Voltam olyan elvetemült, hogy a két héttel ezelőtti egészen tetszetős Tiszaújváros elleni meccs pozitív élményein felbátorodva ezen a szombaton is tiszteletemet tegyem fiataljaink meccsén. Az ellenfél a Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti fertályán elhelyezkedő falu, Cigánd csapata volt. Eltökélt voltam, kilátogattam hát, hogy megnézzem, hogyan játszanak a fiataljaink. Akartam írni egy részletes összefoglalót, esetleg megspékelni egy interjúval a meccs legjobb játékosával. De ez bűn rossz mérkőzés volt, és gyakorlatilag nincs miről beszélni! Kikaptunk 1:0-ra, a győztes találat pedig kísértetiesen hasonlított az egyik Bernben kapott gólunkra. DVSC-DEAC – Cigánd SE összefoglaló.
Ha valaki látott már rossz meccset, akkor tudja, milyen úgy felállni a végső sípszónál, hogy úgy érzed, most elpazaroltál két órát az életedből, amit sosem kapsz vissza. Ilyesmikre gondolhatott az a bő kétszáz néző, aki 18:20 körül feltápászkodott az Oláh Gábor utca valamelyik székéről, leporolta a nadrágját és fejcsóválva elindult a kijárat felé. Ez a meccs a „gyenge” szó minden jelentését kimerítő módon volt gyenge: színvonaltalan foci, béna hangulat, csapnivaló iram, nulla hajtás. Ha volt is egy csapat a pályán, az a Cigánd volt.
Pedig kellett volna nekünk a siker. 3 meccs után 1 ponttal álltunk, egy döntetlenünk volt a Tiszaújváros ellen, a másik két meccsen kikaptunk. Ezzel szemben a Cigánd három meccs után hibátlan volt, és amúgy is az egyik legjobb csapat az Nb3-ban. Igaz, nem tudtam róluk egyebet, mint hogy tavaly a Diósgyőr dolgát nagyon megnehezítették a Magyar Kupában (talán 4:3 lett) és hogy játszott ott két hónapig debreceni csatár, Horváth Zoltán, akinek bundaügy miatt kellett távoznia. A debreceniek így álltak fel: Verpecz – Karikás, Ludánszki, Kovács G., Barna – Dombi, Berdó (Pintér 76.), Györky, Tóth G.- Bereczki, Sós. Elég kevés volt tehát az első csapatból visszajátszó focista, amiben annak is szerepe van, hogy Damahou ezen a meccsen még az eltiltását töltötte (bár nem vennék rá mérget, hogy fog ő még itt focizni). Csak a kapusunk, illetve Ludánszki voltak kivételek. Mostanában megszokott, hogy Verpecz véd a DEAC-ban, Ludánszki pedig, igazi örök ígérethez méltóan kis híján 24 évesen is itt pallérozódik, illetve a visszavont időhúzó csere posztján játszik a nagy-Lokiban. Dombi azért van ott, hogy a húszéveseknek példát mutasson harci szellemből és küzdésből. Ja, és hogy némi színvonalat hozzon, ami most pont nem nagyon sikerült, de rossz napot ő is kifoghat. Sajnos a többiek nem voltak partnerek benne, így pedig nehéz.
De hogy a meccsre is rátérjek, mi végeztük el a kezdőrúgást, majd a következő 14 percben a kellemes napfényben sütkéreztem a lelátón, mivel semmi nem történt a pályán. Mindkét csapat passzolt hármat, eladta a labdát és jöhetett az ellenfél, aki ugyanezt játszotta el. Aztán a 15. percben szöglethez jutottak a vendégek: Katona ívelte be, a túlsó kapufánál pedig szívfájdítóan tisztán találta a labda Tempfli Imrét, aki simán befejelte 1:0. Közvetlenül mellette állt Györky Bendegúz, őrá volt kiosztva, látványosan nem ugrott fel vele. A félidőben pedig nem volt helyzetünk, ez hihetetlen, de igaz. Lövésünkre is csak egyre emlékszem, Barna Szabolcsnak készítettek le egy labdát 20 méterre a kaputól, az is 2 méterrel fölé szállt. Az első játékrész végén sürgősen egy sör után néztem, mert tudtam, hogy nem bírok ki még egy ilyen félidőt valami itóka nélkül.
Hála a jó égnek, kicsit felpörögtünk a második játékrészre. Na nem annyira, hogy élvezhető legyen a meccs, de a semminél ez is több volt. Az 52. percben Bereczkinek volt egy lövése, 5 méterre volt csak a kaputól, de beleblokkolt Tempfli. Szöglet jöhetett, Berdót teljesen ugyanolyan helyzetben találta a beívelés, mint az első félidőben a cigándi gólszerzőt, de mi ugyanezt nem tudtuk befejelni. Berdó amúgy is eléggé alacsony, ötletem sincs, miért őt keresik a szögleteknél. Most is csak 10 cm hiányzott, akkor oda fejeli, ahova akarja. Csordogált szépen tovább a meccs, némiképp fölénybe kerültünk. Szatmári Csaba nem érezte szükségét változtatásnak, ebben nem értettünk maradéktalanul egyet. Egészen a 76. percig nem cserélt (ezt kitől tanulta vajon?), akkor Berdó helyett Pintért hozta be. Itt már néhány barátommal már csak nevettünk a meccsen, persze kínunkban. A végére még ugyan izgalmas kis meccs kerekedett ebből: a 83. percben majdnem végleg eldöntötte a meccset a Cigánd. Fekete Gábor, a vendégek csatára megverte Kovács Gergőt: előbb technikában, aztán fizikálisan. Történt ugyanis, hogy Fekete a középpályáról kapott egy ívelést, Kovács szorításában nemhogy levette, hanem térddel át is emelte védőnk fölött, és egy az egyben mehetett Verpeczre. Átlátszó megoldást választott, és Verpecznek sikerült leérnie a lapos lövésre. Három perccel később ugyanő , vagyis Fekete találhatott volna be ismét: az üres kapu fölé lőtte a labdát, ahogy bevetődött, körülbelül 2 méterre volt a kaputól. De a 86. és a 87. percben végre volt két Loki-helyzet is. Igen, tényleg a 86. minutumban volt a harmadik valamirevaló helyzetünk, és ezzel szerintem mindent elmondtam a fiataljaink mai produkciójáról. Ráadásul ezt is Dombi készítette elő, ő iramodott meg a jobb oldalon, a beívelését Sós tette rá a kapura, Sánta kapus bravúrral hárított. Ezután szögletet rúghattunk, Ludánszki fejelhetett (volna) gólt tisztán, de annyira mellément, hogy hiába mondom, mert úgysem hiszik el.
Ez a meccs nem is érhetett volna véget máshogy, mint egy tragikomikus jelenettel. A 92. percben megint szöglettel jöhettünk. Verpecz engedélyt kért, hogy felmehessen fejelni. Szacsa megadta az engedélyt, a lelátó felbolydult, mindenki Verpeczet biztatta. Ezt is Tóth végezte el, és egyenesen a kapusunk fejére szállt a labda! Hihetetlen volt, ott vártuk a gólt, Verpi felugrott és… És olyan erővel fejelte a saját lába elé a játékszert, hogy azóta is füstöl a helye. Ezt is látni kellett, mert szavakkal nehéz visszaadni. Mire visszafutott a kapuba, a meccsnek véget vetettek. 1:0-ra kikaptunk. Ők pedig immár 12 ponttal a harmadikok a tabellán, csupán rosszabb gólkülönbséggel a Kisvárda és a Putnok mögött. A meccs után a viszonylag szép számmal jelenlévő cigándi drukkerhad lelkesen ünnepelte csapatukat, a kispadjuknál pacsiztak a játékosaikkal, a legnagyobb fanatikusuk, Zoli bácsi még egy üveg pezsgőt is átnyújtott az edzőjüknek (készült az öreg), majd megbeszélték, hogy otthon este melyik szórakozóhelyen buliznak egy jót. Ilyen az, ha valakinek csapata van…
Emlékeznek még előző DEAC-os összefoglalómra? Én voltam az, aki mindenkit bátorított arra, hogy rendszeresen látogassák a kis-Lokit, hiszen hajtós, debreceni kötődésű fiatalok lépnek pályára minden meccsen a csapatban, akiket fűt a bizonyítási vágy. A mérkőzések meglepően színvonalasak, az Oláh Gabin jó a hangulat és öröm nézni, hogy ezek a srácok egymásért küzdenek. Hogy szívesen töltjük majd velük a szombat délutánjainkat… Elnézést kérek ezért a sajtóhibáért, mentségemre szóljon, én ebben szívből hittem.
Eléggé megbántam, hogy kimentem, semmilyen élménnyel nem lettem gazdagabb. (Bár volt néhány csinos cigándi lány. 😉 ) Kifejezetten csalódást keltő volt a játékosok hozzáállása. Tisztelet az igen kevés kivételnek, mert páran azért odatették magukat valamennyire. Amit a Szeged elleni Ligakupa-meccsen JuveFan is megtapasztalt, azt éltem át most én is. Hogy hiába szorgalmazzuk a fiatalítást a Lokinál, jelenleg senki sem olyan jó a fiataljaink között, hogy nyugodt szívvel azt mondhatnám: „Ez igen, XY-nak ott kell lennie a nagy-Lokiban!”. Vajon kik azok, akik egyszer leváltják Kulcsárt, Sidibét, Korhutot, Vargát, Bódit? Mert a DVSC szakmai stábja elhatározta, hogy a jövőben saját nevelésű játékosokra fog épülni a csapat. Ennek érdekében egyre nagyobb és nagyobb része a keretnek debreceni kötődésű fiatal lesz. De vajon hogyan, és mégis kik? Ez a legnagyobb kérdés, ami megfogalmazódott bennem ma. És nem tudom a választ. Nem vagyok az a vészharangkongatós típus, se babonásnak nem tartom magam: de miután a tömeg elment, a lelátót megszállták a varjak és éktelen károgásba kezdtek. Semmi jót nem jelent.
Elég baj az, hogy a Loki elfelejtette az igazi győztes hozzáállást és mentális gondokkal küzd. De most már a kis-Loki is elkezdte. Sok ijesztő párhuzamot fedeztem fel a nagyok legutóbbi pár meccse és e mérkőzés között: ugyanaz a semmilyen és elképzelés nélküli játék. Hogy kapunk egy gólt és vége van. Hogy nem ugrunk fel a csatárral a szögletnél. Hogy az első és egyetlen csere a 76. percben van. Hogy a meccs utáni kocogás egész tűrhető hangulatban telik, és csak pár emberen látszik az elszontyolodás, et cetera. Nem jó ez így. És ha nem változik meg sürgősen, akkor idén nem lesz jó focimeccsre járni Debrecenben. És ez az, amitől minden szurkoló tart!
De hogy ne tegyem depresszióssá az összes olvasómat, nyújtok egy kis reménysugarat: a válogatott-szünetről a keret nagy része kipihenten fog visszaérkezni, lesz némi idejük végiggondolni az életük jelen szakaszát és a Pécs elleni hazai bajnokin újult erővel vághatunk neki a bajnokságnak. Őket jó volna legalább 3 góllal legyőzni, és azzal a lendülettel hátha eldöcögünk november végéig, hogy a télen újra nekiláthassunk a csapatépítésnek. Mert a vérfrissítés jobban kell már, mint David Guetta turnéjához az USB-kábel.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
