Itt az idő, hogy újra ranglistát állítsunk fel! A téma nem lesz vidám, így a gyengébb idegzetűek inkább ne is olvassák tovább a cikket. Sajnos erről is írni kell. Az augusztusi BATE elleni dráma után vetődött fel bennem, hogy volt-e ilyen, vagy ehhez hasonló kudarcunk, mióta az eszemet tudom, így hát papírt és ceruzát ragadtam, és elkezdtem kutakodni az elmúlt évek eredményeit böngészve, olyan meccseket keresve, ami után erősen fogtuk a fejünket, és szerettük volna mihamarabb elfelejteni. Lássuk a TOP10-et.
A lista szubjektív véleményen alapul, és 2003-ig visszamenően vizsgált meccsek szerepelnek benne. Nem minden esetben az adott meccsen fent forgó tétet vettem figyelembe, hanem azt is, hogy mekkora várakozás előzte meg, illetve milyen csalódás követte a találkozót.
10. DVSC – Brugge 0-3, 2012.08.23., EL Play-off
A 2012-es BL szereplés is a BATE elleni kieséssel ért véget, így az EL play-off körébe pottyantunk, és játszhattunk a csoportkörért. Ami két éve sikerült, az most nagyon nem: jól kezdtünk a korábbi ellenfelünk, a belga Brugge ellen, az első félidőben több ízben is vezetést szerezhettünk volna. Aztán a lefújás előtt nem sokkal Ramost kiállították, amit a belgák kihasználtak a második félidőben, és sima 3-0-ás előnyt szereztek a visszavágóra, ami így csak formalitás volt. Egyébként Brugesben is kikaptunk 4-1-re, szintén emberhátrányban.
9. DVSC – Basel 0-2, 2010.07.27., BL selejtező
2010-ben úgy vágtunk neki a BL selejtezőinek, hogy hatalmas elvárásaink voltak az előző évi csoportkör után. Azonban a keretünk jelentősen meggyengült az előző évhez képest, és a Levadia kínkeserves legyőzése után egy igencsak nagy falat, a svájci bajnok Basel következett. Már előzetesen sem mi voltunk az esélyesek, de azért reménykedett mindenki. Aztán a Szusza Ferenc Stadionban rendezett mérkőzésen hamar alábbhagyott a bizalmunk. Itt is jól kezdtünk, de a kihagyott helyzetek után egy megpattanó lövéssel vezetést szereztek a svájciak. A második félidőben hiába hajtottunk az egyenlítésért, nem tudtunk betalálni, majd nem sokkal a lefújás előtt kaptunk még egy távoli gólt. A visszavágón is sima vereséget szenvedtünk, fájdalmainkat a későbbi EL csoportkörbe jutás enyhítette.
8. DVSC – Elfsborg 0-1, 2007.07.31., BL selejtező
Ismét egy BL selejtező, egy még fájóbb kimenetellel. Az ezt megelőző évben is kínos eredménnyel búcsúztunk a macedón bajnok ellen (erről később…), így 2007-ben mindenképp javítani kellett volna. Nem kaptunk könnyű ellenfelet, a mindenkori svéd bajnok komoly erőt képvisel, pláne egy magyar csapattal szemben. A hazai találkozón egész egyszerűen megfojtott minket az Elfsborg, gyakorlatilag helyzetbe sem tudtunk kerülni, ők pedig egy védelmi megingásunkat kihasználták, és megszerezték a győzelmet. A visszavágón bár meg volt az esélyünk (ez volt az a fantom meccs, amit szinte senki nem látott, csak az a pár száz szurkoló, aki a Lovardában nézte kivetítőn a svéd TV adását), de csak kapufáig jutottunk, így kiestünk.
7. Rabotnicki – DVSC 4-1, 2006. 08.02., BL selejtező
Itt van, amit már az előbb beharangoztam. A 2005-ös Split verés, és Manchester United, valamint Sahtar Donyeck elleni vereségek után a következő évben is szerettünk volna nagyot alkotni a BL-ben. A macedón bajnok Rabotnicki előzetesen nem tűnt nehéz ellenfélnek, ennek ellenére a hazai meccsen rendkívül görcsösen játszottunk, és csak 1-1-et tudtunk elérni. Ekkor már nem mi számítottunk a párharc esélyesének, és az sem könnyítette a dolgunkat, hogy a visszavágóra a macedónok nemzeti ünnepén került sor, és fantasztikus hangulatban léphettek pályára a hazai játékosok. Ez volt a másik fantom meccs, amit még kivetítőn sem látott senki, csak az a pár debreceni, aki elkísérte a csapatot. Így hát telefonon értesültünk az eredmény alakulásáról, arról, hogy korán vezetést szereztünk, és visszajött a remény. Csak hogy a hazaiak nem adták fel, megfordították a meccset, mi pedig két piros lapot is kaptunk, a végeredmény pedig 4-1 lett.
6. DVSC – Honvéd 2-2, büntetőkkel 1-3, 2007.05.09., Magyar Kupa döntő
Az első olyan meccs a listán, ami nem nemzetközi kupa találkozó volt. A 2006-2007-es szezon Magyar Kupa döntőjét Újpesten rendezték a Szusza Ferenc Stadionban, az ellenfelünk pedig a kupa-specialista Honvéd, nem mellesleg a korábbi debreceni sikeredző, Supka Attila csapata volt. Egy erősen felforgatott felállásban küldte pályára csapatát Beránek mester, így az első félidőben a Honvéd szerzett vezetést. A félidőben aztán cseréltünk, beállt Sándor Tamás és Zsolnai is, és előbbi gólpasszából utóbbi talált be, így alakult ki az 1-1-es végeredmény. A hosszabbításban emberelőnybe kerültünk, majd Sidibe büntetőjével a vezetést is megszereztük. Ekkor már elkönyveltük a kupagyőzelmet, de öt perccel később a kiváló fiatal tehetségünk Bíró Péter is összehozott egy büntetőt, és őt is kiállították, így 2-2 volt, és a létszám is kiegyenlítődött. A büntetőpárbajból pedig nem mi jöttünk ki jobban, négyből csak egyet tudtunk értékesíteni, így a kispestiek nyerték a kupát.
5. DVSC – Strömsgodset 0-3, 2013.07.25., EL selejtező
Egy újabb csemege, ezúttal 2013-ból. Az előző idény csalódást keltő szerepléssel csak a hatodik helyen végeztünk a bajnokságban, a kupát azonban megnyertük, így az Európa Liga selejtezőiben indulhattunk. Ismét egy kellemetlen északi csapatot kaptunk ellenfélnek, a norvég Strömsgodsetet, Kovács Péter csapatát. Idegenben jó eredményt, 2-2-t értünk el, ráadásul az egyenlítő gólt a hosszabbításban kaptuk (erről is lesz még szó ma…), és még emberhátrányban is játszottunk. Így joggal reménykedhettünk a továbbjutásban a visszavágó előtt, azonban hatalmasat koppantunk nyíregyházán. Minden helyzetet kihagytunk, az ellenfél pedig gyakorlatilag három előtte adódó lehetőségét gólra váltotta, így korán búcsúztunk a nemzetközi küzdelmektől. Gyógyírt jelentett a szezon végén megszerzett bajnoki cím.
4. DVSC – BATE Boriszov 0-2, 2012.08.07., BL selejtező
A két évvel ezelőtti BATE párharc sem volt sétagalopp a számunkra. Az első meccs ekkor idegenben volt, és Sidibe góljával vezettünk Boriszovban, de a 93. percben (…) egyenlítettek a hazaiak. Még így is mi voltunk előnyösebb helyzetben, hiszen elég lett volna egy 0-0 a visszavágón. Ennek tudatában nagyon defenzív felállásban léptünk pályára, (hogy mást ne említsek, Nikolov volt a jobbhátvéd, Nagy Zoli a jobboldali középpályás) és egy korai góllal máris a BATE állt továbbjutásra. Ezt követően jött Nikolov kiállítása, és az újabb gól, amivel végleg elszálltunk. Hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, pedig egy továbbjutással már meglett volna minimum az EL csoportkör. De ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ennél fájóbb emlék is a fehéroroszok ellen…
3. DVSC – Honvéd 0-2, 2014.05.31., bajnoki mérkőzés
Egy egészen friss emlék… Bár a tét szempontjából ez volt a legjelentéktelenebb kudarc, mégis egy olyan emlék, ami örökké megragad annak a 20 ezer embernek az emlékezetében, aki a helyszínen tekintette meg a találkozót. Tudni illik csak matematikailag nem volt még biztos a bajnoki címünk, ráadásul ez volt a második meccs az új nagyerdei Stadionban. Az ellenfél ráadásul egy zsinórban nyolc meccset veszített ezt megelőzően, és számukra semmi tétje nem volt az összecsapásnak, így minden adott volt a gálához. A kezdeti kihagyott helyzetek után görcsössé vált a csapat, az idegeskedésüket pedig csak fokozta a parádés hangulat, a telt ház, és a nézők felfokozott elvárása. Ennek eredménye az lett, hogy a Honvéd szerzett vezetést. Mindent egy lapra feltéve támadtunk, megérdemeltük volna minimum az egy pontot, és talán a szurkolók lelke is megnyugodott volna, hiszen legalább nem kapunk ki. A kedélyeket csak még jobban felkorbácsolta, hogy az utolsó percben egy teljesen nyilvánvaló büntetőt nem fújt be Andó Szabó, majd az ellentámadásból gólt kaptunk. Bajnokok lettünk, de ekkor nehezen tudtunk erre gondolni. Nagyon sok szurkolót bosszantott fel a meccs, és meg sem várták a trófea átadását, és a vele járó ünneplést. Sok szurkolót vesztett aznap a DVSC olyan szempontból, hogy az új idényre nem vettek bérletet, vagy nem jöttek ki több meccsre, hiszen sokan az új stadion miatt jöttek csak ki, őket kellett volna megfogni, és odaláncolni, hát ez nem sikerült.
2. FTC – DVSC 3-1, 2004.05.27., bajnoki mérkőzés
Egy újabb bajnoki döntő, csak itt sokkal komolyabb téttel. 2004-ben még az első bajnoki címünkre készültünk, és úgy utaztunk a záró fordulóban az Üllői útra, hogy az élen álltunk, így a saját kezünkben volt a sorsunk. Amennyiben az Újpest nem verte volna meg az MTK-t, úgy nekünk a döntetlen is elég lett volna a Fradi otthonában, a hazaiak viszont csak akkor lehettek bajnokok, ha minket legyőznek, és az Újpest szintúgy nem győz. Korán hátrányba kerültünk, ráadásul jött nem sokkal utána a második gól is. Sándor Tamás gólja csak szépségtapasz volt, Lipcsei a második félidőben eldöntötte a mérkőzést, és nevető harmadikként végül a Fradi örülhetett, mert az Újpest sem tudott győzni. A történet pikantériája, hogy pályára lépett a mérkőzésen, mi több, gólt szerzett az a Tököli Attila, akit az előző mérkőzésen kiállítottak, ezt pedig az országos lapokban bemutatott bírói jelentés is egyértelműen alátámasztotta… A DVSC csak azért nem nyújtott be óvást az európai szövetségnél, mert az MLSZ tárgyalásra hívta a csapat vezetőit, a továbbiakat rakja össze mindenki magában…
1. BATE Boriszov – DVSC 3-1, 2014.08.05., BL selejtező
Jöjjön a Numero Uno, mely meccs a cikket is ihlette… A legfrissebb emlék. Újabb nagy lehetőség előtt állt a DVSC, egy ismerős ellenfél, a BATE volt a legyőzendő ellenfél a BL selejtező 3. fordulójában. A hazai találkozón 1-0-ás győzelmet arattunk, de maradt bennünk hiányérzet, mert a végén 2-0 is lehetett volna. Ennek ellenére nagyon bizakodva vártuk a visszavágót, és egyértelműen esélyesnek számítottunk: ez már egy gyengébb BATE volt, mint a két évvel ezelőtti. Álomszerűen kezdődött a boriszovi mérkőzés is: Sidibe góljával vezettünk, és parádésan játszottunk, egészen a 38. percig: ekkor minden megváltozott. Bouadla megkapta a második sárgáját egy teljesen ártalmatlan szituáció után, így az addig kezünkben tartott meccs szép lassan elkezdett kicsúszni a kezeink közül. A piros után gyorsan egyenlített a BATE, így azonnal visszajöttek az esélyeik, majd a második félidőben a 65. percben már náluk volt az előny. Ekkor elég volt csak egy gólt szerezniük, hogy továbbjussanak. Már számoltuk a perceket, hősiesen védekeztünk, elérkeztünk a hosszabbításhoz, hat perc… Miért olyan sok? Felrémlik a két évvel ezelőtti meccs, amikor szintén a végén kaptuk a gólt. És jön megint.. A 94. percben minden álmunk szertefoszlik, és ez a kiesés nem biztos, hogy csak a csoportkörtől üt el minket… Azt gondolom, ennél többet nem is érdemes erről beszélni, hiszen számtalan helyen és módon kitárgyaltuk már ezt. Úgy gondolom, sokáig nem lesz még egy ilyen meccs, ami évek múltán is nagyon fog fájni.
https://www.youtube.com/watch?v=98-VCFZ7798
A hozzászólások közt, vagy a LokiBlog fórumán osszátok meg ti is, hogy számotokra mely meccsek voltak a legemlékezetesebbek ilyen szempontból.
