Bizonyára sokakban merül fel a kérdés, hogy mi a gond a csapat mostani játékával, miért nem jönnek az eredmények úgy, mint tavaly? Ennek sok összetevője lehet. Egyrészt mentális problémák, másrészt a szerkezettel, és a csapat összetételével is akadnak gondok. Mi most inkább ez utóbbival foglalkoznánk, és megnéznénk, hogy miért nem tudunk olyan hatékonyan játszani, mint tavaly ilyenkor. Ehhez segítségül hívjuk a számokat, és az InStat elemzőrendszert és megnézzük, hogy a tavasszal eddig lejátszott bajnoki mérkőzéseinken mik okozzák az eredménytelenséget.
A télen megritkult keretünk – a ballaszt eltávolításra került – után Kondás Elemér az évekig megszokott szerkezetünkhöz is hozzányúlt, és kipróbált egy teljesen új felállást. Eleinte ezt örömmel vettük, mert láttunk benne fantáziát, és a csapat is valamivel támadóbb lett. Azonban vannak olyan elemei ennek a szerkezetnek, amik miatt mégis alkalmatlan ez a felállás a csapathoz. Aki nem tudná, a 4-3-3, vagy 4-1-4-1-es felállásról van szó, amikor is három támadóval áll fel a csapat, középen pedig három középpályás segíti a támadásokat. Először a Vidi elleni ligakupa visszavágón láthattuk ezt a szerkezetet, és nem is volt rossz. Aztán elkezdtük bajnokikon is alkalmazni, ott azonban már kiütköztek a problémák.
Hogy is állt fel a csapat azon a Vidi elleni meccsen? Hát így:
Amint az látszik, egy elég összetett, kombinatív kis felállás ez. A két szélen játszó csatár támadásnál cselezhet befelé, a másik szélen érkező pedig középre húzódva zavarhatja össze az ellenfél védelmét. Eközben a középpályáról érkező két támadóbb szellemű játékos szintén csatlakozhat a támadáshoz, illetve besegíthet a szélen is, hogy létszámfölény alakulhasson ki. A szélső védők is felléphetnek, további létszámfölény kialakítása végett. Védekezésnél pedig a szélsők visszajönnek egészen a félpályáig, hogy ne alakulhasson ki létszámfölény az ellenfél támadásánál, valamint egy labdaszerzés után gyors kontra indulhasson. Alapvetően ez egy jó elgondolás, a probléma a szerkezetben szereplő játékosok némelyikével van. Talán a legszembetűnőbb éppen a sokat savazott Pölöskey, aki rendszerint a bal szélen kap szerepet a csapatban. Ezzel az a gond, hogy bár a gyorsasága megvan hozzá, az egy-az-egyeket nem tudja megcsinálni, és beadni sem tud, lévén inkább befejező csatár. Emiatt a bal oldalon indított támadásink kevésbé hatékonyak, mint a túloldaliak. Ott ugyanis a fiatal Szécsi Márk szokott szerepelni, és neki már inkább fekszik ez a szerepkör. Neki viszont még a rutintalansága okozza azt, hogy kevés jó megmozdulása volt eddig a csapatban. De legalább benne van potenciál.
Nézzük meg, hogy éles meccsen, azaz bajnokin hogy alkalmazzuk ezt a felállás, tekintsük a Pápa elleni meccset.
A felállás áldozata Bódi Ádám, aki nem játszhat a szélen, hanem középről indulva kell szerveznie a játékot, és ez láthatóan nem fekszik neki annyira. Mivel Szakály látványosan keveset mozgott, és gyakorlatilag végig alibizte a meccset, így Bódinak kellett bejátszania az egész középpályát, és szinte mindenhol feltűnt a meccs folyamán. Szécsi teljesen ki volt szorulva a vonal mellé, gyakorlatilag nem járt a tizenhatoson belül, ezért játéka teljesen haszontalan volt. A túloldalt Pölöskey gyakrabban volt játékban, elfutásaiban azonban szintén semmi veszély nem volt, legtöbbször lebirkózták, és szabadrúgás lett a vége, amivel persze semmire nem mentünk. Hiányosságai ezen a mérkőzésen ütköztek ki leginkább, hiszen nem egy akció halt el rajta azáltal, hogy nem tudta a létszámfölényes akcióban jól továbbítani a labdát Coulibaly irányába, aki emiatt vagy lesre futott, vagy egyszerűen rossz ütembe, rossz helyre kapta a labdát. Ha Ferenczi, vagy akár Szakály játszik ott, akkor hatékonyabb lehetett volna az ott indított akció. A szélső védők sem támogatták eléggé a támadásokat, emiatt meddő mezőnyfölény alakult ki a részünkről, és gyakorlatilag egy helyzetet kivéve – akkor is a hazai védők hibáztak – nem tudtunk ziccert teremteni. A végeredmény ismert, kínos vereség egy öngóllal.
A Honvéd elleni meccsen kicsit más felfogásban alkalmaztuk ezt a felállást.
Ahogy az az ábrán is látszik, lényegében egy eltolt 4-4-2-t alkalmaztunk, mivel csak két igazi támadó volt a pályán. Ferenczi a jobb szélen játszott, ami lehetőséget adott neki arra, hogy befelé cselezve teremtsen lehetőséget, miközben Bódi támogatja őt középről. Mivel a túl oldalt Czvitkovics szinte végig teljesen a vonal mellett játszott, Pölöskey többször húzódhatott be Coulibaly mellé, és egy ilyen Ferenczi befelé mozgás, valamint Pölöskey behúzódás után esett az első gólunk.
Egy pontrúgást követő akció volt látható, ezért van elől a két belső védőnk is, illetve van a túl oldalt a szögletet elvégző Czvitkovics. Ferenczi megkapta a labdát, befele tolta, majd lágyan beívelte, és bár három játékosunk is lesen állt, a mélységből középre húzódó Pölöskey teljesen tisztán és szabályosan csúsztathatott a kapuba. Ezen a meccsen többnyire ültek a taktikai elemek, és meg is szereztük volna simán a három pontot, ha a spori nem nyúl bele a mérkőzésbe.
A hétvégi Eger elleni meccsen visszatértünk a 4-4-2-re, és a Coulibaly-Sidibe duó volt elől, Pölő ezáltal a padra szorult, míg Bódi ismét igazi posztján játszhatott.
Ezen a meccsen Selim játszhatott Bódi eddigi szerepében, és mozoghatott szabadon a középpályán, ez neki látványosan jobban fekszik, mint Bódinak. A szélsők szinte negyedik csatárként elől helyezkedtek, a szélső védőknek is bőven volt lehetőségük felfutnia a vendégek passzív játéka miatt.
Az első gólunkról készítettem egy rajzot, ami a tavalyi játékunkat idézte: Coulibaly lépett vissza labdáért, majd három egri között kényszerítőzött Sidibével, utóbbi pedig mesterien érkezett a visszakapott labdára.
És akkor essen néhány szó a bevezetőben emlegetett számokról is. Az őszi szezon értékelésében már volt szó arról a bizonyos InStat elemzőrendszerről, ennek pontos működéséről pedig leírás is található. Az MLSZ honlapján bárki könnyedén elérheti ezeket az adatokat, melyet minden mérkőzésről közzétesznek. Ezek segítségével tekintsük át lépésről lépésre az eddigi tavaszi bajnoki meccseinket.
KTE-DVSC:
A jobb oldali „Játékosok táblázata” résznél a jelmagyarázat a következő, sorban haladva: Instat index, Lövés, Kapura lövés, Pontos passzok, Pontos passzok %, Nyert párharcok, Nyert párharcok %, Szabálytalanság, Elszenvedett szabálytalanság.
Amint látható, egy teljesen kiegyenlített mérkőzés volt, amit az eredmény is tükrözött. A játékosok teljesítményét elemző táblázatból kiemelendő Pölöskey, aki a leggyengébben teljesített, párharcaink mindössze egyharmadát nyerte meg, pedig ekkor még középen játszott csatár poszton.
DVSC – PMFC:
Ezen a meccsen minden tekintetben az ellenfél fölé nőttünk, Pölöskey bár jól játszott, hiszen gólt szerzett, és büntetőt harcolt ki, a számok azt mutatták, ezen a meccsen is kevés párharcot nyert, emiatt is kapott gyengébb értékelést.
Lombard – DVSC:
Ehhez a meccshez nem kellenek a számok, mindenki láthatta, hogy a szezon leggyengébb mérkőzését produkáltuk, a legjobb értékelést kapó Bódi összpontszáma az Eger elleni meccsen például az utolsó helyre lenne csak elég.A csatársor meglehetősen alul teljesített, a párharcokat mindhárman egyaránt rengetegszer veszítették el. Mindössze három kapura lövésre futotta a meccsen, ez nagyon kevés, a lesek száma viszont sok, ennek okait korábban már firtattam.
DVSC – Újpest:
Peches vereség a rivális Újpest ellen, de a csatárok ezen a mérkőzésen is nagyon gyengén teljesítettek. A játék képe alapján legalább az ikszre rászolgáltunk volna.
Honvéd – DVSC:
Pölöskey nagy meccs volt ez, a mezőny legjobbja volt. A párharcainak itt már legalább a felét megnyerte, ugyanez igaz volt a másik támadónkra, Coulibalyra is. A kapura lövések száma viszont kevés volt.
DVSC – Eger:
Minden tekintetben a tavasz legjobb mérkőzését produkáltuk, igaz, ehhez kellett egy nagyon gyenge ellenfél is. Ezen a meccsen Coulibaly volt a legaktívabb, egy-egy gól és gólpassz fűződik a nevéhez.
Amit összességében ki lehet jelenteni az eddigi meccsekből a számok alapján: Pölöskey gyengén teljesít a szélen, de összességében nem csak ő, hanem a többi támadónk is a 4-3-3-as rendszerben. Ahhoz, hogy az a felállás tökéletesen működjön, a szélekre olyan emberek kellenek, akik amellett, hogy gyorsak, meg tudják csinálni az egy-az-egyeket (ilyen lehetne Bódi, Ferenczi és Szécsi), a középpályásoknak pedig sokkal többet kéne futniuk, legfőképp igaz ez Czvitkovicsra és Szakályra. Az Eger elleni meccsen alkalmazott 4-4-2-es felállás jelenleg jobban illik a csapathoz, és mivel évek óta ezt is játsszuk, az összeszokottság is jobban tükröződik ebben a felállásban. És ami még fontos: lövés nélkül nincs gól. Az a játék már biztató volt, remélhetőleg a továbbiakban is azt a formánkat hozzuk.
