Azaz jöttünk, láttunk, győztünk, méghozzá a Vidi otthonában. Már megszokhattátok, hogy idén minden idegenbeli mérkőzésünk után túrabeszámolóval jelentkezünk, ez most sem marad el, ezúttal a székesfehérvári mérkőzési előtti és utáni eseményekről, valamint természetesen a meccsen történt dolgokról olvashattok élménybeszámolót képekkel, videókkal tűzdelve.
Egyéb elfoglaltságok miatt ezúttal sem Debrecenből indultunk Székesfehérvárra, így már reggel 7-kor útnak indultunk a Mátrában található kis faluba, Markazra. Székesfehérvár onnan már csak jó kétórányi út, így elég volt egy órakor elindulnunk a fél ötkor kezdődő meccsre. Útközben még megálltunk ebédelni az autópályán, itt már összefutottunk szintén a mérkőzésre igyekvő Loki drukkerekkel. Folytattuk utunkat, és egy órával a kezdés előtt, fél négykor már a vendégszektor parkolójában voltunk. Aki járt már Székesfehérváron mérkőzésen, az tudja, hogy hol van a vendég szurkolóknak kijelölt parkolóhely: igen, a temető mellett. Igazi idilli hangulat. Öltözés, ereklyék felpakolása, jegy elrakva, indulás a stadionba, séta végig a temető mellett.
„Családias” vendégparkoló
A stadion bejáratához közeledve fogadott minket a látvány, hogy körülbelül 30 szekus vár ránk a beléptetésnél. Nem nagyon tudtuk mire vélni, hogy mire fel ez a hatalmas készültség, no, mindegy. A bejáratnál gyors motozás, beléphettünk a kapun. Ezután egy kis emelkedőn kell felmenni a beléptető kapuig, addig még kb. 15-20 szekus állta az utunkat. Újabb motozás, majd még egy motozás… A beléptető kapun átlépve még egy motozás. Tehát összesen négyszer motoztak meg minket, mire bejutottunk a vendégszektorba. Nem tudom, hogy gondolták, talán azt hitték, hogy majd amit az első három nem vesz észre, azt a negyedik igen. Szerencsére mi nem álltunk neki kötekedni, nem járt viszont szerencsével szerkesztőtársam, nyida, akit egy vicces megjegyzés miatt nemes egyszerűséggel nem engedtek be a stadionba, mivel veszélyes személynek minősítették, és azzal vádolták, hogy nem vetette magát alá az ellenőrzésnek. Néhány ember véleménye ütközött a 30 szekusévál, így kár lett volna emberkedni, sajnos a stadionon kívülről volt kénytelen végigszurkolni a meccset. Magyarország, 2014.
Ezt a képet nehéz értelmezni, nem tudjuk, hogy kik parkoltak ott, mindenesetre a parkolóhelyek „felfestése” és maga a helyszín is érdekes.
A kezdés előtt nem sokkal jó száz Debrecen szurkoló volt jelen a vendégszektorban, míg a hazaiak oldaláról nem voltak többen háromezernél. A Vidi ultrák tiltakozásuk jeléül egy Gomes távozására felszólító drapit helyeztek ki a szektorukba, illetve egész meccsen némák maradtak. A mi keménymagunk jó tízperces késéssel érkezett, de legalább volt egy kis hangulat a meccsen, ha már a színvonal nem verdeste az eget. A meccs előtti eseményekből még kiemelendő, hogy tízperccel a kezdés előtt bekapcsolták a stadion öntözőrendszerét, nyilván ez valami trükk akart lenni a hazai csapat részéről, hogy megvicceljenek minket a vizes fűvel, más kérdés, hogy a találkozó elején inkább a hazai játékosok csúszkáltak.
Ha Pinyő ezt látná…
Magáról a mérkőzésről nehéz mit írni, az összefoglalóban az érdemi részt már egyébként is olvashattátok tegnap. Az első félidőben meglepően jól játszottunk, és a bekapott gól ellenére sem érzetük az, hogy ez a hajó elúszott, mert sorban dolgoztuk ki a veszélyes helyzeteket, amiket hol mi hagytunk ki, hol a partjelző intett lest tévesen. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy az egész meccsen jelentős ellenszélben játszottunk, és itt most nem az időjárásra gondolok… Kezdésként a hazai csapat góljánál Iványi játékvezető szerzett labdát a Vidinek, ezen kívül minden belépőnk szabálytalan volt, és már az első fault után kaptuk a sárgákat, így a félidőre már a hat védekező szellemű játékosunkból négyen besárgultak, félő volt, hogy előbb utóbb valakit kiszórnak tőlünk. Ezzel szemben a Vidi játékosok belépői elvétve értek szabadrúgást, sárga lapot pedig még a legdurvább odalépések után is csak Szolnoki Roland kapott, pedig bőven lett volna még jelentkező a figyelmeztetésre.
A második félidő már szinte eseménytelenül csordogált, a keménymagunk pedig saját maga szórakoztatásával ütötte el az időt. A hajrára azért akadt pár helyzetecskéje a Videotonnak, de komoly ziccerre nem futotta nekik, az volt az ember érzése, ha másnap estig tart a találkozó, akkor sem szerezne gólt a Videoton. Végül is egy okos, taktikus játékkal elhoztuk mindhárom pontot Fehérvárról, pedig a meccs előtt a legtöbb drukker aláírta volna az egy pontot is. A Vidit ezzel leszakítottuk magunkról, velük szemben már tíz pont az előnyünk, hétvégén pedig a Győr lehet a következő áldozat, és ha ellenük is begyűjtjük a három pontot, akkor már csak a csoda folytán veszíthetjük el az aranyérmet.
A győzelem a Cívisvárosé!
A mérkőzés után most nem történt említést érdemlő incidens, a lefújás után percekig ünnepeltük a győzelmet a csapattal, akik megköszönték a szurkolást, és lepacsiztak a drukkerekkel. Jó kedvvel hagytuk el a stadiont, és indultunk útnak hazafelé, fél tízre már otthon is voltunk Debrecenben.
A mérkőzésen készült többi fotót Facebookon, ebben az albumban láthatjátok. Legközelebbi idegenbeli mérkőzésünk az MTK ellen esedékes két hét múlva, ott is ott a helyünk! Hajrá LOKI!
