A végéhez közeledik a magyar futball téli álma, sőt, a mai napon négy ligakupa meccsel már megkezdte az ébredezést. Az igazi csörte viszont majd csak jövő hét végén indul, amikor is a 18. fordulóval folytatódnak az NB1 küzdelmei. Előtte még csapatunknak jelenése lesz Győrben egy Ligakupa meccsen, amolyan bemelegítésként. Most megnézzük, hogy milyen változások történtek a keretben, hogy sikerült a felkészülés, és mire számíthatunk az előttünk álló időszakban.
Ahogy azt átigazolási rovatunkban is nyomon követhettétek, a télen nem volt akkora nyüzsgés-mozgás a keretünkben, mint a nyáron, így a távozók oldalán csak kevés szerepet kapó, többnyire perememberek találhatók, míg az érkezők oldalán olyan játékosokat látunk, akik a hiányposztokat foltozhatják, illetve a keretet mélyíthetik. Rene Mihelic minden bizonnyal NB1-es szinten is minőségi légiósnak számít, így vele jelentősen erősödhet a középpályánk, míg a héten betoppanó Tisza Tiborral a támadósorunk varicáiós lehetősége bővül, amennyiben utoléri magát, hiszen az egész felkészülést külön végezte, és a csapathoz is későn csatlakozott, így rövid távon még nem feltétlen lesz a csapat hasznára. Kovács Ádám személyében pedig egy fiatal, több poszton bevethető játékosra tettünk szert, meglátjuk, hogy ő mire lesz képes tavasszal. Bár nem most érkezett, mégis erősítésnek számít a sérüléséből felépülő Morozov, aki fokozatosan lett terhelve a felkészülés során, és Kondás Elemér szavai szerint bármikor bevethető élesben is.
A téli felkészülés még itthon kezdte meg a csapat január 13-án, rendszerint napi két edzéssel Pallagon. Február 3-án pedig a már jól megszokott törökországi Belekbe utazott a keret nagy része, ahol tíz napos edzőtáborozáson vettek részt, és játszottak öt felkészülési meccset. A felkészülés utolsó másfél hetében újfent Pallagon készült a csapat. Most röviden tekintsük át a felkészülés során lejátszott edzőmeccseinket:
- 01. 18.: DVSC – FC Botosani 1-1 (Kulcsár)
- 01. 25.: DVSC–Kisvárda 0–1
- 02. 01.: DVSC–KTE 4–6 (Volas 4)
- 02. 01.: DVSC–Balmazújváros 3–0 (Brkovics, Sidibe, Kertész)
- 02. 05., Belek: DVSC–CSZKA Szófia 2–2 (Kulcsár 2)
- 02. 08., Belek: DVSC–Pohang Steelers 0–2
- 02. 08., Belek: DVSC–Sahtyor Karagandi 0–1
- 02. 12., Belek: DVSC–Gaz Metan Medias 3–1 (Ludánszki, Sidibe 2)
- 02. 12., Belek: DVSC–Sonan Bellmare 2–2 (Volas 2)
- 02. 19.: DVSC–Békéscsaba 3–2 (Seydi, Morozov, öngól)
- 02. 22.: DVSC–Mezőkövesd 2–1 (Volas, Kulcsár)
Azt előre szögezzük le, hogy aki kétségbeesett volna amiatt, hogy kevés meccset nyertünk meg, annak nincs oka az aggodalomra: példaként a Fradi tavalyi felkészülését tudom felhozni, amikor a spanyolországi edzőtáborozásuk során legyőzték a Steaua Bukarestet valamint a Dinamo Kijevet, illetve döntetlent játszottak a Basellel. És mire mentek vele? Egy ötödik helyet szereztek a bajnokságban. A felkészülési meccsek egyetlen célja, hogy meccsterhelést kapjanak a játékosok, emellett más kultúrából érkező csapatok ellen lehet felmérni a keret aktuális állapotát.
Ami elsőre feltűnik, az Volas jó formája, hiszen a szlovén támadónk lett a felkészülési meccsek házi gólkriálya hét találatával. Kondás Elemér még a felkészülés elején kiemelte, hogy Volas igazán a tavasszal lehet majd hasznos, egy, a csapattal teljesen végigcsinált felkészülés után, illetve tökéletes fizikai állapotba kerülve. Ezek vélhetően nem csak üres szavak voltak, hiszen Volas a tudósítások alapján a csapat vezére volt a felkészülési meccseken, és ahogy hallani lehet, igencsak csipkedi magát az edzéseken, és az edzőmeccseken, ami örvendetes. Mellette szerencsére a többi támadónk, Kulcsár és Sidibe is termelte a gólokat, előbbi négyet, utóbbi hármat szerzett. Kiemelendő, hogy az edzőtábor során erős ellenfelek ellen mérettethettük meg magunkat, a CSZKA Szófia és a Sahtyor Karagandi olyan csapatok, amelyekkel a BL vagy EL selejtezők során is bármikor találkozhatunk.
Végezetül tekintsünk előre, hogy mire számíthatunk tavasszal. A 2014-es év a DVSC történetének egyik fontos mérföldköve lesz, hiszen májusban végre átadják az új Nagyerdei Stadiont, amivel a csapat évtizedes problémája oldódik meg infrastruktúra terén. Innentől nem kényszerülünk albérletbe a nemzetközi meccseinken, és a szurkolók is nyugati kényelemben tekinthetik meg a mérkőzéseket, mindez remélhetőleg a nézőszám növekedéséhez vezet majd.
Tavasszal nem számíthatunk könnyű menetelésre, hiszen a rangadóink többségét idegenben játsszuk majd, ugyanis utazunk a DVTK-hoz, a Fradihoz, és a Vidihez is, míg hozzánk csak a Győr érkezik az élmezőny csapatai közül. Szerencsére ezzel kapcsolatban nem kell annyira aggódnunk, mint egy éve, amikor sokáig nyeretlenek voltunk idegenben: ősszel Kondás Elemér és stábja egy jól működő stratégiát dolgozott ki az idegenbeli meccsekre, minek köszönhetően sorra nyertük a meccseket Debrecentől távol. Az első komoly feladat máris jövő hét vasárnap vár ránk, hiszen Diósgyőrbe utazunk a tavasz nyitófordulójában. Bár az utóbbi időben rendszerink jól ment nekünk Miskolcon, az idei azonban az elmúlt évek, sőt mondhatjuk, évtizedek egyik legjobb DVTK-ja, nem véletlenül állnak előkelő helyen a tabellán. Egy győzelem nagy lökést adhatna, és bízzunk benne, hogy a tavasz végén az új stadionban ünnepelhetjük a hetedik bajnoki címet.
Emellett a másik két honi kupasorozatban is talpon van még a csapat, a Ligakupában máris szerdán bizonyíthatunk a Győr ellen. Ezt a sorozatot vélhetően nem fogjuk véresen komolyan venni, a győri meccs minden bizonnyal még a felkészülés utolsó fázisának lesz majd tekinthető. Ami viszont már fontosabb, az a Magyar Kupa, ahol már a legjobb nyolc között vagyunk, és a Nyíregyháza lesz az ellenfelünk, csakúgy mint egy éve. Ennek a sorozatnak jóval nagyobb presztízse is van, így minden bizonnyal komolyan fogjuk venni. Ha a Szparin túljutunk, akkor az elődöntőt vélhetően már az új arénában játszanánk, ami a stadion első hivatalos tétmérkőzése lenne.
Várjuk a folytatást, jöhet a tavaszi hadjárat, előre a bajnoki címért és a kupagyőzelemért! Hajrá LOKI!
