Új sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. Aktuális cikkünk a 2009-es Bajnokok Ligája selejtezőibe enged visszapillantást.
A nem túl emlékezetesre sikerült 2008-as nyár után itt volt a lehetőség, hogy a kudarcot feledtessük. Az idény meccsein a kapuban Poleksic (29), a mezőnyben Leandro de Almeida (29), Bernáth Csaba (27), Szakály Péter (27), Mészáros Norbert (27), Dombi Tibor (26), Oláh Lóránt (26), Rudolf Gergely (26), Czvitkovics Péter (24), Kiss Zoltán (21), Varga József (20), Demjén Gábor (20), Komlósi Ádám (14), Takács Zoltán (14), Dudu Machperlin (11), Fodor Marcell (10), Katona Attila (10), Kerekes Zsombor (9), Bíró Péter (7), Vinicius Galvao (6), Szilágyi Péter (6), Szűcs István (5), Rezes László (5), Varga Zoltán (5), Sándor Tamás (4), Nagy Zoltán (3), Djordje Pantic (1), Spitzmüller István (1), Szatmári Csaba (1), Cosic Bozidar (1) és Huszák Tamás (1) próbált mindentmegtenni a győzelemért, Herczeg András edző utasításai alapján.
Hazai mérkőzéseinken szinte verhetetlenek voltunk, egyedül a Diósgyőr tudott 2-1-re győzni ellenünk, a szerezhető 45 pontból 34 lett a miénk. Idegenből több vereséggel, de több győzelemmel is értünk haza: kikaptunk ugyan a Zalaegerszegtől, az Újpesttől és a Kecskeméttől, de a 45 pontból szintén 34 ponttal gazdagodtunk, így egyértelmű fölénnyel, 9 ponttal az Újpest és 15 ponttal a Haladás előtt, 70-29-es, hihetetlen gólaránnyal, 68 ponttal lettünk bajnokok – immár negyedjére! (A kupában bár a Vidi ellen továbbjutottunk, a Siófok megállított bennünket a nyolcaddöntőben.)
Az év játékosa az a Rudolf Gergely lett, aki 16 góljával, Nikolic, Tököli és Kabát társaságában 2. lett a góllövőlistán (a gólkirály Bajzát Péter lett a Győr színeiben, 20 góllal). A Franciaországból hazatérő játékos ekkor kezdett klasszissá válni, és formája egészen a botrányos újbóli külföldi szerződéséig tartott, de az már egy másik történtet.
Oláh Lóránt 12, Szakály Péter 9, Czvitkovics 7, Leandro 5, Dudu 4, Mészáros pedig 3 góllal vette ki részét a sikerekből. Ilyen csapattal, és az új nemzetközi kiemelési rendszer kedvező változásaival (külön ágra kerültek a bajnokcsapatok és a nem bajnoki győzelemmel selejtezőbe jutó csapatok) izgatottan vártuk a 2009/10-es Bajnokok Ligája-selejtező sorsolását.
A 2. selejtezőkörben azonban nem voltunk kiemeltek, így biztos volt: nálunk erősebb gárdát fogunk kapni. Végül azonban nem a Kobenhavn, nem a Maccabi Haifa, nem a Dinamo Zagreb , nem a BATE és nem is a Salzburgot kaptuk – csak hogy néhányat felsoroljak a 17 lehetséges ellenfél közül – hanem a svéd bajnokot, a Kalmar-t! A selejtezőkör végére mindössze 4 csapat mondhatta el magáról, hogy nem kiemeltként továbbjutott, ami jogosan emlékeztet minket rá: nem mi voltunk a párharc esélyesei!
Debrecenben, telt ház előtt (10 ezer szurkoló) fogadtuk Nanne Bergstrand játékosait. Az edző előzetesen 50-50%-ra becsülte a két csapat továbbjutási esélyeit. A felállásunk nem sokban változott a bajnoki csapathoz képest: Poleksic-Bernáth-Mészáros-Máté-Leandro-Kiss-Varga-Czvitkovics-Szakály-Dudu-Rudolf. Az első félidő 0-0-t, kis Loki fölényt hozott, Varga és Kiss remekül segítettek be a védekezésbe. A második félidőben már a Kalmar is többször veszélyeztetett, az 59. percben jött Dudu helyére Oláh Lóránt; aki 15 perccel később tulajdonképpen gólpasszt adott Varga Józsefnek (aki aztán túlzott gólörömért sárgát is kapott), vezetett a Loki a svéd bajnok ellen! A debreceni publikumnak azonban ez nem volt elég, űzte-hajtotta tovább a hazaiakat. Aztán Dombi beállt a 85. percben és egy perccel későbbi bedobását Kiss Zoltán elemi erővel ragasztotta Wastå kapujába! 2-0! A végén még Rudolfot Katona váltotta, a Kalmar teljesen összerogyott, az eredmény pedig nem változott. A nagy siker után bizakodhattunk is rendesen a visszavágó előtt, hiszen egy idegenbeli gólt lőve minden eldőlt volna – gondoltuk.
A visszavágón igen érdekes, kék mezben léptünk pályára, 4000 néző előtt. A kezdőcsapatunk a hazai mérkőzéshez képest csupán egy helyen változott: Dudu helyett Oláh kezdett. A kiadott utasítást, azaz a kötelező feladatot, az idegenbeli gólt nagyon hamar, már a 13. percben elértük! Varga Józsi ismét gólt szerzett: egy megindulást követően lőtt, a kapus csak beleérni tudott. Ez pedig annyit jelentett, hogy az ellenfélnek legalább 4 gólt kellene lőnie, ha továbbjutási vágyukat megvalósítanák. Gólunk ennek ellenére nem törte össze őket. Mi behúzódtunk, beálltunk védekezni, de előbb a válogatottban is fontos szereplőknek számított Elm testvérek, majd két brazil összjátékát követően Mendes szerzett 1-1 gólt a 19. és a 32. percben. A második félidőre változtatni kellett volna valamit, de ez nem történt meg, a svédek pedig úgy jöttek nekünk, mint akik nem ismernek lehetetlent. A 64. percben Oláh helyett Szilágyi állt be, közben pedig Kiss után Varga is, a 71 percben pedig Máté Péter is besárgult – utóbbi esetben tizenegyest érően szabálytalankodott. Rasmus Elm berúgta, mi pedig kezdhettünk aggódni: 20 perc alatt még egy bekapott gól megpecsételné sorsunkat. Szakály helyett a 74. percben beállt Dombi, ami a svédeket nem igazán zavarta: sokkal jobban kitámadtak. Így vezethettünk pár veszélyes kontrát, de az eredmény már annak ellenére sem változott, hogy a 85. percben Máté második sárga lapja miatt megfogyatkoztunk (Rudolf helyére gyorsan beállt Komlósi). Kihúztuk 1-3-mal a hátralévő perceket, így idegenben lőtt góllal, 3-3-as összesítéssel jutottunk a 3. selejtezőkörbe – fellélegezhettünk.
A 3. selejtezőkörben pedig azzal a tudattal mehettünk Észtország legerősebb és legnevesebb csapata, az akkor fél éve veretlen Levadia Tallinn ellen, hogy tudtuk: ha továbbjutunk, biztosan bejutunk legalább az Európa-Liga csoportkörébe! Az első meccs idegenben, az észt fővárosban zajlott, 3000 néző előtt. Piros lapja miatt Máté helyett Komlósi kezdett a védelemben, a középpályán Varga helyett Katona, Oláh helyett pedig Szilágyi kezdett, minden másban megegyezett kezdőnk a Kalmar elleni visszavágóval. Az első félidő nagyobb helyzet nélkül telt, egyik csapat sem mert igazán nekirontani ellenfelének. A második félidőben aztán mi kezdtünk el dominálni, Czvitkovics, Leandro és Szakály is veszélyeztetett az első percekben. Az 57. percben aztán Szilágyi helyett beállt az egy hónappal korábban szerződtetett Adamo Coulibaly, majd Katona helyére Dombi Tibi és egyre hevesebb rohamokkal jeleztük: nem megyünk haza gól nélkül! Aztán a 70. percben el is érkezett a várva várt pillanat: Coulibaly lövését csak kiütni tudta Kaalma, érkezett Leandro és boldogságtól eltorzult arccal ordíthattuk, hogy Góóóól! Szakály helyett még Szűcs is beállt pár percre, de az eredmény már nem változott, a súlytalan Tallinn 1 gólos hátrányban utazhatott a mi kis katlanunkba!
HIÁNYZÓ VIDEÓ
Itt látható a mérkőzés összefoglalója észt kommentárral. Aki stream-en követte a mérkőzést annak biztosan emlékezetes a kommentátor „ajjajjajjajjajjCoulibaly, /a gyurmás figurára emlékeztető halandzsa / ojjojjojjojjojjojjojjLeandro… A gólunk 4:30-nál látható.
A telt ház most is papírforma volt, és ismét csak néhány helyen történt változtatás: Fodor játszott Leandro helyén, Varga visszatért Katona helyére, Szilágyit pedig Coulibaly váltotta a kezdőben. A gólunk ellenére próbáltuk a saját játékunkat a Levadia-ra erőltetni, Rudolf előtt több helyzet is akadt az első félidőben; míg a Tallinn csak 1-2 helyzetecskét alakított ki – igaz, az egyiknél Vargának a gólvonalról kellett mentenie! Félidőben 0-0, még mindig továbbjutásra álltunk. A második félidőben addig-addig próbálkoztunk a bal oldali támadásokkal, míg a 70. percben Szakálynak sikerült Coulibalyt megtalálni, aki közelről a kapuba lőtt: 1-0, összesítésben 2-0! A gól előtt Bernáth helyére Dombi, a gól után Coulibaly helyére Oláh érkezett, majd a 78. percben egy váratlan Tallinn kapufa Malov jóvoltából. Aztán az észt fiú második sárgáját megkapva mehetett zuhanyozni: 10 perccel a mérkőzés vége előtt biztossá váló továbbjutásunknak még 5 percig Szűcs is részese volt (Rudolfot váltotta), majd a bíró a sípszavával tudatta: sok-sok mérkőzés vár még az ősszel a magyar bajnokcsapatra, továbbjutottunk!
A találkozót (és a következő selejtezőkört) egyébként botrányos körülmények között vetítette le a DigiSport, aki ezen a nyáron vette át számtalan bajnokság licencét, de anélkül, hogy a csatorna számottevő háztartásban megtalálható lett volna… A mérkőzés gólja.
A magyar bajnok kettős diadallal ment tehát tovább, és a negyedik, utolsó selejtezőkörben a következő 5 csapat közül kerülhetett ki az ellenfele: FC Zürich (svájci), Maccabi Haifa (izraeli), FC Köbenhavn (dán), Olimpiakosz (görög) és Levszki Szófia (bolgár). Végre nem egy Manchester Unitedel találkozunk (persze azért jó szívvel gondoltunk vissza rá, hogy vendégül láthattuk őket), így nem lehetetlen a továbbjutás sem, bár minden bizonnyal azt a bizonyos 110%-ot kell majd nyújtatnunk – gondoltuk. A sorsolás során aztán megnyugodtunk: elkerültük a dán és a görög bajnokot is, a bolgár Levszki Szófia lesz az ellenfelünk!
A mérkőzés napján, Augusztus 19-én különös napra virradtam: egyrészt ott feküdt mellettem másfél héttel korábban elvett, gyönyörű feleségem, másrészt viszont tudtam: a ma este nem a nászutunkról fog szólni, hanem arról, valahonnan kerítenem kell egy wi-fit és egy működő stream-et, különben nem láthatom szeretett csapatomat! Duplán szerencsés voltam, mert párom megértő, az internet és online videókeresés pedig sikeres volt, így az 5. perctől kezdve én is figyelhettem és csendesen szurkolhattam egy koktélbárban a Lokinak. Így részese voltam annak a csodának, ami a 12. percben történt: a találkozó előtt, 2 ukrán és 2 osztrák bajnoki címmel a zsebében leigazolt Bodnár a jobb oldalról tüzelt jó 30-35 méterről a bolgár válogatott kapus, Petkov kapujába. Hatalmas, hihetetlen, feledhetetlen gól volt ez (milyen kár, hogy azóta Bodnár komoly lejtőn van minden téren…). A kezdőcsapatunk egyébként nem okozott meglepetést: Poleksic-Bodnár-Máté-Mészáros-Leandro-Kiss-Varga-Szakály-Czvitkovics-Rudolf-Coulibaly. A 15000 néző előtti, szófiai találkozó 16. percében aztán Máté megsérült, Komlósi váltotta, mi pedig mentünk előre, játszottuk a játékunkat: a 29. percben Cicó fejelt a felső kapufára. Helyzeteink voltak, csak a második gól hiányzott, de az első félidő 0-1-gyel zárult. Aztán az 51. percben jött a hidegzuhany: Bardon szabadon lőhetett 12 méterről, 1-1… Szakály helyett beállt Dombi, a mérkőzés pedig továbbra is Czvitkovics fantasztikus játékáról szólt – mígnem Tibi beadására Czvitkovics érkezett és szintén felejthetetlen mozdulattal a hálóba lőtt: 1-2! Herczeg András ezzel az eredménnyel elégedett volt, kicsit defenzívebbé váltunk, Czvitkovics helyére pedig az a hondurasi Luis Ramos állt be, akit szintén a mérkőzés előtt igazoltunk le. A Levszki már nem tudott váltani, előnnyel utazhattunk haza…
…hogy aztán a fővárosi Puskás Ferenc Stadionban fogadjuk a továbbjutást még egyáltalán nem feladó bolgár bajnokot. A stadionunk régi hírnevéhez méltón dugig telt, az összes nyitott szektor megtelt, 32000 néző várta izgatottan, hogy a Loki megismételje az egy héttel korábbi szereplését. Bár sokban nem változott kezdőcsapatunk (Máté-Komlósi és Kiss-Ramos csere történt) megérdemlik a fiúk, hogy felsoroljuk őket: Poleksic, Bodnár, Mészáros, Komlósi, Leandro, Varga, Ramos, Czvitkovics, Szakály, Coulibaly és Rudolf tervezte, hogy megörvendeztetik az egész országot. Az 5. percben aztán robbanásszerűen felébredtünk: Szarmov felső lécre lőtt labdája egy pillanatra megfagyasztotta a levegőt. Aztán jött a 13. perc, és a sorozatban már 2 gólnál járó „Józsika”: Coulibaly szerezte meg harcosan Rudolf sikertelen beadását, Vargának visszagurított, aki – trollfocis szóhasználattal élve – példát mutatott az összes biszem-baszom ligának: tökéletesen csavart a kapu bal felső sarkába: védhetetlen lövés volt, 1-0! Persze ez mit sem változtatott a Levszki szándékán, ugyanúgy minimum 2 gólt kellett lőniük a hátralévő 80 percben. De az idő csak fogyott és fogyott, és Szófia gól helyett jött Rudolf és úgy döntött, előidéz egy igazi hangrobbanást: egy kis forgolódást követően Varga példáját követve ámulatba ejtette a teljes profi labdarúgást. Tudniillik lőtt egy aprócska gólt Petkov kapujába. 🙂 A kapus ismét tehetetlen volt, mi pedig egyenesen döngettük a BL-ajtaját: Be akarunk jutni! Végre tettek is követték a szándékot, végre nem csak átcsusszantunk, hanem azt a bizonyos 110%-ot nyújtottuk! Fodor, Dombi és Oláh még beállt a második félidőben, de a Levszki magába roskadt, súlytalanul átélve, ahogy lassan tudatosult bennünk: az ajtó berúgva, Bejutottunk a BL főtáblájára!
Zárszóként csak annyit írnék: köszönjük ezt a hatalmas élményt, mellyel a magyar futball és a Loki szerelmeseit is megörvendeztettétek! Bravó!
A csoportkör eseményeiről a következő héten fogunk beszámolni,visszaemlékezni, addig is maradjatok velünk, olvassátok továbbra is a Loki Blogot!
Csibu
