt nyolc gólt szerzett jobbhátvéd létére, köszönhetően félelmetes szabadrúgásainak. Ezt követően, 2006-ban nyugati szomszédainkhoz igazolt, a nagy anyagi lehetőségekkel bíró Red Bull Salzburghoz. Felemás évei voltak az osztrák csapatnál, négy szezonjából kettő volt jónak mondható, közben sérülések is nehezítették pályafutásár. 2009-ben lejárt a szerződése, és az osztrákok sem tartottak rá igény, mivel fiatalítani szerettek volna. Ekkor jött a lehetőség, hogy hazaigazoljon az addigra már biztos európai kupainduló Lokihoz, ahol megmutathatja magát Európában. Csakhogy ekkor még nem volt tisztázott, hogy melyik kupasorozatban indulhat a csapat. A BL Play-off első mérkőzésén, Szófiában ölthette magára újra a Loki szerelését, és mindjárt tizenhárom perc elteltével meglőtte élete gólját, amivel a csapat is hatalmas lépést tett a csoportkör felé, amit végül el is ért. Ezt leszámítva azonban sajnos nem azt nyújtotta, amit a többség várt tőle, így az idény végeztével nem marasztaltuk őt, és távozott. A télen végül újra kikötött egykori csapatánál, a Salzburgnál, sok sót azonban már nem evett meg náluk, így nyáron újra távozott, és sokáig nem is volt csapata. DJ-nek állt, és járta a bulikat az országban, mígnem egy év elteltével szerződtette őt a nagy terveket szövögető Pécs. Fél évet töltött ott, télen szerződést bontott a csapattal, és szülőhelyéhez közel, az NB2-es Nyíregyházára igazolt, ahol jelenleg is focizik.
2. Sándor Tamás
Legendás csapatkapitányunk tizenhat évesen került a DVSC keretéhez, előtte a DSI-ben nevelkedett. A 90-es években jelentős érdemei voltak, hogy a csapat végérvényesen feljutott az NB1-be, és 1996-ban története legnagyobb sikereként bronzérmet szerzett a magyar élvonalban, abban az évben az év labdarúgójának is megválasztották. Huszonhárom évesen légiósnak állt, és az olasz Torino gárdájába szerződött, de az ott töltött egy év nem bővelkedett sikerekben számára. Félévkor kölcsönbe került a török Genclerbirligi csapatához, év végén pedig szerződtette őt az izraeli Beitar Jeruzsálem. Ott töltött négy esztendeje már sikeresebbnek volt mondható, mígnem végül 2002-ben Dombi Tiborral hazatértek, hogy a már ismert tervüket végrehajtsák. Erre 2005-ben került sor, amit még két zsinórban szerzett bajnoki cím követett, ezen kívül egy kupagyőzelemnek is részese volt, az emlékezetes Honvéd elleni 9-1-es összesített siker alkalmával a visszavágón sérülten játszott pár percet, hogy ő emelhesse magasba a trófeát. Az élet igazságtalansága, hogy sérülések miatt viszonylag korán be kellett fejeznie profi pályafutását, így pont lemaradt a BL menetelésről. Néhány évet eltöltött még a megyei osztályban a Bárándnál levezetésképp. 2011 óta pályaedzőként segíti az aktuális vezetőedző munkáját, a későbbiekben talán még vezetőedzőként is tisztelhetjük csapatunknál. Válogatott pályafutása is sikeredhetett volna jobbra, igaz az atlantai olimpiai csapatnak ő is tagja volt, és gólt is szerzett azon a tornán, a felnőtt válogatottban azonban csak tizenegyszer szerepelt.
1. Dzsudzsák Balázs
Mint oly sok listán, így természetesen ezen is az első helyen kap szerepet Dzsudzsák Balázs. Debrecenben született, de Nyírlugoson nőtt fel, és tizenöt éves koráig a helyi csapatban pallérozódott. 2001-ben került a Debreceni Olasz Focisulihoz, ahonnan 2004-ben került a Lokihoz, első körben a korosztályos csapatokhoz. NB1-es bemutatkozására azonban még abban az évben sor került, igaz csak pár perc erejéig kóstolhatott bele a felnőtt futball légkörébe. Az igazi áttörést a 2006-2007-es szezon hozta meg neki, ekkor már sikerült stabil kezdő helyet kivívnia magának a csapatnál, mindössze húsz évesen. Technikás játékával, és hatalmas bombagóljaival már ekkor felhívta magára a külföldi játékosmegfigyelők figyelmét, majd Várhidi Péter irányítása alatt 2007-ben bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban is, méghozzá a világbajnoki címvédő Olaszország ellen, és kiváló játékot nyújtott ott is. 2006-2007-es szezon végére már teljesen kinőtte a magyar bajnokságot, és a következő év telén a holland élcsapat, a PSV Eindhoven igazolta le őt klubrekordnak számító 2,5 millió euróért. Hamar berobbant a holland bajnokságban is, és három év alatt 44 gólt szerzett, ami szélsőként nem kis dolog. Pályafutása ezt követően vett kissé negatív fordulatot, hiszen mindenki azt várta volna tőle, hogy egy elit bajnokság élcsapatába szerződik, ehhez képest az újgazdag és addig ismeretlen Anzsi Mahacskalába igazolt. Nehezen indult orosz karrierje, sérülések is nehezítették dolgát, fél év után pedig le is lépett Dagesztánból, és a moszkvai Dinamóba szerződött, ahol jelenleg is játszik. Mostanra talán kilábalt a hullámvölgyből, és megszokta az orosz bajnokságot is, mert csapata házi gólkirálya, és az idei szezonban csapata harminc szerzett góljából tizenegyben vállalt közvetlenül szerepet. Legjobb lenne neki, ha a nyáron csapatot váltana, és elhagyná Oroszországot, amire van is esély, hiszen az utóbbi hónapokban a legtöbbet emlegetett név vele kapcsolatban az Internazionale. Mindenesetre még szép jövő áll előtte, hiszen csak huszonhat éves, aztán harminc fölött, mikor már Európa szerte elismert játékossá válik, szeretettel várjuk vissza a Lokiba.
