Az év legjobban várt mérkőzését rendezték Debrecenben vasárnap délután, hiszen a Ferencváros érkezett a Cívisvárosba. Nagy hagyománya van ennek a párharcnak itt Debrecenben, és rendre meg is szoktuk verni a nem kedvelt riválist hazai környezetben. A múlt heti parádés Videoton elleni győzelem után nem is várhattunk el mást mieinktől, hogy folytatva a hagyományokat, ezúttal is diadalmaskodjunk a zöld-fehérek felett. Azonban bebizonyosodott, hogy ami az egyik csapat ellen beválik, az egy másik ellen nem biztos: A Vidi ellen jól működő taktika kudarcot vallott, és ez kis híján vereséget eredményezett.
Ami várható és garantálható volt az előzetes felállásokat latolgatva, hogy Kondás Elemér aligha fog belenyúlni a csapatba a múlt heti győzelem után, még ha néhány helyen indokolt lett volna. Az egyik ilyen indok Zsidai visszatérése volt, aki az elmúlt másfél évben betonbiztos tagja volt a csapatnak, és jelenléte mindig sokat számít. Azonban hiába töltötte le kétmeccses eltiltását, csak a kispadon kapott helyet, helyette pedig ezúttal is a Szakály-Varga páros játszott középen. Minden más a vártaknak megfelelően alakult. A Fradinál azért már voltak meghökkentő és érdekes taktikai húzások. Ilyen volt például Mateos mellőzése, bár ő már a Pécs ellen sem kezdett, ezúttal is Nalepa helyettesítette őt. Szintén Thomas Doll legújabb húzásai közé tartozik, hogy a gyors és fürge Somaliat nem a szélen, hanem középen játszatta, amolyan box-to-box középpályás szerepkörben. Az eltiltott Cukic helyett visszatért a csapatkapitány, Gyömbér Gábor, előttük egy sorral pedig a Nagy Dominik-Gera Zoltán-Roland Lamah trió kezdett, ez nem volt különösebben meglepő. Az viszont annál inkább, hogy elöl nem Böde Dániel kezdett, hanem Ugrai Roland. Bödének állítólag kisebb derékbántalmai voltak, de azóta kiderült, lehet hogy más áll a háttérben, és belső utasításra mellőzik őt. Ebbe most nem mennék bele, ez nem a mi dolgunk, meg egyébként is, kit érdekel?
Vessünk akkor pillantást a két csapat játékfilozófiájára is. A mi esetünkben nagyjából ugyanúgy festett a helyzet, mint egy hete a Vidi ellen. A megszokott 4-4-2, egy védekező középpályással, Bódival és Jovanoviccal a széleken, Szakállyal középen, és két előkészítő csatárral, Kulcsárral és Tiszával elöl. A taktikánk most is az lett volna, hogy gyors kontrákat vezessünk, és ezekből próbáljunk eredményesek lenni, illetve Kulcsár és/vagy Tisza segítségével már a saját térfelén elfojtsuk a Fradi támadásait. Csakhogy amíg Fehérváron bevált az a taktika, hogy Sándort és Simont letámadtuk, akik így kénytelenek voltak korán szabadulni a labdától, ezáltal nehezebben tudott építkezni a Vidi, az most nem jött be. A Fradi nem hátul szervezte a játékot, ez a feladat Gerára várt, így a Gyömbér-Somalia kettősnek tökéletesen megfelelt az, hogy gyorsan szabaduljon a labdától. Erre majd külön rátérek, amikor a Fradi taktikájáról beszélek. Amit én a meccs előtt vártam, és a kezdőket látva hiányoltam, az később kiderült, hogy nem volt hiábavaló: nagyon kellett volna ezen a meccsen Zsidai a középpályánkra. Szívfájdalom nélkül beáldoztam volna a Bódi-Szakály-Jova hármasból valakit, hogy Zsidai kezdjen Vargával középen, de Kondás nem így döntött.
Lássuk akkor a Fradi stratégiáját. Alapvetően maga a felállás hasonló a Vidiéhez, viszont a játékfilozófia már különbözik. Gera itt is szabadabb szerepkörben van, mint Kovács a Vidinél, és a szélsők is inkább befele mozgással próbálnak helyzeteket teremteni. Azonban ami miatt nem működött a mi taktikánk, az a képen is látható formáció. A Gyömbér-Somalia-Gera hármas egész egyszerűen felfalta a középpályánkat. Ők hárman olyan simán hozták át a labdát a mi térfelünkre, mint kés a vajon. Pluszban még a Lamah-Nagy Dominik páros is gyakorta húzódott beljebb, újabb háromszögeket kialakítva, amikkel rendre emberfölényes helyzeteket tudtak kialakítani. Ez volt az, ami miatt az első félidőben szinte momentumunk nem volt, és ami miatt hiányzott Zsidai. Erre Kondásnak nagyon gyorsan reagálnia kellett volna valamit, ami talán abban merült ki, hogy Jovanovic rendre behúzódott a középpálya közepére, hogy kisegítse a Szakály-Varga párost. Ez azonban önmagában nem volt megoldás, pláne, hogy így Jova helyére tükörsimán bemozoghatott a gyors Lamah, aki így csak Lázárral találta magát szemben, és egy alkalommal egy ilyen védelmi hibából helyzetbe is került a Fradi. Ezt majd szemléltetni is fogom a meccsből kiragadott momentumokkal, egyelőre röviden ennyit.
Első félidő
A meccs elején elég megilletődötten kezdtünk, és a Fradi rendre zavarba hozta a védelmünket, és tíz perc után már kristálytisztán látszott, hogy mi lesz ezen a meccsen a gyenge pontunk: a korábban már említett középpályán elszenvedett emberhiány, ami miatt nagyon simán átment rajtunk a Fradi. Már benne lógott a levegőben, hogy gólt fogunk kapni, ha nem változtatunk sürgősen, és ez be is következett a 15. percben. Lázár felpassza után Kulcsár nem tudta lekezelni a labdát, elpattant tőle, és ebből indult a vendégek ellentámadása: a megszerzett labdát a védő Somalianak passzolta, ő rögtön tette tovább Gerának, aki pedig szépen ugratta ki Ugrait a bal szélen. Máté volt előnyösebb helyzetben, ennek ellenére a fiatal támadó simán megelőzte és ki is használta a ziccert.
Gera indítja Ugrait, aki ekkor még jókora hátrányban van Mátéval szemben, azonban 10-15 méter alatt a hátrányból előnyt kovácsolt. Máté legnagyobb gyengéjét használta ki a Fradi: a „gyorsaságát”.
Rögtön a gól után jöhetett volna a válasz, de Jovanovic sokat várt, és oda lett a helyzet. Ezt követően ismét a Fradi fölénye következett, újfent birtokolták a labdát, és próbáltak helyzeteket kialakítani. Somalia egyébként nem egyszer húzódott fel Gera mellé, kialakítva így egy 4-1-4-1-es felállást. A nem működő középpályánkra pedig nézzünk akkor egy példát.
A Fradi támadást épít. Gyömbér mélyen hátul, Somalia és Gera egy sorral feljebb, jól látható a háromszög, amiről beszéltem. Varga és Szakály itt mélyen hátul helyezkednek, így különösebb gond ebből a szituációból nem adódott.
A fenti képen egyébként az is jól látszik, ahogy Jovanovic belép a középpálya közepe felé, Somaliat fogva. A Fradi gólját követően egyébként többnyire mezőnyjáték folyt, adódtak kisebb lehetőségek mindkét oldalon, de komoly veszélyt egyik csapat sem tudott jelenteni a másik kapujára. A félidőhöz közeledve pörögtek fel ismét az események, először nekünk volt egy hatalmas lehetőségünk a 41. percben: ekkor Szakály és Korhut szép összjátéka után utóbbi adhatott be tisztán a tizenhatos vonaláról, azonban beadását Tisza nagyon gyengén fejelte meg és rosszul is helyezte. Ezt a szituációt majd videós elemzésünkben külön is kielemezzük, így most előzetesen csak annyit mondanék erről a lehetőségről, hogy egy sima lapos bepassz szinte biztos gólt eredményezett volna, bár a beadás sem volt alapvetően rossz megoldás, hiszen Tisza így is szabadon fejelhetett. A szünetre így hátránnyal vonulhattunk, és sürgős változtatásra lett volna szükség a félidőben, hogy legyen keresnivalónk ezen a meccsen.
Második félidő
Azonban általános megrökönyödésre nem történt személyi változás, ugyanaz a tizenegy játékos futott ki a gyepre, akik az első félidőben is játszottak. Pedig eddigre igencsak indokolt lett volna Zsidai pályára küldése. Ahogy az várható volt, a játékrész elejét nagyon megnyomtuk. Öt perc sem kellett és már jött az első helyzet. Ezek az akcióink egyébként rendre a jobb oldalon zajlottak, és szinte mindegyikből kivette a részét Lázár. Előbb kiválóan télalt Kulcsár elé az 50. percben, akinek a beadása pontatlan volt, így Pavlovic könnyedén kifejelte. A következő lehetőség az 56. percben jött, ekkor Jovanovic szerzett labdát, tálalt Lázár elé, aki az alapvonalról centerezett középre, de kivágták a labdáját. Azonban ekkor még nem volt vége az akciónak, vissaszereztük a labdát, Bódi parádés labdával indította ismételten Lázárt a szélen, akinek beadása ekkor már pontos volt: Varga érkezett mesterien mélységből, és fejelt Dibusz kapujába. A hét második felében érkező – és ezúttal ígérjük, nem fogunk vele csúszni – videós elemzésünkben ezt a gólt is részletesen kielemezzük.
Nem álltunk vissza, és láthatóan megzavarta a gól a Ferencvárost is. Akkora pressing alatt tartottuk őket, hogy idő kérdése volt a második gól érkezése. És ez érkezett is, alig két perccel az első után! Bódi tört be a tizenhatoson belülről, elesett, a játékvezető viszont nem ítélt büntetőt – nem is volt miért – Szakály viszont nem teketóriázott, és az elé tálalt labdát jó 25-ről elemi erővel vágta a hosszúba. Gyönyörű góllal szereztük meg a vezetést, a lelátón pedig mindenki tombolt. Elég volt tíz percre megnyomnunk a második félidőt, és könnyedén meg is fordítottuk az állást. A 60. percben Tisza kapott egy indítást, de ahelyett, hogy kiugratta volna az üresbe bemozgó Kulcsárt, önző módon kapura lőtt, és jócskán célt tévesztett, ebben az akcióban jóval több volt, ezt nézzük is meg…
Tiszánál a labda. Ő a lövést választotta, pedig kiválóan látszik, mit kellett volna tennie. Egy finom ütempassz a bemozduló Kulcsárnak, és ajtó-ablak ziccer jöhetett volna. Ezzel el is dönthettük volna a meccset.
Idő közben cseréhez is készülődtünk, bár Kondás Elemér még 0-1-nél hívta oda Baloghot a kispadhoz, már 2-1 volt ide, mire fiatal támadónk pályára léphetett Tisza Tibor helyett. Ahelyett a Tisza helyett, aki ismét bizonyította, miért rúgták ki olyan könnyedén Diósgyőrből a télen… Teljesen visszavettünk a tempóból, pedig érezhető volt, hogy a Fradi a padlón van, és elég lett volna, ha 2-3 olyan támadást vezetünk, mint amikor Tisza nem passzolt Kulcsárnak, egyet kihasználtunk volna, és miénk a meccs. Ehelyett jött a kétségbeesett védekezés, ami a Lokinak sohasem szokott menni. A 67. percben mindkét edző cserélt, nálunk érkezett Zsidai Bódi helyett (ez a csere minimum a félidőben indokolt lett volna már), a Fradinál pedig jött Lauth és Busai, lement Nagy Dominik és Lamah. Ezekkel a cserékkel mindkét csapat taktikai hadrendje átalakult, lássuk is, hogy ez miként változott.
A Fradinál Gera egy sorral hátrébb került, a posztjára pedig Busai lépett fel. Somalia kiment az eredeti pozíciójába, míg a másik szélre Ugrai húzódott ki. Lauth pedig elfoglalta a center pozícióját. Nálunk egyértelmű volt a változtatás lényege: két védekező középpályásunk lett a pályán, Szakály pedig kiment az eredeti helyére, a bal szélre. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban magunkra húztuk a Fradit, akik pedig észbe kaptak a gólok okozta sokkból. Várható volt, hogy ilyen játékkal nem fogjuk kihúzni a meccset, ez be is igazolódott, a 78. percben egyenlített a Fradi. Olyan gól volt ez, ami hűen tükrözi a Loki minden kínját baját, amit védekezésnél hibaként elkövethet. Össze-vissza pattogó labda, nem tudunk felszabadítani, nem vagyunk elég kemények, nem lépünk be a támadó elé, engedjük megfordulni az ellenfelet, etc. Ennek eredménye lett Lauth gólja, ezzel is hosszabban foglalkozunk majd videós elemzésünkben.
Innentől pedig már borítékolható volt, hogy nem fogunk tudni tíz perc alatt felpörögni, és ez be is igazolódott. Ugyan Kondás Elemér frissíthetett volna még a csapaton, hiszen volt egy cserénk, és a padon ott volt egy Mihelic, egy Vadnai és egy Ferenczi, akik lendületet vihettek volna a támadásainkba, de mégsem cserélt vezetőedzőnk. Ehelyett látszott, hogy játékosaink nagy része elfáradt, pedig nem volt észveszejtően nagy a tempó, főleg a mi részünkről… Szerintem nagy hiba ilyen helyzetben nem cserélni, és bent hagyni egy ilyen értékes változtatási lehetőséget. A hátralévő idő csendben lepörgött, apró helyzetecskék adódtak, de egyik csapat sem került gólhelyzetbe, maradt az igazságos 2-2. Nagyjából tíz percet fociztunk ezen a meccsen, ez elég volt arra, hogy kilátástalan helyzetből két gólt szerezzünk, és fordítani tudjunk. Érthetetlen, hogy mit csináltunk az első félidőben, és ilyen lelki állapotban miért álltunk vissza egygólos vezetésnél. Azokat a hibákat követtük el, amik évek óta jellemzik a Lokit.
Játékos osztályzatok
Nenad Novakovic – 6.5
Ez a mérkőzés nem róla szólt, de ezt most nem rossz értelemben mondom. Egyetlen védeni valója volt, az első félidőben Lamah ziccerénél, ott védett is, a gólokról nem tehetett, kiszolgáltatott helyzetben volt mindkettőnél.
Lázár Pál – 7.0 – A mérkőzés legjobbja 
Én őt láttam most a legjobbnak, sokat részt vett a támadásépítésekben is, emellett övé volt a gólpassz az első gólunknál, szépen tette oda a fejére Vargának a labdát. Védekezésben is többnyire megoldotta a feladatát, összességében nem volt tehát gond vele.
Máté Péter – 5.5
Egy hét alatt mennyből a pokolba… Ennyit számít, ha nem tornyokat kell semlegesítenie, hanem fürge játékosokkal néz farkasszemet. Az első gólnál Ugrai megkerülte is lefutotta a csuklós busz sebességével forduló Mátét, emellett a második gólnál is gyámoltalan volt, és nem tudott felszabadítani.
Dusan Brkovic – 6.0
Ő azért egy fokkal jobb volt Máténál, és érthető módon nem is rá játszott a Fradi támadósora, hanem a sokkal lassabb és bizonytalanabb Mátéra. Mindenképp helye van a kezdőben hosszabb távon is.
Korhut Mihály – 7.0
Szokásos tisztességes teljesítményét hozta, mind támadásban, mind pedig védekezésben. Az első félidőben nagy helyzetben rossz megoldást választott, nagyon nagy kár érte. Lázárhoz hasonlóan nem érheti panasz a játékát.
Aleksandar Jovanovic – 6.5
Talán rajta látszott egyedül az akarás, de ez önmagában nem elég… Érthetetlenül sokat mozgott be középre támadásépítés során, holott a Fradi védelmét inkább a szélen lehetett volna megbontani, de mint írtam is, ez elsősorban a középpályás védekezésünk gyengesége miatt történt. Emiatt a kontráknál Lázár nem egyszer kiszolgáltatott helyzetben volt. Az FTC első gólja után nem sokkal volt egy nagy helyzete, de túl sokat várt, és blokkolni tudták lövését. Összességében azért mindenképp a jobbak közé tartozott.
Varga József – 6.5
Sokan sokféleképpen látták a játékát, én most nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Meglehetősen keveset ütközött, nagyon kevés labdát szerzett, pedig neki kellett volna „faragnia” Gerát és Somaliat. Viszont szerzett egy a gólt, és a második félidőre fel is javult a teljesítménye
Szakály Péter – 6.0
Rúgott egy szép gólt, ezen kívül jóformán semmit nem csinált… Megint azt a Szakály láttuk, aki sétálgatott, alibizett, és körülményesen játszott. nagyon sok akciónk halt el a teketóriázásán, lassan gondolkodott. A végére meg még el is fáradt.
Bódi Ádám – 6.5
Átlagos teljesítményt nyújtott, volt egy nagyon szép szabadrúgása, amit Dibusz üggyel-bajjal tudott csak védeni. Ennél azért több kell tőle, ma nem ő jelentette a különbséget a két csapat között.
Kulcsár Tamás – 6.0
Lényegében ugyanazt hozta, mint a Videoton ellen, csak most nem rúgott két szép gólt… Helyzetbe sem igen került, viszont nem egyszer kerülhetett volna, ha nem választ rossz megoldást az adott szituációban.
Tisza Tibor – 4.0 – A mérkőzés citromdíjasa 
Ez megint egy nagy nulla volt… Ha nincs más, akkor inkább játsszunk egy csatárral, vagy kezdjen Balogh Norbi, ennyit ő is csinál, és még meg is döglik a pályán. Berúgott vagy öt szögletet, de egy sem volt veszélyes. Legemlékezetesebb megmozdulása az volt, hogy a második gólunk után, mikor kettő-az-egyben vezethette kapura a labdát Kulcsárral, passz és ziccerhelyzet helyett elönzőzte, és stadionbú kilőtte a labdát. És az a fejes az első félidő végén…
~o~
Balogh Norbert – 6.0
Nem szállt ma be jól, ismét kijött az, hogy fizikálisan nagyon nem NB I-es szint még. Fejleszteni kell, kell rá pár kiló izom, nem kevés rutin, és lehet belőle valaki, addig is kellenek neki a játékpercek.
Zsidai László – 6.0
2-1-es vezetésnél szállt be, és a középpálya megszilárdítása lett volna a feladata. Én kezdettem volna, így beszállva nem tudott lendíteni a csapat játékán.
~o~
Kondás Elemér – 6.0
Az első húsz perc után reagálnia kellett volna arra valamit, hogy a középpályánk átjáróház volt, és megette a Fradi a védelmünket az emberfölényüket kihasználva. A félidőben sem cserélt, pedig addigra nagyon indokolt lett volna Zsidai behozatala. Azt pedig nem tudom mire vélni, hogy miért hagyott bent egy cserét, mikor a második Fradi gól után jöhetett volna Mihelic, vagy Ferenczi, főleg, hogy Jovanovic és Szakály is elfáradtak.
A mérkőzés összefoglalója
(A borítókép forrása: dvsc.hu)
