Újra hatalmas téttel bíró meccsnek nézünk elébe, hiszen csütörtökön Bernben lépünk pályára a BSC Young Boys ellen. A tét nem más, mint az Európa Liga főtáblája, aminek mondanom sem kell, hogy mennyi áldásos következménye lenne: nemcsak a debrecenieknek, hanem az összes magyarnak jót tenne a tudat, hogy van még egy európai szintű magyar csapat. Megnövekednének a koeffícienspontjaink, a klub pedig óriási bevételre tenne szert, amire nagy szükségünk van. A gond csak az, hogy rosszabbkor nem is jöhetne ez a meccs. Készen állunk mi erre? Hadilábon állunk a góllövéssel (ebben a sportban pedig ez különösen fontos lenne). Pontosan 14 napja volt a BATE-Loki, a sebeink két hét alatt nem gyógyultak be, és ki tudja, mennyi idő kell ehhez. Nehéz érvekkel alátámasztani azt, amit hinni szeretnénk mindannyian, hogy van esélyünk. Young Boys-DVSC beharangozó.
A DVSC hullámvölgyben van, a vak is látja. Amit az utóbbi időben a pályán látunk Loki-meccsen, az elkeserítő. Különösen idegenben rossz a helyzet. Mióta megkezdődött ez a nyomorult új szezon, 12 pont helyett mindössze 4-et szereztünk: az utolsó percekben kaptunk ki az MTK-tól és az Újpesttől 1:0-ra. Nyíregyházán is ott maradt 2 pont, egyedül itthon tudtunk megverni valakit, az is csak a Puskás Akadémia csapata. Sovány vigasz. A legrosszabb, hogy maximum Nyíregyházán érdemeltünk volna 3 pontot, ami viszont elment Tisza Tibor helyzetkihasználásán. Az MTK rosszul játszott, mégis megvertek minket egy góllal. Az Újpest végig uralta a meccset ellenünk és végül begyötörtek egy gólt a hosszabbításban. Nem azért vagyok itt, hogy ezekről a bajnokikról beszéljek, mégis fontosnak tartottam, hogy megemlítsem őket. Aki ugyanis látta ezeket a mérkőzéseket, az azt is látta, hogy fejben valami nagyon nincs most rendben a fiainkkal. Újabban komoly gondot okoz nekünk a góllövés (4 meccs, 3 gól), a hosszabbításoktól pedig azóta a bizonyos hat perces óta rettegünk.
A DVSC játéka újabban lapos, kiismerhető, körülményes. Hiányoznak a bátor új ötletek, hiányzik a letámadás, ami a BATE elleni hazai meccsen például mintaszerű volt. Lassúak vagyunk, nem lépünk oda, vagy ha mégis, villan a sárga. Pedig tudunk mi védekezni, három hete a már említett hazai BL-selejtezőn meggyőződésem szerint az elmúlt pár év legjobb védekezését produkálta a csapat. Csak most egyszerűen semmi nem jön össze: amelyik szerelés általában sikerül, az most egy ütemet késik; amelyik játékos megáll egy sárgánál a meccsen, most beszedi a másodikat; ami kifele pattan normál esetben, most befele pattan; amelyik hosszabbítást simán kibekkeljük, most nem ússzuk meg bekapott gól nélkül. Mindennek a tetejébe sok a sérültünk (Mihelic, Mészáros, Novakovics), vagy az olyan játékosunk aki kb. egy hete tért vissza (Szakály, Kulcsár).
Egy hete még éltetett minket a remény, hogy ez a Young Boys most nagyon rossz formában van. A svájci bajnokságban hasonló eredményeket produkáltak, mint mi. Előbb leikszeltek a Sankt Gallen otthonában 2:2-re, majd otthon tették ugyanezt az akkor 8. helyezett FC Arauval (1:1). Az FC Zürich stadionjában kikaptak 2:0-ra, majd otthon ikszeltek le a nem túl acélos FC Thunnal (1:1). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok kulcsemberük volt sérült és hogy közben azért 3:0-ás összesítéssel túljutottak a ciprusi Ermis Aradippoun. Ha a hírek igazak, itt eléggé inogott a 40 esztendős vezetőedző, Uli Forte alatt a kispad. Aztán a legnagyobb bánatunkra feltámadtak: 4:0-ra verték el otthon a Grasshopperst. Az első félidőben állítólag egy helyzetből lőttek egy gólt Nuzzolo révén, mivel szinte végig a vendégeknél volt a labda, a másodikat is kontrából szerezték, Gregory Wüthrich fejelte. Innentől már sima volt, Michael Frey és Nuzzolo köszönt még be a Szöcskéknek. Érdekesség, hogy három gólpasszt adott a meccsen egy bizonyos Moreno Costanzo. Amíg mi az Újpesttel szenvedtünk, ezek megverték idegenben az FC Vaduzt: Frey és Steffen szerezték a gólokat. Most pedig miránk fenik a fogukat. Újra magukra találtak. Ők tehát ha nem is bombaformában, de mindenképpen jó formában várnak minket. Minket, az ezer sebből vérző Debrecent.
Ami a várható összeállításunkat illeti: Novakovics múlt pénteken edzett először, ezért szinte biztos, hogy a cserepadon fog kezdeni és a kapu Polekszicsre lesz bízva. Aleksandar Jovanovics felel majd a védelem jobb oldaláért annak örömére, hogy a Haladás ellen nem játszhat majd eltiltás miatt. (Jackie Chant megszégyenítő technikával rúgta fejbe újpesti ellenfelét, majd összeszedett még egy sárgát, és ő lett az UTE-meccs Bouadlája.) Nagy összegben is meg merném fogadni, hogy a balhátvédünk Korhut Mihály lesz. Ami viszont a védelem közepét illeti, már korántsem vagyok ilyen biztos a dolgomban. Mészáros állítólag újra bevethető lesz már csütörtökön, és róla ismeretes, hogy hihetetlenül gyorsan kerül vissza a kezdőcsapatba minden sérülése után. Mivel eddig minden nemzetközi meccsünkön szerepet kapott, most is jó esélyt látok Máté játékára. Szóval vagy Máté-Mészáros lesz, vagy Mészáros helyett Igor Morozov fog kezdeni. Brkovicsra újabban csereként számítunk, nem számít, hogy ki az ellenfél. Egy szem bevethető jobb oldali középpályásunkat Bódi Ádámnak hívják, belül az ellenfél játékerejére való tekintettel Varga Józsefre és Zsidai Lászlóra fog esni a választás. Mivel amúgy sincs támadójátékunk, a célunk ezen a meccsen a bekkelés és a kontrázás lehet, a hatékony védekezéshez pedig szükséges két legjobb védekező középpályásunk. (Ahogy a matektanárom mondta, szükséges, de nem elégséges, mert ehhez mindenkire szükség van.) Bal oldalt Szakály Péter és Ferenczi János állnak rendelkezésre. Meg merem kockáztatni, hogy Szakályra fog esni a választás. Még egyvalamire mérget vehetünk, mégpedig arra, hogy Ibrahima Sidibe is kezdeni fog. Egyrészt mert négy nemzetközi gólunkból hármat ő rúgott, a fejjátéka neki a legerősebb a Lokiban és ha megint kiállítanak valakit, ő fog hátramenni védekezni. Hogy a párja ki lesz, nagyon jó kérdés. Kulcsár és Seydi a két másik bevethető csatárunk. Mindkettejük viszonylag gyors, emiatt kontrajátékra mindketten alkalmasak, helyzetkihasználási statisztikáik egyformán tragikusak. Ami miatt mégis Seydit raknám a kezdőbe, annak az oka az, hogy ő viszont idén lőtt már gólt tétmeccsen, és a BATE ellen a mezőny egyik legjobbja volt, ez is valami. De könnyen lehet, hogy rosszul tippeltem. Kulcsár ugyanis feltétel nélkül élvezi a szakmai stáb bizalmát.
Ami a közös múltat illeti, mi már találkoztunk velük, hat évvel ezelőtt, 2008-ban 7:3-as összesítéssel búcsúztattak minket, a visszavágó meg állítólag bunda volt.
Ellenfelünk kerete erős, nagyon sok hasonló képességű, egyaránt erős labdarúgó alkotja, így Uli Forténak lehetősége volt a rotációra is az elmúlt hetekben. Épp ezért nem kell készpénznek venni a tippjeimet, mindenesetre szerintem valahogy így fognak felállni a svájciak: A kapuban a fiatal Yvon Mvogo fog állni, mivel Wölfli, a legjobb kapusuk sérülés után lábadozik. A védelmük valószínűleg Hadergjonajból, Von Bergenből, Rochatból és Lecjaksból fog állni. Ők így együtt szűk 3 millió eurót érnek (forrás: transfermarkt.de), különösen Von Bergen a jó, 31 éves és még mindig 1,5 milliót ér. A középpálya közepén a védekezőbb felfogású Sanogo Junior és a támadóbb felfogású Gajics kaphat szerepet, jobb oldalt a legutóbbi bajnokin gólt szerző Steffen, bal oldalt pedig a szintén remek formában levő Nuzzolo játszhat. A középpálya értéke 3 millió 250 ezer euró. Elől a különösen veszélyes Moreno Costanzo és Michael Frey rohamozhatnak, mivel ők a legjobb támadóik. Costanzo 1,5 milliót ér, Frey 2.25-öt, pedig mindössze 20 esztendős.
A néha talán kicsit túlzó pesszimizmusomért elnézést kérek, de nem akarom, hogy bárki is hiú reményeket tápláljon illetve irreális elvárásokat támasszon a csapattal szemben. A párharc toronymagas esélyesei a svájciak, nekünk pedig borzasztó nehéz lesz. Azt akarom, hogy mindannyian készüljünk fel a legrosszabbra, mert akkor bármi, ami történik kellemes meglepetés lesz. A cím az, hogy „ehhez csoda kell”. Csodák márpedig történnek. Nagyon ritkán, de történnek. Egyvalamiben tudunk csak a Young Boys futballistái fölé nőni: ha jobban akarjuk a sikert őnáluk! És ha betartunk néhány egyszerű szabályt. Nincs piros lap, nincs parázás a hosszabbításoktól, nincs kisebbrendűségi komplexus. Van csapatként küzdés, van hit önmagunkban, van olyan foci, amire képesek vagyunk.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
