„Szombaton újra felölthetjük harci maskaránkat. Zenghet a stadion, várhatjuk a szebbnél szebb támadásokat, együtt ujjonghatunk, szomorkodhatunk. Szívünk heves kalapálása is egyértelműen jelzi: alig bírjuk kivárni a következő mérkőzést.” – írnánk ezt nagyon szívesen. De nem tehetjük. Az az apátia, amiben vagyunk, egyszerre röhejes és fájó.
Szombaton DVSC – Dunaújváros.
A bajnokavató savanykás citroma, majd a BATE elleni harakiri egy lelkesedés nélkül játszó csapatot és lelkesedés nélküli szurkolókat eredményezett (tisztelet a kivételnek). Az apátia eluralkodott stadionon kívül és belül. Mintha már nem égne bennünk, Lokistákban, ugyanaz a tűz ami még fél évvel ezelőtt kérdés nélkül, egyértelműen megvolt.
A bajnokavató savanykás citroma, majd a BATE elleni harakiri egy lelkesedés nélkül játszó csapatot és egy lelkesedés nélküli szurkoló”tábort” eredményezett (tisztelet a kivételnek). Az apátia eluralkodott stadionon kívül és belül. Mintha már nem égne bennünk, Lokistákban, ugyanaz a tűz ami még fél évvel ezelőtt kérdés nélkül, egyértelműen megvolt. A klub viszont mindezzel nem foglalkozik. Kondás Elemér és erőnléti edző nélküli stábja továbbra is „bizalmat élvez”, a semmit nem nyújtó Tisza Tiborral együtt. És ha mindez nem lenne elég, az előző heti megalázó pécsi kupakiesést követő pápai nyögvenyelős győzelem után a klub képes volt közölni: hatalmas sorozatban van a Loki, egymás után KETTŐ (!!!) bajnokit is megnyertünk idegenben, amire már nagyon rég nem volt példa. Éljen! Juhúúúú. Öngólt lőni, a szurkolókat hülyének nézni… az megy. És csodálkozunk, hogy kevés jegy, meg bérlet fogy?!
Élvezhetetlen játékot játszunk, és bár néha eredményesek is vagyunk, csapatilag az egész egy nagy nulla. A góljainkat pontrúgások (Lázár, Brkovic), szélső beívelések (Varga), egyéni megmozdulások (Kulcsár, Szakály) eredményezik, nem csapatjáték. Bouadla, Mihelic, Balogh padozik, és képesek vagyunk 7-8 védekező játékossal kiállni egy Pápa ellen. És semmi nem ígéri azt, hogy a Dunaújváros ellen ez megváltozik. Nem kell számítaniuk gyors megindulásokra, vagy szép kispasszos játékra, csak arra kell figyelniük, hogy lezárják a területet a szélső játékosaink előtt és jól tömörüljenek, 1-2 kontrát megindítsanak. És simán benne van a levegőben az újabb pontvesztésünk, még ha papíron ennek egyértelműbb 3 pontnak kellene lennie, mint egy félpályás kosárnak.
A Dunaújváros ráadásul pozitív szériában van. Legutóbb hátrányból fordítottak a Pécs ellen, ezzel pedig bennmaradási esélyeiket jelentősen megnövelték. Előtte Diósgyőrben értek el 3-3-as döntetlent, ami még úgy is szép teljesítmény, hogy tudjuk, 0-3 is volt azon az eredményjelzőn… Előtte szintén győzelem, 1-0 a kiesési rangadón a Haladás ellen. Az Újpest elleni 0-3-as vereséget pedig egy Felcsút elleni 2-3 előzte meg, ahol szintén, 2-0-ra vezettek már. A Nyíregyházával, a Kecskeméttel és a Pápával is döntetlent játszottak az idényben. Összesen csupán 3 góllal rúgtak kevesebbet nálunk, igaz, a legtöbb gól az ő kapujukban kötött ki: 26.
Ha védelmüket megszilárdítják és helyzeteiket nagyobb számmal értékesítik, borsot törhetnek nem csak a mi orrunk alá, másokat is megviccelhetnek az idény során. Nikházira Márkra, Orosz Márkra és Böőr Zolira nagyon kell majd figyelnünk, de az általában csereként szerepet kapó Godslove is okozhat kellemetlen perceket. Ha elfelejtjük az íveléseket, nyugodtan focizunk és végre valóban támadás-építés történik majd a középpályán is, akkor az apátia és a nyögvenyelős meccsek ellenére hazai pályán nem lesz kérdés, hogy a DVSC fog diadalmaskodni.
Mészáros, Seydi, Szakály és Sidibe sérüléssel bajlódnak, eltiltottunk pedig Kulcsár Tamás, így sok variálási lehetőségünk nincs. A védelemben Morozov lehet a csereember, a védekezést pedig szintén csereként Vadnai erősítheti meg alkalomadtán. A csatáraink elfogytak, Balogh végre kezdő lehetne Tisza mellett, ha marad a két csatáros felállás (és miért pont most változtatnánk rajta), kérdés, hogy Volast ismét rehabilitáljuk-e (no meg az is, a kispadra odaülhet-e egy-két fiatal, pl. Bereczki). A középpályán van a legnagyobb merítési lehetőség: Jovanovic, Zsidai, Varga, Bódi, Mihelic és Bouadla (+Vadnai) közül remélem legalább két szélen igazi támadó játszhat, de valljuk be, Bódi és Jovanovic játékára van ott a legnagyobb esély.
Lássuk a várható kezdőcsapatot:
Ha komoly terveket szövögetünk a dobogóról, nyernünk kell. Ha fel akarunk ébreszteni mindenkit az apátiából, azt csak szép játékkal, sokgólos győzelemmel lehet – és nem csak ezen a meccsen. Szenzációs focira ennek ellenére nincs kilátás – cáfoljatok rám kérlek -, de a győzelem talán meglesz. És lassan hozzá kell szoknunk, hogy a kis kínkeserves győzelmeknek is örüljünk…
Hajrá Loki!
Csibu
