Nem ezt vártuk volna. Felhozómeccsnek gondoltuk, és a papírforma is ezt diktálta volna. Ehhez képest ismét sikerült magunkat megveretni, de a szomorú igazság az, hogy meg is érdemeltük. Teljesen kilátástalan, lélektelen játékot produkáltunk, gyakorlatilag komoly helyzet nélkül hoztuk le a mérkőzést az ellen a Lombard ellen, amely több, mint 300 perce nem lőtt gólt, és az elmúlt három mérkőzését simán elvesztette. Hajtás után megpróbáljuk kielemezni ezt a borzalmat.
Első körben próbáljuk megfejteni, hogy tulajdonképpen mit is akartunk játszani. A Honvéd meccshez képest jelentős változások voltak a keretben. Nagy Zoli eltiltása miatt Bernáthot reaktiváltuk hosszú hónapok után, ez várható volt. A Kispesten nyújtott jó játéka ellenére érthetetlen módon Ferenczi a padra szorult, sőt, pályára sem lépett, de legalább Szécsi kapott lehetőséget a kárára. A középpályára talán Ramos pihentetése céljából – másra nem tudunk gondolni, mert hetek óta a mezőny legjobbja az összes meccsünkön – bekerült a kezdőbe mindenki, de legfőképp Kondás kedvence, Spitzmüller. Illetve még ami változás volt, hogy a Honvéd ellen semmit sem mutató Czvitkovics a keretbe sem került, helyette az eltiltásából visszatérő Szakály játszott. A taktikai felállásunk a mostanában megszokott 4-1-4-1 illetve 4-3-3 kombinációja volt, amivel több probléma is adódik. Először is, érthetetlen, hogy miért Bódi játszik újabban középen, mikor az ő adottságai nem erre a posztra jók. Azt leszámítva, hogy jól lő távolról – bár mostanában ebből sem sokat látunk – nem tudja kamatoztatni a gyorsaságát és a technikai tudását azon a poszton. Ezen kívül a keret legmegosztóbb játékosa, Pölöskey is számára totál előnytelen pozícióban játszik. Oké, hogy gyors, meg brusztol, küzd, harcol, de ezen kívül semmi, és mégis tőle várjuk szélen a forintos beadásokat, illetve a fineszes cseleket. Hát várhatjuk, mert sajnos ő sem ez a típusú játékos, neki elől lenne a helye Coulibaly pozíciójában. A túl oldalt hasonló a helyzet Szécsi Márkkal. Alapvetően nem is lenne neki rossz, egy szélről bemozgó csatár poszt, de egyáltalán nem ezt játssza. Teljesen kint játszik a vonal mellett, és tőle is csak a beadásokat láthattuk, amik persze nem sikerültek. Mentségére szóljon a fiatal kora, de az utóbbi három meccsen nyújtott teljesítménye alapján még nem szabadna beférnie ebbe a csapatba.
A játékunk tehát megfejthetetlen. Amit láttunk, az az, hogy tizenegy játékos kiment a pályára, hogy majd lesz valami. Várták a csodát, hogy a szerény képességű ellenfél majd egyszer belehibáz, amit kíméletlenül kihasználva padlóra küldhetjük őket. Nos az a helyzet, hogy ez meg is történhetett volna, de Pölő ordító ziccerben hazaadással felérő „bombát” eresztett meg Szűcs kapuja felé. Gyakorlatilag ezzel le is zártuk a mérkőzésen a komoly helyzeteink kialakítását, mert nem volt több. Fájdalommal töltött el látni, hogy milyen satnya pontrúgásaink vannak, ezek élén ezúttal is Bódi állt, hét vagy nyolc szögletet tekerhetett középre, ezek felét már az első védő kifejelte rövidről, a többi meg egyszerűen kicsavarodott a túl oldalt. Tíz szögletet rúgtunk a meccsen, abból egyetlen egy volt veszélyes, az is azért, mert a védő majdnem a saját kapujába lőtte. A szabadrúgásainkról ugyan ez mondható el, a komoly lehetőségek vagy a sorfalban, vagy a C29-es szektorban landolnak, a távolról beívelt labdákkal meg ugyanaz a helyzet, mint a szögleteinkkel, könnyedén hatástalanítják őket. Érthetetlen, hogy mi lett tavaly óta, amikor a szezon elején Bódi, a végén pedig Bouadla ontotta a szebbnél szebb szabadrúgásgólokat, ezen kívül több meccset hoztunk le a jó szögleteinknek köszönhetően (Győr vagy ZTE elleni meccsek). Ezekből idén semmit nem látunk, körülbelül minden tizedik szögletünk sorolható a veszélyes kategóriába, és az még egyáltalán nem ér gólt. Jó szabadrúgásra meg nem is emlékszem ebből a szezonból, megkockáztatom, még olyanra sem, ami kaput talált és veszélyes lett volna, bár ez lehet túlzás, és csak a memóriám rossz.
De kicsit elkanyarodtunk. Szóval a játékunkból nem sok minden volt leolvasható, és értetlenül állunk az előtt, hogy hová tűnt az a tavalyi csapat, amely ha nem is a legerősebb játékosokból állt egyénileg a bajnokságban, mégis az összes csapat ellen közel 100%-ot nyújtva, csapatként működve hozta le veretlenül a szezont, és hódította el a bajnoki címet illetve a Magyar Kupát. Ennek idén nyomát se látni, gyakorlatilag az ötös vereségi széria óta kedvtelenül játszik az egész csapat, mintegy beletörődvén abba, hogy idén nem jönnek az eredmények, és minél hamarabb tudjuk le a szezon hátralévő részét. Az biztos, hogy a játékosok nem akarják a dobogót, mert azt ilyen felfogással nem lehet megszerezni. De hogy a meccset is kielemezzük, az első félidő javarészt az előreívelgetésekből állt, gondolván Couly, vagy olykor Pölő majd kezd velük valamit. Szakály kocogott, Spitzmüller azt hozta amit tud (szinte semmit), Bódi a számára idegen poszton próbált valamit alkotni. Az elülső hármasunk semmi vizet nem zavart, talán a kihagyott Pölő zicceren kívül a legemlékezetesebb momentum az volt, mikor egy kontra után 2-a-3 ellen fordultunk le, de Pölő ahelyett, hogy kiugratta volna Coulibalyt, aki kapuig vihette volna, elszerencsétlenkedte, és mire továbbított, Coulibaly már legalább három méteres lesen állt.
A második félidőre szinte semmi nem változott. Aztán a 64. percben jött az utóbbi meccseken tapasztalt szerencsétlenkedésünk, és Szakály mesterien ért bele egy olyan szabadrúgásba, amit Verpecz rutinból hárított volna kisujjal, de így esélye sem volt. Innentől kétségbeesett rohamozás vette kezdetét, beállt Selim és Sidibe az addig semmit nem mutató Szécsi és Pölöskey helyett, majd a megváltást a lassan negyvenhez közelítő Dombitól vártuk volna az utolsó tíz percben. Még egyetlen veszélyes lehetőségünk maradt a végére, Bódi lövése, ami kis híján bepattant a védőről. Így pedig vereség lett a vége, ami több szempontból is negatívum, hiszen történelmünk során először kaptunk ki a Pápától, emellett idén már a kilencedik vereségünket szenvedtük el, amire 11 éve nem volt példa a klub történetében. Aztán az NSO még további statisztikákat gyűjtött ki, hogy mást ne említsünk, az utóbbi tizenegy bajnokinkból csak kettőt nyertünk meg, valamint az utolsó nyolc bajnokiból csak három mérkőzésen tudtunk gólt szerezni. Nem szép statisztikák ezek, és lehet keresgélni az okokat.
A pontozásos rovattól eltekintenék, mert egyetlen játékosunk sem nyújtott elfogadható teljesítményt. Ezt a meccset látva komoly aggodalommal tekintünk az Eger elleni szombati bajnoki elé, ahol egy atombunkerrel érkező csapatot kéne megvernünk, akik két eddigi győzelmükből az egyiket éppen ellenünk aratták. Bízzunk a szebb jövőben.
