„Ki a kedvenc játékosod?” – hangzik el a gyakori kérdés. Sőt, sokszor ezt is hozzá teszik: „Messi vagy Ronaldo?” Erre a válaszom csak ennyi: biztos, hogy egyikük sem veheti fel a versenyt az Én kedvencemmel. A posztjuk alapján valóban nem lehet összehasonlítani őket, de az Én szememben Vukasin Poleksic a legjobb játékos akárkivel szemben. Összefoglalom tehát debreceni pályafutását, és személyes élményeimet is megosztom veletek.
Hogy miért Ő a kedvencem? Jó kérdés! De azt tudom, hogy körülbelül azóta vagyok nagy Loki szurkoló, amióta ideigazolt 2008-ban Tatabányáról. Lehet, hogy miatta szerettem meg igazán a DVSC-t. Miután idekerült nem csak én, hanem minden Loki fanatikus hamar megszerette Őt. Sokszor zúgott az Oláh Gábor utcán a „Plexi! Plexi!”. Szép pillanatok voltak! Emlékszem, sokszor figyeltem a védéseit és a helyezkedését a kapuban és próbáltam ellesni ezeket a mozdulatokat, amikor pedig fociztam a barátaimmal vagy u15-ben, mindig szívesen beálltam a kapuba és próbáltam alkalmazni azokat. Persze nem mentek annyira jól, mint neki, de sokat tanultam és fejlődtem az Ő példájából.
Számomra a 2008-2009-es volt a legjobb szezon és a legemlékezetesebb bajnoki győzelem. A szurkolók és a játékosok is fantasztikusak voltak. Azt hiszem ekkor vált Poleksic igazán a kedvencemmé. A Bajnokok Ligájában való szereplés tette fel az i-re a pontot. Ez az egész túl szép volt, hogy igaz legyen. És valóban. Ezt a mesés időszakot Plexi 2 éves eltiltása követte, ami engem is nagyon megviselt. Mennyből a pokolba… Csak számoltam a fordulókat és vártam, hogy kedvencemet újra a pályán lássam. De egy biztos, ha ilyenkor kérdezték meg tőlem, hogy ki nálam a favorit, akkor is Poleksic volt az egyértelmű válaszom.
Eltiltása után egyre kevesebb szerepet kapott, mint kezdő kapus, de ez engem nem is érdekelt. A lényeg az, hogy visszatért a csapathoz, ezért el is határoztam, hogy egyszer kimegyek egy edzésre és elkérem a kapuskesztyűjét. Nem voltam benne biztos, hogy sikerül, de egy próbát megér, gondoltam. Szerencsére nem csalódtam, örömmel nekem adta. (Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem minden játékos számára természetes, hogy megbecsülje az egyre csökkenő számú rajongókat.) Meglepetésemre születésnapom alkalmából telefonon felköszöntött, később a mezét ajándékozta nekem. A mai napig tartom vele a kapcsolatot. Most mit mondjak: Ő a „legjobb fej” játékos, akit ismerek. Azon kaptam magam, hogy a montenegrói válogatott meccseit is rendszeresen néztem és szurkoltam nekik. Tavaly az angol válogatott elleni meccsükön meg is szerettem őket, nem is beszélve arról, hogy Plexi (az eredménytől függetlenül) fantasztikusan védett aznap.
Ezután jött a kölcsönjáték Kecskeméten, aminek örültem, hiszen így többet láttam kedvencemet a pályán. Ez alatt a félév alatt látványosan javult a KTE játéka, olyan csapatokat győztek le, mint az MTK vagy a Videoton. Ezekben a sikerekben Poleksic is nagy szerepet vállalt, nem egyszer mentett pontot, pontokat bravúros védéseivel. Végy egy jó kapust, illetve kölcsönözz, nem igaz?
Nyáron végre már a Lokinál kezdte meg a felkészülést a következő szezonra. Ám nem számítottak rá, mint első számú kapus, így várható volt, hogy előbb-utóbb el fogja hagyni a csapatot, mégis, amikor erre került a sor nagyon váratlanul ért és elkeseredtem. Augusztus 30-án Vukasin Poleksic a PMFC Mathias-hoz igazolt, ezzel lezárva pályafutása ezen fejezetét. Így az általam adott szülinapi ajándékból búcsúajándék lett.
Bárhol is játszik, az én szememben mindig piros-fehér marad és persze a kedvenc játékosom!
Sok sikert Plexi!
vadmacska01
